2007. szeptember 27., csütörtök
Firefox jóság
Időről időre átnézem, hogy milyen új, kihagyhatatlan Firefox addon jelent meg a kínálatban. A legújabb jóság (© by Nyenyec) a CustomizeGoogle. Segítségével elsősorban a Google által visszaadott találati listákat lehet testre szabni. Ami igazán überfasza ötlet, az az ún. streaming results, vagyis csordogáló találati lista: először visszakapsz 10 találatot, de ha a végére szkrollozol, a háttérben automatikusan kiegészíti a következő 10 találattal. Ha megint eléred a végét, kapsz újabb 10-et. Soha többé "következő 10"! Ha semmi mást nem tudna, csak ezt, akkor is telepítettem volna. Szintén nagyon hasznos a képkereső eredménylistáján ejtett apró változtatás, nevezetesen hogy a linkek közvetlenül a képre mutatnak, nem pedig az őket tartalmazó weboldalakra. Meg az is kellemes, hogy a GMail oldalon elrejti az olvasatlan spam-ek számát (ki a fene fogja állandóan olvasottnak jelölni a spamjeit?!), a meghívódobozt vagy a quick contacts dobozt (egyiket sem szoktam használni túl sűrűn).
2007. szeptember 21., péntek
2007. szeptember 20., csütörtök
TV-s morgolódás
Szinte egyátalán nem nézek TV-t, se híradót, se filmeket, semmit. Talán az egyetlen kivétel, amit rendszeresen megnézek, az a Dr. House (eredetiben House M.D.), mert végre egy olyan kórházsorozat, amiben van egy nagy adag eredetiség, fanyar humor, cinizmus. Erre most olvasom az SG.hu-n, hogy kb. minden negyedik héten a House helyett a Frei dosszié soron következő adása fog menni. Azé a Freié, aki kb. egy évre eltűnt a képernyőről, mert teljesen lejáratta és hiteltelenné tette magát azzal a bizonyos interjúval, amikor egy orosz bérgyilkost faggatott arról, hogy mennyiért lenne hajlandó meggyilkolni az akkori magyar miniszterelnököt, Orbánt, csak épp utólag kiderült, hogy az egész műsor kamu, megrendezett álinterjú volt. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet egy ennyire hitelét vesztett embert visszaengedni a képernyőre. Pláne az egyetlen nézhető műsor helyére.
2007. szeptember 17., hétfő
Gozó Feri és a marslakók – képekben
Na, ez a válogatás is fent van. 115 kép, csak türelmes nézőknek!
Kőszeg
Az első képek már meg is érkeztek Kőszeg városáról és az ott töltött három napunkról. Jó nézelődést!
2007. szeptember 16., vasárnap
Gozó Feri és tsai
Bő két hete nem írtam bejegyzést. Nem tudom, van-e még olyan olvasóm, aki ne tudná az okát, mindenesetre most elárulom: eddigi távollétem szeptember 1-jei esküvőmnek és az azt követő nászutamnak volt köszönhető. (Mindenről képek bőséggel hamarosan a szokásos helyen.)
Nem csak a büszkeség és az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, igazán jól sikerült esküvő volt: számos vendégünk visszajelezte, hogy mennyire jól érezte magát. Délután fél négykor kezdődött a program a Jézus Szíve templomban a Mária utcában. A szertartástól tartottam egy kicsit, hiszen ateista lévén még sosem volt részem katolikus misében az első sorból, meg attól is féltem, hogy az eskü szövegét mennyire fogom tudni őszintén előadni. De kár volt félnem, annyira magával ragadott a szertartás hangulata, emelkedettsége, hogy egyátalán nem éreztem furcsának menet közben egyetlen mozzanatát sem. A pap remek választásnak bizonyult, igazán személyes hangvételű, meleg szívű, közvetlen prédikációt tartott (annyira, hogy a prédikáció nem is jó szó rá, sokkal inkább egyoldalú, meghitt beszélgetésnek kellene nevezni), a násznép mindkét oldalán nagyon elégedettek voltak vele.
