Tudom, ma már hármat posztoltam. Ígérem, ez az ulolsó.
Életemben először csontkovácsnál voltam. Egy orosz orvosról van szó, saját bevallása szerint 68 éves, akinek az itthoni szigorú orvosi előírások miatt előröl kellene kezdenie mindent, ha gyakorló orvosként akarna dolgozni, ezért inkább ezt csinálja. Először kérdezgetett mindenfélét, végignyomogatott, megkérdezte, hol fáj, aztán a hátamat a hasának támasztotta, azt mondta, lazítsam el magam, majd akkorát reccsentett a nyakamon, hogy a pillanatra azt hittem, mindjárt kitörik. De nem történt semmi ilyesmi, pedig a másik irányba is jó nagyot tekert rajta. Később hanyatt fektetett, alkarral mellkasomra támaszkodott, és azon is akkorát roppantott, hogy csodálkoztam, hogy kapok még levegőt. Azon meg pláne, hogy ráadásul jobban, mint korábban. Amikor a bokámat nem-törte-ki-csak-majdnem, azon már meg se lepődtem. Nagyon élveztem az egészet, sose hittem volna, hogy ekkora csavarásokat kibír az ember nyílt törések és szalagszakatások nélkül.
sajnos azon kívül, hogy a látványos ropogás engem is elámított egyébb hatása nem volt. Egészen pontosan, szart sem ér, úgyanúgy fájt a hátam, egyetlen hasznos tanácsot amit kaptam tőlük (persze az enyém is egy nagyon tapasztal orosz varázsló, mint minden ilyen kuruzsló magyarországon :), hogy vodkával borogassam kívül, belül. Szerintem amit tehet az ember,azon kívül, hogy zokog a korán, sportol, hogy a vázizmok segítsenek a mesesedő csontoknak, pl. úszás
VálaszTörlésegyebet nem tudok mondani