Határok nélkül

Hát ez a nap is eljött. Pedig még nem is vagyok olyan öreg, szinte cikinek érzem ha nosztalgikus hangulatba kerülök. De tegnap két olyan dolog is történt, ami ezt elősegítette. Az egyik, hogy megnéztük a Macskafogó 2-t, amelynek első részét idestova 20 éve mutatták be. De most nem írok filmkritikát. A másik esemény természetesen a schengeni övezet kibővítése, a nyugati és északi határok teljes megnyitása. Szintén nagyjából 20 éve, 88-ban a szüleimmel a Benelux államokba látogattunk (apám hat hónapig egy holland egyetemen tanított a Tempus program keretében). És persze Hollandiából átmentünk Belgiumba meg Luxemburgba is. Jól emlékszem, mekkora élmény volt a határ átlépése, még nekem is, 10 éves fejjel, hát még a szüleimnek milyen lehetett! A határ ugyanis egy nyitott félsorompóból, egy asztalból és egy útmenti fabódéból állt, utóbbit valami olyasminek kell elképzelni, mint amilyen a Buckingham palota őreinek van, az a kis csúcsos skatulya, ami épp csak arra jó, hogy az eső elől behúzódjon a katona. Megállni nem kellett, csak egy kicsit lassítani, azt is inkább csak udvariasságból, hogy a menetszél ne vigye le az asztalon heverő papírokat. A reakciónk nagyjából annyi volt, hogy "és ezt így lehet?!"

Egy évre rá Írottkőre kirándultunk, az elsők egyikeként, augusztus második felében, és bizony lecsíptünk egy darabot a már részben felbontott és letekert szögesdrótból. A határt őrző kiskatona meg először nem akart minket átengedni a kilátó bejáratához (ami ugye az osztrák oldalon van), mondván hogy egy hónap múlva leszerel, és nem akar balhét, aztán végül mégis átengedett, csak a lelkünkre kötötte, hogy ha jönnének ellenőrizni, akkor az osztrák oldal felé induljunk el, és még véletlenül se próbáljunk akkor és ott visszajönni. Nem volt ellenőrzés. Idén ősszel, a nászutunkon megint jártam arra Gabival, határőrnek persze nyoma sem volt, csak egy felirat fogadott a torony előtt, hogy turisták legfeljebb egy hátizsákkal átléphetik a határt, de legfeljebb 24 órára. Le kellett volna fényképezni, gondolom, hogy most ez a tábla is lekerült onnan. Valamivel később Kőszegen egy kávézóban láttunk régi fotókat meg újságkivágásokat, az egyikből kiderült, hogy még a 10-es években terveztek libegőt is a csúcsra. Aztán persze először a háború miatt, aztán a határ miatt nem lett belőle semmi. Talán most le lehet porolni a régi terveket.

A "leghatékonyabb" reklám

És most, hölgyeim és uraim, elkövetkezett a hetekkel ezelőtt beharangozott pillanat, amit mind oly epekedve vártunk, következik az idei év utolsó nagy súlyú, össztársadalmi kérdéseket boncolgató témája. Ez pedig a cím ellenére a szórólaposztás, méghozzá annak is egy konkrét esete, de engedtessék meg nekem, hogy távolabbról közelítsek, némi áttekintést adva saját nézeteimről és (félre?) tájékozottságomról a kérdésben.

Mint az reklámberkekben közismert (bár magamat nem sorolom eme berkekbe, akármi legyen is az a berek - illaberek, téli berek? emberek!) a szórólapozás a reklám legkevésbé hatékony, ám mégis egyik legolcsóbb formája. A legkevésbé hatékony abban az értelemben mindenképpen, hogy mennyire sikerül a célközönséget megszólítania: tudomásom szerint a szórólapok esetében ez olyan 1% körül mozog, és ez egybevág az utcán látottakkal, nevezetesen hogy a kiosztott szórólapok tetemes része a legelső szemeteskukában végzi (jó esetben, rossz esetben a villamos kerekei alatt), méghozzá általában olvasatlanul. Mégis olcsó, és nem igényel komoly előkészületeket. Sajnos. Mert a papír olcsó, és mert a munkaerő is olcsó. Ami drága, az a TV és a rádióhullám, meg a reklámfelületek. Nagy szívfájdalmam ez, egyszer el is határoztam, hogy ki kéne számolni, évente hány tonna fa kerül a szemétbe csak a szórólapiparon keresztül. Meg azt is elhatároztam, hogy csinálok egy szórólapot a következő szöveggel: "Ezt a szórólapot miért vette el? Biztos benne, hogy érdekli, ami rajta áll? Ha előre tudja, hogy el sem fogja olvasni, nem lenne egyszerűbb el sem venni?" vagy valami hasonló. Sajnos olyan ez, mint a spam az elektronikus levelek világában: amíg akad csak egy ezrelék is, aki beveszi, addig lesz.

És most térjünk rá a konkrét esetre. Nem tudom, olvasóim közül ki milyen gyakran fordul meg (vagy megfordult-e már egyátalán) a budapesti Ferenciek terén. (Na jó, többetekről sejtem.) Ezt a teret a fahangon éneklő koldusok, az aláírásgyűjtők, a hittérítők, valamint nem utolsósorban a szórólaposztók serege tartja állandó megszállás alatt, akár az aluljáróban próbálkozik az ember, akár a szobornál, alár az aluljáró bármelyik kijáratánál. Az egyik oldalról a másikra átmenve leglalább hárman-négyen próbálnak meg a kezünkbe nyomni valami színes papírfecnit. Az utóbbi két évben a munkám miatt majdnem minden nap járok arra, ezeken a napokon kb. négyszer ejtem útba az aluljáró környékét. Már ezelőtt is gyanús volt, de ebben a két évben kifejezetten feltűnővé vált, hogy a szórólaposztók kb. fele, mindkét oldalon, ugyanazt a zöld feliratú, A5 méretű izét osztogatja nap mint nap. A lapról elvétel nélkül is szembetűnnek a "VÉGKIÁRUSÍTÁS!" és a "-90%!", valamint az "INGYEN!" feliratok, amelyek együtt több, mint a lap felét elfoglalják. (Itt röstelkedve be kell, hogy valljam, hogy a bejegyzés hiteles megírásához végül el kellett fogadjak egyet a kínált lapok közül. Aztán pár hét múlva még egyet, mert Gabi kidobta az elsőt, mielőtt még megírhattam volna ezen eszmefutattást.) Namármost akármire megesküszöm, hogy az elmúlt két évben ez a felirat jottányit sem változott, és erős a gyanúm, hogy már két éve is több éves hagyományra tekintett vissza. Ami ugyebár megkérdőjelezi, hogy az adott üzlet valóban végkiárusítást tart-e. Ha igen, akkor nagyon hosszú ez a vég. És az is érdekes, hogy a -90% mihez képest értendő. A 8 évvel ezelőtti árakhoz? Vagy az üzlet beszerzési áraihoz? Esetleg a tegnapihoz? Akármelyik is a nyerő, kétlem, hogy a bevételből ilyen sokáig fenn lehetne tartani egy üzletet, nem is beszélve a szórólaposztók hadáról.

Felmerül a kérdés: a vásárlók megtévesztésének gyanújával lehetne-e, érdemes volna-e a fogyasztóvédelemhez fordulni? Az említett szórólap egyébként egy az aluljáróban található cipőüzlet reklámja, az "ingyen" rész pedig a második pár cipőre vonatkozik.

Vegyen ön is Rosots-féle spenótot!

Karácsonyra készülvén (mire másra készülne ilyenkor az ember) kicsit bevásároltunk, többek között feltöltöttük a mirelitáru-készletünket. Így szert tettünk egy csomag gyorsfagyasztott spenótra is, bármikor jól jöhet. Azt, hogy a spenótot az üzletben valamiért parajkrémnek mondják, már régóta tudom, de ezen a dobozon valami újat is felfedeztem. Nevezetesen:


De nehogyám azt higgye valaki, hogy mindez azért van, mert osztrák import, és hát istenem, az osztrákoknak így jobban, németesebben hangzik! A doboz frontoldalán ugyanis, akárcsak az összes oldallapon, hibátlanul szerepel a felirat:

Kiskarácsony hadművelet

A BKV alighanem újabb kampányba kezdett, bár az előzetes hírverés elmaradt, talán utólag kívánják vállalni az akciót. A következőről van szó. Ma, az ünnepek közeledvén, szaladgáltam egy keveset a városban, többek között volt szerencsém napközben a hármas metróval utazni a Ferenc körúttól a egészen Nyugati pályaudvarig. Az előbbi megálló metrószintjére érkezvén kezdtem úgy érezni magam, mintha egy Dickens regénybe csöppentem volna, mert két szakadt, koszos ruhába öltöztetett, de azért alaposan bebugyolált lurkó énekelte a "Kiskarácsony, nagykarácsony" kezdetű örökzöldet, igaz, némi kételyük lehetett azt illetően, hogy a szöveget a voltaképpen "Télapó itt van" dallamára kell-e énekelni, vagy esetleg a "Hull a pelyhes"-ére hátulról előre, de aztán hamar megtalálták a megoldást a kettő ötvözetében. Kétségtelen, hogy ebben anyjuk (már ha ő volt az) is segítségükre lehetett, aki mellettük térdepelt. A szöveg egyébként nemkülönben figyelemre méltó volt, miszerint "Kiskarácsony, nagykarácsony, ha kisült már idevéle, hadd egyem meg melegébe. Jaj de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya, ott egy labda, itt egy könyv, jaj de szép a karácsonyfa."A számtalan budapesti koldus megszokott látványától amúgy kérges szívem már-már meglágyult, és ha nem jött volna azonnal a metró, még adtam is volna nekik valamit, végülis mégiscsak a szeretet ünnepe közeledik, igenám, de aztán az Kálvin térnél, ahogy kinyíltak a kocsi ajtajai, ugyanezen dalocska foszlányai ütötték meg a fülemet, és persze ismét szívsajdító gyermekhangon. A Ferenciek terénél dettó. Itt kezdtem rájönni, hogy ez nem lehet más a BKV legújabb kísérlete, hogy a francia metró mintájára nálunk is meghonosítsák az színvonalas, szigorúan engedélyhez kötött utcazenélést, és persze ilyenkor, karácsony tájékán, mi is lehetne a favorit más, mint a szívhez szóló karácsonyi ének egy maszatos gyerkőc szájából. Az engedélyeztetés részletein még, feltételezem, dolgoznak.

(Lapzártánkig a BKV szóvivői az értesülést nem erősítették meg.)

Origóban a fórumozók

Több hírcsatornára is fel vagyok RSS-en iratkozva. Igyekeztem a lehető legkevésbé bulváros szájtokat választani, lehetőleg jobb- és baloldalról is. Többek között az origo.hu "itthon" rovatára is feliratkoztam. Namármost ha valaki esetleg nem ismerné az Origót, a következőkhöz annyit tudni kell róla, hogy a cikkekhez sosem írnak szerzőt, mert az a koncepciójuk, hogy minden tartalomért közösen vállalják a felelősséget, és hogy vélhetően ennek közvetkezményeként az összes cikk meglehetősen steril és tényszerű leírása az eseményeknek, ami nem teszi éppen izgalmassá az olvasást, de egész jól lehet belőle tájékozódni. (Jó, tudom, hogy a tények megfelelő szelektálásával és sorrendezésével is lehet értékítéletet közvetíteni, de azért mégis...) És most jön az érdekesség, amin két éves Wikipédiás tapasztalattal a hátam mögött is meglepődtem: a cikkekhez csatolt fórumokon pár tucat, zömében szélsőjobbos hangadó anyázza a portált, a többi fórumozót, a kormányt meg a világot általában. Nem minden cikk fórumába pillantok bele, annyi időm nyilván nincs és soha nem is lesz, még csak nem is minden olyan cikkébe, amit elolvasok, csupán naponta legfeljebb egy-egy, általában véletlenszerűen kiválasztott témához kapcsolódó fórum első néhány bejegyzését futom át, de valahogy mindig ugyanazzal a néhány névvel és ugyanazokkal a gondolatokkal találkozom. És hogy ezen miért lepődtem meg? Mert még mindig nem értem meg, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egyrészt ezek a kedves, szimpatikus emberek miért nem keresnek az ízlésüknek jobban megfelelő oldalt, másrészt hogy honnan veszik azt a rengeteg időt, ami ennyi bejegyzés megírásához szükséges? Miből élnek? Mikor dolgoznak?

And.... action!

A múlt héten azért nem írtam egyetlen sort sem ide, mert gép közelébe sem nagyon jutottam, ugyanis a munkám szokatlan kitérőt vett.

