The End

Végetért a kéthetes kaliforniai nyaralás is, a program remekül sikerült, sokmindent láttunk, volt városnéző és természetjáró program is bőven. Rengeteg fényképet is készítettem.

Most az utolsó hétvégémet töltöm Nashville-ben, holnap indulok haza. Úgyhogy valószínűleg ez az utolsó naplóbejegyzés, már ami a Nashville-i tartózkodás krónikáját illeti. Mindenkinek a legjobbakat.

Kiköltöztem

Majdnem pontosan két év Ridgelake-i tartózkodás után ma délelőtt kiköltöztem a lakásomból, ahol először 2003. november 25-én, utoljára pedig most, 2005. november 29-én aludtam. Meglepő, hogy mennyi cucc tud felgyülemleni egy ilyen lakásban még akkor is, ha két éven keresztül végig figyeltem arra, hogy ne gyűjtsek be sok tárgyat. Tegnap este 8 óra tájban még egy kisebb pánikhullám is végigsöpört rajtam, amikor először szembesültem azzal, hogy mennyi holmit kell bepakolni összesen négy bőröndbe, amiből kettő elég kicsi. Ehhez képest meglepő az eredmény: befértem, méghozzá elég simán. Szóval ma egész délelőtt rámoltam, cipekedtem, még takarítottam is egy kicsit.

Aztán bejöttem az irodába, ahol felszabadítottam az asztali gépemet, letöröltem róla minden személyes adatot, és minden programot, amire a következő használójának valószínűleg nem lesz szüksége. Ezzel elég gyorsan végeztem, és eddig úgy tűnik, hogy csak a „mindenki”-listám esett áldozatul a törlésnek.

Még két nap, és repülök...

Eladó a világ

Ma reggel elszállítottuk a kinyitható kanapémat, az ágyamat, az ingó fotelt a lábtámasszal meg az egyik állólámpát boldog, új tulajdonosaikhoz. Ma az ISIS-ben e-mail útján eladtam a rádiómat és a kézimixeremet is, sőt, úgy tűnik, hogy a fiókos szekrény meg a másik állólámpa is gazdára talál. Ha ez mind megvan, akkor már csak a mikrosütő, a vasaló, és pár apróság marad. Ezeket még megpróbálom eladni a 17-ei hétvégén, amikor ismét Nashville-ben leszek.

Moving sale

Ma vásárt tartok a dolgaimból, mivel szerdán délelőtt el kell hagynom a lakást. Eddig nem volt túl nagy forgalmam, összesen $13-t „kerestem”, igaz, a nagyobb bútorokat már elővételben eladtam. Ami megmarad, azt meghirdetem holnap még egyszer, aztán szétosztogatom.

Pulykasütés

Hazaköltözésem előtt még egyszer nekiálltam pulykát sütni, Gergelyékkel fogjuk elfogyasztani, a körítésről ők gondoskodnak. A nem egész két évvel ezelőtti kísérletből tanulva idén hagyok neki bőven időt, már most három és fél órája sül fólia alatt, és még legalább másfél órát bent szándékozom hagyni. Van egy kis hőmérő is benne-hozzá, ami elvileg jelezni fogja, amikor a pulyka eléggé átsült. Meglátjuk.

Ismét hálát adunk

Idén is eljött a hálaadás, a négynapos hétvégéjével. Előtte még ma leadjuk a szoftver utolsó utáni, hibajavított változatát. De ez már tényleg a végső határidő, további halasztás nincs. Utána, remélem, nyugisabb lesz a hátralévő rövid idő.

Tűzriadó

Tegnap déltájban az irodában egyszercsak megszólalt a sziréna: tűzriadó! Kisereglettünk az épületből, kisvártatva megjött két tűzoltóautó (az egyik a létrás, ami a koccanáshoz is kijött májusban), és gyorsan megállapították, hogy nincs tűz. Azt végül nem tudtuk meg, hogy mi indította be a riasztót.

Újra sport

Hosszú-hosszú kihagyás után végre megint szakítottunk időt egy kis racquetballozásra. Nem is tudom már, mikor játszottunk utoljára, de valamikor nyáron lehetett. Hát ez megis látszott, igencsak nyögve-nyelősen ment.

Smornádó

Megint csak riogattak, nem volt semmiféle tornádó, de még csak olyan hűdenagy vihar se – volt már nagyobb tornádóriadó nélkül is.

Tornádó

SEVERE WEATHER ALERT

The Nashville Office of the National Weather Service reports that a line of severe thunderstorms, including possible hail, high winds and tornadoes, is moving toward the Nashville area. To keep abreast of weather developments, go to http://www.srh.noaa.gov/bna/ or stay tuned to local television stations.

A tennessee-i időisten észbekapott, rájött, hogy amíg itt voltam, egyetlen tornádó sem volt, úgyhogy most igyekszik bepótolni a lemaradást. Szélsőséges időjárást jelez a Firefoxos ikonsorom, és már a második figyelmeztetést kapom e-mailben (a legutóbbiból idéztem fent).

Kiscicák

A lakásom alatt egy üregben lakik öt kiscica az anyjukkal. Elég félénkek, de ma már az erkélyemre is felmerészkedtek egy kis tejért. 

Baudolino

Egy hete kivettem a könyvtárból egy újabb Eco könyvet, a Baudolino címűt. Szórakoztató és jól olvasható, de persze Ecotól nem meglepő módon komoly történelmi háttérrel. A 12. század végén játszódik, és habár az említett nevek és helyszínek egy része ismerős (Barbarossa Frigyes, Konstantinápoly), sok-sok részletet nem ismerek, vagy mert sosem tanultam, vagy mert elfelejtettem az érettségi óta.

