A hétvégén a fejlesztőgárdánk menedzserestül-diákostul csapatépítés címén bográcsgulyásozást csapott. Heszínül az újonnan csatlakozott kolléga új háza szolgált, a bográcsot és a szakácstudományt mi, magyarok biztosítottuk, és pálinka is került. Az utóbbinak köszönhetően mire a gulyás kész lett, már meglehetősen jó hangulat uralkodott, sőt, olyan is akadt, aki a gulyást már „meg sem várta”, finoman szólva.
Tanulság: barbeque-n a gulyás tovább tart, mert amikor szenet akarsz tenni tűzre, le kell venni a kondért, aztán a rácsot, aztán szenet tenni rá, aztán várni egy kicsit, hogy lemenjen a nagy láng, aztán visszaügyeskedni a rácsot, végül a kondért, mindeközben persze a gulyás kiáll a forrásból. Háromlábat ide!
Na és legalább jó volt a gulyás?
VálaszTörlésIgen, két kisebb hibától eltekintve. Lehetett volna benne több paprika, és több víz, így inkább főzelék volt, mint leves. De több nem fért volna a kondérba.
VálaszTörlés