Utolsó munkanap

Még pár perc, és lejár a 2010-es munkaidőm, legközelebb már csak január 5-én jövök dolgozni. Ez alakalomból szeretnék minden olvasómnak boldog Karácsonyi Ünnepeket és még boldogabb Új Évet kívánni!

Ráncfelvarrás

A modernizálás jegyében a blogom kisebb ráncfelvarráson esett át (a régi sablont túl nagy macera lett volna karbantartani), ezt bizonyára észreveszik azok, akik nem kizárólag hírolvasón keresztül olvassák. Hasonló vérfrissítésen esett át a családi fényképalbum is, ahol a fényképek mellett egyre több hónapnál videó is megtekinthető, és facebook-os kommentelésre és lájkolásra (de utálom ezt a szót) is lehetőség nyílik.

Politikai nyelvészet

Valamikor, réges-régen, volt egy olyan fogalom, hogy "politikai gazdaságtan", az idősebbeknek még kötelező is volt tanulni az egyetemen, én és a generációm szerencsére már kimaradtunk belőle. Nos, a jelenlegi kurzus, a Nemzeti Ugyék Kormánya ("ugye megmondtuk") szép csöndben bevezette a politikai nyelvészet fogalmát. Mindjárt megmagyarázom.

Kornél 3kg

Újabb mérföldkő a gyerek fejlődésében. És továbbra is fennáll, hogy minden orvosa (a gyerekorvos, a szemész, a neurológus) elégedett vele. A szemész elégedettsége pedig nagyon nagy szó, ő maga azt mondta, hogy bár jópár éve dolgozik szemészként a koraszülött osztályon, olyan 25-dik hétre született gyereket még nem látott, akinek ne kellett volna műteni a szemét, mostanáig. Egyébként hihetetlen erő van benne, amilyen pici, olyan erős. Gyönyörűen tartja a fejét akár percekig is, és néha olyan erővel tudja magát eltolni, elrúgni magamtól, hogy csak lesek. Küzdő típus.

(Köz)törvényes rablás

"megvédi a nyugdíjpénztárakat" - a befizetésektől?

 Amióta tegnap délután olvastam, hogy a kormány egy egyszerű, de "nagyszerű" trükkel hogyan teszi rá a kezét mintegy hárommillió magánnyugdíjpénztári tag összes megtakarítására "legálisan", folyamatos gyomorgörcsöm van. Nem kis részben a saját megtakarításaim miatt, amit eszem ágában sem volt az államra bízni, akármit is mondtak Orbán kobzosai a pénztárak felelőtlen befektetési politikájáról, rulettről és egyebekről. De amiatt is, mert ez a lépés az eddigieknél (NENyI, helyhatósági választások szabályainak átírása, Médiatanács, és persze az Alkotmánybíróság, hogy csak párat említsek) ez a mostani (egyelőre még csak szándék szintjén létező, de, ne legyenek kétségeink, hamarosan törvényerőre emelkedő) intézkedése sokkal ékesebb bizonyítéka annak, hogy ennek a kormánynak semmi sem szent a céljaik elérése érdekében, akármik is legyenek azok. Semmi sem garantálja, hogy holnap nem döntenek hasonló módon a folyószámlák zárolásáról, vagy éppen arról, hogy az így átcsoportosított nyugdíjakat mégsem egy (még tisztázatlan szabályozású) egyéni számlán vezetik tovább, hanem simán beolvasztják a közösbe. Vagy hogy aki nem nyilatkozott aktívan arról, hogy vissza akar lépni, attól azért levonnak egy "keveset" adminisztrációs költség címén. A fantáziám sajnos édeskevés ahhoz, hogy tippeljek, mi jön még, az eddigi lépések is egyre jobban megleptek, minden rossz előérzetem ellenére.

