Nevek

Olvasom a MaNcsban, hogy elhunyt Pina (született Philippine) Bausch táncművész, a Wuppertaler Tanztheater alapítója. Szegény, ilyen keresztnevet szándékosan felvenni... Olvasom tovább: tanulmányait a német expresszionista táncművészet nagyjánál, Kurt Joossnál kezdte. Helyben vagyunk.

A felolvasó

Megtöröm a hosszú hallgatást, csak hogy elmondhassam, pár nap híján egy évnyi kihagyás után ismét moziba mentem. Gabi és Miklós a Balatonnál nyaralnak, én a hétköznapokon dolgozom, ezért Pesten vagyok (hétvégenként csatlakozom hozzájuk). Tegnap este Tomi barátommal (és egy ideje kollégámmal) a szalmaságot kihasználandó moziba mentünk, mint régen, az egyetemi évek alatt. Végülis A felolvasó c. filmre esett a választás, és nagyon jó döntés volt. Ha az ember évente egyszer jut el moziba, akkor ilyen kategóriájú, színvonalú filmet érdemes megnézni. A történet egyszerre érdekes és elgondolkodtató, a színészek fantasztikusak, különösen lenyűgözött Ralph Fiennes alakítása, ti. szövege nem sok van, mozgás, gesztus alig, tkp. az egész filmet az arcával, közelebrről a szemével játsza végig, fantasztikus pontossággal és megjelenítő erővel. És aztán itt van az is, hogy valahányszor már azt hinném, hogy a Holokauszt témájában már nem lehet újat mondani a vásznon, akkor mindig jön egy film, ami gyönyörűen rácáfol erre. Ilyen volt anno Az élet szép, aztán jött A zongorista, és most A felolvasó. Nem akarok filmkritikát írni, azt nálam sokkal szakavatottabb emberek már régen megtették, úgyhogy csak buzdítanék mindenkit, hogy ha teheti, feltétlenül nézze meg ezt a filmet.

MKB-s spam

Bizonyára mindenki ismeri a bankok nevében írt, elektronikus számlahozzáféréshez szükséges adatok megerősítésére felszólító spam-eket. Az utóbbi időben valaki vagy valakik az MKB Bank nevében írogatnak hasonló leveleket, természetesen magyarul. A dologról a Bank is tud, úgyhogy a spam-eken felül tőlük is rendszeresen kapok e-maileket, amelyben figyelmeztetnek. Mindezt csak azért említem, mert a legutóbbi ilyen spam-et történetesen el is olvastam, mert megakadt a szemem egy szón, és alig bírtam visszatartani a röhögésemet. Mindjárt megértitek, miért:

Kedves kliensünk
A securitate okokbol kifolyolag zártuk le az ön kontját.
Ez arra szolgál,hogy segitsék és védjék az ön kontját.
Újra kell restaurálja az ön kontjának az adatait arra,
hogy újra használhatóvá váljon az
ön kontja,és bebizonzitja,hogy nem volt informatikai
rablásnak az áldozata.
Újra kell irja az adatait a következö oldalon
http://www.mkb.hu/,hogy befejezhesse a procseszt.
KÖszönjük az eggyetértést.

A levélbe csak sortöréseket raktam és kivettem a spamlinket, de a kis- és nagybetűk, helyesírási hibák, stb. pontosan így szerepeltek benne. A securitate szó arra enged következtetni, hogy talán románból fordították valami gépi fordító segítségével. Azért erre túl sokan biztosan nem mozdulnak rá. Arról nem is beszélve, hogy nem is elég hosszú a hajam ahhoz, hogy kontyba (pardon, kontjba) fogjam...

Frissítés: Megnéztem a régebbi változatot is, az se sokkal értelmesebb:

Biztonsagi okokbol is felfuggesztettek a fiokjat,
egy biztonsagi intezkedes, amelynek celja, hogy
megvedjuk Ont es szamla. Meg kell ujra az adatokat
a folyo fizetesi merleg visszaallitja a mukodeset
a fiokjat, es megerositi, hogy meg nem volt az aldozatok
szamitogepes lopas. Meg kell ujra adja meg az adatokat
a kovetkezo oldalon, hogy az ellenorzesi folyamat soran:

Majd következik a link. No comment.