Hétfőtől egy ötnapos filmforgatáson vettem részt, méghozzá nem is akárhogyan, hanem a stáb részeként. Bizonyám! Egyelőre nem akarok részleteket elárulni, mert nem akarom lelőni a poént (pláne nem akarom senki érdekeit csorbítani), legyen elég annyi, hogy a kutatócsoportunk által kifejlesztett panoramikus kamerarendszert használtuk a filmforgatáshoz, és ennek egyenes következményeként kb. kameratechnikusként voltam jelen a teljes forgatás alatt. A film kis költségvetésű, ezért sok kompromisszumot kellett kötni, pl. "be kellett érni" kevéssé ismert arcokkal és a színművészeti egyetem hallgatóival, és azt is el kellett fogadni, hogy ők napközben színházban játszanak, ezért az ötből négy forgatási nap voltaképpen forgatási éjszaka volt, hajnalig tartó melóval, sok technikai és emberi nehézséggel. Én végig nagyon élveztem, roppant tanulságos és izgalmas volt. A film egyébként, ha elkészül, kb. 20 perces lesz, és Kafka Átváltozás című novelláját dolgozza fel, remélhetőleg igen eredeti szemszögből.

Sajnos a negyedik napon a rendező elkezdte igencsak rosszul érezni magát, mint mondta, a héten az egész családján átment egy vírus, ami egy napon keresztül komoly rosszulléttel, hányással, lázzal jár, aztán mintha elfújták volna, másnap már semmi baja sincs az embernek. A forgatási nap közepén aztán már annyira szarul volt, hogy kért először egy negyed óra, majd még negyed óra pihenőt. Csodával határos módon ezalatt sikerült annyira összeszednie magát, hogy be tudtuk fejezni a napot, és másnapot is zökkenőmentesen végigdolgoztuk. Viszont sikerült elkapnom tőle a kórt, ami vasárnap délután tört ki rajtam. Egyik pillanatban még teljesen jól voltam, talán csak kissé fáradtnak éreztem magam, a következő pillanatban meg már öklendezve rohantam a WC-re, öt percre rá pedig a kanapén feküdtem, szürkészöld arccal, és egész testemben rázott a hideg. Egy másfél órával később 39 feletti lázat mértünk. Késő estére ez lement 38.2-re, másnap reggelre pedig teljesen elmúlt, azóta láztalan vagyok, szerencsére.

Szugge...ió

Hogy írják és mondják magyarul helyesen? Szuggesztió, szuggeszció vagy szugesszió? A Google nem segít, mindháromra közel azonos számú találat van. És ha erre megvan a válasz, szuggesztív, szuggeszcív vagy szugesszív? Az elegendően szugge...ív választ adó túró rudit nyer.

Egy kis webstatisztika

Meglepő módon a blogom az elmúlt két hétben is napi kb. 20 találatot kapott, pedig semmilyen új tartalommal nem bővült. Kicsit utánanéztem a statisztikáimban, hogy ennek mi is az oka. Nos, a legnépszerűbb bejegyzéseim az Altman filmről, a Daubnerről és a csontkovácsról szólók. Nem meglepő módon a látogatók Google kereséssel találnak rá ezekre a lapokra. És tényleg a "mozi előzetes" szavakra keresve a blogom a 8. helyen, "csontkovács"-ra a 12. helyen, "Daubner"-re pedig a 42. helyen bukkan elő.

Japppános

Hosszú kihagyás után megint írok. Először azért, hogy miért is volt ez a nagy csend. Nos, magam sem tudom igazán, valahogy nem volt kedvem írni, vagy nem volt kedvem rászánni azt a kis időt sem, hogy írjak. De ennek vége. Tartogatok egy társadalmi kérdést, amit hamarosan boncolgatni fogok egy bejegyzésben ("coming up next"), de most a tegnapi színházi (?) estről szeretnék pár keresetlen sort írni.

Az Óbudai Társaskörben voltunk, régi, jól bevált helyszín, még gimi alatt szoktunk oda barátokkal Budapest Ragtime Band koncertekre. Ennek aztán meg is lett a foganatja, 1996-ban, amikor Magyarország rendezte az informatikai diákolimpiát (IOI-t), és apám volt az egyik fő szervező, kellett egy nemzetközi zenét játszó, színvonalas zenekar a záróestre, először a színpadra, aztán meg a táncparkett mellé. Rögtön beajánlottam őket, elmentünk a szüleimmel is meghallgatni őket (természetesen az Ó.T.-be), aztán megegyezés született, és játszottak is: "Old McDonald had a farm, IOIOI", ahogy közismert dal után szabadon a versenyzők már az első nap fújták. A logó az olimpiai ötkarikára hajazó, IOIOIOI/IOIOI elrendezés volt, két sorba írva, és ez remekül énekelhető a McDonald dal refrénjére. Tessék kipróbálni.

De ez már rég volt, nem is tudom, a BRB koncertezik-e még arrafelé, vagy már túl nagy sztárok lettek hozzá. Nem is miattuk voltunk ott, hanem Papp János barátom, tanárom előadóestje miatt. János mindig is nagy túrázó, természetjáró volt, három éve egy másik közös barátunk inspirációjának hatására fejébe vette, hogy végigjárja (felesége kíséretében) a neves El Camino spanyol vándorutat, de aztán meg sem állt, és azóta minden nyáron végigjár egy hasonló, vagy talán még nagyobb lélegzetvételű túrát. És amitől persze olyan jánosos az egész, az az, hogy utána mindegyikből csinál egy túrabeszámolót, de nem ám csak úgy, barátok között, hanem előadóest formájában. Tavaly Lappföldön volt, idén pedig a japán hegyekben, a Fujitól indulva. Az utóbbiból készült előadást láttuk most, Japppános címmel (így, három p-vel), ami tkp. János nevének anagrammája. Az előadás hosszú (kb. 2.5 óra), de humoros, szórakoztató és érdekes, mindenkinek tudom ajánlani. Ha valakit esetleg a korábbi túrák beszámolója érdekel, mindkettő megtekinthető ugyanitt. A nézőtér (már ha hívhatom így a székekkel berendezett termet) egyébként tömve volt, jó, hogy félrerakattunk jegyet.

Bomba

Ma megint épp a Centrál Irodaházban dolgoztunk a Ferenciek tere közelében, amikor szólt a titkárnő, hogy el kell hagynunk az épületet, mert az Irányi utcában II. világháborús bombát találtak. Egy óra kényszerpihenő.

Gyorsteszt

Felelj az alábbi kérdésekre, add össze a pontokat, majd olvasd el az értékelést!

• Szép vagy? igen - 1 pont ; nem - 0 pont
• Okos vagy? igen - 2 pont ; nem - 0 pont

Értékelés:

• 3 pont: Szép vagy és okos, gratulálunk!
  
• 2 pont: Csúnya vagy, de legalább okos, fel a fejjel!
• 1 pont: Nem vagy egy észlény, de ilyen testtel ez nem is fontos!
• 0 pont: Egy randa kretén vagy.

Hétvége Villányban

A sógornőmtől egy villányi hétvégét kaptunk nászajándékba November első hétvégéjére, ráadásul nem is akárhol, hanem a Bock panzióban. Így aztán péntek reggel felpakoltunk és lementünk Villányba. Útközben megálltunk Pécsváradon, ahol, mint megtudtam, Pannonhalmához hasonlóan Szent István alapított bencés apátságot még 998-ban, Koppány legyőzésének örömére. Az apátság aztán egy időben várként üzemelt, ma múzeum és szálloda, de csak nyáron van nyitva. Aztán Pécsett is sétáltunk egy kicsit, megnéztük a dzsámit, a székesegyházat és a tavaly megnyitott ókeresztény sírkamrákat. Ebben az tetszett a legjobban, ahogy a föld alatti sírkamrákat teljesen bejárhatóvá tették: végig függőfolyosókon vezetik a látogatókat, tehát soha kell (nem is lehet) a feltárt kövekre, építményekre lépni, ugyanakkor mindent remekül látni. A folyosó néhol a kripta fölött megy el, ilyenkor felülről lehet belátni, máshol bemegy a sírkamra alá, akkor meg a freskókkal díszített mennyezetet lehet megcsodálni. Egyedül a legfeljebb ötperces, folyamatosan ismétlődő és mindenütt hallható zenei aláfestés volt zavaró.

Este aztán, miután elfoglaltuk a szobánkat a Bock panzióban, házigazdánk borát kóstoltuk meg, vacsorával egybekötve. Aki persze valamit is tud a magyar borokról, annak nyilván nem kell a Bock bort különösebben bemutatni. Az általunk kiválasztott sor hatféle borból állt, kezdődött
egy zamatos hárslevelűvel, és befejeződött a Royal Cuvée fantázianévre hallgató, decinként 700 Ft-ot kóstáló testes, zamatos vörösborral. Hozzá kell tenni: mindehhez az érkezéskor kapott törköllyel alapoztunk.

Másnap megnéztük a siklósi várat, meg magát Siklóst is. Utóbbit sikerült szombat 13 óra utánra igazítanunk, addigra meg minden bezárt, az utca teljesen kihalt volt, pedig amikor megérkeztünk 11 körül, még egész sok embert láttunk. Hiába, vidéken más ritmusban élnek az emberek. Siklósról hazafelé menet betértünk a Vylyan pincészetbe egy pincelátogatásra, ami szintén érdekes volt, megtudtam például, hogy pontosan mi is a törköly (mármint nem a pálinka, hanem amiből készül), ti. az a szőlőhéj-, szár- és magegyveleg, ami azután marad, hogy a lepréselt szőlőt állni hagyták majd leszűrték a levét.

A délután ismét Villányban talált minket: miután a kocsit leraktuk a szálláson, elindultunk felfedezni a pincesort és megismerni a helyi, kevésbé ismert szőlősgazdákat. Mivel a pincék többsége este 8-kor bezárt (némelyikük már 6-kor), elég korán kellett kezdeni az ismerkedést. Az este végére megállapítottuk, hogy azért Villányban is lehet a Bocknál olcsóbb, finom vörösbort kapni.

Vasárnap a hazautat is ráérősre vettük, ismét betértünk Pécsre, ahol minden előre kinézett múzeumot zárva találtunk, Szekszárdon dettó, úgyhogy végül itt is csak egy kávéra álltunk meg.

Magyar TiVo

Olvasom az SG.hu-n, hogy már magyarországon is kapható az USA-ban megismert TiVo szolgáltatásait nyújtó gép és persze a hozzá tartozó online műsorújság, igaz, egyelőre borsos áron, többszázezer forintért. Lesz ez még jobb is! Egyelőre úgyis csak a három földi csatornánk van, amíg a digitális TV-re való átállás miatt nem leszünk kénytelenek előfizetni valamelyik kábelcsomagra, aligha érné meg.

PUF

Idén 100 évesek a Pál utcai fiúk, és ez lehetőséget ad számos esemény mellett egy kis elmerengésre is. Amikor először olvastam a regényt még kiskoromban, és Budapestet még alig ismertem, a leírás alapján leginkább egy külvárosi terület derengett fel előttem, és igencsak meglepődtem pár évvel később, amikor megtudtam, hogy a Pál utca valójában a VIII. kerület szívében van, mint ahogy az is meglepett, hogy milyen rövid: egyetlen sarok az egész. Arra végképp nem gondoltam volna, hogy még mielőtt elérem a 30 éves kort, szinte a Pál utcában (na jó, szigorúan véve csak a folytatásában) fogok lakni.

Utóbbinak köszönhetően egyébként közvetlen módon értesültem mostanában két, az évfordulóról megemlékező eseményről is. Az egyik, hogy néhány hete szoborcsoportot avattak alig kétsaroknyira tőlünk, nevezetesen az einstand-jelenetet megörökítő alkotást. A fiúk szobra a Práter utcai iskola kapuja előtt áll, és szervesen illeszkedik az utcaképbe: valóban olyan hatást kelt, mintha a fiúk iskolakezdés előtt megálttak volna a kapu előtt egy kicsit golyózni. Sajnos tartok tőle, hogy nem tart sokáig, amíg valaki megpróbálja lefűrészelni valamelyik karját, vagy leöntik festékkel, talán az erős éjszakai megvilágítás és a felettük elhelyezett térfigyelő kamera segít megóvni a művet. A térfigyelő kamera egyébként is jótékony hatású lehet egy iskola előtt.

A másik esemény a grund reprodukciójának átadása a Tömő utcában, ahol most a Corvin sétány körüli építkezéseknek és általában a kerület rekonstrukciójának köszönhetően elég sok telket teljesen legyalultak, és sok a valódi grund. A Füvészkert is rendez(ett?) "Pál utcai fiúk" napokat, a regény hangulatát és eseményeit felidéző helyszínen, jelmezekkel.

Retró++

A hétvégén több, erősen nosztalgikus hatású dolog is történt. Egyrészt a nevemen lévő régi lakásunkat, ami egy ideje üresen áll, hamarosan kiadjuk albérletbe. Ennek előkészületeként most a még ottmaradt holmikat elhozzuk ill. felszámoljuk, és a beépített NDK szekrénysort is le fogjuk hamarosan bontani. A szekrényekből persze előkerültek mindenféle régi iratok, papírok, levelek, fényképek, rajzok, gyerekkori emlékek. Olyan holmikra bukkantam, amikről nem is tudtam, hogy még megvannak, meglehetnek.

