A sógornőmtől egy villányi hétvégét kaptunk nászajándékba November első hétvégéjére, ráadásul nem is akárhol, hanem a Bock panzióban. Így aztán péntek reggel felpakoltunk és lementünk Villányba. Útközben megálltunk Pécsváradon, ahol, mint megtudtam, Pannonhalmához hasonlóan Szent István alapított bencés apátságot még 998-ban, Koppány legyőzésének örömére. Az apátság aztán egy időben várként üzemelt, ma múzeum és szálloda, de csak nyáron van nyitva. Aztán Pécsett is sétáltunk egy kicsit, megnéztük a dzsámit, a székesegyházat és a tavaly megnyitott ókeresztény sírkamrákat. Ebben az tetszett a legjobban, ahogy a föld alatti sírkamrákat teljesen bejárhatóvá tették: végig függőfolyosókon vezetik a látogatókat, tehát soha kell (nem is lehet) a feltárt kövekre, építményekre lépni, ugyanakkor mindent remekül látni. A folyosó néhol a kripta fölött megy el, ilyenkor felülről lehet belátni, máshol bemegy a sírkamra alá, akkor meg a freskókkal díszített mennyezetet lehet megcsodálni. Egyedül a legfeljebb ötperces, folyamatosan ismétlődő és mindenütt hallható zenei aláfestés volt zavaró.
Este aztán, miután elfoglaltuk a szobánkat a Bock panzióban, házigazdánk borát kóstoltuk meg, vacsorával egybekötve. Aki persze valamit is tud a magyar borokról, annak nyilván nem kell a Bock bort különösebben bemutatni. Az általunk kiválasztott sor hatféle borból állt, kezdődött
egy zamatos hárslevelűvel, és befejeződött a Royal Cuvée fantázianévre hallgató, decinként 700 Ft-ot kóstáló testes, zamatos vörösborral. Hozzá kell tenni: mindehhez az érkezéskor kapott törköllyel alapoztunk.
Másnap megnéztük a siklósi várat, meg magát Siklóst is. Utóbbit sikerült szombat 13 óra utánra igazítanunk, addigra meg minden bezárt, az utca teljesen kihalt volt, pedig amikor megérkeztünk 11 körül, még egész sok embert láttunk. Hiába, vidéken más ritmusban élnek az emberek. Siklósról hazafelé menet betértünk a Vylyan pincészetbe egy pincelátogatásra, ami szintén érdekes volt, megtudtam például, hogy pontosan mi is a törköly (mármint nem a pálinka, hanem amiből készül), ti. az a szőlőhéj-, szár- és magegyveleg, ami azután marad, hogy a lepréselt szőlőt állni hagyták majd leszűrték a levét.
A délután ismét Villányban talált minket: miután a kocsit leraktuk a szálláson, elindultunk felfedezni a pincesort és megismerni a helyi, kevésbé ismert szőlősgazdákat. Mivel a pincék többsége este 8-kor bezárt (némelyikük már 6-kor), elég korán kellett kezdeni az ismerkedést. Az este végére megállapítottuk, hogy azért Villányban is lehet a Bocknál olcsóbb, finom vörösbort kapni.
Vasárnap a hazautat is ráérősre vettük, ismét betértünk Pécsre, ahol minden előre kinézett múzeumot zárva találtunk, Szekszárdon dettó, úgyhogy végül itt is csak egy kávéra álltunk meg.
A mi tortenelmunkben az egyik elso randi szinhelye volt a Bock Panzio :)) Tenyleg nagyon klassz hely :)
VálaszTörlés