De milyen jó, hogy van a Wikipedia, ahol mindennek utána lehet nézni. Már több teljes estét eltöltöttem a WP olvasgatásával, a könyv témájához szorosabban-lazábban kapcsolódó szócikkek olvasgatásával. Megtudtam egy csomó mindent Barbarossáról, Charlemagne-ról (pl. hogy ő és Nagy Károly egy és ugyanaz), a különböző névben vagy valóban Római Birodalmakról, hogy ezeknek mi közük egymáshoz, stb, stb. És a WP-ben a legjobb persze az, hogy gyakorlatilag minden hivatkozás, ha valami mellékszál érdekel, csak ráklikkelek, és már ott is vagyok.

Jubileum

Ma két éve, hogy megérkeztem Nashville-be. Hát... gyorsan eltelt.

Bérkocsi

Ma lefoglaltam a kocsit a kaliforniai úthoz. Végül adóval, mindennel $208-ra jött ki a két hét, és nem is a legolcsóbb kategóriát választottam, szóval elég kedvező.

Jegy mérföldekből

Ma reggel véglegesítettem a Lufthansánál a San Franciscó-i repülőjegyfoglalásomat, amit az összegyűjtött mérföldeimből „fizetek”. A hívást otthonról intéztem, a hecc kedvéért Skype-on keresztül (u.i. a zöld számok ingyenesen hívhatók Skype-ról is). Az azért kiderült, hogy valami keveset mégiscsak kell fizetnem az adó miatt.

De megvan: dec. 3-án repülök oda, dec. 16-án vissza Nashville-be. Szerencsére az eredetileg foglalt hajnali 6:00 órás visszaindulást sikerült átrakatni a sokkal kellemesebb délután 2-re. Most már csak kocsit kell foglalni.

Gyönyörű hétvége

Fantasztikus idő van ezen a hétvégén, amint a mellékelt kép is mutatja. Ráadásul gyönyörű őszi színek vannak, csináltam is fényképeket.

Eladtam a kocsimat...

annak a magyar kollegának, aki már egy ideje érdeklődött iránta. Szerintem mind a ketten jól járunk, én azért, mert gyorsan és egyszerűen sikerült eladnom az autót elfogadható áron, ő meg azért, mert kapott egy kipróbált, megbízható kocsit egy megbízható eladótól, szintén jó áron. Nincs közvetítői meg kereskedői jutalék, nincs macera. Meg sem kell javíttatnom, ő majd gondoskodik a törött részek javításáról, cseréjéről. A kocsit december elejéig még én használom.

Uccsó

Hát ez a nap is eljött, megkezdtem az utolsó hónapomat az ISIS-nél.

Utolsó nap az irodámban

Ma töltöm az utolsó napom az irodámban, holnap ugyanis érkezik az új munkaerő, és át kell adni a helyemet. Novemberre Gergely kollegám mellé költözöm be.

Oh no, we suck again!

A hétvége egész élménydús volt.

Péntek este Marsnézéssel kezdődött: az egyik kollégának van egy teleszkópja, amivel meglestünk a legközelebbi galaktikus szomszédunkat. Egész jópofa volt, bár sokat nem lehetett látni: egy kis fényes sárga pont helyett egy kicsivel nagyobb sárga pöttyöt láttunk.

Szombaton valamennyit dolgoztam otthon, délután grillezés volt nálunk a lakóparkban (valószínűleg az utolsó, ha elmegy a nap, akkor már elég hideg van), este pedig hokimeccsre mentünk. Ez nagyon szórakoztató esemény volt. Először is a fedett stadion majdnem legutolsó sorában ültünk, de ennek ellenére tökéletesen lehetett látni a pályát és a mérkőzést, nem semmi, hogy milyen jól ki van ez a stadion találva. Aztán az egész egy nagy sóműsor volt, fény és hangeffektekkel, vicces bemondásokkal, a szünetekben játékokkal, tényleg nagyon meg volt csinálva. Harmadrészt, és ez volt a legjobb, tele volt a stadion rendszeres szurkolókkal, akik valami jól betanult koreográfia alapján teljesen egyszerre reagáltak mindenféle dolgora, roppant szórakoztatóan. Amikor pl. az elején felolvasták a játékosok neveit, a vendégcsapat minden játékosa után kórusban kiabálták, hogy „sucks” (gy.k. béna), az utolsó név után meg azt, hogy „he sucks, too”. Amikor kiállítottak valakit a másik csapatból, akkor azt azt mondták, hogy „awwwwwwwww......wwww...ww, sit down you loser” (az awww... hosszan elnyújtott volt), amikor meg gólt kaptunk, akkor azt, hogy „and they still suck”. Pedig gólt kaptunk eleget, a vége 5:1 lett. 4:1-nél, két perccel a vége előtt egy lelkes drukker mögöttünk végre belátta, hogy ezt bizony elvesztettük, és ezt a címben olvasható felkiáltással atda a világ tudtára. Szóval csúnyán kikaptunk, de az egész nagyon jópofa volt.

Vasárnap nem történt semmi említésre méltó.

Miers visszalépett

Csoda történt, bár biztosan hallottátok már: Bush legújabb jelöltje az USA legfelsőbb bíróságába, Harriet Miers, visszalépett. Amennyire tudom, ő Bush első olyan jelöltje, akit a Fehér Ház nem tudott átnyomni, mert őt már a sok-sok republikánus sem tudta elfogadni. Hát, fél siker...