A margóra: még a hónap elején olvastam egy parlamenti ülés közvetítésének rövid részletét, amelyben Wittner Mária sajnálta a magánnyugdíjpénztár mellett kitartókat, és közölte, hogy az államnál természetesen sokkal jobb helyen van a pénz, "az állam mindig itt lesz". Egyetlen más fideszes klakktól sem lepne meg egy ilyen mondat, de pont Wittner Mária mondja ezt? Az a Wittner Mária, akit az állam (jó, nem ez az állam, de a magyar állam) halálra ítélt és bebörtönzött? Hogy bízzunk az államban?

Páda

Tegnap Gabi hívott minket vacsorázni. Miklós szaladt, ritkán habozik, ha valami ehető ígérkezik. Én még szöszmötöltem egy kicsit a gépnél, Miklós türelmetlenkedni kezdett, szeretett volna beülni az etetőszékébe. Gabi szólt neki, hogy "Először hozd apádat, aztán beülhetsz". Meglepetésünkre Miklós pánikba esett, előre nem várt akadály állt a vacsora útjába, és riadt hangon csak annyit mondott: "Nem tudom, hol van a páda!"

Kornél haza

A kisebbik fiam a tegnap esti mérésen 2020 grammot nyomott, ezzel átlépett a nehézsúlyú csoportba, és már csak a ma fél kettőkor esedékes szemészeti vizsgálattól függ, hogy zöld zászlót kap-e a hazaszállítása. Ha ezúttal is mindent rendben találnak, akkor délután már jöhet is haza! Üröm az örömben, hogy Miklósnál múlt szerdán kezdődött egy köhögéses, tüsszögős, orrfolyós nyavalya, ami önmagában nem lenne nagy ügy, láza nincs, de Kornél épp a légúti megbetegedésekre különösen fogékony, koraszülöttsége miatt. Szóval most megy a dilemmázgatás, hogy mi legyen.

Ájpom

Miklós nyelvtudása az elmúlt hetekben olyan szintre ért, hogy már nem éri be létező, megtanult szavakkal, hanem a nyelv szabályait (helyesen) alkalmazva újakat alkot. Így jött létre a "pípol" és befejezett változata, a "bepípol", ami a tolat "tájnyelvi" formája. Eredete a teherautók tolatóradarja által adott sípoló hang, ami Miklós régi kedvence. Még beszélni is alig tudott, mikor már "szinkronizálta" a tolató járműveket, "píp, píp" hangokat hallatva. Sőt, ha ő hátrál, akkor is hasonló hangjelzéssel kíséri. Innen már egyenes út vezet a "bepípol"-hoz. Aztán itt van az "ájpom", pl. "Hoj van az ájpom?" mondatba ágyazva. Ez nem más, mint az iPod megfelelő személyraggal ellátott alakja. - "Miklós, hol van az iPod?" - "Itt van az ájpom". Logikus párbeszéd. Nem spanyolviasz ugyan, de hasonlóképp ragozza néha a "tiéd" személyes névmást, és lesz belőle "tiém". És amikor tegnap egy mesekönyv nézegetése kapcsán megkérdeztem, hogy amikor a kakas azt mondja, hogy kukurikú, akkor mit csinál, az volt a válasz, hogy "kukorog", az egér meg hasonlóképp "cineg". Kérdés, hogy tényleg cineg-e.

Kornél 1700

Mármint grammban. És tegnap délután kikerült az inkubátorból is, végre. Infúziót már egy hete nem kap, gyógyszereket is már csak alig, és naponta kétszer szopik, 15-20 grammokat. A többit egyelőre cumisüvegből, ill. gyomorszondán keresztül kapja, de napról napra javul az arány. Így már egészen elérhető, felfogható közelségbe került a hazahozatala, bár konkrét időpontot még mindig nem mondanak, persze. Az egyik feltétel a 2 kg-os testsúly, amit a jelenlegi ütemben kb. másfél hét múlva ér el. A többit meglátjuk.

Rendszergazdák dícsérete

Ma délelőtt meguntam, hogy a munkahelyi gépem csak vergődik, amikor programfordítás mellett még valami mást is szeretnék csinálni (pl. böngészőt használni), mindezt azért, mert "csak" 2GB RAM van benne, és ebből a fejlesztőkörnyezet elviszi a felét. 10:28-kor felvittem a RAM-bővítési igényemet az intranetes rendszerbe. Most 14:05 van, és a gépben már 4GB RAM van. Ebben az időben benne volt az a negyed óra is, amíg minden programból kiléptem és leállítottam a gépet, féltucat automatikus frissítést szabadítva el. Ezt nevezem szolgáltatásnak!