Teljesítményértékelés

Alighogy csatlakoztam a NavNGo csapatához, bevezették a cégnél a megegyezésen alapuló teljesítményértékelést: mindenkinek ki kell töltenie egy elektronikus kérdőívet, amit aztán a főnökével együtt áttekintenek, módosítanak és lezárnak. Aki már látott ilyet, tudja, miről beszélek. Hogy egy kicsit oldjam a kérdőívvel szembeni ellenérzéseimet, készítettem egy három kérdésből álló paródiát, amit most ezúton szeretnék megosztani veletek:

Önértékelés:

1. Rendszeresen vannak önértékelési problémáim, gyakran küzdök komplexusokkal. Sokszor úgy érzem, hogy túl sokat várnak tőlem, és nem leszek képes megfelelni az elvárásoknak.
2. Alapvetően jól ismerem magamat, de előfordul, hogy elrettenek egyes feladatoktól, amit mások rám bíznak. Néha úgy érzem, hogy egyszerűbb, kevesebb kihívást jelentő munkát kellene keresnem. Önértékelési tévedéseimből csak néha tanulok.
3. A legtöbb helyzetben jól mérem fel, hogy mire vagyok képes, ritkán azonban előfordul, hogy kicsit túlbecsülöm a képességeimet. Ilyenkor levonom a konzekvenciákat, és a legközelebbi hasonló szituációban már pontosabban látom saját korlátaimat.
4. Kvalitásaimnak teljesen tudatában vagyok, mindig pontosan érzem, hogy mire vagyok képes. Sokszor másokat is meglepek azzal, hogy milyen találóan jellemzem magamat, szerepemet egy-egy helyzetben. Ugyanakkor kellően szerény is vagyok ahhoz, hogy képességeimet sose hangsűlyozzam a jelentőségüknél jobban.
   

Hozzáállás:

1. Irtózom az önértékelési kérdőív kitöltésétől, értelmetlen időpocsékolásnak tartom az egészet. Nem értem, hogy vezetőim mi hasznosat láthatnak benne. A kérdések pontatlanok, soha nem találom azt a választ, amit magamra jellemzőnek érzek.
2. A kérdőívet nyűgnek érzem, de főnökeim és a cég fejlődése kedvéért együttműködöm a kitöltésében. Az egyes kérdéseknél sokszor nem találom a pontosan jellemző választ, de ilyenkor nem okoz gondot a leginkább megfelelő, bár kicsit pontatlan lehetőség kiválasztása. Az egésznek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, nem érdekel különösebben, hogy mi fog kisülni belőle.
3. Egyetértek a kérdőív szükségességével, de a válaszokat itt-ott rosszul megfogalmazottnak érzem. Tisztában vagyok vele, hogy ez a teszt fontos első lépés a vállalati dolgozók képességeinek és motivációjának folyamatos monitorozásához, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben pontosabban kidolgozott teszteket fognak a rendelkezésünkre bocsájtani. Addig is igyekszem a legjobb tudásom szerint megjelölni a válaszokat, bár néha hosszasan tipródom egy-egy részleten.
4. A kérdőiv kimondottan lelkesít, sőt, részt vállaltam az összeállításában. Rendkívüli módon szeretem az ilyen felméréseket, úgy érzem, hogy nagy mértékben hozzásegítenek önmagam jobb megismeréséhez és a folyamatos fejlődéshez. Csüggedtebb kollégáimat lelkes szavakkal buzdítom a kitöltésre, igyekszem megértetni velük, hogy ez nem csak a cég és a saját, hanem mindnyájunk közös érdeke is. Izgatottan várom az értékelést.
   

Tesztkészítés:

1. Még soha nem írtam teljesítményértékelő teszthez kérdést, és biztos vagyok benne, hogy komoly gondot okozna egy kérdés megalkotása, a válaszokról nem is beszélve.
2. Eddig csak egy-két kérdést készítettem teljesítményértékelő teszthez, azok sem sikerültek igazán jól, a főnökeimnek gyakorlatilag teljesen át kellett írniuk őket, hogy használhatók lehessenek.
3. Rendszeresen részt veszek teszt írásában, többnyire csapatmunkában. A témaköröket általában készen kapom, és a lehetséges válaszok kidolgozása a feladatom. Leghőbb vágyam, hogy egyszer egy teljes tesztsor kidolgozását rám bízzák, elejétől a végéig.
4. Rutinszerűen készítek teljesítményértékelő teszteket, tetszőleges témakörben. Jelentős készletet halmoztam fel a korábban elkészített kérdésekből, így gyakorlatilag bármikor össze tudok állítani egy tesztsort pár perc alatt, ha szükséges, de némi többletráfordítással bármliyen igényt kielégítő tesztet össze tudok állítani.
   

