A kertész kutyája

Tegnap színházban voltunk, habzsoljuk az élvezeteket. A Vígben néztük meg A kertész kutyája c. előadást, Lope de Vega darabját. A fordítás új volt (Térey János), és verses, rímelő formájú; nagyon könnyen érthetőre, szellemesre, gördülékenyre sikeredett. Az egész előadás nagyon szórakoztató volt, egyenletes, erős színészi teljesítménnyel (a mellékszereplők részéről is), jelmezekkel, díszlettel, ahogy az a nagy könyvben meg van írva; egyszóval valódi színházélményt nyújtott. A főszerepet Eszenyi Enikő játszotta. Sokan mondták már előttem, hogy ezt a nőt lehet szeretni, lehet utálni, csak épp közömbösnek nem lehet iránta lenni. Ez most sem volt másképp: egyszerűen elementáris volt. Az embernek az volt a benyomása, hogy a játék kontrollálatlanul, elemi erővel tör fel belőle, miközben egy kicsit jobban odafigyelve a részletekre, a finomságokra, egészen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon is tudatos, pontosan kidolgozott, a legapróbb gesztusokig lebontott alakításról van szó.