A városka nagyon kedves, dimbes-dombos tájon fekszik, van egy kis folyó is, amit csak este láttam a taxiból. A konferenciahelyszín kb. 10 perc sétára van a hoteltõl, a belváros másik oldalán, ez még öltönyben, laptoppal a hátizsákban sem vészes. Meglepõdtem, amikor kiderült, hogy a konferenciához kiállítás is kapcsolódik (alaposabb körülnézés után úgy tûnik, hogy ez a viszony inkább fordított). Viszont sajnálatos módon a franciák a legutóbbi látogatásom óta sem tanultak meg angolul (tisztelet a kivételnek), és sajnos az eligazító lányokat, akiket gondolom a környékbeli iskolákból gyûjtöttek össze, sem igazán tudták úgy kiválogatni, hogy beszéljék a nyelvet. Persze valamennyit mindenki gagyog angolul, legtöbbször meg is értik, hogy mit szeretnék, de válaszolni már csak kézzel-lábbal tudnak, változékony sikerrel.
A konferencia, szintén elég meglepõ módon, kéntnyelvû, azaz angolul és franciául is lehet elõadni, és két kedves szinkrontolmács gondoskodik az állandó fordításról, amit rádiós fülhallgatókon keresztül hallgathatunk. A hallgatóság azonban túlnyomórészt franciákból áll, így csak páran vagyunk a teremben, akik az angol tolmácsszöveget hallgatjuk. Maga a konferencia nem nagy durranás, a mai napra két elõadást jelöltem meg, amit mindenképpen szerettem volna meghallgatni (az egyik elõadó amerikai, reméltem, ennek értésével nem lesz gondom), de egyikük sem jelent meg. Ráadásul az elõadások sokat csúsznak, és a meghirdetett programtól sokszor teljesen eltérõ rendben, össze-vissza következnek. Így nem nagyon lehet tervezni. "Chair" van ugyan, de a hátralévõ idõre soha nem figyelmeztet. Leginkább az a benyomása az embernek, hogy a VR-rel foglalkozó franciák összeülnek egy jó kis baráti beszélgetésre, csak elfelejtettek szólni a külföldieknek, hogy csak az anyagi támogatás megszerzése miatt van "nemzetközi konferencia"-ként meghirdetve az esemény.
A kiállítás viszont jópofa, sok ötletes, izgalmas, és persze szórakoztató stand van (holnap megpróbálok képeket is feltenni), és rengeteg pénz. A kiállítók között van néhány holland és német, ezeket egyrészt az angol akcentusukról lehet könnyen felismerni, de enélkül is könnyû õket beazonosítani: õk azok, akik jól beszélnek angolul.
Az ebéd helyszínét sem volt könnyû megtalálnom, többször kellett ahhoz érdeklõdnöm, hogy megértsem a választ. Aztán utólag kiderült, hogy így sem a megfelelõ helyet találtam meg, ugyanis a "személyzeti" ebédlõben ebédeltem, nem a regisztrált konferenciavendégek számára fentartott helyen. A meglepõ a dologban csak az, hogy a "jegyszedõ" kislány szemrebbenés nélkül elvette az ebédjegyemet, egy szóval sem említette, hogy ez nem ide érvényes. Mindegy, tkp. nem volt rossz, így legalább lesz összehasonlítási alapom holnapra. A vacsora helyszínét szintén nem volt könnyű kiderítenem: a recepciós lánynak nekem kellett megmutatnom a térképen, hogy hol is vagyunk egyátalán...
Az én szereplésem holnap lesz, délelõtt 11 órakor, egy másik, párhuzamos szekcióban, az viszont csak angolul zajlik, ha lehet hinni a programnak. Még jó, hogy nem csak franciául.
Megjegyzés küldése