Chat térképpel

Egy újabb ötletes alkalmazása a Google térképnek: chatszoba, ami mutatja, hogy ki honnan szövegel! Zseniális.

Hervadó virágok

Pár hete láttam a moziban Jim Jarmusch legújabb filmjét Bill Murray-jel a főszerepben: a Broken Flowers címűt. Otthon most kezdik vetíteni a mozik Hervadó virágok címen. Itt olvasható a Népszabi rövid kritikája. Mindenkinek tudom ajánlani, én nagyon élveztem.

Spam, spam, spam

A kempelenes email-emet (a tanszék spamszűrése után) automatikusan egy külön erre a célra fenntartott gmail-es címre irányítom, ahol az ő spamszűrőjük is megszűri, majd egy szabály segítségével a maradékot továbbküldöm a Vanderbiltre. A gmail a spamnek minősített leveleket 30 napig tárolja, utána törli, ezalatt az idő alatt lehet megmondani neki, ha hülyeséget csinált.

Amint a fenti kép mutatja, az elmúlt 30 napban 516 spamtől kímélt meg ez a módszer. Nem rossz.

Meebo - webes IM kliens

Hát ez nagyon baba: meebo.com. Így már olyankor is lehet instant üzengetőt használni, ha az embernek csak egy böngészője van.

Bojler

Hát ez fantasztikus! Nem véletlen, hogy amerika a fogyasztói társadalom szülőhazája. Fogták, és kicserélték az egész bojlert, kaptam egy vadiújat. Nagyon szép, pont olyan, mint a régi, csak a lakk még nem kopott meg rajta, és persze nem lukas.

Csak remélni tudom, hogy a régit nem egyszerűen kidobták, hanem szervízbe vitték...

Liki-luki

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy szakad az eső, csorog le az ereszen. Aztán természetesen visszaaludtam. Mikor reggel felébredtem, még mindig szakadt, de érdekes módon közben sütött a nap, és nem láttam esőcseppeket. Hmm... Mintha bent, a lakásban szakadna, ami persze megmagyarázná, hogy miért süthet kint a nap... Pár percre rá, mikor a realitásérzékem helyreállt, felkeltem, hogy kivizsgáljam a dolgot.

Naszóval: kilyukadt a bojlerem, és szép, erős sugárban lövellte a vizet a falra a kamrában. Ebből a szempontból szerencsére a padló tele lehet lyukakkal arrafelé, mert az összes víz elfolyt anélkül, hogy mocsárrá változtatta volna a lakást (viszont ez megmagyarázza azt is, hogy miért olyan magas télen a fűtésszámlám). Elzártam a csapot, megpróbáltam lezuhanyozni, kinyitottam a csapot, lezuhanyoztam, újra elzártam, majd befele jövet beugrottam az irodába bejelenteni a hibát. Elvileg még délelőtt megjavítják. Meglátjuk.

Spam megjegyzések

A spam csodálatos világa már a naplómat is elérte, megjegyzések formájában. Naponta két-három új megjegyzést csatolnak kedves, szimpatikus spammerek a legfrissebb bejegyzéshez.

Úgyhogy drasztikus lépésre szántam el magam: bekapcsoltam a szóellenőrzőt, ami minden megjegyzés beírásakor megkéri a kedves üzenőt, hogy írja be egy második mezőbe a mező fölötti képen látható rövid betűsorozatot. Elnézést a plusz kényelmetlenségért.

Index - Tech - Elszalad és elbújik a szőrös vekker

Hogy miket ki nem találnak! :-D

Index - Tech - Eljegyezte egymást a Sun és a Google

Nohát ez érdekes hír! Eddig mindkét cég sokkal szimpatikusabb, mint a Microsoft, és ez nem kizárólag a Microsoft piacvezető pozíciójának köszönhető. Kíváncsi vagyok, mi sül ki a házasságból.

Upgrade

Azt hittem, hogy a mérföldjeimért most már tényleg upgrade-elhetem a turistaosztályú jegyemet üzleti osztályúvá. Tavaly is már hittem ezt egyszer, de akkor kiderült, hogy nem sokkal korábban megemelték a ponthatárokat. Erre kiderült, hogy most sincs elég mérföldem.

Mindegy, majd veszek belőle belföldi jegyet, az olcsóbb, és úgyis szükségem lesz rá, amikor megyek Californiába.

Célegyenes

Elkezdődött az október is, ezzel a projektünk első éve (ami számomra egyben az utolsó is) a célegyenesébe ért. Nem egész egy hónap múlva le kell adnunk, amit készítettünk, és ugyan még van egy kis lehetőség a foltozgatásra, addigra azért nagyjából kész kell lenni. Úgy tűnik, hogy a főnökeim meg vannak velem elégedve, és ami talán még fontosabb, én is úgy érzem, hogy jól teljesítettem az elmúlt hónapokban.

Ma lefixáltam a repülőjegyemet is, a most rögzített (és hacsak valami komoly dolog közbe nem jön, végleges) dátum december 19-e, hétfő, hazaérkezés december 20-a, kedden. A munkát november 30-án hagyom abba, december első két hetében anyuval fogok utazgatni Californiában, meglátogatjuk az ottani rokonokat, és remélhetőleg a szomszéd állambeli Grand Canyonhoz is eljutunk. A részletek még homályosak, de a hónap folyamán fokozatosan ki fognak alakulni.

