Bő két hete nem írtam bejegyzést. Nem tudom, van-e még olyan olvasóm, aki ne tudná az okát, mindenesetre most elárulom: eddigi távollétem szeptember 1-jei esküvőmnek és az azt követő nászutamnak volt köszönhető. (Mindenről képek bőséggel hamarosan a szokásos helyen.)
Nem csak a büszkeség és az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, igazán jól sikerült esküvő volt: számos vendégünk visszajelezte, hogy mennyire jól érezte magát. Délután fél négykor kezdődött a program a Jézus Szíve templomban a Mária utcában. A szertartástól tartottam egy kicsit, hiszen ateista lévén még sosem volt részem katolikus misében az első sorból, meg attól is féltem, hogy az eskü szövegét mennyire fogom tudni őszintén előadni. De kár volt félnem, annyira magával ragadott a szertartás hangulata, emelkedettsége, hogy egyátalán nem éreztem furcsának menet közben egyetlen mozzanatát sem. A pap remek választásnak bizonyult, igazán személyes hangvételű, meleg szívű, közvetlen prédikációt tartott (annyira, hogy a prédikáció nem is jó szó rá, sokkal inkább egyoldalú, meghitt beszélgetésnek kellene nevezni), a násznép mindkét oldalán nagyon elégedettek voltak vele.
A templomból a két percre lévő Darshan teraszra vonultunk a teljes násznéppel a gratulációkhoz, pezsgős koccintás kíséretében. Az eseményhez – számunkra is meglepetésként, újdonsült sógoromtól kapott nászajándék gyanánt – hétfős rezesbanda adta meg az alaphangot. A teraszról aztán egy szűk óra elteltével továbbvonultunk – megintcsak gyalog – a vacsora
helyszínéül szolgáló étterembe, ahol aztán hajnali négyig folyt a mulatozás, tánc, móka, kacagás.
A nászút első pár napját Kőszegen töltöttük. A szeptemberhez képest szokatlanul hideg volt, de az eső nem esett (Pesten folyamatosan szakadt), így aztán semmi nem akadályozott a városka nézegetésében és a kirándulásban, de persze azért a nászutakon szokásos program sem maradt el...
A második hét helyszíne Málta volt. Ezt az utat még a szüleim fizették be négy főre, közel egy éve, amikor esküvőről még szó sem volt, és bár ez a felállás kissé szokatlan egy nászúttól, ez a hét is remekül sikerült. Míg a rokonság itthon vacogott, addig mi bronzbarnára süttettük magunkat a 30 fokos máltai napon, fürödtünk az azúrkék tengeröbölben, nagyokat vacsoráztunk, és általában, kitűnően éreztük magunkat. Málta, mint ország két lakott szigetből és pár apró, állandó lakossal nem rendelkező szigetből áll. A nagyobbik lakott sziget maga Málta, a kisebbik Gozo névre hallgat, ide a gozói komppal, angolul Gozo Ferry-vel mentünk át. „A Ferivel jöttünk.” „Melyik Ferivel?” „Hát a Gozó Ferivel!” Én kérek elnézést...
Megjegyzés küldése