Az egyik szekrényben "találtunk" három lemezjátszót is: az egyik a nagymamámé volt, a másik a szüleimé, a harmadik pedig az enyém, egyiket sem használjuk legalább 10 éve. Gabinak viszont már egy ideje dédelgetett terve, hogy a hálószobában üzemeljünk be egy lemezjátszót. Ő ugyan eredetileg a saját nagyszüleitől maradt készülékre gondolt, de miután lecseréltem rajta a villásdugót, hogy földelt konnektorba is be lehessen dugni, kiderült, hogy valamiért be se lehet kapcsolni. Elképzelhető, hogy könnyen javítható hibáról van szó, de mivel ekkora választékunk van lemezjátszókból, egyszerűen elhoztuk az egyiket (történetesen azt, ami az enyém volt). Elhoztuk hozzá persze anyuék méretes lemezkészletét is, meg az én régi meselemezeimet, így most van választék bőven.

Emlékszem, annak idején, amikor az első CD-k megjelentek, fantasztikus élmény volt az a "digitális tisztaságú" hang, az, hogy bármikor bármelyik sávra lehet ugrani egyetlen gombnyomással, hogy nem kell fordítani, hogy kis helyen elfér, stb. De az újdonság varázsa néhány év alatt elmúlt, ma már igazán nem számít nagy számnak egy audio CD, és jól ismerjük a technológia árnyoldalait is. Ennek fényében igazán jó érzés újra elővenni egy hanglemezt, feltenni a korongra, bekapcsolni, finoman letörölni a vékony porréteget, a tűt a lemez széle fölé állítani, és óvatosan meghúzni a kart, aztán csak hátradőlni, és élvezni a hatást. Már azt is kitaláltam, hogy el fogok menni pár antikváriumba, és turkálok az olcsó hanglemezek között...

Nagyon kocka

Mindig lenyűgözött, mennyi teljességgel haszontalan, de annál látványosabb készséget, trükköt lehet tökélyre fejleszteni, ha valaki nem tud mit kezdeni a szabadidejével. Itt van most ez a srác, aki dobókockákból épít és bont le tornyokat bámulatos sebességgel és, meg kell hagyni, stílussal egy műanyagpohár segítségével. Via kottle.org.

Papírképek

Másfél hete pénteken az esküvőről készült közel 400 hivatalos képet megrendeltük nyomtatásban. Némi tájékozódás után végül a Rossmann fotószolgáltatását választottuk, úgy tűnt ugyanis, hogy az interneten elérhető szolgáltatások mind ugyanazt a németországi alvállalkozót használják, csak épp az árak különböznek valamelyest, és a Rossmann tűnt a legolcsóbbnak, márpedig 400 kép esetén nem mindegy, hogy 29 vagy 35 Ft képenként. A rendelést egyébként szintén interneten keresztül végeztem, és minden teljesen simán zajlott, csak a feltöltés tartott sokáig, de mondjuk ez várható volt.

Múlt hét közepére aztán el is készültek a képek, mint kiderült Fuji papíron, nagyon szép minőségben. Sajnos üröm az örömben, hogy 14 képet rossz helyen vágtak el (a kép közepénél), és további 80 képen a menyasszonyi csokor virágai helyett csak elmosódott színes pacák látszanak. Ez már csak azért is érdekes, mert sehol máshol nem tapasztalható hasonló hiba, sem a hasonló színek más előfordulásánál, sem más színek esetében; a képek minden más tekintetben gyönyörű színűek és élesek. Csak épp a csokor sárgája és fehérje pacásodik. Ami ugye nagy kár, mert hát a csokor mégiscsak sok kép fontos szereplője.

Telefonon érdeklődtem, hogy mit kell ilyen esetben tenni. Holnap visszavisszük a rontott képeket oda, ahol átvettük, kicsit lassította a folyamatot, hogy kézzel ki kellett válogatnunk a rontott képek digitális változatait, hogy azt is mellékelni tudjuk. Hogy mit tudnak tenni a színhibával? Meglátjuk...

Jelszógondozás

Nemrég elkezdtem használni a KeePass nevű ingyenes, nyílt forráskódú jelszómenedzsert, mert meguntam, hogy a Firefoxban tárolt jelszavaim Linux és Windows alatt nincsenek szinkronizálva, a Palmom meg teljesen feldobta a talpát (pár napja ugyan végül aksit cseréltem benne, de egyelőre nincs hozzá töltőm, USB-n meg laptopról nem akar igazán töltődni, úgy tűnik, túl nagy a kapocsfeszültsége az új akkumulátornak). A KeePass előnye, hogy mindkét platformon fut, és persze ugyanazt az adatbázist használja, no meg persze erős kriptográfiai eszközökkel védi az adatokat. Van auto-type szolgáltatása, azaz magától begépeli az azonosítót és a jelszót a weboldalakon, bár nem tökéletes, mert pl. a magyar billentyűzetkiosztás megzavarja. A RoboForm jobb volt, de az fizetős, a Firefox saját password managere viszont lényegesen rosszabb.

Firefox jóság

Időről időre átnézem, hogy milyen új, kihagyhatatlan Firefox addon jelent meg a kínálatban. A legújabb jóság (© by Nyenyec) a CustomizeGoogle. Segítségével elsősorban a Google által visszaadott találati listákat lehet testre szabni. Ami igazán überfasza ötlet, az az ún. streaming results, vagyis csordogáló találati lista: először visszakapsz 10 találatot, de ha a végére szkrollozol, a háttérben automatikusan kiegészíti a következő 10 találattal. Ha megint eléred a végét, kapsz újabb 10-et. Soha többé "következő 10"! Ha semmi mást nem tudna, csak ezt, akkor is telepítettem volna. Szintén nagyon hasznos a képkereső eredménylistáján ejtett apró változtatás, nevezetesen hogy a linkek közvetlenül a képre mutatnak, nem pedig az őket tartalmazó weboldalakra. Meg az is kellemes, hogy a GMail oldalon elrejti az olvasatlan spam-ek számát (ki a fene fogja állandóan olvasottnak jelölni a spamjeit?!), a meghívódobozt vagy a quick contacts dobozt (egyiket sem szoktam használni túl sűrűn).

Esküvői képek

Esküvői képek szűretlenül, közel 400 db, csak a legelszántabbaknak!

TV-s morgolódás

Szinte egyátalán nem nézek TV-t, se híradót, se filmeket, semmit. Talán az egyetlen kivétel, amit rendszeresen megnézek, az a Dr. House (eredetiben House M.D.), mert végre egy olyan kórházsorozat, amiben van egy nagy adag eredetiség, fanyar humor, cinizmus. Erre most olvasom az SG.hu-n, hogy kb. minden negyedik héten a House helyett a Frei dosszié soron következő adása fog menni. Azé a Freié, aki kb. egy évre eltűnt a képernyőről, mert teljesen lejáratta és hiteltelenné tette magát azzal a bizonyos interjúval, amikor egy orosz bérgyilkost faggatott arról, hogy mennyiért lenne hajlandó meggyilkolni az akkori magyar miniszterelnököt, Orbánt, csak épp utólag kiderült, hogy az egész műsor kamu, megrendezett álinterjú volt. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet egy ennyire hitelét vesztett embert visszaengedni a képernyőre. Pláne az egyetlen nézhető műsor helyére.

Gozó Feri és a marslakók – képekben

Na, ez a válogatás is fent van. 115 kép, csak türelmes nézőknek!

Kőszeg

Az első képek már meg is érkeztek Kőszeg városáról és az ott töltött három napunkról. Jó nézelődést!

Gozó Feri és tsai

Bő két hete nem írtam bejegyzést. Nem tudom, van-e még olyan olvasóm, aki ne tudná az okát, mindenesetre most elárulom: eddigi távollétem szeptember 1-jei esküvőmnek és az azt követő nászutamnak volt köszönhető. (Mindenről képek bőséggel hamarosan a szokásos helyen.)

Nem csak a büszkeség és az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, igazán jól sikerült esküvő volt: számos vendégünk visszajelezte, hogy mennyire jól érezte magát. Délután fél négykor kezdődött a program a Jézus Szíve templomban a Mária utcában. A szertartástól tartottam egy kicsit, hiszen ateista lévén még sosem volt részem katolikus misében az első sorból, meg attól is féltem, hogy az eskü szövegét mennyire fogom tudni őszintén előadni. De kár volt félnem, annyira magával ragadott a szertartás hangulata, emelkedettsége, hogy egyátalán nem éreztem furcsának menet közben egyetlen mozzanatát sem. A pap remek választásnak bizonyult, igazán személyes hangvételű, meleg szívű, közvetlen prédikációt tartott (annyira, hogy a prédikáció nem is jó szó rá, sokkal inkább egyoldalú, meghitt beszélgetésnek kellene nevezni), a násznép mindkét oldalán nagyon elégedettek voltak vele.
A templomból a két percre lévő Darshan teraszra vonultunk a teljes násznéppel a gratulációkhoz, pezsgős koccintás kíséretében. Az eseményhez – számunkra is meglepetésként, újdonsült sógoromtól kapott nászajándék gyanánt – hétfős rezesbanda adta meg az alaphangot. A teraszról aztán egy szűk óra elteltével továbbvonultunk – megintcsak gyalog – a vacsora
helyszínéül szolgáló étterembe, ahol aztán hajnali négyig folyt a mulatozás, tánc, móka, kacagás.

A nászút első pár napját Kőszegen töltöttük. A szeptemberhez képest szokatlanul hideg volt, de az eső nem esett (Pesten folyamatosan szakadt), így aztán semmi nem akadályozott a városka nézegetésében és a kirándulásban, de persze azért a nászutakon szokásos program sem maradt el...

A második hét helyszíne Málta volt. Ezt az utat még a szüleim fizették be négy főre, közel egy éve, amikor esküvőről még szó sem volt, és bár ez a felállás kissé szokatlan egy nászúttól, ez a hét is remekül sikerült. Míg a rokonság itthon vacogott, addig mi bronzbarnára süttettük magunkat a 30 fokos máltai napon, fürödtünk az azúrkék tengeröbölben, nagyokat vacsoráztunk, és általában, kitűnően éreztük magunkat. Málta, mint ország két lakott szigetből és pár apró, állandó lakossal nem rendelkező szigetből áll. A nagyobbik lakott sziget maga Málta, a kisebbik Gozo névre hallgat, ide a gozói komppal, angolul Gozo Ferry-vel mentünk át. „A Ferivel jöttünk.” „Melyik Ferivel?” „Hát a Gozó Ferivel!” Én kérek elnézést...

Villámcsapás

Az xkcd nevű webes képregénycsíkok (francba, a „comic strip”-nek nincs jó magyar fordítása) rendszeres olvasója vagyok. Vajon ómennek kell-e tekintenem, hogy egy nappal az esküvőm előtt a fenti „történet” jelent meg?

Tettenérés

Azt írja a Népszabadság, hogy szoborlopás közben tettenértek egy férfit. Ami, akárhogy is nézzük, szerencsésnek mondható a korábbi esetekhez képest. Csakhogy, ha hinni lehet a cikknek, mire tetten érték, addigra már lefűrészelte a szobrot a helyéről, az okozott kár tehát így is milliós (persze legalább megvan a szobor). Továbbá a tettes egy hajléktalan férfi, és most akár öt év börtönbüntetésre számíthat. Namármost én nem kétlem, hogy egy hajléktalan számára is az egyik legfontosabb dolog a szabadság, de a börtönben kap rendes ellátást, van rendes ágya (az aluljáró betonpárkányához viszonyítva mindenképpen az még a börtönpriccs is), biztonságban van (értsd: nem rabolja ki a többi hajléktalan) és mindez egy fillérjébe sem kerül. Nemúgy nekünk, adófizetőknek. Persze nyilván nem ilyen idilli a helyzet, különben minden hajléktalan betörne valahová, vagy ellopna valamit, aztán boldogan várná a börtönbüntetést, de azért mégiscsak elgondolkodtató. Ennél sokkal gazdaságosabb és elrettentőbb büntetés lenne közmunkára fogni.

Last minute

Bő három órán belül megnősülök, legalábbis papíron. Ma van ugyanis a polgári szertartás, amit Gabival tkp. csak formaságnak, adminisztrációnak tekintünk, lévén hogy az Esküvőnk szombaton lesz. Nem is csinálunk nagy felhajtást körülötte, csak a szülők meg a két tanú lesz ott. De azért valahol, legbelül mégicsak nős ember leszek ma délutántól kezdve...

Never more

Nem, sajnos nem Poe-ról lesz szó. Szombaton, mint arról bizonyára mindenki értesült már számos hírforrásból, megalakult a Magyar Gárda, Magyarország legújabb szégyene. Nem akarok hosszan írni róla, sokan sokmindent leírtak már, és még le is fognak. Most inkább a Vár aljába szervezett ellentüntetésről szólnék, amin én is jelen voltam.