WiW.hu

Van ez a szájt, a wiw.hu, ahová meghívóval lehet regisztrálni, és csak annyit tud, hogy nyilvántartja az ismerősöket, barátokat, magyarul: te is jelölhetsz bárkit ismerősnek, meg téged is jelölhetnek, és ha kapsz vagy adsz visszajelzést („igen, ismerem!”), akkor attól kezdve titeket, mint ismerősöket tart nyilván. Lehet egymásnak üzengetni is, ez tud segíteni egy-egy homályos ismeretség felderítésében.

Ami nagyon tetszik benne, az a „legrövidebb út”: bárkiről meg lehet kérdezni, hogy legkevesebb hány ismerősön keresztül lehet hozzá eljutni. Ez ritkán több négynél-ötnél. Több réges-régi ismerőst is találtam már ill. ők találtak meg engem, volt Berzsenyiseket, sőt, volt általános iskolai osztálytársakat is, akiket 10-20 éve nem láttam. Kicsi a világ...

Lovely Rita

Hát ezt megúsztuk, Rita szerencsére sokkal enyhébb volt, mint amire legrosszabb esetben számítani lehetett. Partot érés előtt már „csak” hármas erősségű volt (korábban ötös is volt!), és szerencsére nem nyílegyenesen Houstonnak ment, hanem egy kicsit északabbra, ritkábban lakott területen landolt. Persze így is elég komoly pusztítást végzett, de messze nem volt olyan durva, mint Katrina. A benzinárak azért csak emelkednek...

Go Dores Go

Megvolt szombaton a focimeccs, és akármilyen hihetetlen, de nyertünk, most már negyedszer egyhuzamban, így a Dores még mindig veretlen. Méghozzá nem is akárhogy nyertek: 37 - 13 lett a végeredmény, az ellenfélnek esélye sem volt, a második negyedtől kezdve végig magabiztosan vezetett a Vandy csapata. A félidő szünetében persze volt zenés műsor is, ahogy az kell egy amerikai focimeccsen. Az egész nagyon jó hangulatú volt, a stadion majdnem teljesen megtelt (tavaly félig se volt), én az elején kb. 40 ezerre becsültem a nézőket (a második felében sokan elmentek, amikor már látszott, hogy nem lehet a Commodores-t behozni).

Jaj, ezek a lányok

A két hurrikánról beszélek, ha nem lenne egyértelmű. Katrina áldozatainak száma már 1000 fölött van, Rita meg rendületlenül halad Houston felé, ahol többek között talán a legtöbb New Orleans-i menekült van. Illetve csak volt, merthogy most onnan is kitelepítik őket.

Meg persze ott van az USA másik nagy olajközpontja is. Ha Rita is olyan pusztítást visz véghez, mint Katrina, azt rendesen meg fogja érezni az egész USA gazdasága. A Vandy kancellárja (értsd: rektora) ma jelentette be egy körlevélben, hogy mostantól további értesítésig energiatakarékosan kell élnünk, azaz mindig le kell kapcsolni a nem használt villanyokat, este ki kell kapcsolni a számítógépet, nyomtatót, faxot, általában minden elektronikus berendezést, ami nem lát el fontos feladatot, ésatöbbi.

Katrina után Rita

Hát igazán kijut idén az öböllakóknak a hurrikánokból. A hétvégén jelentették be, hogy elkezdhetnek az emberek visszaköltözni New Orleansba, erre máris itt a következő kitelepítés. Meteorológusok szerint még az is lehetséges, hogy kifogynak az ABC betűiből (ilyen még nem volt, amióta elnevezik a hurrikánokat és trópusi viharokat), és akkor kénytelenek lesznek a görög betűkhöz nyúlni.

Nénó

Ma az autópályalehajtónál sárga lámpánál kanyarodtam, szerintem még pont befértem. Gergely, aki mellettem ült, szintén sárgát látott. Pechemre keresztben pont egy rendőrautó állt, és persze utánam jött. Szerinte már piros volt. Megkérdezte, hogy kaptam-e mostanában büntetést. Mondtam, hogy nem. Talán ezért, talán más miatt, végül elengedett egy szóbeli figyelmeztetéssel.

Költözés

A mai napon megint költöztem az irodán belül! Pár héttel a hazamenetelem előtt teljesült az álmom, és végre ablakos szobába kerültem. Viszlát, neonfény!

A költözésre azért volt szükség, mert az elmúlt hónapokban megnőtt a mi projekjeinkben foglalkoztatott diákok száma, akik az elmúlt pár hetet átmeneti helyen töltötték. A múlt héten viszont felszabadult az egyik iroda, mert a lakója, aki ugyan velünk egy helyen volt, de nem velünk dolgozott, átköltözött a főépületbe. Az az iroda viszont magasabb presztízsértékű, mint az enyém, mert van ablaka. A végén a nagy de ablaktalan irodát kapják a diákok, a felszabaduló irodába költözött Gergely, én meg megkaptam az övét (ami szintén ablakos, de kicsit kisebb).

Hurrá!

Gulyásparti

A hétvégén a fejlesztőgárdánk menedzserestül-diákostul csapatépítés címén bográcsgulyásozást csapott. Heszínül az újonnan csatlakozott kolléga új háza szolgált, a bográcsot és a szakácstudományt mi, magyarok biztosítottuk, és pálinka is került. Az utóbbinak köszönhetően mire a gulyás kész lett, már meglehetősen jó hangulat uralkodott, sőt, olyan is akadt, aki a gulyást már „meg sem várta”, finoman szólva.

