De ne siessünk ennyire előre, haladjunk csak szép sorjában. Délelőtt a Tokió-Edo Múzeumba látogattam. Tokiót csak 1870 óta hívják így, amikor a Tokugava-sógunátust felváltotta a császárság, és a sógunátus központját, Edót tették meg fővárosnak, egyúttal átnevezve Tokióra. Tokió tehát majdnem napra pontosan egyidős Budapesttel. A múzeum állandó kiállítása tehát Tokió és elődje történetét tekinti át 1600-tól napjainkig. Nagyon tanulságos és nagyon gazdag tárlat, különösen látványos volt a sok nagy kiterjedésű makett, amivel a korabeli városrészek szerkezetét és életét szemléltették.
Érdekes és megrázó volt a világháború pusztítását bemutató rész is. Eddig nem tudtam például, hogy Japánban nem csak az atombomba követelt rengeteg áldozatot, hanem az amerikaiak már azt megelőzően, 1945 tavaszán is rendszeresen bombázták a japán városokat, így Tokiót is, sokszázezer civil életét kioltva - ahogy az történt Európa számos városában is.
A múzeumban tett látogatás és az ebédem elfogasztása után előzetes megbeszélés alapján találkoztam két itteni kollégával, Makoto-sannal és Win-sannal, aki burmai, valamint Win egy szintén burmai barátjával, és együtt elmentünk egy hagyományos japán fürdőbe, egy ún. onsenbe. Ez is termálfürdő, akárcsak a pesti fürdők, a forró víz itt is a talajból tör fel, bár ez egyátalán nem kénes, mint az otthoni. Itt, a fürdő bejáratánál készült a fenti kép is, amelyen Makoto-san és Win-san társaságában vagyok látható. Fürdő egészen érdekes hely volt, nagyon örülök, hogy ide is eljutottam. Már a bejárati rész is tartogatott meglepetést, ugyanis a cipőt rögtön belépés után le kellett venni, és elhelyezni egy kulcsra zárható is rekeszben. Ezután következett csak a pénztárnál való sorbanállás, ahol fizetni nem kellett, de kaptunk egy csuklóra csatolható öltözőszekrény-kulcsot. A kulcson egyébként egy vonalkód is volt, amivel a fürdő területén vásárolni is lehetett, ezt aztán kilépéskor kellett kifizetni. A pénztártól az öltözőkhöz indultunk, de útközben mindenki kapott egy pamutköntöst (ún. yukatát) meg egy hozzá tartozó kötőt. Az öltözőszekrénynél az utcai ruhákat átcseréltük erre a köntösre, de Win-san szólt, hogy a fényképezőgépet hozzam magammal, mert lesz még mit fotózni. És valóban: az öltözőből a fürdő területére lépve nem a medencéknél találtam magam, hanem tulajdonképpen egy kisebb plázában, ajándékboltokkal, éttermekkel, büfékkel, még egy kis színpad is volt az alkalmi műsoroknak - csakhogy mindenki köntösben volt és mezítláb!
Az éttermek mellett masszázs-szobák, valamint meglepő módon alvó- és pihenőhelységek is helyet kaptak. Innen, a közös, koedukált részről először a lábfürdőhöz mentünk, amely még mindig közös, szabadtéri program. Egy mesterséges patakban forró víz folyik körbe, a patak ágyába pedig szakaszonként különböző méretű kavicsok voltak betonozva, különféle elrendezésben. A mederben végigsétálva a talpmasszázs különféle fajtáit lehetett így igénybe venni, de nem volt mindegyik kellemes.
Innen aztán a valódi fürdőbe mentünk, ahová meztelenre vetkőzve kellett bemenni. Ennek is volt egy öltöző előtere, ahol kisebb öltözőszekrények voltak, ide lehetett tenni a fényképezőképet, a fehérneműt és persze a köntöst. Törülközőt adtak, mindjárt kettőt is: egy nagyobbat, amivel a fürdőzés végén lehetett szárazra törülközni, és egy kisebbet, amit bevittünk magunkkal a fürdőbe. Bent elsőként egy forróvizes kádhoz mentünk, amiből kis dézsákkal vizet mertünk magunkra, így mosakodtunk be a medencékhez. Emellett voltak kis fürdőfachok is, de nem ám zuhanyfülkék: kis sámlikon ülve lehetett zuhannyal és dézsával mosakodni, és ehhez oda volt készítve tusfürdő és sampon is. A medencék zöme fedett volt, 40 fokos vízzel, de volt egy szabadtéri rész is, ez is patakmederszerűen volt kialakítva, csakhogy itt a víz már inkább combig ért, így el lehetett merülni benne, bár nem sokáig, mert észvesztően forró volt. A benti részen volt pezsgőfürdő és száraz szauna is (80 fokos), a szokásos hidegvizes medencével, ezeket alaposan ki is élveztem. Itt értelemszerűen nem csináltam képeket. A fürdőből a belső öltözőn keresztül visszatértünk a közös, köntösös részre, ahol az asztaloknál megpihenve indulás előtt még elfogyasztottunk egy korsó sört - ha már lúd, legyen kövér!
Majdnem hét óra volt már, mire ismét az utcán voltunk, így aztán étterem után néztünk, és négyesben jóízűen megvacsorázunk. Este fél kilencre értem haza a hotelbe.
A többi fénykép a szokott helyen. Jó nézegetést!
Megjegyzés küldése