Never more

Nem, sajnos nem Poe-ról lesz szó. Szombaton, mint arról bizonyára mindenki értesült már számos hírforrásból, megalakult a Magyar Gárda, Magyarország legújabb szégyene. Nem akarok hosszan írni róla, sokan sokmindent leírtak már, és még le is fognak. Most inkább a Vár aljába szervezett ellentüntetésről szólnék, amin én is jelen voltam.

Régóta voltam utoljára tüntetésen, hirtelenjében nem is tudom, mikor. Az utóbbi években egyre kevesebb kedvem volt élni ezzel a jogommal, látva, hogy hányan hányféleképpen éltek vissza vele. De most úgy éreztem, hogy muszáj. Sajnos elég kevesen voltunk, és ami még szomorúbb volt a számomra, hogy fiatalok alig voltak. A tömeg zömét, kb. 90%-át a szüleim generációja adta, voltak még néhányan idősebbek is, korombeliek azonban csak elvétve akadtak. Igyekszem azzal magyarázni, hogy a korosztályom zöme az elmúlt 15 év politikáját látva közönyössé vált, és egyszerűen nem is tájékozódik arról, hogy mi zajlik az országban, vagy csak rálegyint. Ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy a szélsőjobbnak igenis sikerül megmozgania a fiatalokat, és ha szerencsére nem is túl nagy százalékban, akkor is nagyobb mértékben, mint a józan és normális civil kezdeményezéseknek.

A demonstráció egyébként gyorsan és csöndesen zajlott, volt három beszéd, amelyek hol jobban, hol kevésbé tetszettek, de ez normális. Ami mindenképpen sok volt nekem, az az volt, amikor a végén a vezérszónok felszólította az embereket, hogy olyan hangosan skandáljuk együtt a "Soha többé fasizmust" jelmondatot, hogy az felhangozzék a várba is, az avatás helyszínére. Na ez az, amire nem vagyok hajlandó, semmilyen körülmények között: együtt, tömegben skandálni bármilyen jelmondatot, bármilyen céllal. Hiszen ez is egyfajta hiszterizálás, a tömegpszichózis egy vállfaja, alapja, és így némileg (ha csak távolról is) hasonatos ahhoz, mint ami ellen demonstrálunk! Ne legyünk már birkák!