Wash-n-Go

Nem akarom elkiabálni, de tulajdonképpen már minden le van zsírozva, úgyhogy akár már beszélhetek is róla. Az elmúlt másfél hétben jelentős változás állt be (van beállóban) az életemben: ismét állást változtatok. (Három „áll” egy mondatban, hmm.) Az egész úgy kezdődött, hogy csütörtökön kiderült: kicsit megritkult körülöttünk a levegő a SZTAKI-ban, és már sokáig nem folytatódhatnak úgy a dolgok, ahogy eddig. Jó lett volna, ha pl. az elmúlt három évben sikerül pályázatot nyernünk. Nem sikerült, pedig becsületünkre legyen mondva, rendesen próbálkoztunk, itthon is, az EU-ban is. Több olyan pályázatunk is volt, amiről felsőbb körökből is jött olyan bizalmas információ (a saját fülemmel is hallottam), hogy szinte biztos befutó, aztán valami mégis félrecsúszott, és nem mi nyertünk. Aztán az is benne van szerintem, hogy a csoportunk (egyébként elég sokszínű) tevékenysége nem igazán passzol az intézet profiljába. (Ez nem minősítés, csak ténymegállapítás.) Talán más oka is van, a lényeg a lényeg: meglehetősen bőkezű kifutási időt kaptunk, de jelezték, hogy hosszabb távon már nem igénylik a jelenlétünket. A hátralévő időre való tekintettel nem akartam elkapkodni a váltást, gondoltam, most alaposan körülnézek a piacon, különösen azt tekintve, hogy a gazdasági helyzet nem kímélte a munkaerőpiacot sem. Szóval egészen finoman elkezdtem megmozgatni néhány szálat (ebben a főnököm is a segítségemre volt), és több helyről is olyan visszajelzést kaptam, hogy mehetnék, de sürgős lenne, minél hamarabb, annál jobb, és pillanatok alatt munkaügyi örvényben találtam magam.

Aznap, amikor kipattant a hír, Tomi barátomat vártuk estére vendégségbe, úgyhogy kicsit puhatolóztam nála, náluk a NavNGo-nál mi a helyzet állásügyben. Nem is olyan régen még nagy kampányt folytattak fővárosszerte, hogy embereket fogjanak, most viszont kiderült, hogy nem ilyen kedvező a helyzet, egy ideje nem vesznek fel új embert. Sebaj, ráérek, gondoltam, és megkértem, hogy azért tartsa nyitva a szemét, hátha adódik valami előbb-utóbb. Aztán pár napra rá jött az üzenet, hogy komolyan gondolom-e a dolgot, mert akkor talán tudnék váltani valakit, aki most megy el (történetesen szintén jóbarátom), és lenne-e kedvem bemenni egy ismerkedő beszélgetésre, ami még nem interjú, de azért mégis. Persze, mondtam, miért is ne, de nekem nem sürgős a kezdés, sőt. Aztán újabb két napra rá jött a következő üzenet, hogy elméletileg tudnék-e mégis hamar kezdeni, mert milyen jó volna mindenkinek, ha közvetlenül attól tudnám átvenni a munkát, akinek a helyére mennék; és ha tudnék, akkor nem lehetne-e a beszélgetés helyett mégis inkább állásinterjú. Persze, mondam, ha egyébként meg tudunk állapodni, a korai kezdés önmagában nem akadály. Aztán szó szót, házi feladat interjút követett, és tegnap estére, tehát csupán néhány nap leforgása alatt (egyelőre szóbeli) megállapodásig jutottunk, jővő hétfőn kezdek.

A SZTAKI-nak (és az érintetteknek) hálás vagyok az elmúlt három évért, sokat kaptam ezalatt az idő alatt: szépen nőtt a publikációs listám, mostanra kényelmesen elérte a PhD-hez szükséges szintet; sok újat tanultam szakmai értelemben is az izgalmas és változatos feladatoknak köszönhetően, és mindeközben a családomra is szépen maradt időm. Mindezzel együtt örülök a változásnak, ismét izgalmas és mozgalmas időszak elé nézek, pont akkor, amikor már kezdtem túlságosan is belekényelmesedni a mostani melóba.

Közben Miklós fiam is aktiválta magát, folyamatosan kúszik a lakásban, jön-megy, minden érdekli, ami nem az ő játéka, legyen az papucs, morzsa a földön, számítógép-kikapcsológomb, elektromos vezeték vagy épp porszívó. Egyenesen lámpamániás, hosszasan bámul mindenféle fali és mennyezeti lámpát, akár ég, akár nem; ha ég, akkor még „e ... é ... é ...” hangjelzésekkel is kíséri, Gabi szerint az első szava az, hogy „ég”. Több szót is egyértelműen felismer és megért, az egyik természetesen a lámpa (elég kimondani, és tekintetével azonnal megkeresi a legközelebbit). Enni imád, bármit és bármikor, bármilyen mennyiségben. Ha a konyhában leülünk enni, miközben ő a nappaliban játszik a szőnyegen, fantasztikus tempóban kirongyol a konyhába (át a küszöbön, hasmánt!), egyenesen az autósüléséhez, fél kézzel belecsimpaszkodik, majd „e... e...” hangjelzés kiséretében ránk néz, jelezve, hogy ő most oda beülne, és azt sem bánná, ha kapna valamit a szájába, legyen az kölesgolyó, pirítós, vagy vadasmarha. Ha megkapja, hangos nyammogással jelzi elégedettségét; ha nem, panaszkodik a bánásmód ellen. Két foga már kint van (a két alsó egyes), és döbbenetesen nagyon tud velük harapni az ember kezén, a felső ínyét használva támasztéknak. (Ilyenkor mindig örülök, hogy nem én szoptatom.) Aludni nem annyira szeret, se nappal, se éjszaka, de azért néha mégis muszáj, szerencsénkre. Bármelyik napon megszülethet az unokahúga, Kinga, akivel már ketten lesznek fiatalabbak a családban Miklósnál, ugyanis előző unokahúga, Lujza, februárban látta meg a napvilágot; egyszóval öregszik.

