Kis színes

A héten eddig nem történt semmi igazán említésre méltó. Voltam moziban (a film címét inkább nem fedném fel... khm), és racquetball-oztam kétszer is. Ez utóbbi így nyáron kicsit nehezebben megy, ui. a termek nem légkondícionáltak, viszont teljesen zártak, ezért aztán nagyon hamar befülled, és elfogy a levegő. Télen volt olyan is, hogy két órát játszottunk, most egy-másfél óránál tovább nem lehet kibírni.

A kánikulának vége, tegnap nagy esőzések voltak, a Broadway úgy nézett ki, mint egy folyó, mára pedig normalizálódott a hőmérséklet. Látom a hírekből, hogy otthon pont az ellenkezője igaz.

Spontán bográcsozás

A munkaszombat után spontán bográcsozásban törtünk ki a főnököméknél. Az a pláne, hogy kevesebb, mint fél órával az ötlet kipattanása után már volt bográcsunk is! Egyébként paprikáskrumplit csináltunk, és majdem tökéletes lett, csak az olaj volt egy kicsit túl sok benne. Meg persze elfogyott egy kis üveg magyar körtepálinka is, szóval a végén ott aludtunk. Spontaneitásban tehát nem volt hiány.

A főzés maga érdekes keveréke volt a magyar és a déli amerikai hagyományoknak, ui. a bográcsot háromláb ill. állvány hiányában a barbeque rácsára tettük, és fa helyett faszénen főztünk, és teljesen jól működött a dolog! (A fenti kép csak hangulatfokozó illusztráció, nem a helyszínen készült.)

Rekordmeleg

Tegnap, ma és holnap rekordmelegeket mérnek/jeleznek Nashville-ben, a magas páratartalom mellett 35-40 fokokat. Ami a fenti képen látszik, hogy napocska helyett már piros, gőzölgő hőmérőt mutat az időjárásjelző programom. Ami nem látszik, az az, hogy az előrejelzés a hőérzetre mára 48 (!) fokot, holnapra 42 fokot jósol. Még jó, hogy van légkondi.

Munkaszombat

Többeknek mondtam már telefonon, cseten, hogy mostanában megsűrűsödött a munka, egyre több a tennivaló. Ennek örömére és apropóján munkaszombatot tartunk, mert hétfőre mindenképpen össze kell hoznunk valamit, amiről tkp. csak pénteken értesültünk.

De nem is baj, mert közben rekordmeleg van, ma épp 34 fokot jeleznek, de közben akkora a levegő páratartalma, hogy 40-nek érezni árnyékban is, és holnapra meg hétfőre még durvábbakat mondanak. Szóval úgysem nagyon lehet kinti programot csinálni. Páran a magyarok közül holnap mennek Memphisbe, jó utat nekik, én ezt most kihagyom.

Google Moon

Ez milyen királyság már: a guglival most már nem csak a Földön lehet útvonalat tervezni, hanem a Holdon is, az egyik leszállóhelytől a másikig. Leendő űrhajósoknak nélkülözhetetlen segédeszköz.

Újra Csikágó

Megjártuk, nagyon jól sikerült. Bővebben írtam róla a körlevélben. Most megint nyakig vagyok a munkában meg a biztosítókkal való huzakodásban. Ez van.

Tükör

Ma reggel befele jövet érdekes jelenetnek voltunk tanúi. A West Enden vezettem a belváros felé, a szélső, parkolásra is használt sávban egy rendőr igazoltatott valakit, a szokás szerint elöl állt a leintett kocsi, mögötte a rendőrautó, és a rendőr épp behajolt az első kocsi ablakán. Kicsivel mielőtt elhaladtunk mellettük, nagy csattanás hallatszik, a rendőr felnéz és bamba arcot vág, és mindenféle műanyagdarabok hullanak az aszfaltra. Hát az történt, hogy egy másik kocsi a kívülről a második sávban túl közel ment a szélső sávhoz, és a jobb visszapillantótükrével levitte a rendőrautó vezetőoldali visszapillantóját. Meg is állt pár méterrel később. A folytatásról már lemaradtunk, de el tudom képzelni...

Mark Knopfler

Koncerten voltam a Ryman Auditoriumban! Most épp csak beugrottam a táskámért, de nem bírom ki, hogy ne mondjam el, milyen übersirály volt. Azért ez is egészen másképp szól élőben, mint CD-ről... Az egyetlen gondom az volt, hogy ezek a t...ó amerikaiak az egész koncert alatt, de az elejétől a végéig ki-be járkáltak, felálltak, leültek, kikéredzkettek, bekéredzkedtek, többnyire sörért vagy vécére mentek, gondolom, mert általában üres poharakkal távoztak és teli poharakkal jöttek vissza. Az ilyen rettenetesen el tudja terelni az ember figyelmét. De még így is élveztem a dolgot, főleg a második felét, ott jöttek elő a régi nagy slágerek. És aminek külön örültem, hogy a koncert végére sikerült már majdnem tökéletesen két ujjal fütyülnöm. Ezt is gyakorlom egy ideje, ha lehetőség adódik rá, de eddig nem igazán akart megszólalni, ma este viszont sikerült áttörést elérnem. Csak el ne felejtsem, hogy kell...