A templomból a két percre lévő Darshan teraszra vonultunk a teljes násznéppel a gratulációkhoz, pezsgős koccintás kíséretében. Az eseményhez – számunkra is meglepetésként, újdonsült sógoromtól kapott nászajándék gyanánt – hétfős rezesbanda adta meg az alaphangot. A teraszról aztán egy szűk óra elteltével továbbvonultunk – megintcsak gyalog – a vacsora
helyszínéül szolgáló étterembe, ahol aztán hajnali négyig folyt a mulatozás, tánc, móka, kacagás.
A nászút első pár napját Kőszegen töltöttük. A szeptemberhez képest szokatlanul hideg volt, de az eső nem esett (Pesten folyamatosan szakadt), így aztán semmi nem akadályozott a városka nézegetésében és a kirándulásban, de persze azért a nászutakon szokásos program sem maradt el...
A második hét helyszíne Málta volt. Ezt az utat még a szüleim fizették be négy főre, közel egy éve, amikor esküvőről még szó sem volt, és bár ez a felállás kissé szokatlan egy nászúttól, ez a hét is remekül sikerült. Míg a rokonság itthon vacogott, addig mi bronzbarnára süttettük magunkat a 30 fokos máltai napon, fürödtünk az azúrkék tengeröbölben, nagyokat vacsoráztunk, és általában, kitűnően éreztük magunkat. Málta, mint ország két lakott szigetből és pár apró, állandó lakossal nem rendelkező szigetből áll. A nagyobbik lakott sziget maga Málta, a kisebbik Gozo névre hallgat, ide a gozói komppal, angolul Gozo Ferry-vel mentünk át. „A Ferivel jöttünk.” „Melyik Ferivel?” „Hát a Gozó Ferivel!” Én kérek elnézést...
Nem csak a büszkeség és az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, igazán jól sikerült esküvő volt: számos vendégünk visszajelezte, hogy mennyire jól érezte magát. Délután fél négykor kezdődött a program a Jézus Szíve templomban a Mária utcában. A szertartástól tartottam egy kicsit, hiszen ateista lévén még sosem volt részem katolikus misében az első sorból, meg attól is féltem, hogy az eskü szövegét mennyire fogom tudni őszintén előadni. De kár volt félnem, annyira magával ragadott a szertartás hangulata, emelkedettsége, hogy egyátalán nem éreztem furcsának menet közben egyetlen mozzanatát sem. A pap remek választásnak bizonyult, igazán személyes hangvételű, meleg szívű, közvetlen prédikációt tartott (annyira, hogy a prédikáció nem is jó szó rá, sokkal inkább egyoldalú, meghitt beszélgetésnek kellene nevezni), a násznép mindkét oldalán nagyon elégedettek voltak vele.
A templomból a két percre lévő Darshan teraszra vonultunk a teljes násznéppel a gratulációkhoz, pezsgős koccintás kíséretében. Az eseményhez – számunkra is meglepetésként, újdonsült sógoromtól kapott nászajándék gyanánt – hétfős rezesbanda adta meg az alaphangot. A teraszról aztán egy szűk óra elteltével továbbvonultunk – megintcsak gyalog – a vacsora
helyszínéül szolgáló étterembe, ahol aztán hajnali négyig folyt a mulatozás, tánc, móka, kacagás.
A nászút első pár napját Kőszegen töltöttük. A szeptemberhez képest szokatlanul hideg volt, de az eső nem esett (Pesten folyamatosan szakadt), így aztán semmi nem akadályozott a városka nézegetésében és a kirándulásban, de persze azért a nászutakon szokásos program sem maradt el...
A második hét helyszíne Málta volt. Ezt az utat még a szüleim fizették be négy főre, közel egy éve, amikor esküvőről még szó sem volt, és bár ez a felállás kissé szokatlan egy nászúttól, ez a hét is remekül sikerült. Míg a rokonság itthon vacogott, addig mi bronzbarnára süttettük magunkat a 30 fokos máltai napon, fürödtünk az azúrkék tengeröbölben, nagyokat vacsoráztunk, és általában, kitűnően éreztük magunkat. Málta, mint ország két lakott szigetből és pár apró, állandó lakossal nem rendelkező szigetből áll. A nagyobbik lakott sziget maga Málta, a kisebbik Gozo névre hallgat, ide a gozói komppal, angolul Gozo Ferry-vel mentünk át. „A Ferivel jöttünk.” „Melyik Ferivel?” „Hát a Gozó Ferivel!” Én kérek elnézést...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)