2005. április 29., péntek

Kódolás

Úgy tűnik, a projekt résztvevői elunták a két hónapja tartó dokumentációírást és -újraírást (nem is beszélve az olvasásról), mert elkezdtünk programkódot gyártani, és senki nem tiltakozott, hogy ezt vagy azt még nem dokumentáltuk rendesen. Persze még csak kóstolgatjuk a feladatot, API-kal kísérletezünk, prototípusokat tervezgetünk, keretrendszert írogatunk, de végtére ez is valami. Ráadásul így az elején még nagyon sokmindennel lehet foglalkozni, így aztán mindenki ízlése szerint válogathat a feladatok között. A legjobbkor jött a váltás, pont amikor már kezdtem megint elcsüggedni.

2005. április 25., hétfő

Vigyázni kell az ígéretekkel...

Az Opera browsert fejlesztő cég vezérigazgatója tett egy utólag kissé felelőtlennek bizonyult kijelentést, miszerint ha a böngészőjük új, 8.0-ás változatát a publikálás utáni első négy napban legalább egymillióan letöltik, átússza az Atlanti-óceánt Norvégiától az USÁ-ig. Peche lett, letöltötték.
Most úszik.

2005. április 22., péntek

H2G4

Nem is kell ennél jobb hír mára: Hitchhiker's Guide Quandary Phase Starts May 3rd.

Tikkasztó értekezlet

Az alábbiakban a munkáról fogok egy kicsit panaszkodni.

Volt ma egy telefonértekezlet (ami minden csütörtökön van), ami teljesen kiakasztott. Két hónapja fut a projektünk, és még mindig az architektúra-dokumentációt gyúrjuk. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, mert kedden, a legutóbbi megbeszélésen megállapodtunk, hogy ma lezárjuk ezt a munkafázist, még egy utolsó lehetőség van a kérdéses pontok tisztázására, aztán továbblépünk, és talán-talán elkezdünk programozni. Sajnos van még a dokumentációnak egy pár lényeges hiányossága, amit jó lett volna megvitatni. Ehelyett megint eltérült a beszélgetés valami teljesen lényegtelen irányba, a kaliforniai partnereink hosszan vitatkoztak arról, hogy hogyan nevezzünk bizonyos fogalmakat, amelyeket már legalább kétszer pontosan definiáltunk majd újradefiniáltunk korábbi megbeszéléseken. Most ismét eltöltöttek ezzel vagy 20 percet, miközben mi, Vanderbiltesek csak hallgattunk és a fejünket fogtuk. Egészen elcsüggesztett, tényleg nem tudtam, hogy hogyan lehetne valamit előre jutni. Aztán szerencsére a délután folyamán sikerült kitalálnunk, hogy hogyan tudunk saját erőből elkezdeni valamiféle fejlesztést, anélkül, hogy rá lennénk utalva a többiekre. Most megint optimista vagyok.

2005. április 20., szerda

Vízesés-patak vízesései

Mint már írtam, vasárnap kirándulni voltunk a címben jelölt, meglehetősen idétlen nevet viselő nemzeti parkban. Az eseményről fényképek is készültek, megtekinthetők a fenti képre klikkelve.

2005. április 19., kedd

Ismét van pápa!

A világnak ismét van pápája XVI. Benedek néven. Ez gyorsan ment.

Grill grill hátán

A hétvége a grillezés jegyében telt. Először szombaton délután grilleztünk a projektben résztvevő kollégákkal és partnereikkel, így jelen volt Chris és Tina, Will (az amerikai diák) és barátnője, Himanshu (az indiai kollega), Soumita (az indiai diáklány), és még a projekthez a szakértelme miatt nemrég csatlakozott professzor is. Grilleztünk és iszogattunk, ugyanis Gergely nemsokára utazik haza, és fel akarta számolni az otthonról hozott pálinkakészletét. Volt barack, szilva és körte (ez utóbbit még én hoztam Karácsonykor). Himanshu, Soumita és Doug hazamentek korán, de a társaság kemény magja hajnali fél kettőig mulatozott, igazán remek hangulatban.

Így aztán másnap nem volt könnyű felkelnem hajnali 6-kor, de muszáj volt, mert 7:15-kor találkoztunk páran, hogy kirándulni menjünk. Az idő káprázatos volt, a kirándulás ugyan nem volt nagyon megerőltető, de ez nem is volt baj. Valami vízeséses helyre mentünk Nashville-től délkeletre, kb. 2.5 órányi autóútra egy nemzeti parkba. És délután, még ott, a parkban ismét grilleztünk, bár én az előző napi lakoma után csak módjával fogyasztottam. Evés után frizbiztünk egy adagot, aztán irány haza.

2005. április 14., csütörtök

Ismét moziklub

Ma megint lesz moziklub! Ezúttal én szolgáltatom a filmet: A bukás címűt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz...

Cikkgenerátor

Hát ez hullajó! Három PhD hallgató az MIT-n készített
egy informatikai témájú konferenciacikk-generátort. A generált cikkek formailag egész pofásak, van rendes absztrakt, bevezetés, kifejtés ábrákkal, diagrammokkal, összefoglalás és irodalomjegyzék is, két hasábon, ahogy kell. A vicc az, hogy az egyik „cikküket” elfogadták! Úgyhogy nekiálltak pénzt gyűjteni, hogy elmehessenek a konferenciára, és megtarthassák a teljesen automatikusan generált előadásukat.

