Hát ez a nap is eljött. Pedig még nem is vagyok olyan öreg, szinte cikinek érzem ha nosztalgikus hangulatba kerülök. De tegnap két olyan dolog is történt, ami ezt elősegítette. Az egyik, hogy megnéztük a Macskafogó 2-t, amelynek első részét idestova 20 éve mutatták be. De most nem írok filmkritikát. A másik esemény természetesen a schengeni övezet kibővítése, a nyugati és északi határok teljes megnyitása. Szintén nagyjából 20 éve, 88-ban a szüleimmel a Benelux államokba látogattunk (apám hat hónapig egy holland egyetemen tanított a Tempus program keretében). És persze Hollandiából átmentünk Belgiumba meg Luxemburgba is. Jól emlékszem, mekkora élmény volt a határ átlépése, még nekem is, 10 éves fejjel, hát még a szüleimnek milyen lehetett! A határ ugyanis egy nyitott félsorompóból, egy asztalból és egy útmenti fabódéból állt, utóbbit valami olyasminek kell elképzelni, mint amilyen a Buckingham palota őreinek van, az a kis csúcsos skatulya, ami épp csak arra jó, hogy az eső elől behúzódjon a katona. Megállni nem kellett, csak egy kicsit lassítani, azt is inkább csak udvariasságból, hogy a menetszél ne vigye le az asztalon heverő papírokat. A reakciónk nagyjából annyi volt, hogy "és ezt így lehet?!"
Egy évre rá Írottkőre kirándultunk, az elsők egyikeként, augusztus második felében, és bizony lecsíptünk egy darabot a már részben felbontott és letekert szögesdrótból. A határt őrző kiskatona meg először nem akart minket átengedni a kilátó bejáratához (ami ugye az osztrák oldalon van), mondván hogy egy hónap múlva leszerel, és nem akar balhét, aztán végül mégis átengedett, csak a lelkünkre kötötte, hogy ha jönnének ellenőrizni, akkor az osztrák oldal felé induljunk el, és még véletlenül se próbáljunk akkor és ott visszajönni. Nem volt ellenőrzés. Idén ősszel, a nászutunkon megint jártam arra Gabival, határőrnek persze nyoma sem volt, csak egy felirat fogadott a torony előtt, hogy turisták legfeljebb egy hátizsákkal átléphetik a határt, de legfeljebb 24 órára. Le kellett volna fényképezni, gondolom, hogy most ez a tábla is lekerült onnan. Valamivel később Kőszegen egy kávézóban láttunk régi fotókat meg újságkivágásokat, az egyikből kiderült, hogy még a 10-es években terveztek libegőt is a csúcsra. Aztán persze először a háború miatt, aztán a határ miatt nem lett belőle semmi. Talán most le lehet porolni a régi terveket.
Megjegyzés küldése