Műszusi és delfinshow

A héten eléggé sűrű programom volt. Elég sokat dolgoztam, sikerrel, és minden este együtt vacsoráztunk egy kisebb-nagyobb társasággal valahol. Hétfő-kedden itt volt egy német vendég, akkor vele mentünk vacsorázni, szerdán és csütörtökön Asamival és a Nagoyából átjött Kimura-sannal ettünk együtt, pénteken pedig hetesben, a többi itt dolgozó tesztelővel kiegészülve mentünk egy 90 percig korlátlan fogyasztást lehetővé tevő helyre. Hét közben Thomassal egy tesztvezetés során megálltunk egy üzletsornál, ahol csupa műanyagból készült, éttermeknek szánt ételmakettet árusítottak. Volt ott minden: ramen, sushi, tempura, pizza, sör, szaké, koktél, és mind-mind műanyagból, de meglehetősen élethűen megcsinálva. Az áruk elég borsos volt, kb. három-négyszerese a fogyasztható megfelelőiknek. Műsushiból volt függő, fülbevaló, hűtőmágnes és még falióra is. (Fényképezőgép sajnos nem volt nálam, így nem tudtam megörökíteni a plasztikcsodákat.)

Szombaton eredetileg egy Edo skanzenbe szerettem volna menni, de aztán elvetettem ezt a tervet, mert egyrészt elég sokat kellett volna vonatozni hozzá, de ráadásul utána még busszal is kellett volna mennem, és nem akartam elkavarodni valahol Tokió nyugati végén. Így inkább Shinagawába mentem, ahol először az Epson tengeri akváriumot néztem meg (igen, ez a nyomtatós Epson), ahol láthattam delfin- és oroszlánfóka-showt, valamint méretes rájákat, cápákat, pingvineket és egyéb tengeri herkentyűket.

A show-k végeztével megebédeltem: régi tervem volt már, hogy veszek egyszer takoyakit, azaz polipfalatkákat tésztagolyóba sütve, ez az a japán gyorsétel, aminek a készítéséről az első hétvégémen videót is készítettem. Most sikerült is olyan helyet találnom az akvárium mellett, ahol pont ilyen golyókat szolgáltak fel. A tésztagolyók belseje egészen lágy, szinte folyós, a polipfalatka meg kellemesen rágós, ropogós.

Ebéd után az angol nyelvű Tokyo Guide-omra hagyatkozva bebarangoltam Shinagawa utcáit, de egy-két részlettől eltekintve csalódás volt, az idő nagy részében szürke, unalmas, üres utcákon loholtam végig. Azért láttam egy-két szebb dolgot is, mint például ezeket a lakóhajókat, vagy egy kellemes parkot egy szép gyalogoshíddal:

Shinagawában csalódva Uenoba vonatoztam, ahol az első hétvégémen jártam, de mint utólag megtudtam, kihagytam az Uenót a tőle délebbre fekvő Okachimachival összekötő vásáros utcát, ezt szerettem volna most bepótolni. Itt jóval nagyobb nyüzsgés volt, mint Shinagawában, és árultak mindent, friss haltól és húsoktól kezdve az cipőkön és a táskákon át az ékszerekig és az órákig mindent. A rikkancsok itt is az üzlet előtt álltak, és kiabálva hirdették a termékeiket. Innen még átsétáltam a szomszédos Akihabarába, ami viszont a többemeletes elektronikai áruházairól nevezetes, majd végül hazavonatoztam. A napról készül (az eddig megszokottnál jóval kevesebb) fénykép és néhány videó a szokott helyen, a Picasa albumomban.