Ugyanerre a „színvonalas konferenciára” másvalaki egy hasonlóan hajmeresztő cikket adott be, azt már nem tudom, hogy ezt is elfogadták-e. Durva.

És a slusszpoén: Chris számos meghívót kapott az elmúlt hetekben egy hasonló noname konferenciára. Mikor említettem neki a fenti programot, először arra gondolt, hogy beküld egy generált cikket, de aztán hamar kiderült, hogy ugyanarról a konferenciáról van szó...

2005. április 13., szerda

Elcserélt jegyek

Semmi sem tökéletes. A május 8-a, vasárnapra megrendelt nyolc jegy helyett május 4-e, szerdára kaptam nyolcat. Mivel gyárilag nem csereszabatosak (értsd: ha egyszer megvettem, nem cserélhetem be más alkalomra), kicsit aggódni kezdtem, hogy esetleg rosszul adtam le a rendelést. Szerencsére, amint az egy telefonbeszélgetés során kiderült, nem én, hanem ők kavarták el. Most küldhetem vissza a jegyeket, hogy aztán újakat állítsanak ki helyettük. Csak azt nem értem, hogyha a jegyeket vonalkóddal érvénytelenítik belépéskor, akkor miért nem tudták most simán érvényteleníteni őket, és kiállítani nyolc másikat, miért kell visszaküldenem a papírt. Na mindegy. Megyek mítingre.

2005. április 11., hétfő

Marhapörkölt nokedlivel

A hétvégén gyönyörű időnk volt, ezért szombaton napközben a parkban heverésztem meg sétálgattam, miközben a rádiót hallgattam. Este vacsorára voltam hivatalos az egyik kollégához és kedves nejéhez, többedmagammal: kijevi csirke volt krumplipürével meg görögsalátával, utána meg moziztunk (a Mandzsúriai jelöltet néztük meg). Másnap aztán folytatódtak a kulináris élmények, ugyanis nálam jött össze egy társaság késői ebédre, amikor is a címben jelzett étkeket fogyasztottuk el, tejfölös uborkasaláta kíséretében, gyümölccsel, tiramisuval megkoronázva. A pörköltért én voltam felelős, a többit a vendégeim szolgáltatták. Az ebédet ismét mozizás követte, mégpedig a Belleville-i randevú c. francia animációs film, nagyon szórakoztató volt.

2005. április 8., péntek

Csikágó

Vettem színházjegyeket május 8-ára a Chicago c. mjúzikelre. Ismét többedmagammal megyek, akárcsak legutóbb, a Riverdance esetében. Jó lesz.

2005. április 7., csütörtök

Exumas

Na még egyszer a Bahamákról. A Google a már emlegetett térkép-szolgáltatását kiegészítette műholdképekkel, így a fenti képre klikkelve megtekinthetők azok a szigetek, amelyeken jártunk előző hónapban. Tessék nyugodtan cibálni az egérrel föl-le, jobbra-balra! Jól látszik, hogy mennyi apró sziget van egy csomóban, ill. hogy a délnyugati oldal mennyire sekély.

2005. április 5., kedd

The Hitchhiker's Guide to the Galaxy -- Trailer

Hát ezen betegre röhögtem magam. Tartok tőle, hogy a film csalódás lesz, de azért még reménykedem...

Ütőlabda


A napokban rájöttem, hogy a Racquetball ütőm nem elég jó, ami nem csoda persze, tekintve hogy összesen $10-t fizettem érte a Walmartban, és azóta elég rendesen „koptattam”. Szóval rendeltem egyet az Amazontól, szuper leértékelésben. Mivel 98-as modell, $140-ról volt leárazva $55-re. Na, tegnap megjött, és rögtön ki is próbáltam, a legnagyobb megelégedésemre. Remek fogása van, a legkevésbé sem rezeg (a régi minden ütésnél berezgett), sokkal erősebbet tudok vele ütni, és általában stabilabb, jobb irányítást biztosít. Rendeltem hozzá egy kecskebőr kesztyűt is, hogy „még jobb fogást találjak rajta”. Meg is lett az eredménye, rögtön megvertem Gergelyt, kétszer egymás után. Hihihi. És még szép is, és (mint az ábra is mutatja) tokot is kaptam hozzá. Szóval nagyon elégedett vagyok.

2005. április 4., hétfő

Április 4-ről szóljon az ének...

Hát nem hétfő van már megint?! Ráadásul időátállítás után (ami itt az USÁ-ban egy héttel később van, mint otthon). Szombaton végre levágattam a hajam, már nagyon esedékes volt. Vasárnap meg találkoztam egy magyar vizslával az erdőben. Persze nem egyedül volt, úgyhogy az inkognitóját megőrizendő, nem szólalt meg magyarul.

Szegény pápa. Egyike volt azoknak a közszereplőknek, akik egész eddigi életemben mindig ott voltak. Mint az angol királynő, meg Arafat a fejkendőjével (egészen tavaly őszig, ugye). Furcsa lesz más pápát látni mostantól.