2005. szeptember 27., kedd

WiW.hu

Van ez a szájt, a wiw.hu, ahová meghívóval lehet regisztrálni, és csak annyit tud, hogy nyilvántartja az ismerősöket, barátokat, magyarul: te is jelölhetsz bárkit ismerősnek, meg téged is jelölhetnek, és ha kapsz vagy adsz visszajelzést („igen, ismerem!”), akkor attól kezdve titeket, mint ismerősöket tart nyilván. Lehet egymásnak üzengetni is, ez tud segíteni egy-egy homályos ismeretség felderítésében.

Ami nagyon tetszik benne, az a „legrövidebb út”: bárkiről meg lehet kérdezni, hogy legkevesebb hány ismerősön keresztül lehet hozzá eljutni. Ez ritkán több négynél-ötnél. Több réges-régi ismerőst is találtam már ill. ők találtak meg engem, volt Berzsenyiseket, sőt, volt általános iskolai osztálytársakat is, akiket 10-20 éve nem láttam. Kicsi a világ...

Lovely Rita

Hát ezt megúsztuk, Rita szerencsére sokkal enyhébb volt, mint amire legrosszabb esetben számítani lehetett. Partot érés előtt már „csak” hármas erősségű volt (korábban ötös is volt!), és szerencsére nem nyílegyenesen Houstonnak ment, hanem egy kicsit északabbra, ritkábban lakott területen landolt. Persze így is elég komoly pusztítást végzett, de messze nem volt olyan durva, mint Katrina. A benzinárak azért csak emelkednek...

2005. szeptember 26., hétfő

Go Dores Go

Megvolt szombaton a focimeccs, és akármilyen hihetetlen, de nyertünk, most már negyedszer egyhuzamban, így a Dores még mindig veretlen. Méghozzá nem is akárhogy nyertek: 37 - 13 lett a végeredmény, az ellenfélnek esélye sem volt, a második negyedtől kezdve végig magabiztosan vezetett a Vandy csapata. A félidő szünetében persze volt zenés műsor is, ahogy az kell egy amerikai focimeccsen. Az egész nagyon jó hangulatú volt, a stadion majdnem teljesen megtelt (tavaly félig se volt), én az elején kb. 40 ezerre becsültem a nézőket (a második felében sokan elmentek, amikor már látszott, hogy nem lehet a Commodores-t behozni).

2005. szeptember 22., csütörtök

Jaj, ezek a lányok

A két hurrikánról beszélek, ha nem lenne egyértelmű. Katrina áldozatainak száma már 1000 fölött van, Rita meg rendületlenül halad Houston felé, ahol többek között talán a legtöbb New Orleans-i menekült van. Illetve csak volt, merthogy most onnan is kitelepítik őket.

Meg persze ott van az USA másik nagy olajközpontja is. Ha Rita is olyan pusztítást visz véghez, mint Katrina, azt rendesen meg fogja érezni az egész USA gazdasága. A Vandy kancellárja (értsd: rektora) ma jelentette be egy körlevélben, hogy mostantól további értesítésig energiatakarékosan kell élnünk, azaz mindig le kell kapcsolni a nem használt villanyokat, este ki kell kapcsolni a számítógépet, nyomtatót, faxot, általában minden elektronikus berendezést, ami nem lát el fontos feladatot, ésatöbbi.

Katrina után Rita

Hát igazán kijut idén az öböllakóknak a hurrikánokból. A hétvégén jelentették be, hogy elkezdhetnek az emberek visszaköltözni New Orleansba, erre máris itt a következő kitelepítés. Meteorológusok szerint még az is lehetséges, hogy kifogynak az ABC betűiből (ilyen még nem volt, amióta elnevezik a hurrikánokat és trópusi viharokat), és akkor kénytelenek lesznek a görög betűkhöz nyúlni.

2005. szeptember 15., csütörtök

Nénó

Ma az autópályalehajtónál sárga lámpánál kanyarodtam, szerintem még pont befértem. Gergely, aki mellettem ült, szintén sárgát látott. Pechemre keresztben pont egy rendőrautó állt, és persze utánam jött. Szerinte már piros volt. Megkérdezte, hogy kaptam-e mostanában büntetést. Mondtam, hogy nem. Talán ezért, talán más miatt, végül elengedett egy szóbeli figyelmeztetéssel.

