Most már aztán tényleg tele van a hócipőm ezzel az egész MSZP-s bagázzsal is. Nem titkolom, leginkább azért ellenszenves a Fidesz, és azért nem vagyok hajlandó rájuk szavazni, mert annak ellenére, hogy tiszta lappal indultak 90-ben, hihetetlen arroganciával és pofátlansággal kezdték el barátaiknak és üzletfeleiknek juttatni a legzsírosabb üzleteket, amint hatalomra kerültek (ld. bánya- és szőlőügyek, stb.). Ezt soha nem fogom tudni megbocsájtani nekik.
Persze mindig is tudtam, hogy az MSZP is megéri a pénzét, de a héten két olyan ügy is felszínre került, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik, hogy a MeH a vezetői számára tréninget szervez, mintegy 160 órában, óránként közel 50 000 Ft-ért. Mivel az összeg a közbeszerzési törvény által előírt határ alatt van, közvetlenül választották ki a céget, és mit tesz Isten, pont Batiz András cégére esett a választás. Ami akkor is elfogadhatatlan, ha ők a legjobbak a piacon, és az órabér sem irreálisan nagy összeg. Ha. Addig oké, hogy a közbeszerzés macerás, drága, és sokáig tart, és ha csak lehet, érdemes elkerülni. De akkor nem a volt kormányszóvivőnek kéne adni a feladatot, különben még az lehet a látszat, hogy a haveroknak juttatunk állami pénzeket.
A másik ügy, amit ma olvastam, Zuschlag János volt MSZP-s képviselő remek pályázati rendszere. Néhány fiktív alapítvány, fiktív pályázatok, a bírálóbizottságokban elhelyezett haverok, akik maguktól tudják, kinek kell ítélni a pályázatot, aztán néhány fiktív számla, elsumákolt elszámolás, és már kész is az olajozottan működő aranybánya, négy év alatt kb. 50 milla.
Csoda, ha az átlagembernek is kedve szottyan egy kis ügyeskedésre, adócsalásra, BKV-bliccelésre?
Megjegyzés küldése