A "leghatékonyabb" reklám

És most, hölgyeim és uraim, elkövetkezett a hetekkel ezelőtt beharangozott pillanat, amit mind oly epekedve vártunk, következik az idei év utolsó nagy súlyú, össztársadalmi kérdéseket boncolgató témája. Ez pedig a cím ellenére a szórólaposztás, méghozzá annak is egy konkrét esete, de engedtessék meg nekem, hogy távolabbról közelítsek, némi áttekintést adva saját nézeteimről és (félre?) tájékozottságomról a kérdésben.

Mint az reklámberkekben közismert (bár magamat nem sorolom eme berkekbe, akármi legyen is az a berek - illaberek, téli berek? emberek!) a szórólapozás a reklám legkevésbé hatékony, ám mégis egyik legolcsóbb formája. A legkevésbé hatékony abban az értelemben mindenképpen, hogy mennyire sikerül a célközönséget megszólítania: tudomásom szerint a szórólapok esetében ez olyan 1% körül mozog, és ez egybevág az utcán látottakkal, nevezetesen hogy a kiosztott szórólapok tetemes része a legelső szemeteskukában végzi (jó esetben, rossz esetben a villamos kerekei alatt), méghozzá általában olvasatlanul. Mégis olcsó, és nem igényel komoly előkészületeket. Sajnos. Mert a papír olcsó, és mert a munkaerő is olcsó. Ami drága, az a TV és a rádióhullám, meg a reklámfelületek. Nagy szívfájdalmam ez, egyszer el is határoztam, hogy ki kéne számolni, évente hány tonna fa kerül a szemétbe csak a szórólapiparon keresztül. Meg azt is elhatároztam, hogy csinálok egy szórólapot a következő szöveggel: "Ezt a szórólapot miért vette el? Biztos benne, hogy érdekli, ami rajta áll? Ha előre tudja, hogy el sem fogja olvasni, nem lenne egyszerűbb el sem venni?" vagy valami hasonló. Sajnos olyan ez, mint a spam az elektronikus levelek világában: amíg akad csak egy ezrelék is, aki beveszi, addig lesz.

És most térjünk rá a konkrét esetre. Nem tudom, olvasóim közül ki milyen gyakran fordul meg (vagy megfordult-e már egyátalán) a budapesti Ferenciek terén. (Na jó, többetekről sejtem.) Ezt a teret a fahangon éneklő koldusok, az aláírásgyűjtők, a hittérítők, valamint nem utolsósorban a szórólaposztók serege tartja állandó megszállás alatt, akár az aluljáróban próbálkozik az ember, akár a szobornál, alár az aluljáró bármelyik kijáratánál. Az egyik oldalról a másikra átmenve leglalább hárman-négyen próbálnak meg a kezünkbe nyomni valami színes papírfecnit. Az utóbbi két évben a munkám miatt majdnem minden nap járok arra, ezeken a napokon kb. négyszer ejtem útba az aluljáró környékét. Már ezelőtt is gyanús volt, de ebben a két évben kifejezetten feltűnővé vált, hogy a szórólaposztók kb. fele, mindkét oldalon, ugyanazt a zöld feliratú, A5 méretű izét osztogatja nap mint nap. A lapról elvétel nélkül is szembetűnnek a "VÉGKIÁRUSÍTÁS!" és a "-90%!", valamint az "INGYEN!" feliratok, amelyek együtt több, mint a lap felét elfoglalják. (Itt röstelkedve be kell, hogy valljam, hogy a bejegyzés hiteles megírásához végül el kellett fogadjak egyet a kínált lapok közül. Aztán pár hét múlva még egyet, mert Gabi kidobta az elsőt, mielőtt még megírhattam volna ezen eszmefutattást.) Namármost akármire megesküszöm, hogy az elmúlt két évben ez a felirat jottányit sem változott, és erős a gyanúm, hogy már két éve is több éves hagyományra tekintett vissza. Ami ugyebár megkérdőjelezi, hogy az adott üzlet valóban végkiárusítást tart-e. Ha igen, akkor nagyon hosszú ez a vég. És az is érdekes, hogy a -90% mihez képest értendő. A 8 évvel ezelőtti árakhoz? Vagy az üzlet beszerzési áraihoz? Esetleg a tegnapihoz? Akármelyik is a nyerő, kétlem, hogy a bevételből ilyen sokáig fenn lehetne tartani egy üzletet, nem is beszélve a szórólaposztók hadáról.

Felmerül a kérdés: a vásárlók megtévesztésének gyanújával lehetne-e, érdemes volna-e a fogyasztóvédelemhez fordulni? Az említett szórólap egyébként egy az aluljáróban található cipőüzlet reklámja, az "ingyen" rész pedig a második pár cipőre vonatkozik.