Régóta voltam utoljára tüntetésen, hirtelenjében nem is tudom, mikor. Az utóbbi években egyre kevesebb kedvem volt élni ezzel a jogommal, látva, hogy hányan hányféleképpen éltek vissza vele. De most úgy éreztem, hogy muszáj. Sajnos elég kevesen voltunk, és ami még szomorúbb volt a számomra, hogy fiatalok alig voltak. A tömeg zömét, kb. 90%-át a szüleim generációja adta, voltak még néhányan idősebbek is, korombeliek azonban csak elvétve akadtak. Igyekszem azzal magyarázni, hogy a korosztályom zöme az elmúlt 15 év politikáját látva közönyössé vált, és egyszerűen nem is tájékozódik arról, hogy mi zajlik az országban, vagy csak rálegyint. Ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy a szélsőjobbnak igenis sikerül megmozgania a fiatalokat, és ha szerencsére nem is túl nagy százalékban, akkor is nagyobb mértékben, mint a józan és normális civil kezdeményezéseknek.

A demonstráció egyébként gyorsan és csöndesen zajlott, volt három beszéd, amelyek hol jobban, hol kevésbé tetszettek, de ez normális. Ami mindenképpen sok volt nekem, az az volt, amikor a végén a vezérszónok felszólította az embereket, hogy olyan hangosan skandáljuk együtt a "Soha többé fasizmust" jelmondatot, hogy az felhangozzék a várba is, az avatás helyszínére. Na ez az, amire nem vagyok hajlandó, semmilyen körülmények között: együtt, tömegben skandálni bármilyen jelmondatot, bármilyen céllal. Hiszen ez is egyfajta hiszterizálás, a tömegpszichózis egy vállfaja, alapja, és így némileg (ha csak távolról is) hasonatos ahhoz, mint ami ellen demonstrálunk! Ne legyünk már birkák!

Magyar-olasz és 3D fogkrém

Szerda este fél 11 van, nézem a TV-ben a magyar-olasz meccset. Ezt se gondoltam volna, de olyan üvöltés szűrődött be az utcáról, hogy be kellett kapcsolnunk. Épp egyenlítettek a magyarok 1:1-re. Pár perc múlva aztán megítéltek a csapatnak egy 11-es, az is bement, 2:1, most meg, az előbb, egy gyönyörű (tényleg!) akciógóllal 3:1. A világbajnok ellen. A magyar válogatott. 10 perc van hátra a meccsből, a stadion tombol. Nem semmi.

Más: vettünk egy fogkrémet, hogy asszongya, 3D white, azaz 3D tisztítóhatás. Azt meg hogy, mélységében tisztítja a fogat a zománc alatt is? Merthogy amúgy a felület, ugye, akármilyen göröngyös is, csak 2D marad... Igaz, a 4D ultrahang után már semmin nem szabad csodálkozni a geometriát illetően.

Fából vaskarika

A SZTAKIban (ahol dolgozom) a földszinten italautomata kínálja igen kedvezményes, 20 Ft-os egységáron a termékeit, elsősorban kávé- és capuccino-féleségeket. No nem valami elsőosztályú italokat, de ennyi pénzért mit vár az ember. Néhány hónapja a meglévő automata mellé beálliíottak egy szakasztott ugyanolyat, akkor azt gondoltam, talán azért, mert ami volt, időnként meghibásodott, kávé nélkül hagyva az épület dolgozóit. Ma viszont meglepetten tapasztaltam, hogy a második automata kínálata megváltozott, és olyan új, izgalmas elemek kerültek a listára, mint "rumosdió", "madártej", vagy "frappé". (A rumosdiót épp most szürcsölgetem, egész kellemes: lényegében kakaó, halvány, de érezhető rumosdiós ízáranyalattal.)

A frappé mellett azonban megjelent még egy elem, és itt elérkeztünk a bejegyzés címét adó konstrukcióhoz, ti. a "forró frappé". (Gy.k. a frappé a frozen capuccino = frapuccino egy változata. Volt idő, hogy ezt nem tudtam, és épp Karácsony táján Manhattanben az utcán sétálgatva, alaposan átfázva, kedvem szottyant egy nagy pohár forró kávéra. Betértem az első Starbucksba, és a hosszú listából sikerült pont a frapuccino-t választanom. Izgalmas neve volt. Naná, hogy nem melegített át.) Azt hiszem, ez az ital elfoglalhatja méltó helyét a "műanyag üveg", és a "láma guru" között. (Utóbbihoz magyarázatként: mindkettő ugyanazt, ti. vallási vezetőt jelent az eredeti hindiben és tudomisén melyik indiai nyelven. Érdekes, hogy a magyar szlengben gyökeresen ellentétes a jelentésük. No persze a láma eredetének ismeretében ez nem is olyan meglepő.)

Daubner

Már egy ideje eldöntöttük, hogy az esküvői tortánkat a Daubner cukrászdától rendeljük. Most megpróbáltam megtudni, hogy ráér-e még jövő héten leadni a rendelést, vagy jobb lenne ezen a héten letudni. Elsőként tehát ellátogattam a honlapjukra: www.daubner.hu. Hát a dizájnt nem vitték túlzásba, az biztos: legnagyobb betűkkel az olvasható, hogy "készítés alatt", emellett szerencsére legalább nyitvatartási információ és telefonszám található.

Nosza, hívjuk fel őket. Egy csöngetés után azonnal felveszi egy kellemes hangú hölgy: "Jónapot kívánok, ön a Daubner cukrászdát hívta", de ezután rájövök, hogy bizony automatával beszélek. Elmond néhány alapvető információt: nyitvatartás, rendelésfelvétel csak személyesen, előleg ellenében, stb., majd közli, hogy köszönjük hívását, viszonthallásra. Remek. Van egy mobilszám is, ott ugyanezt kapom, csak épp két csöngetés után, és persze magasabb percdíjért. Úgy tűnik, nem marad más, mint a személyes találkozó.

Parkolás robotpilótával

Érdekes autós kütyüről ad hírt az SG.hu. Az eszköz segít a parkolóhely megtalálásában (automatikusan jelez, ha elmész egy alkalmas hely mellett), aztán meg magától elvégzi a beparkolást, már ami a kormánymozdulatokat illeti, neked csak a gázt meg a féket kell adagolnod.

Eddig a hír. Nade. Ki az, aki tud vezetni, de nem képes parkolóhelyet találni? Na jó, elég sokan, de ki az, aki akkor sem képes parkolóhelyet találni, ha egyébként van szabad hely? Aztán az eszköznek az is kell, hogy a hely legalább 1.4 méterrel hosszabb legyen a kocsinál. Ami azért elég sok, ekkora helyre nem nagy kunszt beállni. Amikor centizgetni kell, akkor kellene valami hathatós segítség, mint például a hátsó ütközőbe épített kamera a tolatáshoz, de ez egyelőre csak a drágább modelleken van.

Egy hét – három hét

Az elmúlt egy hetet (közepe táján a születésnapommal) a Balatonon töltöttem, a lellei borhét apropóján. Gabiéknak ugyanis (talán már említettem is) nyaralójuk van Balatonlelle Boglárhoz közeli végén, a parttól kényelmes távolságra. A lellei borhét pedig augusztus 3-tól egészen 12-ig tartott, a lellei főtér, a vasútállomás és a móló közelében, ami a nyaralótól még kapatosan is csupán egy kényelmes húszpercnyi gyalogolás. Az eseményen a környék közel kéttucat pincészete képviselteti magát, és a kóstolás egészen elfogadható árú, decinként 100 Ft (ennél csak drágább bornapokon voltam az ország más részeiben).

És hogy legyen tétje is a dolognak, célunk volt, hogy a szűk három hét múlva esedékes lakzira (apropos, lakzi vagy lagzi?) válasszunk egy félédes vagy édes fehérbort, kiegészítendő az étterem kínálatát, valamint hogy házi főzésű pálinkára is szert tegyünk nagyobb mennyiségben. Jelentem, mindkét célt hiánytalanul sikerült teljesíteni.

MÁV? Start!

Ezen a héten a szüleim szabadságra mentek, itt hagyták a házat, kertet, kutyát, amikről persze valakinek gondoskodnia kell, így ismét kiköltöztem, ha csak átmenetileg is. Sikerült úgy intézni, hogy kedden és csütörtökön ne kelljen bemennem, hanem itthonról tudjak dolgozni, a többi napon viszont vonatoztam, a régi szép idők emlékére. Csakhogy ezúttal már teljeseárú vonatjeggyel, pontom 375 Ft-ért egy irányba. A MÁV színvonala az elmúlt egy évben nem változott észrevehetően (ez akár jó hírnek is tekinthető, ti. nem romlott), talán az egyetlen különbség tavalyhoz képest (a jegyáremelést leszámítva), hogy a személyszállítás üzemeltetését átvette a frissen alakult MÁV-Start Zrt. Sok jele ennek sincs, csak a megállókban elhelyezett menetrenden és a kalauzok ruházatán látszik az új Rt. logója.

Tényleg ne kocsival gyertek...

Az esküvőnk vacsorájának helyszínéül az Ötpacsirta utcában található Építészpince Éttermet választottuk, a vacsorás meghívókon pedig mindenkinek felhívtuk a figyelmét, hogy a parkolás a környéken csaknem reménytelen, ezért inkább hagyja otthon az autót.

A fenti fénykép ma készült az Ötpacsirta utca és a Múzeum utca sarkán. Az utcák egyirányúsítását átalakították, mostantól a Múzeum utca mindkét szakasza a Pollack tér felé egyirányú, az Ötpacsirta pedig eddig is arrafelé volt. Az egyetlen továbbhaladási lehetőség a Pollack tér felé lenne, ha az nem lenne építkezés miatt lezárva. Az ide érkező autósnak tehát nem marad más lehetősége, mint zsebre vágni a kocsiját, és kisétálni. Mi szóltunk előre!

Rekordmeleg a Balatonnál

Az országos melegrekordot (42 fok körüli hőmérséklet) ezen a hétvégén is a Balatonnál igyekeztünk átvészelni, a múlt hétvégéhez képest azzal a különbséggel, hogy most csütörtök éjjel mentünk le, nekem pedig már tegnap (azaz szombat) este vissza kellett jönnöm. További, nem elhanyagolható különbség, hogy az elmúlt hét stabilan harmincöt fok feletti hőmérsékletei mellett a tó vize is meleg pocsolyává változott, így már csak akkor adott némi enyhülést, amikor épp benne áztunk, sajnos hűteni már egyátalán nem tudott. Mindegy, azért így is elviselhetőbb volt a hőség a zöldben, mint Pesten a sok beton között, ahol a hét közepére már késő éjszakára sem igen ment harminc fok alá a hőmérséklet.

Nashville-ben is kényetelenek voltunk hozzászokni a hőséghez nyáron, csakhogy ott minden de minden légkondícionált volt, az irodák, az éttermek, az üzletek, így csak arra a rövid időre kellett elviselni a kánikulát, amíg egyik helyről a másikra mentünk. Igaz, ott a páratartalom magasabb volt az itteninél, sokszor a 90%-ot is meghaladta, így az izzadság nem segített semmit.

Fotók dögivel

Ami késik, nem múlik. Párizs és Lisszabon, csak a legjava, mindenki fogyassza egészséggel!

Kínos

Ez a kép a lisszaboni repülőtéren készült másfél hete. A Nyugatiban van egy információs terminál, ami rendszeresen Linuxot boot-ol. Néhány éve pedig, Nashville-ből hazafelé jövet lefotóztam egy Airbus 330-as repülőgép ülésbe épített monitorját, amin a Fedélzeti Szórakoztató Rendszer ® szintén épp Linuxot indít.

Blogfilozófia mentegetőzésként

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogomat. Mentségemre legyen szólva, leginkább azért, mert nem nagyon futotta rá a szabadidőmből. Ezt ugyanis most leginkább az esküvő szervezése, azon belül is aktuálisan a meghívók megtervezése, kinyomtatása és postázása töltötte ki. Amikor meg nem ezzel foglalkoztam, akkor éppen Portugáliában voltam konferencián (már hallom is a "jaj, szegény" kórust - szóval nem panaszképpen mondom), vagy a Balatonon a hétvégén. A Balatonnál persze volt szabad időm, csak épp internethozzáférésem nem volt, a blog meg nem offline műfaj, akárki akármit mond. Arra is rá kellett jönnöm, hogy csak akkor írok meg valamit, ha lehetőségem van "frissiben", közvetlenül a történést követően beszámolni róla. Ha eltelik egy-két nap, akkor már aktualitását veszti a dolog, és már nem is tartom olyan fontosnak, hogy írjak róla. Így például egy kétnapos balatoni hétvége törli a múlt hét eseményeit.

Lisszabon

A hétvégét Gabival Portugáliában, Lisszabonban töltöttük, hivatalos voltam ugyanis egy háromnapos konferenciára, az utamat és a szállodát az intézet fizette, így csak Gabi repülőjegyét kellett zsebből fizetnünk.

A három nap alatt elég sokmindent sikerült megnéznünk, szerencsére sikerült úgy szerveznem, hogy a konferencia mindhárom napján a délután szabad volt. Elég sokat járkáltunk gyalog, de szerecsére a tömegközlekedés sem volt vészesen drága, úgyhogy buszoztunk, villamosoztunk és metróztunk is.