Vad vizeken

Hát ez igazán príma vasárnapi program volt! A folyó az Ocoee nevet viseli, Chattanoogától egy félórányira található (Nashville-ből két és fél óra alatt értünk oda). A helyszínen először oktatásban részesültünk (mit szabad, mit nem), megkaptuk a felszerelést (mentőmellény, sisak és evező), majd kimustrált iskolabuszokkal elszállítottak minket a beszállási ponthoz. Ott volt egy kevés gyakorlatozás a folyó egy nyugodt szakaszán, egy duzzasztógát felett, és aztán nekivágtunk. A túravezetőnk szimpatikus fiatal srác volt (a képeken piros sisakban látható), az egész út alatt mesélt a folyóról, a helyiekről, meg a többi túravezetőről. A túra kb. másfél óra hosszú volt, de közben voltak pihenők, amikor a csónakok bevárták egymást.

Vadvízi evezés

Ide megyünk evezni vasárnap, az Ocoee folyó egy szakaszára. (A levélben rosszul írtam, hogy Harpeth.) Biztos jó buli lesz.

Chicago, Boston

A következő hétvégén Karesz barátommal és a barátnőjével Chicagóba megyünk két napra. Ma foglaltunk szállást, szerencsénk volt, sikerült a belvároshoz nagyon közel viszonylag olcsón szobát találni. (Abban a hotelben, ahol tavaly voltam a szüleimmel, már nem volt hely, de ez is csak három sarokra van tőle nyugat felé.) Az apropót az adja, hogy Kárász Eszter is épp ott dolgozik, vasárnap repül haza, és így vele is tudok találkozni.

Augusztus első hétvégéjén pedig Bostonba látogatok, ahol Király Dóri dolgozik két hónapon keresztül. Oda is már lefoglaltam a repülőjegyet, meg a kedvezményes kocsibérlést is elintéztem. Most már nincs más dolgom, mint elégedetten hátradőlni, és várni az utazás napját.

Biztosító

Megnézték a kocsit. A fickó lefényképezte több irányból is, aztán közelebbről is megvizsgálta. Végül közölte, hogy szerencsére nem totálkáros, és így elsőre $1750-ra taksálja a kárt, de mivel nem merte kinyitni a sérült motorháztetőt, hátha nem tudja visszacsukni, lehetséges, hogy vannak rejtve maradt sérülések is. Egyébként még folyik a biztosító nyomozása, tehát még várok a zöld jelzésre meg a csekkre, amivel aztán elmehetek a szervízbe, remélhetőleg a jövő hét első felében.

Örömök

Tegnap este meghozták a bőröndömet, épségben. És épp most telefonáltak a biztosítótól, hogy megnéznék a kocsin esett kárt, szóval úgy tűnik, ezen a téren is van haladás.

Bosszúságok

Rendben megérkeztem, ahogy arról a nyúlfarknyi levelemben is beszámoltam. Csakhogy a csomagom nem jött meg, igazság szerint már New Yorkban sem láttam, így aztán a vámvizsgálatom sem tudtam átvinni. Megérkezésem után bejelentettem, de még azt sem tudták megmondani, hogy egyátalán hol jár. Tegnap este (24 óra elteltével) felhívtam őket, hogy mi a fene van, erre egy indai akcentusú hölgy közölte velem (miután 20 percig vártam az ügyintéző kapcsolására!), hogy aznap este megérkezett a bőröndöm Nashville-be, és másnap reggel kihozzák. Ma reggel persze nem hívott senki, végül ismét telefonáltam. Ezúttal annyit közöltek, hogy elvileg csak ma reggel érkezett meg a bőröndöm, de a reptéren még nem regisztrálták, amint többet tudnak, felhívnak. Egyelőre itt tartunk, remélhetőleg holnap reggel már fogok tudni borotválkozni.

A másik bosszúság a karambolos kocsim, amit szeretnék mihamarább megjavíttatni, de mikor felhívtam a biztosítót, megtudtam, hogy még nem sikerült elérniük a másik felet, pedig már írtak neki levelet, hogy legyen szíves, telefonáljon. Most ismét küldtek neki egyet. Közben még azt sem tudták kideríteni, hogy van-e egyátalán biztosítása, szóval egyelőre minden a levegőben lóg. Amíg nincs döntés, meg sem javíttathatom, mert utólag nem fizetik ki.

Hát ez van.