Nehéz erről írni...

Július 24-én, szombaton, a terhesség 26-dik hetében, vélhetően fertőzés miatt, beindult Gabi szülése. Másfél óra adrenalingőzös autózás és további fél óra gyötrelmes várakozás után megszülettek az ikrek. Átalgosan 800 grammal, korukhoz képest megfelelő, de a kinti élethez nagyon éretlen állapotban. A következő három nap pokoli volt, nem kívánom senkinek. Kedd estére már csak Kornél volt életben, és az ő esetében sem bíztattak semmi jóval.

Ennek lassan két hónapja. Kornél azóta leszokott a gépi lélegeztetésről, rendezte a keringését, és a súlyát is elkezdte szépen gyarapítani: jelenleg 1250g, és napi 20-30 grammot ránt magára. Az heti 20 dkg. Az infúziós táplálás mellett kap anyatejet is, mikor mennyit bír. A nehéz kezdethez és a körülményekhez képest meglehetősen jó állapotban van. Persze még mindig legalább egy hónap, mire hazahozhatjuk, és ez is optimista alsó becslés, de legalább már felmerül az orvosok napi tájékoztatása során is.

Itt tartunk.

"Mejnézzük" és "kikóbájjuk"

Miklós fiamnál két hangsúlyos fokozata van az objektumok lehetséges vizsgálatának. Az első, felületesebb fokozatot a "mejnézzük" felkiáltással kezdeményezi, a jelentésével ellentétben azonban ez sem korlátozódik kizárólag vizuális vizsgálódásra, hanem természetesen az adott dolog tapintásos, kézi inspekcióját is magában foglalja. Sokszor persze meglehetősen lehetetlen helyzetekben is szeretné ezt megtenni, mondjuk az Állatkertben a tigrist is "mejnézzük", legalábbis szándék szintjén - a zord szülők ez utóbbit persze nem engedélyezik. A második fokozat, amint azt a kedves olvasók már bizonyára kitalálták, a "kikóbájjuk". Ezt alkalmazza minden olyan esetre, amikor a "mejnézzük" láthatóan nem bizonyulna kellően alaposnak, például egy markológép vagy egy traktor esetében. Mondanom sem kell, ez a kívánsága is gyakran ütközik az akadékoskodó felmenők elutasításába.

Tejhatalom (sic!) Magyarországon

A 168 Óra online kiadásában bukkantam a címben is olvasható, klasszikus, de a sajtóban azért kuriózumnak számító elírásra, és csak bízni tudok benne, hogy valóban elírásról, nem pedig a cikk szerzőjének hiányos helyesírási ismereteinek és az olvasószerkesztő figyelmetlenségének összjátékáról van szó. Az ominózus mondat egyébként így szól:

Nyilván a Fidesz politikusai abban bíznak, hogy 2010-ben ők lehetnek azok, akiket nem a választók akarata, hanem az új választási rendszer fog tejhatalomhoz juttatni.

(Kiemelés tőlem.) A fenti mondat egyébként nem (feltétlenül) a lap, hanem az általuk megkérdezett LMP álláspontját tükrözi.

