Tegnap este volt a díszvacsora a lavali régi kastélyban. A dekorra a régi kövek, boltívek, párkényok között modern, fémvázas bútorok, drótra feszített halogénes spot-lámpák és színes, változó fényekből álló díszvilágítás voltak jellemzők, elég furcsa volt. A vacsora bő három órát tartott, amúgy franciásan, öt fogással, sajttal és salátával a vége felé. Alatta végig egy nagyon kellemes jazz-zenekar játszott, három zenész (zongora, bőgő és dobok) és egy énekes, az egyetlen hátránya az volt, hogy nehezebb volt beszélgetni, ui. a nagy kerek asztal túloldalán ülőket már alig hallottam.
Ma megvolt az előadásom, szerintem jól sikerült, a kijelölt időbe pontosan belefértem, a közönség is érdeklődő volt, kérdeztek is a végén, sőt, a szekció után (volt még két előadó rajtam kívül) ketten is odajöttek gratulálni. Szóval nincs ok panaszra.
Az ebédet ma már a megfelelő helyen fogyasztottam el, stílusában leginkább a tegnapi vacsorára emlékeztetett, csak valamivel szerényebb kivitelben, mindössze négy fogással. Aztán a délutáni szekcióban megvolt Barna (a főnököm) előadása is, a nap legvégén, ennek megfelelően már kissé lankadt figyelem követte, és kérdés sem nagyon volt. Volt viszont kivel felvenni a kapcsolatot, ha minden igaz, a közeljövőben ketten is eljönnek Magyarországra megnézni, hogy mit is csinálunk.
Most épp a hotelban vagyok, itt is van házi WiFi ingyen. Nemsokára megyünk vissza a kiállítási csarnokba, mert valami party lesz, svédasztalos vacsorával, ha jól értettem, sajnos még mindig nem beszélek túl jól franciául...
Gratulálok az előadáshoz! És csak tanulni, tanulni, tanulni (franciául).
VálaszTörlésIl faut etudier, etudier, etudier.