Maga Lisszabon dimbes-dombos város, csupa emelkedő meg lejtő, amitől nagyon izgalmas lesz a városkép. Pesti létemre például naivan azt gondoltam, hogy villamost csak szinte sík terepen lehet építeni, ezért is nincs Budán annyi villamosvonal. Hát itt kiderült, hogy ebben igen nagyot tévedtem, Lisszabonban ugyanis a villamos helyenként autókat, buszokat megszégyenítő fürgeséggel kapaszkodott fel vagy ereszkedett le egy-egy meredekebb domb oldalán. Persze vannak kimondottan siklók is, döntött kocsiszekrényekkel, amik aztán tényleg meredek utcákon közelekednek.

Képek hamarosan.

Mai kis korrupciónk

Most már aztán tényleg tele van a hócipőm ezzel az egész MSZP-s bagázzsal is. Nem titkolom, leginkább azért ellenszenves a Fidesz, és azért nem vagyok hajlandó rájuk szavazni, mert annak ellenére, hogy tiszta lappal indultak 90-ben, hihetetlen arroganciával és pofátlansággal kezdték el barátaiknak és üzletfeleiknek juttatni a legzsírosabb üzleteket, amint hatalomra kerültek (ld. bánya- és szőlőügyek, stb.). Ezt soha nem fogom tudni megbocsájtani nekik.

Persze mindig is tudtam, hogy az MSZP is megéri a pénzét, de a héten két olyan ügy is felszínre került, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik, hogy a MeH a vezetői számára tréninget szervez, mintegy 160 órában, óránként közel 50 000 Ft-ért. Mivel az összeg a közbeszerzési törvény által előírt határ alatt van, közvetlenül választották ki a céget, és mit tesz Isten, pont Batiz András cégére esett a választás. Ami akkor is elfogadhatatlan, ha ők a legjobbak a piacon, és az órabér sem irreálisan nagy összeg. Ha. Addig oké, hogy a közbeszerzés macerás, drága, és sokáig tart, és ha csak lehet, érdemes elkerülni. De akkor nem a volt kormányszóvivőnek kéne adni a feladatot, különben még az lehet a látszat, hogy a haveroknak juttatunk állami pénzeket.

A másik ügy, amit ma olvastam, Zuschlag János volt MSZP-s képviselő remek pályázati rendszere. Néhány fiktív alapítvány, fiktív pályázatok, a bírálóbizottságokban elhelyezett haverok, akik maguktól tudják, kinek kell ítélni a pályázatot, aztán néhány fiktív számla, elsumákolt elszámolás, és már kész is az olajozottan működő aranybánya, négy év alatt kb. 50 milla.

Csoda, ha az átlagembernek is kedve szottyan egy kis ügyeskedésre, adócsalásra, BKV-bliccelésre?

Kívánságműsor

Előfordul időnként, hogy a kocsiban a Sláger rádiót hallgatom, kb. két-három szám erejéig, amikoris rájövök, hogy ezeket a számokat legutóbb tegnap hallottam (jó esetben, rosszabb esetben néhány órával korábban), és már a könyökömön jönnek ki. Ilyenkor általában keresgélek egy darabig az állomások között, aztán feladom és kikapcsolom az egészet.

Amiért most ezt szóba hozom, az az adó kívánságműsora. Nem ritka ugyanis az olyan betelefonáló, aki csak annyit mond: "Kovács Józsefné vagyok Mezőtúrról, és egy számot szeretnék kérni. Köszönöm!" Na ne mondja, kedves, egy számot? Hát, nem tudom, lássuk csak... igen, akad itt olyasmi. Könyörgöm, hogy lehet egy könnyűzenei kívánságműsortól ilyet kérni? És hogy lehet egy ilyen kérést bejátszani? Vicc az egész. Az i-re a pontot egy tegnapi telefon tette fel, hasonló stílusban: "szeretnék egy számot kérni a keresztlányomnak". Mire megszólal Joe Cocker érces hangján: "Baby take off your coat, real slow...". Bravó, ízléses választás, a keresztlányának.

Múzeumok éjszakája

Szombaton Múzeumok éjszakája volt, ennek alkalmából ismét megpróbáltunk eljutni Gabival a Szépművészeti Múzeum inka-kiállítására, amit már egyszer, a Múzeumok Majálisán megkíséreltünk. Akkor azért tettünk le róla, mert a pluszprogramok miatt, amit akkor rendeztek, a belépőjegy ára a többszöröse volt a normál árnak. Most úgy tűnt, hogy az egész megúszható azzal az 1200 Ft-os belépőjeggyel, ami ezen az éjszakán az összes programban résztvevő múzeumba jó; ami nem rossz ár, ahhoz képest, hogy a teljesárú belépőjegy egyébként 2400 Ft.

Persze ez másoknak is eszébe jutott, úgyhogy a múzeumnál hatalmas tömeg volt, a bejárat előtti rácsos kapu le volt zárva, előtte pedig hosszú sor kígyózott, még a múzeum oldalában, a Dózsa György úton is, és nem lehetett tudni, hogy mikor és hány embert eresztenek be legközelebb. Szemben, a Műcsarnokban is nagy sor állt, szóval végül feladtuk a várakozást. A történet plusz érdekessége, hogy a Felvonulási téri parkoló kb. fele teljesen üres volt, és ki voltak helyezve "parkolni tilos" táblák. Mint kiderült, azért, mert jövő szombaton (!) Kapcsolat-koncert lesz, de a héten már kezdik építeni a pódiumokat, és addig ki kell ürülnie a térnek. Ez rendben is volna, de hogy miért pont ezen az éjszakán kell elkezdeni a tér lezárását, az már jó kérdés...

A Hősök teréről a Páva utcai Holokauszt Múzeumba mentünk, onnan pedig a közeli Zwack Múzeumba (ilyen is van). Itt többek között megtudtuk, hogy a Jack Daniel's-hez hasonlóan, amit a mai napig csak és kizárólag Lynchburgben gyártanak, az évi hárommillió liter Unicumot is ott, a Soroksári úton állítják elő, 40 féle gyógynövény felhasználásával, és maguk a dolgozók sem tudják, hogy milyen gyógynövényeket használnak, mert a recept csak annyit mond, hogy "végy két marokkal a 2-es számú zacskóból".

A Magyar Rádió végnapjai

A Magyar Rádió már régóta vívja haláltusáját, anyámon keresztül viszonylag rendszeresen értesülök azokról a dilettáns, átgondolatlan intézkedésekről, amelyeket az aktuális vezetőség hoz, és amelyek a Rádió fokozatos leépüléséhez vezettek.

Nem akarom és nem is tudnám felidézni az elmúlt 10 év minden ilyen változását, egy részük a sajtóban is napvilágot látott, mások csöndben elsikkadtak. Utóbbiból az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor bevezették az SAP rendszert és az ezzel összekötött elektronikus beléptetőkapukat (addig a portaszolgálat figyelt arra, hogy ki megy be), mintegy 300 millió forintért, miközben az SAP-t vállalatok, nem pedig közszolgálati médiumok irányítására találták ki. Ebben az időben a Rádió Művészeti Főszerkesztőségének éves műsorkészítési kerete (a belsős dolgozók bérét nem számítva) mintegy 20 millió forint volt, ezt azonban évről évre csökkentették, mondván, hogy nincs rá pénz. (A számok nem biztos, hogy pontosak, az arányok igen.) Az is meredek volt, mikor az Ericcsontól áthozott gazdasági igazgató megkérdezte, hogy a dramaturgok és rendezők ledolgozzák-e a napi 8 órájukat.

Mindezt csak azért mondom el, mert most megint új igazgatója van a Rádiónak, ismét új, világ- (de legalábbis Magyar Rádió-) megváltó tervekkel, Such György személyében. A probléma: évek óta csökken a hallgatottság. Megoldás: átláthatóbb műsorszerkezet. Ezt persze már sokan mondták. Most azonban például a Petőfi adóból egy csapással kereskedelmi mintára múködő, egy számítógépet és egy bemondót igénylő, 24 órás könnyűzenei rádiót csináltak. Namost ezzel a következő problémák vannak:

• Sok irodalmi, szórakoztató műsor ment a Petőfin, ami a Kossuth merev műsorszerkezetébe az óránkénti hírolvasás miatt nem fért bele. Ez most megszűnt, nem lesz pl. kabarécsütörtök.
• A cél a hallgatottság növelése. Egyrészt nem hiszem, hogy ezen a téren hatásosan lehetne versenyezni a rengeteg, régóta üzemelő kereskedelmi adóval. De még ha sikerül is, mi a halgatottság növelésének célja? Kereskedelmi adók esetében természetesen a reklámbevételek növelése. A közszolgálati rádiónak azonban erre nem (vagy alig) van szüksége, mivel nem ebből él. A másik (nagyon nemes) cél az lehet, hogy ha az adó valamiféle értéket közvetít, akkor nagyobb hallgatottság mellett értelemszerűen több hallgatóhoz jut el az érték, akármi legyen is az. Na de ha csak könnyűzenét adnak, akkor mi ez az érték?

Az is kemény lépés volt, hogy a jól ismert bemondók közül sokakat elküldtek, egészen pontosan azokat, akiknek nem volt hírszerkesztői képzettségük, mondván, hogy a hírszerkesztők is fel tudják olvasni a híreket. Tény, kb. úgy, ahogy a kereskedelmi hírrádiókban az ottaniak. Ez a különbség is megszűnt tehát, eggyel kevesebb ok, hogy a Kossuth-ot hallgassam, ha idegesít a hírolvasó beszédhibája egy másik adón.

A probléma világos: a Magyar Rádió túl drága, a mindenkori kormányban (oldaltól függetlenül) nincs meg a hajlandóság, hogy a kultúrát a költségvetésből jelentősen, a költségeinek megfelelően támogassa, valamit tehát tenni kell. De nem hiszem, hogy a meglévő struktúra fokozatos kibelezése, ellehetetlenítése megoldást jelentene bármire. Csak azt érik el vele, hogy lassan nincs olyan jelenlegi vagy volt Rádiós dolgozó, aki ezért vagy azért ne haragudott volna meg végleg a Rádióra. Ennél akkor már sokkal jobb lenne, ha egy tollvonással az egészet, úgy ahogy van, felszámolnák, és teljesen új alapokról felépítenének egy új struktúrát, új helyszínen, válogatott új és régi emberekkel. Ez persze csak utópia.

Extra.hu

Pár napja Gabival kitaláltuk, hogy átmenetileg szükségünk lenne egy felső szintű domainre, minimális tárhellyel együtt. Sajnos az ilyen csomagok a legtöbb magyar szolgáltatónál 7-8000 Ft-ba kerülnek évente, ami egy poén kedéért (ugyanis valami ilyesmiről van szó) kicsit sok. Aztán felmerült az is, hogy tárhely nem kell, felrakom a tartalmat az egyetemi szerverre, csak domain redirekt kell. Igenám, de ebből is drága (7000 Ft + ÁFA két évre) az olyan, ami nem direktben átirányít, hanem proxiz, azaz megőrzi az URL-t a böngésző címsorában.

Aztán az is felmerült, hogy hagyjuk a domain regisztrációt, úgyis macerás, csak találjunk egy jó ingyenes tárhelyszolgáltatót, lehetőleg nem túl agresszív reklámcsíkkal, az se baj, ha a tárhely nevetségesen kicsi. Így bukkantunk az extra.hu-ra, ahol legnagyobb meglepetésemre nincsen semmi reklám, azonnali online regisztráció, 2GB tárhely (fizetős helyeken ez már elég komoly pénz), és még PHP meg MYSQL is van hozzá (bár erre nekünk most nincs szükségünk). És tényleg nincs reklám, egyedül egy nagyon kicsi, háromgombos, "toolbar" jelenik meg a jobb alsó sarokban, az egyik gombja a főoldalra visz, a másik valami chatszobába, a harmadik pedig elrejti a toolbart. És működik is, nem lassú, mint a csiga. Csak azt nem értem, hogy akkor miből élnek meg...

Az iWiW és a reklám

Az iWiW-en ma ismerősnek jelölt A Stoppal utazól Sporolj" (sic! az idézőjel is), ezzel betelt a pohár, az alábbi levelet írtam az iWiW gárdájának.

Tisztelt iWiW!

Az utóbbi hónapokban sajnos nagy "divat" lett az iWiW reklámcélú felhasználása: sokan beregisztrálják vállalkozásukat, üzletüket, aztán boldog-boldogtalant bejelölnek ismerősnek. Csak az elmúlt egy hónapban a következő ilyen jelölésekről kaptam értesítést:

* Gyomaendrődi Apartmanház
* K2 Söröző
* *****Ötcsillagos Story a Sztármagazin
* A Stoppal utazól Sporolj"

Az már csak hab a tortán, hogy az iWiW egy régi-régi hiányossága miatt ezekből csak annyit látok, hogy "apartmanház ismerősnek jelölt", "sztármagazin ismerősnek jelölt", stb. A jelenség annál is idegesítőbb, hogy legalábbis az én esetemben a jelölések kb. ötven százalékát ilyenek teszik ki.