Tanulság: barbeque-n a gulyás tovább tart, mert amikor szenet akarsz tenni tűzre, le kell venni a kondért, aztán a rácsot, aztán szenet tenni rá, aztán várni egy kicsit, hogy lemenjen a nagy láng, aztán visszaügyeskedni a rácsot, végül a kondért, mindeközben persze a gulyás kiáll a forrásból. Háromlábat ide!

Képek

Kolibrik és Ridgelake éjjel itt.

Benzin

Ami a benzint illeti: csütörtökön írtam, hogy $2.83. Péntek este (!) már $3.3o volt. Ma reggelre ismét lement egy kicsit, $3.14-re, és várhatóan tovább csökken, ahogy fokozatosan beindítják a Mexikói-öbölben a finomítókat.

Mozgalmas hétvége

A hétvége elég mozgalmasra sikerült. Szombaton kenuzni voltunk páran az intézetből a Harpeth-folyón, nem messze Nashville-től. A folyó maga elég kicsi, de viszonylag gyors folyású, és helyenként a mederben felhalmozódott köveknek köszönhetően „zubogós”, úgyhogy változatos volt, noha kb. 4 órán keresztül eveztünk kényelmes tempóban, árirányban. Borultunk is, amikor egy erősebb áramlat nekisodort egy a vízbe dőlt fának, de nem lett semmi komolyabb következménye, a víz nem volt mély. A sportnapot raketballozás zárta.

Vasárnap sokáig aludtam, mert az előző héten Karesz búcsúztatása ürügyén mindenféle esti programok voltak, és sikerült egy kis alvásdeficitet felhalmoznom. Délután pedig grillezés volt Ridgelake-en, a szokásos magyarok részvételével.

Hétfőn munkaszüneti nap volt, Labor Day. Vásároltam konzerveket a hurrikán áldozatainak, meg voltam sétálgatni a közeli parkban, meg átmentem Papszi kollégámhoz és kedves nejéhez kolibrinézőbe, merthogy az erkélyükre kiakasztottak egy kolibrietetőt, és rendszeresen járnak hozzájuk a kolibrik. Fényképeket is csináltam, de a szerver rendetlenkedése miatt egyelőre nem tudtam őket feltölteni, a hét folyamán majd igyekszem pótolni.

Rettegett Katrina

Hát az idei hurrikánszezont sem fogjuk egyhamar elfelejteni, az egyszer biztos. Sok borzasztó dologról írhatnék, de én is a hírekből tájékozódom, valószínűleg nem mondanék újat. Nagy szerencséje van Hollandiának, hogy ott nincsenek hurrikánok.

Egy vonatkozását itt, Nashville-ben is érezni: a benzin még soha nem volt ilyen drága, legutóbb $2.83 volt egy gallon. Összehasonlításképp: nem sokkal azután, hogy két éve kijöttem, ennek az összegnek pontosan a feléért tankoltam.

Katrina és a grillezés

Itt a hurrikán, Katrina. Ezúttal tényleg megijedtek az emberek, egész New Orleanst kiürítették, és olyanokat jósoltak, hogy a francia negyedet két emelet magasan is elöntheti a víz. Aztán egy kicsit odébb ért partot, mint ahol először számítottak rá, és most már alacsonyabb vízszintet várnak, de még mindig katasztrófától tartanak. A nap végére többet fogunk tudni.

Katrina maga előtt szokás szerint jelentős mennyiségű esőfelhőt tol, amit egész hétvégén éreztünk. Szombaton még csak borús volt az idő, vasárnap viszont már szinte folyamatosan esett, ma sincs nagyon másképp, holnapra is hasonlót mondanak, és nem lennék meglepve, ha még pár napig így is maradna. Vasárnapra grillezést terveztünk, de persze ez az eső miatt szóba sem jöhetett, úgyhogy végül hozzám invitáltam a társaságot, sütöttem csirkecombot, a többiek hoztak krumplipürét, italokat, meg desszertet.

Hogy repül az idő!

Megint elment egy hét, ezúttal igazán tele munkával. Szerintem amióta itt vagyok, még nem volt ilyen intenzív hetem. Hangsúlyozom persze, hogy olyasmin dolgozom, amit szívesen csinálok.

A múlt hétvégén voltam a Shakespeare in the Park idei előadásán. Már tavaly is voltam, akkor a Tévedések vígjátékát adták elő, idén a Téli rege volt soron. (Lehet, hogy magyar ABC-rendben haladnak?) A rendezvény egyébként 18 éve fut, minden nyáron más darab kerül sorra. Tkp. jó volt, bár a rendezésnek volt egy momentuma, ami nem igazán tetszett: volt egy narrátor-színpadmester, aki mindig jelen volt, a szereplők számára láthatatlanul, és úgy irányította az eseményeket, hogy a botjával (olyasmivel, mint ami a menetelő zenekarok karmesterjének van) időnként nagyot koppantott. Na ez a koppantás valahogy nem szervesült, legalábbis számomra nem.

A közelgő hétvégén Kareszt búcsúztatjuk (vele és a barátnőjével voltam Chicagóban), mert megy haza, folyatni az egyetemet. Ő is hasonló cipőben jár, mint én: otthon elkezdte a PhD-t, és félbehagyta, hogy kijöhessen, csak ő diáknak jött ki, és az persze anyagilag nem igazán éri meg. Vagy ma, vagy holnap befigyel valami buliféleség.

