Japppános

Hosszú kihagyás után megint írok. Először azért, hogy miért is volt ez a nagy csend. Nos, magam sem tudom igazán, valahogy nem volt kedvem írni, vagy nem volt kedvem rászánni azt a kis időt sem, hogy írjak. De ennek vége. Tartogatok egy társadalmi kérdést, amit hamarosan boncolgatni fogok egy bejegyzésben ("coming up next"), de most a tegnapi színházi (?) estről szeretnék pár keresetlen sort írni.

Az Óbudai Társaskörben voltunk, régi, jól bevált helyszín, még gimi alatt szoktunk oda barátokkal Budapest Ragtime Band koncertekre. Ennek aztán meg is lett a foganatja, 1996-ban, amikor Magyarország rendezte az informatikai diákolimpiát (IOI-t), és apám volt az egyik fő szervező, kellett egy nemzetközi zenét játszó, színvonalas zenekar a záróestre, először a színpadra, aztán meg a táncparkett mellé. Rögtön beajánlottam őket, elmentünk a szüleimmel is meghallgatni őket (természetesen az Ó.T.-be), aztán megegyezés született, és játszottak is: "Old McDonald had a farm, IOIOI", ahogy közismert dal után szabadon a versenyzők már az első nap fújták. A logó az olimpiai ötkarikára hajazó, IOIOIOI/IOIOI elrendezés volt, két sorba írva, és ez remekül énekelhető a McDonald dal refrénjére. Tessék kipróbálni.

De ez már rég volt, nem is tudom, a BRB koncertezik-e még arrafelé, vagy már túl nagy sztárok lettek hozzá. Nem is miattuk voltunk ott, hanem Papp János barátom, tanárom előadóestje miatt. János mindig is nagy túrázó, természetjáró volt, három éve egy másik közös barátunk inspirációjának hatására fejébe vette, hogy végigjárja (felesége kíséretében) a neves El Camino spanyol vándorutat, de aztán meg sem állt, és azóta minden nyáron végigjár egy hasonló, vagy talán még nagyobb lélegzetvételű túrát. És amitől persze olyan jánosos az egész, az az, hogy utána mindegyikből csinál egy túrabeszámolót, de nem ám csak úgy, barátok között, hanem előadóest formájában. Tavaly Lappföldön volt, idén pedig a japán hegyekben, a Fujitól indulva. Az utóbbiból készült előadást láttuk most, Japppános címmel (így, három p-vel), ami tkp. János nevének anagrammája. Az előadás hosszú (kb. 2.5 óra), de humoros, szórakoztató és érdekes, mindenkinek tudom ajánlani. Ha valakit esetleg a korábbi túrák beszámolója érdekel, mindkettő megtekinthető ugyanitt. A nézőtér (már ha hívhatom így a székekkel berendezett termet) egyébként tömve volt, jó, hogy félrerakattunk jegyet.