A következő pár poszt útibeszámoló lesz, akit nem érdekel, hogyan múlatom az időt Frankhonban, az nyugodtan tegyen úgy, mint Pósalaki bácsi (gy.k. ugorgyon).
Pár óra repülés, hat és fél óra reptéri várakozás ("Csárlsz dö Gól", ahogy töbször a légikísérő mondta, mintha a keresztneve angol lenne, és csak a vezetékneve francia), és újabb két és fél óra vonatozás után megérkeztem Lavalba. A TGV, amivel jöttem, helyenként elég lassan ment, de volt, ahol 300-zal repesztett, tudom, mert megmértem a sebességét. Magam is nehezen hittem, amikor öt kilométer leszámolása alatt (nagyon kellett figyelnem, hogy az elsuhanó sárga kilométertáblákat ne mulasszam el) csupán egy perc telt el. A lavali pályaudvar elõtt a teret épp átépítik, teljesen fel van túrva, a parkoló és a taxiállomás is elköltözött, de az új helyen sem találtam taxit. Buszmegállót igen, de az utolsó busz hat óra után pár perccel elment, így este kilenckor nem volt sok értelme várni. Meglepõ volt egyébként, hogy este kilenckor még elég világos volt, szürkület, a nap kb. 20 perccel korábban ment le. Tanácstalanul elindultam a város központja felé, bõrönddel és dugig rakott hátizsákkal, fáradtan és álmosan, de szerencsére néhány lépés után arra kanyarodott egy taxi, és én megnyugodva süppedhettem a hátsó ülésre. Néhány perccel késõbb a hotel elõtt szálltam ki, a foglalásom is rendben volt, és talán mivel elõre fizettem, a regisztrációval sem kellett bajlódnom. (Nincs itt idegenforgalmi adó se? Vagy csak kilépéskor kell majd regisztrálni?) Lepakoltam, majd elindultam éttermet keresni: nem kellett sokáig, ugyanis pont a szállodával szemben "találtam" egy barátságos pizzériát, barátságos árakkal, és (mint utólag kiderült) nagyon finom pizzával. Aztán még egy keveset sétáltam, és hamar nyugovóra tértem.
Megjegyzés küldése