Meglátásom szerint ezek mind ütköznek az iWiW felhasználási szabályzatával, ugyanis a felhasználói név (idézek:) "burkolt vagy nyílt reklámhordozónak tekinthető". Ennek megfelelően mind a négy felhasználót (mint ahogy korábban másokat is) jelentettem. Sajnos azonban semmi nem történt: a felhasználók továbbra is ott vannak,gyűjtik az ismerősöket, és Önöktől sem kaptam indoklást arra nézve,
hogy miért nem törölték a regisztrációjukat. És ami még rosszabb: az, hogy ezeket a regisztrációkat nem törlik, olaj a tűzre, mások is vérszemet kapnak. Most már ott tartok, hogy a saját regisztrációm törlését fontolgatom.

Legyenek szívesek, vegyék komolyan saját szabályzatukat, és töröljék ezeket a felhasználókat mihamarább. Én az önök helyében azt is megfontolnám, hogy figyelmeztessem az ezeket meghívó felhasználókat a szabályzat pontjaira.

republikánus = kreacionista

Nyenyec többször írt a blogjában arról, hogy az amerikaiak milyen nagy hányada utasítja el a teremtéselméletet az evolúcióelméletet és hisz a kreacionizmusban. Most a magyar sajtóban is napvilágot látott egy a Gallup által végzett amerikai felmérés, roppant tanulságos számokkal.

Kiderül például, hogy az amerikaiak 43%-a szó szerint elhiszi a teremtéselméletet, tehát valóban hisz abban, hogy Isten ötezerhétszázvalahány éve (a cikk szerint tízezer, de ha jól tudom, ebben a kérdésben a zsidó időszámítás az autentikus forrás) abban a formájában teremtette meg a világot és benne az embert, ahogy az a Bibiliában le van írva. Az is elég meredek adat, hogy a republikánus párt három elnökjelöltje is elutasítja az evolúciót.

Hajrá, 21. század!

Vásároljon hitelből!

Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a személyi hiteleket hirdető TV-reklámok, hogy asszongya: "Vásárolgatni szeretne, de nincsen pénze? Hívja az X hitelintézetet gyorskölcsönért!", meg "A feleségem a tengerhez szeretne utazni, az anyósom a hegyekbe vágyik. Még nem tudom, hová utazunk, de azt már tudom, miből! Csak felhívom az Y bank gyorshitelvonalát, és máris a kezemben 300 000 Ft!"

Eléggé spórolós ember vagyok, csak azt veszem meg, amiről úgy hosszabb gondolkodási idő után is úgy gondolom, hogy valóban szükségem van rá. Soha a világon eszembe nem jutna hitelből venni olyasmit, ami nélkül meg lehet lenni, úgymint színes-TV, HiFi, bicikli a gyereknek, vagy éppen nyaralás. Ugyanakkor hírekből, cikkekből tudom, hogy Magyarországon egyre többen nyaralnak hitelből, mert állítólag "ciki", ha valaki szeptemberben nem tud egy tengerparti nyaralásról beszámolni. Akkor már inkább nyisson egy bankszámlát előző évben, és tegye félre havonta a törlesztőrészletnek megfelelő összeget... Persze azt is tudom, hogy nem tud mindenki bánni a pénzzel. Talán meg kéne nekik mondani, hogy az a sok TV-reklám is az általuk fizetett kamatból megy.

(P)hD

A menyasszonyom tegnap sikeresen megvédte a doktori disszertációját, így hamarosan (a doktori bizottság jóváhagyása után) újabb doktorral bővül a magyar tudományos élet. Az apjától természetesen sztetoszkópot kapott ajándékba (régen be volt ígérve, Gabi mégis elfeledkezett róla), a húgától egy orvosi pecsétet, az öccsétől pedig "élete első vizitdíját", többek között.

Nekem még egy kicsit odébb van a vége, azt szoktam mondani "viccesen", hogy már hat éve küzdök azért, hogy a monogramom elé még egy P betűt is odailleszthessek. Hja, ennél olcsóbban megúsznám egy névváltoztatással.

Hobbiprojekt

Minden valamirevaló informatikus tudja, hogy időnként szükség van egy kis hobbiprogramozásra, amikor a saját kedvünkre, a kihívás, az érdekes feladat kedvéért, vagy épp egy új programozási nyelv, eszköz vagy könyvtár megismeréséért állunk neki programozni. A legutóbbi ilyen "pet project"-em tavaly nyáron a Set! nevű kártyajáték számítógépes változatának elkészítése volt, akkor a másodlagos cél a python nyelv alaposabb megismerése volt. (Először pythonban a wikipédiához készítendő botok kapcsán programoztam.)

Az idei projektnél ismét a pythonra esett a választás, ezúttal azonban nem az alapnyelv kedvéért, hanem a pythonban megvalósított TurboGears webes alkalmazásfejlesztő környezet kipróbálása miatt. A feladatot pedig az élet diktálta: Gabival rendszeresen könyveljük a költségeinket, kiadásainkat, hogy áttekintést kapjunk arról, mire mennyit költöttünk. Eddig az OpenOffice táblázatkezelőjét használtuk erre, de igegesített, hogy nem lehet különböző szempontok szerint szűrni, keresni. Megnéztem néhány ingyenes könyvelőprogramot is, de ezek meg túl bonyolultnak bizonyultak a mi céljainkhoz, mindegyik pontos kettős könyvelést vezet, és elsősorban bankszámlák és hitelkártyák nyilvántartására szolgál. Ha az ember a kézpénzes kiadásokat is követni akarja, akkor vagy nagyon pontosan kell minden kiadást és bevételt könyvelni, vagy a valós és a könyvelés alapján rendelkezésre álló összeg között hamar eltérés adódik.

Egyszóval hamar kiderült, hogy egy saját fejlesztésű alkalmazás lenne a legmegfelelőbb. A TurboGears-szel már egy keveset ismerkedtem korábban, így nem kellett abszolút nulláról kezdeni, de így is elég kellemes élmény, hogy egy szűk hét alatt sikerült a teljes tervezett funkiconalitást megvalósítanom, az egyes tételekhez rendelhető különféle címkékkel (a'la Gmail) sokféle szűrési lehetőséggel, jó kis ajaxos kényelmi funkciókkal, ahogy kell.

Darvas

Elment hát Darvas Iván is. Színpadon legutóbb 2001-ben láttam, a Peter Shaffer rendezte Amadeusban, Salieriként, Alföldi Róbert oldalán. Az előadás annyira tetszett, hogy azóta is emlegetem, pedig a film-eredetije annyira kitűnő, hogy amellett nehéz emlékezeteset alkotni. Nekik sikerült.

Amikor egy-egy ilyen, Darvashoz hasonló kaliberű színészóriás meghal, valamiért mindig az jut eszembe, hogy a gyerekeimnek már nem fog sokat mondani a nevük, mint ahogy nekünk sem mond sokat sok olyan színész neve, akik szüleink fiatalkorában voltak meghatározók. Persze nyilván hallottunk ezt-azt, láttuk egyiket-másikat régi filmeken, de azért ez mégsem ugyanaz.

Utcanézet a térképen

A Google Maps legújabb alkotása az ún. "Street View", amivel a legnagyobb amerikai városok térképén az utcákra klikkelve panorámafényképeken tekinthetjük meg a város tetszőleges pontját. Egyszerűen zseniális! Most már nem lehet kifogás az sem, hogy "soha nem jártam ott, hogy fogom akkor felismerni?", hiszen előre meg lehet nézni... Fantasztikus, micsoda meló lehetett ezt rögzíteni.

Erről jut eszembe: a SZTAKI-s kutatócsoportunknak is van egy panorámakamerája, azt az autó tetejére szerelve, egy GPS-sel kiegészítve mi is tudnánk hasonló adatbázist készíteni. Aztán persze kellene egy ügyes szoftver, ami a panorámafilmből kinyeri az állóképeket az egyes pontokhoz, meg valami, ami ráhúzza mindezt a térképre. Hmm. Nem is tűnik olyan nehéznek...

Balatoni nyár

A hosszú hétvége két napját Gabiék balatoni nyaralójában töltöttük, így idén először háromszor is megmártóztunk a tó vizében. A hőmérséklete az elmúlt napok, hetek hőségének köszönhetően tökéletes volt, emberek alig voltak a szabadstrandon, egyszóval minden ideális volt, és még a le- és hazajutással sem támadt komoly nehézségünk az autópályán.

Praktikus tanács űrhajósoknak

Ausztrál fizikusok szerint érdemes "küzdeni" a fekete lyukak közelében, az eseményhorizonton való áthaladás után, ha meg akarjuk hosszabbítani a magba esésig terjedő időt. A cikk szerint ugyanis korábban az volt az elfogadott nézet, hogy mindenféle gyorsítás csak lerövidíti a hátralévő időt, most azónban úgy tűnik, hogy ez csak szabad esésben érkező objektumokra igaz, kezdeti sebességgel rendelkezőkre nem. Ezen a ponton rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mi a különbség a kettő között a relativitáselmélet óta, de erre persze a cikk nem tér ki, ehhez meg kellene keresni az eredeti publikációt.

Adalék, hogy a cikk legvégén a Wikipédiát is említik, ahol a fekete lyukakról szóló oldal vitalapján jelentős vita alakult ki a témában. Én ezt kapásból nem találtam meg, ha valaki rábukkan, dobjon meg egy kommenttel.

Vallomás

Tartozom egy vallomással a tisztelt olvasóimnak: hamarosan megnősülök! Erről a közvetlen környezetemben már minden érintett tud, de valahogy nem akaródzott az Interneten is világgá kürtölnöm. Csakhogy ennek megfelelően az időm egyre nagyobb részét töltöm a közelgő esküvő szervezésével, sokminden történik, amiről szívesen írnék ide is, csakhogy bevezetés nélkül meglehetősen faramuci lett volna. De mostantól ez is másképp lesz. A jeles dátum egyébként szeptember 1.

Gabi családi hátterének, hitének megfelelően katolikus szertartást tervezünk, én viszont megrögzött ateista vagyok, ezért például óvatosan választottunk papot és templomot. De mindketten nagyon elégedettek vagyunk az emberünkkel, nagyon szimpatikus, elfogadó és megértő, semmi kifogása nincs a friggyel szemben. Kétszer már voltuk nála felkészítő beszélgetésen is, és meglepetésként ért, hogy ateista szemmel is mennyire érdekesek és felemelőek ezek a beszélgetések (tkp. inkább csak ő beszél), számomra az egész leginkább olyan, mint egy nagyon érdekes vallástörténeti előadássorozat, aminek erős személyes mondanivalója is van.

Természetesen zajlik az étterem és a zenekar kiválasztása is, meg az ilyenkor szokásos előkészítő feladatok, ruhaválasztás, meghívottak névsorának összeállítása, stb. Nem akarok senkit a részletekkel untatni.

Orvosi műhiba

Az ember azt gondolná, hogy a "műtét közben benne felejtették a törlőkendőt" szituáció csak szándékos eltúlzása a műtétek során előforduló kisebb-nagyobb bakiknak. De úgy tűnik, a szomorú igazság az, hogy ilyen is előfordul.

Kereshető Google Maps

Régóta megvan a Google Maps-en az utcákra lebontott részletes térkép Budapestről és pár vidéki nagyvárosról, egyirányúsággal, mindennel, és mégsem volt kereshető, sajnos. De ennek most, úgy tűnik, vége, csendben ugyanis kereshetővé tették, és az útvonaltervező is működik. (Kivéve mondjuk a Práter utcát, aminek a hetekben fordították meg az irányítottságát, erről a Google még megbocsájtható módon nem tud.)

Joost a minute

Tegnapelőtt nem bírtam tovább magammal, és meghívót kértem egy blogon a Joost internetes TV-klienshez. Annak, aki még nem hallott róla: a koncepció az, hogy jó minőségű videotartalmat nézegethess a számítógépen legálisan és ingyen, ha cserébe vállalod, hogy a kimenő sávszélességed egy részét továbbosztásra használod (ebben nincs semmi új a P2P hálózatokhoz képest), és megnézel pár reklámot. A rendszer egyelőre bétatesztelés alatt áll, ezért most még csak meghívásos alapon lehet klienshez jutni. Szerencsére számos blogon elegendő egy kommentben kérni, és az ember máris kapja a meghívót, én is ezt ettem.

Tegnap délután meg is jött a meghívó (24 órán belül). A cégtől nem működött (nem jött le semmilyen tartalom), kezdtem már csalódott is lenni, de aztán itthonról szépen elindult, és a WiFi routeren sem kellett semmit konfigurálni hozzá. Kellemes meglepetés volt, hogy az 1Gbites kábelünk elég a folyamatos, jó minőségű videóhoz, és az egész nagyon könnyen és kellemesen kezelhető. A rendelkezésre álló tartalomkínálat egyelőre nem túl bő, de azért egy kisebb kábeltévécsomaggal már így is felér. Megörültem, amikor a honlapjukon felfedeztem, hogy a Comedy Central is elérhető Jooston, aztán kiderült, hogy sajnos csak az USÁ-ból, így továbbra sem tudom kényelmesen megnézni a Daily Show-t meg a Colbert Report-t (a t néma!).