2005. szeptember 12., hétfő

Költözés

A mai napon megint költöztem az irodán belül! Pár héttel a hazamenetelem előtt teljesült az álmom, és végre ablakos szobába kerültem. Viszlát, neonfény!

A költözésre azért volt szükség, mert az elmúlt hónapokban megnőtt a mi projekjeinkben foglalkoztatott diákok száma, akik az elmúlt pár hetet átmeneti helyen töltötték. A múlt héten viszont felszabadult az egyik iroda, mert a lakója, aki ugyan velünk egy helyen volt, de nem velünk dolgozott, átköltözött a főépületbe. Az az iroda viszont magasabb presztízsértékű, mint az enyém, mert van ablaka. A végén a nagy de ablaktalan irodát kapják a diákok, a felszabaduló irodába költözött Gergely, én meg megkaptam az övét (ami szintén ablakos, de kicsit kisebb).

Hurrá!

Gulyásparti

A hétvégén a fejlesztőgárdánk menedzserestül-diákostul csapatépítés címén bográcsgulyásozást csapott. Heszínül az újonnan csatlakozott kolléga új háza szolgált, a bográcsot és a szakácstudományt mi, magyarok biztosítottuk, és pálinka is került. Az utóbbinak köszönhetően mire a gulyás kész lett, már meglehetősen jó hangulat uralkodott, sőt, olyan is akadt, aki a gulyást már „meg sem várta”, finoman szólva.

Tanulság: barbeque-n a gulyás tovább tart, mert amikor szenet akarsz tenni tűzre, le kell venni a kondért, aztán a rácsot, aztán szenet tenni rá, aztán várni egy kicsit, hogy lemenjen a nagy láng, aztán visszaügyeskedni a rácsot, végül a kondért, mindeközben persze a gulyás kiáll a forrásból. Háromlábat ide!

2005. szeptember 7., szerda

Benzin

Ami a benzint illeti: csütörtökön írtam, hogy $2.83. Péntek este (!) már $3.3o volt. Ma reggelre ismét lement egy kicsit, $3.14-re, és várhatóan tovább csökken, ahogy fokozatosan beindítják a Mexikói-öbölben a finomítókat.

2005. szeptember 6., kedd

Mozgalmas hétvége

A hétvége elég mozgalmasra sikerült. Szombaton kenuzni voltunk páran az intézetből a Harpeth-folyón, nem messze Nashville-től. A folyó maga elég kicsi, de viszonylag gyors folyású, és helyenként a mederben felhalmozódott köveknek köszönhetően „zubogós”, úgyhogy változatos volt, noha kb. 4 órán keresztül eveztünk kényelmes tempóban, árirányban. Borultunk is, amikor egy erősebb áramlat nekisodort egy a vízbe dőlt fának, de nem lett semmi komolyabb következménye, a víz nem volt mély. A sportnapot raketballozás zárta.

Vasárnap sokáig aludtam, mert az előző héten Karesz búcsúztatása ürügyén mindenféle esti programok voltak, és sikerült egy kis alvásdeficitet felhalmoznom. Délután pedig grillezés volt Ridgelake-en, a szokásos magyarok részvételével.

Hétfőn munkaszüneti nap volt, Labor Day. Vásároltam konzerveket a hurrikán áldozatainak, meg voltam sétálgatni a közeli parkban, meg átmentem Papszi kollégámhoz és kedves nejéhez kolibrinézőbe, merthogy az erkélyükre kiakasztottak egy kolibrietetőt, és rendszeresen járnak hozzájuk a kolibrik. Fényképeket is csináltam, de a szerver rendetlenkedése miatt egyelőre nem tudtam őket feltölteni, a hét folyamán majd igyekszem pótolni.

2005. szeptember 2., péntek

Rettegett Katrina

Hát az idei hurrikánszezont sem fogjuk egyhamar elfelejteni, az egyszer biztos. Sok borzasztó dologról írhatnék, de én is a hírekből tájékozódom, valószínűleg nem mondanék újat. Nagy szerencséje van Hollandiának, hogy ott nincsenek hurrikánok.

Egy vonatkozását itt, Nashville-ben is érezni: a benzin még soha nem volt ilyen drága, legutóbb $2.83 volt egy gallon. Összehasonlításképp: nem sokkal azután, hogy két éve kijöttem, ennek az összegnek pontosan a feléért tankoltam.