B., Gordon

Ilyen névvel baloldali kormányzó pártnak új miniszterelnököt állítani ciklus közben: ez még Nagy-Britanniának sem sült el túl jól. Erősen szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ebből bármi jó kisülhet.

Magyar löncshúsnak híg a leve

Egyre több spam-et kapok magyar cégektől, reklámcéllal. Ha van leiratkozási link, akkor csak füstölgök magamban egy sort, aztán ráklikkelek, és bízom benne, hogy komolyan gondolják a leiratkozást. De a legutóbbi levél kicsapta nálam a biztosítékot, és az alábbi, vitriolos választ küldtem el:

Tisztelt Spammer!

Felszólítom, hogy az e-mail címemet azonnali hatállyal távolítsák el az adatbázisukból.  Felhívom figyelmét, hogy kéretlen körlevél írása a leiratkozás lehetőségének említése nélkül nem csak etikátlan, hanem tudtommal a szokásos internetszolgáltatói szerződésekbe is ütközik.

(Nem túl nagy) tisztelettel,

Hanák Dávid

Mit mondjak, jól esett. Arról már nem is tettem említést, hogy a levelülköz még egy Excel file is volt csatolva.

Túlcsordulás

Az utóbbi hetekben nagyon rákattantam a stackoverflow.com-ra. Annak, aki még nem hallott volna róla, ez lényegében egy fórum programozóknak, ahol (meglepő!) programozással kapcsolatos kérdéseket lehet feltenni, és jó esetben a közösségtől választ kapni. Ami újdonság benne a szokásos fórumokhoz képest, hogy a kérdéseket és a válaszokra is lehet szavazni, és a rendszer automatikusan a szavazatok száma alapján rangsorol mindent. Továbbá a kérdés vagy válasz kiegészítése annak szerkesztésével, nem pedig egy újabb bejegyzés hozzáfűzésével történik. E két működési alapelv már elég ahhoz, hogy a fórumszálak ne burjánozzanak el, és ha van jó válasz, akkor azt könnyen és gyorsan meg lehessen találni: tkp. elég a legelső választ megnézni. A szavazósdit arra is jó, hogy a regisztrált szerkesztők karmát gyűjthetnek vele, és minél több karmád van, annál több mindent csinálhatsz: fűzhetsz megjegyzéseket mások kérdéséhez és válaszához, átcimkézhetsz kérdéseket, sőt, egy ponton túl már mások bejegyzéseit is szerkesztheted (elírásokat, formázást javítandó).

Tetszik benne, hogy egyrészt a kérdések és válaszok nézegetésével sokat lehet tanulni, trükköket, szakmai fogásokat, másrészt annyi időt lehet rászánni, amennyi van. A Wikipédiát is szerettem annak idején, de amint jelentősen csökkentettem a rá szánt időt, már nem működött, mert nem tudtam követni az eseményeket (legalábbis adminként - magányos szerkesztőként talán ment volna, de az a szerep meg nem passzolt nekem). Itt, legalábbis egyelőre úgy tűnik, ha egy hétig rá se nézek, akkor sincs semmi, mert új, megválaszolandó kérdés mindig jön, és új kérdést mindig fel is lehet tenni. Az ember tkp. nem marad le semmiről.

Kb. egy hónapja kezdtem el aktívan használni (már korábban, még Karácsony előtt regisztráltam), és ezalatt az idő alatt nem túl nagy erőfeszítéssel több, mint 1000 karmát gyűjtöttem, pedig azok a témakörök, amikhez rendszeresen hozzászólok (ActionScript, Lua), nem mainstream témakörök, így a leadott szavazatok száma is kevesebb, mint mondjuk a C#-os témaköröben. Az is igaz, hogy nagyobb eséllyel lesz az én válaszom a helyes. Az is igaz, hogy a karma jelentősége magára a site-ra korlátozódik, hozzáértést nem lehet vele mérni. Kicsit olyan, mint az editcount a WP esetében.