Nős papok

Az Index híre szerint most már nős katolikus papok is vannak! Ez kicsit olyan, mint a Talmud és a dohányzás: ha pap vagy, nem nősülhetsz, de ha nős vagy, attól még lehetsz pap.

HP

Pár hete lefoglaltam a könyvtárban az új Harry Potter könyvet. Persze nagyon népszerű, nemrég jelent meg, ezért nem is lepődtem meg, mikor megláttam, hogy 320-adik vagyok a sorban. Annál jobban meglepődtem, amikor pár nappal később ez a szám már csak 140 volt, aztán már csak 60, aztán már csak 14. Múlt hét csütörtökön (talán szűk két hét elteltével) már azt írta ki, hogy a példányom úton van az általam megjelölt fiókba. Képzelem, hány példányuk lehet. Na, aztán a kézbesítés eltartott pár napig, végül tegnap este mentem el érte. Most olvasom.

Céges sörözés

Tegnap közös sörözésen vettünk részt a közvetlen kollégákkal, mivel, mint alább írtam, úgysem tudtunk igazán dolgozni. Úgy volt, hogy este racquetballozni fogok, vicces is lett volna, de aztán kiderült, hogy a partnerem is sörözött a saját csoportjával, csak kicsit később, ami így aztán ütközött a megbeszélt időponttal. Áttettük mára, remélem, ezúttal semmi nem jön közbe.

Akadozó net

Na ide is már jó régen nem írtam. Tegnap egész nap haldoklott az inernetkapcsolat az intéztetben, még dolgozni se nagyon tudtunk tőle. Az akadozás ma folytatódott a levelezőszerverrel, ez még most is javában tart.

Bostoni képek

Na végre sikerült feltöltenem a bostoni képeket a szerverre. Jó csemegézést!

Offsite és még offabb site

Ma van az éves ISIS Offsite Meeting, egy egésznapos kötelező program, amikor a projektvezetők rövid előadásokban ismertetik az intézet dolgozóival, hogy az ő csoportjuk min dolgozott az elmúlt évben, években. Tavaly többszöri halogatás után elmaradt, idén, úgy tűnik, sikerült megszervezni, csak épp „onsite” lett, lévén hogy az egyetem egyik előadótermében tartjuk. Két éve (a többiek elmondása szerint) egy nemzeti parkban volt egy teljes hétvége, de idén erre nem volt pénz.

Mivel a bostoni utat már régen megszerveztem, még az Offsite dátumának bejelentése előtt, kora délután lelépek, és irány a repülőtér, így aztán megspórolom a program második felét. Dóri várni fog a reptéren, aztán együtt felvesszük a bérautót, és nekivágunk az éjszakának...

Tegnap jó napom volt...

... mert a Wikipédiában adminná választottak (ez persze inkább plusz munka és felelősség), és mert megjött az adóvisszatérítésem az IRS-től. Elvileg direct deposit-osra kértem, azaz egyből a bankszámlámra kellett volna utalniuk a pénzt, ehelyett azonban csekket küldtek, de nem panaszkodom, a lényeg, hogy megjött, ma reggel rögtön be is fizettem.

Ha már bankba mentem, beugrottam az autóklubhoz is útikönyvet és térképet is kérni a bostoni utamhoz előkészületként. Dórival is beszélnem kell még a héten, hogy minden rendben-e.

Munka sok van, ezért sincs időm levelet írni, sőt, még ezek a bejegyzések is megritkultak, amint látható. Nem bánom ezt sem, csak úgy mondom.

Kis színes

A héten eddig nem történt semmi igazán említésre méltó. Voltam moziban (a film címét inkább nem fedném fel... khm), és racquetball-oztam kétszer is. Ez utóbbi így nyáron kicsit nehezebben megy, ui. a termek nem légkondícionáltak, viszont teljesen zártak, ezért aztán nagyon hamar befülled, és elfogy a levegő. Télen volt olyan is, hogy két órát játszottunk, most egy-másfél óránál tovább nem lehet kibírni.

A kánikulának vége, tegnap nagy esőzések voltak, a Broadway úgy nézett ki, mint egy folyó, mára pedig normalizálódott a hőmérséklet. Látom a hírekből, hogy otthon pont az ellenkezője igaz.

Spontán bográcsozás

A munkaszombat után spontán bográcsozásban törtünk ki a főnököméknél. Az a pláne, hogy kevesebb, mint fél órával az ötlet kipattanása után már volt bográcsunk is! Egyébként paprikáskrumplit csináltunk, és majdem tökéletes lett, csak az olaj volt egy kicsit túl sok benne. Meg persze elfogyott egy kis üveg magyar körtepálinka is, szóval a végén ott aludtunk. Spontaneitásban tehát nem volt hiány.

A főzés maga érdekes keveréke volt a magyar és a déli amerikai hagyományoknak, ui. a bográcsot háromláb ill. állvány hiányában a barbeque rácsára tettük, és fa helyett faszénen főztünk, és teljesen jól működött a dolog! (A fenti kép csak hangulatfokozó illusztráció, nem a helyszínen készült.)

Rekordmeleg

Tegnap, ma és holnap rekordmelegeket mérnek/jeleznek Nashville-ben, a magas páratartalom mellett 35-40 fokokat. Ami a fenti képen látszik, hogy napocska helyett már piros, gőzölgő hőmérőt mutat az időjárásjelző programom. Ami nem látszik, az az, hogy az előrejelzés a hőérzetre mára 48 (!) fokot, holnapra 42 fokot jósol. Még jó, hogy van légkondi.