Életjel

Hát ez a tavasz meglehetősen szűkszavúra sikeredett. Ennek oka nagyon hasonló a 2008 év eleji, de azért ennél lényegesen rövidebb szünethez, ti. ismét gyarapodik a családom. Igenám, de az első kiegészítés olyan jól sikerült, hogy ezúttal magasabbra tettük a lécet, és mindjárt hármat rendeltünk, "egyet fizet, hármat kap" jeligére. Ezt a tényt egyébként Gabi terhesgondozási lapján csupán egy visszafogott trigemini felirat rögzíti, jelezvén, hogy hármasikreket vár. Tegnap megvolt a kritikusnak mondott 19-dik heti genetikai ultrahang is, és most már így a terhesség felénél bátran elmondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben, a babák egészségesek, szépen fejlődnek, Gabi most épp kiválóan érzi magát, jó az étvágya, szépen gyarapodik a súlya. Eddig azért nem volt ennyire zökkenőmentes minden, két hónap kb. folyamatos rosszullét, gyengeség és aluszékonyság, valamint kialvatlanság fűszerezte a napokat (előbbieket Gabi, a kialvatlanságot én adtam a közösbe). A tegnapi vizsgálat egyébként azt is valószínűsítette, hogy két fiú és egy lány érkezik ebben az eresztésben, ami azt jelenti, hogy mi fiúk megőrizzük kétharmados többségünket a családi döntéshozatalban. A bővülés természetesen fenekestül fel fogja forgatni az életünket, a felmenőkét is ideértve, de hogy izgalmas, sőt, rendkívüli kaland lesz, azt senki sem vitatja. A szülés november legelejére van kiírva, de persze hármasikrekkel szinte garantált a korábbi időpont; abban azért bízunk, hogy októberig kihúzzák odabent. GyIK: (1) igen, teljesen spontán; (2) nem, három külön pete, három magzatburok, három köldökzsinór; (3) igen, Gabi családjában és ősei közt vannak ikrek, de hármasikerről nem tudunk.

Miklósról újabb fényképek láthatók a http://vidga.co.cc oldalon, egyelőre februárig bezárólag, de remélhetőleg hamarosan jönnek a március-április-májusi fotók is, csak győzzük energiával.

Techie

A 21 hónapos fiam egyedül be tudja kapcsolni a Karácsonyra kapott iPodot, feloldja a képernyőzárat (csúszka jobbra), a programok között megkeresi a kedvenceit (állathangokat utánzó, állatképeket mutató, stb.), akár lapozással, elindítja, használja, aztán vissza a menübe, másik program, stb. stb. Nem mi mutattuk meg neki, hogy kell; egyszerűen elleste. Három hete még az is gondot okozott, hogy csak egy ujjal érjen hozzá, ne több ponton.

Síszünet

Mátraszentimrén vagyunk, állítólag a legmagasabban fekvő magyarországi településen (városban?). A közelben van a Sípark, ahol tegnap volt szerencsém egy napot végigsíelni. Egészen fejlett síterep, olyan eszközökkel, mint egy osztrák síterepen, így aztán a hóviszonyokra nem lehetett panasz, persze a pálya hossza és meredeksége azért mégsem egészen olyan. De mindent összevéve nagyon jó kis nap volt.
Miklóssal persze korlátozottabbak a lehetőségek, de őt is kicsit megszánkóztattuk, és felvittük a Kékesre is. Elég gyakran mondja mostanában, hogy "fö", miszerint "vegyél föl", vagy "menjünk föl". Namármost sikerült ezt megjegyeznie, miközben épp a nyakamban ült a Kékes csúcsát jelző kő mellett. Nem volt könnyű megértetni vele, hogy ennél már nincs följebb, legalábbis ebben az országban.
Most altatás van, én meg a szálló bárjában pötyögöm a bejegyzést, de már vár a vacsora...

- Posted from my iPod

iPod touch

Karácsonyra kaptunk Gabival közösen egy ilyen kütyüt, nem mintha olyan sok zenét hallgatnánk, de ezzel elég sok mást is lehet csinálni, hogy más példát ne mondjak, blogbejegyzést írni wifin keresztül. Ha az ember megszokja a billentyűzet méretét, még gépelni is egész gyorsan lehet. Azok kedvéért, akiknem ismerik: ez tkp. egy szuperlapos iPhone, telefon, GPS és iránytű nélkül. Nagyon kis ügyes készülék, sok esetben egyszerűbb és gyorsabb ezzel megnézni valamit a neten, mint bekapcsolni a számítógépet. Az aksi kapacitása kicsit csalódás, remélem, az élettartama nem lesz az.

- Posted from my iPod