Milliomos

Apám másodunokatestvére volt múlt hét szerda-csütörtök-pénteken Vágó István vendége a Legyen Ön is milliomos!-ban. A felvétel bő másfél hónapja volt, Jani akkor jelentkezett is, hogy igénybe venne minket telefonos segítségként, aztán végül nem minket hívott. A játék után nem volt hajlandó sokat elárulni (vagy aláírt valamit, vagy csak egyszerűen megkérték, hogy ne áruljon el részleteket), annyit közölt csak, hogy melyik három nap lesz adásban. Ebből persze már lehetett sejteni, hogy nem üres kézzel távozott, és valóban. Első nap persze csak az adás második felében került be, utolsó nap meg még a reklámblokk előtt felállt a székből, de a második nap teljes adása vele zajlott, és összesen öt kérdésre került sor ezalatt. Természetesen elfogult vagyok, Janit nagyon bírom, de ezzel együtt merem állítani, hogy ez volt az egyik legélvezetesebb játék, amit a műsor története során láttam, és nem csak azért, mert nagyon magasra jutott.

Persze még nem mondtam, hogy mennyit vitt haza, pedig nyilván ez érdekli a társaságot. Nos hát: a legutolsó kérdésre már csak játékon kívül válaszolt, de azt is eltalálta, és ha bevállalja, akkor hazaviszi a főnyereményt. Így be kellett érnie a második legnagyobb összeggel, de nem látszott nagyon bánatosnak sem élőben, a játék után, sem a TV-ben, amikor átvette a borítékot. (Tényleg, meg is akarom tőle kérdezni, hogy van-e abban bármi, vagy az csak a TV-nézőknek szóló látszat-díjátadó.)

Múlóban a Microsoft monopóliuma?

Érdekes írást olvastam Paul Grahamtől a Microsoftról. Sommásan úgy foglalja össze a véleményét, hogy a Microsoft halott. Ez alatt azt érti, hogy az a monopolhelyzet, ami az elmúlt húsz évet jellemezte, megszűnőben van, mégpedig azért, mert a Microsoft nem megfelelően reagált a Web 2.0-ás technológiák megjelenésére és elterjedésére. Más is mondta már, hogy a Vista megjelenése egyértelműen azt jelzi, hogy a Microsoft továbbra is az asztali PC-k és a vastag kliensek világát tekinti elsődleges terepének. Igaz, hogy a Microsoft Live-ot is közben fejlesztgetik, de nem túl nagy lelkesedéssel.

Mozgalmas hétvége

Szombaton megmozdult az ország, kb. a fele vagy a saját, vagy valamelyik hozzátartozója, családtagja ballagására igyekezett. Mi sem maradtunk ki a jóból, Gabi húgának ballagására voltunk hivatalosak délelőtt a Szt. László Gimnáziumba. Az időjárással relatíve szerencsénk volt, mert ugyan egész nap borús volt az idő, de az eső csak a program végén eredt el. A ballagást követő családi ebédről egyből az egyik legjobb barátom esküvőjére mentünk, először persze a házasságkötő terembe, majd a vacsora helyszínére, ahol hajnali kettőig tartott a muri. Ez tkp. egy esküvőn nem is számít soknak, meg is voltam lepődve, hogy a menyasszonytánc és a lányrablás után milyen sokan elmentek. A zenekar még kitartott volna, de már nem maradt senki, aki táncoljon.

Légy résen!

A Wikipédia szerkesztésének egyik alapeleme, a hitelesség kulcsa, hogy mindig résen kell lenni, minden információt (elvileg) több forrásból is ellenőrizni kell. Ezt a szerkesztők sajnos sok esetben elfelejtik megtenni, így fordul elő időnként, hogy olyan hitelesnek látszó adatok maradnak hosszú ideig a WP-n, amik teljesen légből kapottak, adott esetben szándékosan fabrikáltak.

Most hasonló történt sok magyar hírportállal (és a nyomtatott sajtó egyes képviselőivel) az urbanlegends.hu oldal közlése szerint. Csináltak ugyanis egy ún. médiahack-et, tehát felhívták egy hírre számos sajtóorgánum figyelmét, csakhogy a hír teljes egészében hamis volt. Az orgánumok tetemes része pedig bekapta a csalit, és lehozta a hírt, amely arról szólt, hogy Afrikában, A Kongói Demokratikus Köztársaság területén él egy törzs, amely magyar származású, őseik a török hódoltság idején kerültek el innen. A "hír" alátámasztására a hoax elindítói készítettek egy weboldalt is egy állítólagos svájci afrikakutató intézetnek, amely első ránézésre hitelesnek tűnik, de nem kell hozzá sokat vizsgálódni, hogy gyanússá váljon az oldal. (Hogy mást ne mondjak, az intézet doglozóinak nevére a Google-ben rákeresve maga az intézet oldala az egyetlen találat. Hm...) Érdemes elolvasni a cikket, tanulságos.

Ezek után persze felmerül a kérdés, hogy ha online hírforrásaink ennyire kétes megbízhatóságúak, akkor a kritikának az a szintje, amivel eddig kezeltük, olvastuk őket, elégséges-e. Az esetből az jól látszik, hogy a puszta tény, hogy számos orgánum lehozza a hírt, még nem bizonyít semmit, mivel nyilvánvalóan egymástól veszik át az értesüléseiket, és ezt felülvizsgálat nélkül teszik.

Ubuntu frissítés

Múlt héten kijött az Ubuntu Linux újabb verziója, a "bátor őz", én meg frissítettem a rendszeremet. Elég simán ment, továbbra is minden működik, remélhetőleg van, ami jobban is, mint eddig. Csak az Acrobat Reader telepítéséhez (tkp. megtartásához) kellett egy kicsit pluszban dolgozni, ui. licencelési problémák miatt kikerült a hivatalos csomagtárból. Viszont többminden bekerült, amit korábban kézzel töltöttem le innen-onnan, pl. a hugin nevű panorámakép-szerkesztő, és ennek segédprogramjai. Sajnos a frissítésből kimaradt a Thunderbird 2.0-ás verziója, pedig Windows-on nemrég áttértem rá, és bizony-bizony stabilabb, mint az 1.5-ös. Talán rászánom magam a kézi frissítésre, de valószínűbb, hogy a lustaság győz, és várok még fél évet a következő Ubuntu verzióig.

Egy szó a politikáról

Ma reggel hallgattam a Klub Rádiót, Mikola István és Kökény Mihály vitatkozott a tegnapi (a hódmezővásárhelyi eset kivizsgálására összehívott) parlamenti bizottsági ülésen történtekről. Persze mindkettő elsősorban azzal vádolta a másikat, hogy az ügyből politikai tőkét próbál kovácsolni. Ez persze nem új elem a politikusok kommunikációjában, de talán ez hangzik a számomra a leginkább álságosnak és nevetségesnek. Hát persze, hogy politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, hiszen politikusok! Olyan ez, mintha az egyik festő azzal vádolná a másikat, hogy csak azért költözik Párizsba, mert képeket akar festeni az utcákról, az Eiffel-toronyról, stb.

Különös világ az, amikor már a politikusok is szitokszóként használják a politikát. Mintha mindegyikük azt gondolná magáról, hogy ő nem politikus, csak épp közügyekkel foglalkozik, a másik viszont gátlástalan, a politikai érdekeinek mindent alárendelő gazember.

A kertész kutyája

Tegnap színházban voltunk, habzsoljuk az élvezeteket. A Vígben néztük meg A kertész kutyája c. előadást, Lope de Vega darabját. A fordítás új volt (Térey János), és verses, rímelő formájú; nagyon könnyen érthetőre, szellemesre, gördülékenyre sikeredett. Az egész előadás nagyon szórakoztató volt, egyenletes, erős színészi teljesítménnyel (a mellékszereplők részéről is), jelmezekkel, díszlettel, ahogy az a nagy könyvben meg van írva; egyszóval valódi színházélményt nyújtott. A főszerepet Eszenyi Enikő játszotta. Sokan mondták már előttem, hogy ezt a nőt lehet szeretni, lehet utálni, csak épp közömbösnek nem lehet iránta lenni. Ez most sem volt másképp: egyszerűen elementáris volt. Az embernek az volt a benyomása, hogy a játék kontrollálatlanul, elemi erővel tör fel belőle, miközben egy kicsit jobban odafigyelve a részletekre, a finomságokra, egészen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon is tudatos, pontosan kidolgozott, a legapróbb gesztusokig lebontott alakításról van szó.

Hétvége Párizsban

A lavali konferenciát követő hétvégét Gabival kettesben Párizsban töltöttük. A részletektől megkímélem az olvasóimat, elég legyen annyi, hogy minden nagyszerűen sikerült, remek időnk volt, sokmindent láttunk. Később lesznek képek is az érdeklődőknek.

Laval Virtual fényképek

Laval Virtual

Laval Virtual - 2. nap

Tegnap este volt a díszvacsora a lavali régi kastélyban. A dekorra a régi kövek, boltívek, párkényok között modern, fémvázas bútorok, drótra feszített halogénes spot-lámpák és színes, változó fényekből álló díszvilágítás voltak jellemzők, elég furcsa volt. A vacsora bő három órát tartott, amúgy franciásan, öt fogással, sajttal és salátával a vége felé. Alatta végig egy nagyon kellemes jazz-zenekar játszott, három zenész (zongora, bőgő és dobok) és egy énekes, az egyetlen hátránya az volt, hogy nehezebb volt beszélgetni, ui. a nagy kerek asztal túloldalán ülőket már alig hallottam.

Ma megvolt az előadásom, szerintem jól sikerült, a kijelölt időbe pontosan belefértem, a közönség is érdeklődő volt, kérdeztek is a végén, sőt, a szekció után (volt még két előadó rajtam kívül) ketten is odajöttek gratulálni. Szóval nincs ok panaszra.

Az ebédet ma már a megfelelő helyen fogyasztottam el, stílusában leginkább a tegnapi vacsorára emlékeztetett, csak valamivel szerényebb kivitelben, mindössze négy fogással. Aztán a délutáni szekcióban megvolt Barna (a főnököm) előadása is, a nap legvégén, ennek megfelelően már kissé lankadt figyelem követte, és kérdés sem nagyon volt. Volt viszont kivel felvenni a kapcsolatot, ha minden igaz, a közeljövőben ketten is eljönnek Magyarországra megnézni, hogy mit is csinálunk.

Most épp a hotelban vagyok, itt is van házi WiFi ingyen. Nemsokára megyünk vissza a kiállítási csarnokba, mert valami party lesz, svédasztalos vacsorával, ha jól értettem, sajnos még mindig nem beszélek túl jól franciául...

Blogger.com - franciául

Az előző posztomra ráerősítve a blogger is csak franciául hajlandó beszélni hozzám, nyilván, mert francia doménből internetezem. Az, hogy a "preferált" nyelvem az angol, és erről a Google is, meg a böngészőm is tud, láthatóan egy cseppet sem zavarja. Na mindegy, a "Publier" meg a "Créer" szavakkal még valahogy elboldogulok. Az olvasóimnak meg azt üzenem: Afficher le blog!

Laval Virtual - 1. nap

A városka nagyon kedves, dimbes-dombos tájon fekszik, van egy kis folyó is, amit csak este láttam a taxiból. A konferenciahelyszín kb. 10 perc sétára van a hoteltõl, a belváros másik oldalán, ez még öltönyben, laptoppal a hátizsákban sem vészes. Meglepõdtem, amikor kiderült, hogy a konferenciához kiállítás is kapcsolódik (alaposabb körülnézés után úgy tûnik, hogy ez a viszony inkább fordított). Viszont sajnálatos módon a franciák a legutóbbi látogatásom óta sem tanultak meg angolul (tisztelet a kivételnek), és sajnos az eligazító lányokat, akiket gondolom a környékbeli iskolákból gyûjtöttek össze, sem igazán tudták úgy kiválogatni, hogy beszéljék a nyelvet. Persze valamennyit mindenki gagyog angolul, legtöbbször meg is értik, hogy mit szeretnék, de válaszolni már csak kézzel-lábbal tudnak, változékony sikerrel.