Munkaszombat

Többeknek mondtam már telefonon, cseten, hogy mostanában megsűrűsödött a munka, egyre több a tennivaló. Ennek örömére és apropóján munkaszombatot tartunk, mert hétfőre mindenképpen össze kell hoznunk valamit, amiről tkp. csak pénteken értesültünk.

De nem is baj, mert közben rekordmeleg van, ma épp 34 fokot jeleznek, de közben akkora a levegő páratartalma, hogy 40-nek érezni árnyékban is, és holnapra meg hétfőre még durvábbakat mondanak. Szóval úgysem nagyon lehet kinti programot csinálni. Páran a magyarok közül holnap mennek Memphisbe, jó utat nekik, én ezt most kihagyom.

Google Moon

Ez milyen királyság már: a guglival most már nem csak a Földön lehet útvonalat tervezni, hanem a Holdon is, az egyik leszállóhelytől a másikig. Leendő űrhajósoknak nélkülözhetetlen segédeszköz.

Újra Csikágó

Megjártuk, nagyon jól sikerült. Bővebben írtam róla a körlevélben. Most megint nyakig vagyok a munkában meg a biztosítókkal való huzakodásban. Ez van.

Tükör

Ma reggel befele jövet érdekes jelenetnek voltunk tanúi. A West Enden vezettem a belváros felé, a szélső, parkolásra is használt sávban egy rendőr igazoltatott valakit, a szokás szerint elöl állt a leintett kocsi, mögötte a rendőrautó, és a rendőr épp behajolt az első kocsi ablakán. Kicsivel mielőtt elhaladtunk mellettük, nagy csattanás hallatszik, a rendőr felnéz és bamba arcot vág, és mindenféle műanyagdarabok hullanak az aszfaltra. Hát az történt, hogy egy másik kocsi a kívülről a második sávban túl közel ment a szélső sávhoz, és a jobb visszapillantótükrével levitte a rendőrautó vezetőoldali visszapillantóját. Meg is állt pár méterrel később. A folytatásról már lemaradtunk, de el tudom képzelni...

Mark Knopfler

Koncerten voltam a Ryman Auditoriumban! Most épp csak beugrottam a táskámért, de nem bírom ki, hogy ne mondjam el, milyen übersirály volt. Azért ez is egészen másképp szól élőben, mint CD-ről... Az egyetlen gondom az volt, hogy ezek a t...ó amerikaiak az egész koncert alatt, de az elejétől a végéig ki-be járkáltak, felálltak, leültek, kikéredzkettek, bekéredzkedtek, többnyire sörért vagy vécére mentek, gondolom, mert általában üres poharakkal távoztak és teli poharakkal jöttek vissza. Az ilyen rettenetesen el tudja terelni az ember figyelmét. De még így is élveztem a dolgot, főleg a második felét, ott jöttek elő a régi nagy slágerek. És aminek külön örültem, hogy a koncert végére sikerült már majdnem tökéletesen két ujjal fütyülnöm. Ezt is gyakorlom egy ideje, ha lehetőség adódik rá, de eddig nem igazán akart megszólalni, ma este viszont sikerült áttörést elérnem. Csak el ne felejtsem, hogy kell...

Vad vizeken

Hát ez igazán príma vasárnapi program volt! A folyó az Ocoee nevet viseli, Chattanoogától egy félórányira található (Nashville-ből két és fél óra alatt értünk oda). A helyszínen először oktatásban részesültünk (mit szabad, mit nem), megkaptuk a felszerelést (mentőmellény, sisak és evező), majd kimustrált iskolabuszokkal elszállítottak minket a beszállási ponthoz. Ott volt egy kevés gyakorlatozás a folyó egy nyugodt szakaszán, egy duzzasztógát felett, és aztán nekivágtunk. A túravezetőnk szimpatikus fiatal srác volt (a képeken piros sisakban látható), az egész út alatt mesélt a folyóról, a helyiekről, meg a többi túravezetőről. A túra kb. másfél óra hosszú volt, de közben voltak pihenők, amikor a csónakok bevárták egymást.

Vadvízi evezés

Ide megyünk evezni vasárnap, az Ocoee folyó egy szakaszára. (A levélben rosszul írtam, hogy Harpeth.) Biztos jó buli lesz.

Chicago, Boston

A következő hétvégén Karesz barátommal és a barátnőjével Chicagóba megyünk két napra. Ma foglaltunk szállást, szerencsénk volt, sikerült a belvároshoz nagyon közel viszonylag olcsón szobát találni. (Abban a hotelben, ahol tavaly voltam a szüleimmel, már nem volt hely, de ez is csak három sarokra van tőle nyugat felé.) Az apropót az adja, hogy Kárász Eszter is épp ott dolgozik, vasárnap repül haza, és így vele is tudok találkozni.

Augusztus első hétvégéjén pedig Bostonba látogatok, ahol Király Dóri dolgozik két hónapon keresztül. Oda is már lefoglaltam a repülőjegyet, meg a kedvezményes kocsibérlést is elintéztem. Most már nincs más dolgom, mint elégedetten hátradőlni, és várni az utazás napját.

Biztosító

Megnézték a kocsit. A fickó lefényképezte több irányból is, aztán közelebbről is megvizsgálta. Végül közölte, hogy szerencsére nem totálkáros, és így elsőre $1750-ra taksálja a kárt, de mivel nem merte kinyitni a sérült motorháztetőt, hátha nem tudja visszacsukni, lehetséges, hogy vannak rejtve maradt sérülések is. Egyébként még folyik a biztosító nyomozása, tehát még várok a zöld jelzésre meg a csekkre, amivel aztán elmehetek a szervízbe, remélhetőleg a jövő hét első felében.