A konferencia, szintén elég meglepõ módon, kéntnyelvû, azaz angolul és franciául is lehet elõadni, és két kedves szinkrontolmács gondoskodik az állandó fordításról, amit rádiós fülhallgatókon keresztül hallgathatunk. A hallgatóság azonban túlnyomórészt franciákból áll, így csak páran vagyunk a teremben, akik az angol tolmácsszöveget hallgatjuk. Maga a konferencia nem nagy durranás, a mai napra két elõadást jelöltem meg, amit mindenképpen szerettem volna meghallgatni (az egyik elõadó amerikai, reméltem, ennek értésével nem lesz gondom), de egyikük sem jelent meg. Ráadásul az elõadások sokat csúsznak, és a meghirdetett programtól sokszor teljesen eltérõ rendben, össze-vissza következnek. Így nem nagyon lehet tervezni. "Chair" van ugyan, de a hátralévõ idõre soha nem figyelmeztet. Leginkább az a benyomása az embernek, hogy a VR-rel foglalkozó franciák összeülnek egy jó kis baráti beszélgetésre, csak elfelejtettek szólni a külföldieknek, hogy csak az anyagi támogatás megszerzése miatt van "nemzetközi konferencia"-ként meghirdetve az esemény.

A kiállítás viszont jópofa, sok ötletes, izgalmas, és persze szórakoztató stand van (holnap megpróbálok képeket is feltenni), és rengeteg pénz. A kiállítók között van néhány holland és német, ezeket egyrészt az angol akcentusukról lehet könnyen felismerni, de enélkül is könnyû õket beazonosítani: õk azok, akik jól beszélnek angolul.

Az ebéd helyszínét sem volt könnyû megtalálnom, többször kellett ahhoz érdeklõdnöm, hogy megértsem a választ. Aztán utólag kiderült, hogy így sem a megfelelõ helyet találtam meg, ugyanis a "személyzeti" ebédlõben ebédeltem, nem a regisztrált konferenciavendégek számára fentartott helyen. A meglepõ a dologban csak az, hogy a "jegyszedõ" kislány szemrebbenés nélkül elvette az ebédjegyemet, egy szóval sem említette, hogy ez nem ide érvényes. Mindegy, tkp. nem volt rossz, így legalább lesz összehasonlítási alapom holnapra. A vacsora helyszínét szintén nem volt könnyű kiderítenem: a recepciós lánynak nekem kellett megmutatnom a térképen, hogy hol is vagyunk egyátalán...

Az én szereplésem holnap lesz, délelõtt 11 órakor, egy másik, párhuzamos szekcióban, az viszont csak angolul zajlik, ha lehet hinni a programnak. Még jó, hogy nem csak franciául.

Charles De Gaulle, TGV

A következő pár poszt útibeszámoló lesz, akit nem érdekel, hogyan múlatom az időt Frankhonban, az nyugodtan tegyen úgy, mint Pósalaki bácsi (gy.k. ugorgyon).

Pár óra repülés, hat és fél óra reptéri várakozás ("Csárlsz dö Gól", ahogy töbször a légikísérő mondta, mintha a keresztneve angol lenne, és csak a vezetékneve francia), és újabb két és fél óra vonatozás után megérkeztem Lavalba. A TGV, amivel jöttem, helyenként elég lassan ment, de volt, ahol 300-zal repesztett, tudom, mert megmértem a sebességét. Magam is nehezen hittem, amikor öt kilométer leszámolása alatt (nagyon kellett figyelnem, hogy az elsuhanó sárga kilométertáblákat ne mulasszam el) csupán egy perc telt el. A lavali pályaudvar elõtt a teret épp átépítik, teljesen fel van túrva, a parkoló és a taxiállomás is elköltözött, de az új helyen sem találtam taxit. Buszmegállót igen, de az utolsó busz hat óra után pár perccel elment, így este kilenckor nem volt sok értelme várni. Meglepõ volt egyébként, hogy este kilenckor még elég világos volt, szürkület, a nap kb. 20 perccel korábban ment le. Tanácstalanul elindultam a város központja felé, bõrönddel és dugig rakott hátizsákkal, fáradtan és álmosan, de szerencsére néhány lépés után arra kanyarodott egy taxi, és én megnyugodva süppedhettem a hátsó ülésre. Néhány perccel késõbb a hotel elõtt szálltam ki, a foglalásom is rendben volt, és talán mivel elõre fizettem, a regisztrációval sem kellett bajlódnom. (Nincs itt idegenforgalmi adó se? Vagy csak kilépéskor kell majd regisztrálni?) Lepakoltam, majd elindultam éttermet keresni: nem kellett sokáig, ugyanis pont a szállodával szemben "találtam" egy barátságos pizzériát, barátságos árakkal, és (mint utólag kiderült) nagyon finom pizzával. Aztán még egy keveset sétáltam, és hamar nyugovóra tértem.

Egy hét Franciaország

Holnap reggel egy hétre Franciaországba utazom hivatalos ügyben: a SZTAKI-s csoportunkkal részt veszünk egy konferencián Lavalban, és a két előadásunkból az egyiket én fogom megtartani csütörtökön. A kedd az utazással fog telni, szerdán lebzselek, csütörtökön jön a mélyvíz, péntek meg egy laza levezető délelőtt, délután meg már vonatozom vissza Párizsba. Az utazásnak köszönhetően lesz alkalmam kipróbálni, hogy milyen TGV-vel utazni.

Simonyi megint alakított

Simonyi András, a washingtoni magyar nagykövet megint nagyot alakított, a legjobb értelemben, és terepnek ismét a már bevált Colbert Report-ot választotta. Nem tudok rá jobb szót, a nagykövetünk egyszerűen kúl.

A hazátlan ember

Meghalt Kurt Vonnegut. Könyveinek nagyobbik felét olvastam, amit pedig még nem, az rajta van a listámon. Legutolsó könyvét, A hazátlan ember című esszékötetet, noha elég vékonyka, több napig olvastam, egyszerűen azért, mert néhány bekezdéseként le kellett raknom, hogy meggyőződjek róla, kint még süt a nap, az élet szép, és hasonlók, nehogy kiugorjak az ablakon. Részleteiben persze nem volt sok újdonság benne, csak amit már megszokhattunk tőle: szarkazmus, határtalan cinizmus, feketébbnél is fekete humor és teljes reményvesztettség az emberiség jövőjét illetően. Csakhogy korábbi könyveihez képest itt olyan intenzitással és sűrűségben szerepelt mindez, annyira higítatlanul, hogy idő kellett a megemésztéséhez. A kiadása után azt nyilatkozta, hogy nem lesz több könyve. Igaza lett, bár a könyv ismeretében ezen cseppet sem lehet csodálkozni: innen már nincs hova továbblépni, ez a tiszta Vonnegut-esszencia. Ha versnek íródott volna, epigramma lett volna.

Elment. Hiányozni fog.

Del.icio.us

Régi problémám, hogy nem vagyok elégedett a böngészőben a könyvjelzőim karbantartásával. Firefoxot használok egy dual boot gépen, értelemszerűen ugyanazokat a könyvjelzőket akarom látni Linux és Windows alatt egyaránt. Van ez a Google Browser Sync kiterjesztés, de elég lassú, és sokszor hibázik. Előfordul pl., hogy egy könyvjelzőt átrakok egy másik folderbe, de a legközelebbi induláskor újra megjelenik a régi helyén is, ha meg törlöm onnan, akkor mindkét helyről törlődik. Az is előfordul, hogy az egyik rendszerben felveszek egy könyvjelzőt, de az mégsem jelenik meg a másikban. Elvileg a cookie-kat is szinkronizálnia kellene, a gyakorlatban azonban ez sem működik kielégítően. Szóval nem vagyok egészen elégedett.

Hosszas hezitálás után úgy döntöttem, hogy kipróbálom a del.icio.us-t, miután meggyőződtem róla, hogy van hozzá kulturált Firefox kiterjesztés, ami kb. tud mindent, amire nekem szükségem van. Az máris kiderült, hogyha módosítok a linkjeimen a del.icio.us honlapján, akkor az nem tükröződik azonnal a helyben tárolt könyvjelzőim között. Egyelőre azt sem tudtam elérni, hogy automatikusan lépjen be, viszont szerencsére erre csak akkor van szükség, ha új könyvjelzőket akarok felvenni, vagy a legutóbbi futtatás óta hozzáadottakat akarom letölteni. Ha valakinek van tapasztalata, örülnék, ha megosztaná.

Urban skiing

Rég írtam blogbejegyzést. Tulajdonképpen most sincs semmi lényeges, de gondoltam, megosztok egy érdekes videót az olvasókkal.

Az Il Ferro jelenség

Régóta izgat, hogy mi ez az Il Ferro, amit olyan sok kocsin látni mostanában. De számítógép és Internet-közelben mindig elfeledkeztem róla, és csak akkor jutott legközelebb eszembe, amikor ismét megláttam a ház előtt parkolni. No de ennek vége, most utánanéztem.

Persze sok meglepetés nem volt a dologban, inkább csak a részletek miatt volt érdekes: az autódat felajánlhatod reklámozási célokra, ezért cserébe állandó havi juttatást kapsz. Persze mindenféle feltételei vannak, pl. a kocsi nem lehet öregebb 5 évesnél, hetente kell mosatni, és napi átlag negyven kilométert kell futnia, ami Budapesten belül azért nem kis távolság, pláne ha belevesszük az időnkénti szabadságokat és egyéb, otthonról távol töltött időt, amíg a kocsi az utcán pihen.

De a buktatója nem is ez az egésznek. Hanem, mint az a cikkből kiderül, egyrészt a bevétel természetesen nem adómentes, ám erre elfelejtik felhívni a kedves ügyfelek figyelmét. Ez kapásból elviszi a befolyó összeg kb. felét. A másik, még súlyosabb gond, hogy látszólag nincsenek igazán reklámozóik, tehát a már regisztrált ügyfelek havi juttatásait a frissen regisztrálók egyszeri regisztrációs díjából fedezik. Kísértetiesen emlékeztet egy pilótajátékra, nem? Meglepett például, hogy a látható reklámok döntő többsége ún barter-reklám, azaz egy-egy sajtóterméket reklámoznak, amelyért nem pénzt, hanem csere-reklámlehetőséget kap az Il Ferro az adott termék lapjain, ami nyilván nem termel közvetlen bevételt, nem lehet alapja egy sikeres üzleti modellnek.

Multilingua

A mostani munkám kapcsán egyetlen nap alatt, gyakorlatilag párhuzamosan, 7 programozási nyelven kell dolgoznom, valószínűleg ez eddigi pályafutásom során a legtöbb. Anélkül, hogy a ipari titkot árulnék el: egy webes/mobiltelefonos rendszert fejlesztünk. Elsőként írok, módosítgatok egy ANSI C programot Linux alatt, ami viszont Adobe Flash állományt állít elő, így ActionScript részleteket is tartalmaz. Az így kapott SWF file egy PHP-vel generált HTML oldalba van beágyazva, és kihív a lapon definiált JavaScriptbe. Innen AJAX technológiával (buzzwords rule!) eljutunk a Microsoft C++-ban fejlesztett szerver-alkalmazásig, ahol a HTTP lekérdezés hatására meghívódik egy LUA nyelven írt szkriptfüggvény. Ez némi feldolgozás után a szerver által exportált TCL hívásokon keresztül visszajutattja a választ a várakozó webklienshez, amely aztán megjeleníti a weboldalon. (Ha kis túlzással a HTML-t is nyelvnek tekintjük, akkor már nyolc.) Nem túlzok, a mai napon valóban mind a hét nyelven kellett programkódot írnom vagy változtatnom.

Gyors körkérdés: van-e valakinek hasonló tapasztalata, és ha igen, hány nyelvvel?

Csontkovács

Tudom, ma már hármat posztoltam. Ígérem, ez az ulolsó.

Életemben először csontkovácsnál voltam. Egy orosz orvosról van szó, saját bevallása szerint 68 éves, akinek az itthoni szigorú orvosi előírások miatt előröl kellene kezdenie mindent, ha gyakorló orvosként akarna dolgozni, ezért inkább ezt csinálja. Először kérdezgetett mindenfélét, végignyomogatott, megkérdezte, hol fáj, aztán a hátamat a hasának támasztotta, azt mondta, lazítsam el magam, majd akkorát reccsentett a nyakamon, hogy a pillanatra azt hittem, mindjárt kitörik. De nem történt semmi ilyesmi, pedig a másik irányba is jó nagyot tekert rajta. Később hanyatt fektetett, alkarral mellkasomra támaszkodott, és azon is akkorát roppantott, hogy csodálkoztam, hogy kapok még levegőt. Azon meg pláne, hogy ráadásul jobban, mint korábban. Amikor a bokámat nem-törte-ki-csak-majdnem, azon már meg se lepődtem. Nagyon élveztem az egészet, sose hittem volna, hogy ekkora csavarásokat kibír az ember nyílt törések és szalagszakatások nélkül.

Hátralévő idő: hajnali negyed egy

Ma frissítettem a Windows-os Skype kliensemet. A frissítés teljesen automatkus, a program maga intézi a letöltést és a telepítést is. Eddig oké. Csakhogy a letöltés közben megjelentő progress dialog készítője a szükségesnél is lustább volt, a befejezésig hátralévő idő megjelenítéséhez feltehetően valami újrafelhasználható, általános időmegjelentő komponenst választott, csak épp arra nem gondolt, hogy ez abszolút időt fog megjeleníteni. Így eshetett, hogy a 0 óra, 2 perc, 15 másodperc 12:02:15 AM-ként jelent meg. Gratulálunk.