Örömök

Tegnap este meghozták a bőröndömet, épségben. És épp most telefonáltak a biztosítótól, hogy megnéznék a kocsin esett kárt, szóval úgy tűnik, ezen a téren is van haladás.

Bosszúságok

Rendben megérkeztem, ahogy arról a nyúlfarknyi levelemben is beszámoltam. Csakhogy a csomagom nem jött meg, igazság szerint már New Yorkban sem láttam, így aztán a vámvizsgálatom sem tudtam átvinni. Megérkezésem után bejelentettem, de még azt sem tudták megmondani, hogy egyátalán hol jár. Tegnap este (24 óra elteltével) felhívtam őket, hogy mi a fene van, erre egy indai akcentusú hölgy közölte velem (miután 20 percig vártam az ügyintéző kapcsolására!), hogy aznap este megérkezett a bőröndöm Nashville-be, és másnap reggel kihozzák. Ma reggel persze nem hívott senki, végül ismét telefonáltam. Ezúttal annyit közöltek, hogy elvileg csak ma reggel érkezett meg a bőröndöm, de a reptéren még nem regisztrálták, amint többet tudnak, felhívnak. Egyelőre itt tartunk, remélhetőleg holnap reggel már fogok tudni borotválkozni.

A másik bosszúság a karambolos kocsim, amit szeretnék mihamarább megjavíttatni, de mikor felhívtam a biztosítót, megtudtam, hogy még nem sikerült elérniük a másik felet, pedig már írtak neki levelet, hogy legyen szíves, telefonáljon. Most ismét küldtek neki egyet. Közben még azt sem tudták kideríteni, hogy van-e egyátalán biztosítása, szóval egyelőre minden a levegőben lóg. Amíg nincs döntés, meg sem javíttathatom, mert utólag nem fizetik ki.

Hát ez van.

Kódbefagyasztás

Épp most jelentette be a DARPÁ-s program menedzser, hogy október 31-én befagyasztják a kódolást, azaz érdemi munkát eddig a dátumig tudunk végezni. Utána egy hónapig ülnek majd a kiértékelésen. Ez tkp. jó nekem, remélem, azt jelenti, hogy novemberben már szabad leszek, és talán sikerül az a tervem, hogy mielőtt hazamegyek, még egy kicsit lássak valamit az USÁ-ból. Egyelőre azonban a hazalátogatásomra koncentrálok: holnap indulok!

Jetsí és delfinárium

Visszatértünk Floridából. Nagyon jól sikerült a hétvége, szombaton kicsit felhős volt ugyan, de még így is sikerült leégnem. Ismét házat béreltünk, ezúttal hatan, közel ahhoz a helyhez, ahol múltkor is voltunk. A tengerpart mintegy három perc volt sétatempóban.

Szombaton hármasban béreltünk egy jetski-t, hogy kipróbáljuk, milyen is az. Hát jelentem, sokkal munkásabb, mint amilyennek látszik. Kívülről nézve úgy tűnik, hogy semmit nem kell csinálni, csak húzni a gázkart, és repeszteni. Ehhez képest nagyon erősen kell kapaszkodni, hogy le ne pottyanj, és még így is nagyon tud dobálni. Többször volt olyan, hogy csak a kezem ért a géphez, a testem többi része a levegőben volt. Elég sokszor le is potyogtunk, szerencsére ez a része egyátalán nem kellemetlen.

Vasárnap délután kettőig maradhattunk a házban, így aztán a délelőtti fürdőzés után még volt lehetőségünk lezuhanyozni meg megebédelni. Ebéd után már útban hazafelé útbaejtettük a destini Gulfariumot, ahol kb. másfél órát töltöttünk, ezalatt megnéztünk egy delfin- és egy fókabemutatót. Nem is emékszem, mikor voltam utoljára ilyen helyen, talán Olaszországban, nyolcéves koromban. Akárhogy is, az biztos, hogy jó régen.

Ma hajnalban, kettő tájban értünk haza. Nem én vezettem, így tudtam a kocsiban aludni, de a sofőrünknek elég fárasztó lehetett.

Fél nap

Kora délután indulunk Floridába, úgyhogy ma csak fél műszakot tartok. A főnök úgyis szabadságra ment, cin-cin-cin. Még bizonytalan, hogy kinek a kocsijával megyünk, de ez is ki fog derülni időben.

Újra Florida

Tegnap megérkeztek Gergelyék, én mentem értük a reptérre. Az út utolsó szakaszán, Cincinnatiből ide, a járatukat törölték, így négy órával a tervezettnél később jöttek, a bőröndjeik (egészen pontosan négy) pedig még később, ahogy az már lenni szokott. Persze a számítógép is rossz volt, még azt sem tudták megmondani, hogy hol vannak egyátalán.

A hétvégén ismét Floridába megyünk, ezúttal ötösben. Olyasmi lesz, mint múltkor. Szép az élet.

Hurrikán hétvége

A hétvégén elivleg lett volna egy céges piknik, szabadtéri grillezéssel és játékokkal, de jött Arlene, a hurrikán, és elmosta a programot. Nem kell aggódni, Arlene nem okozott komoly károkat sehol sem, és mire Tennessee-be ért, már csak csapadékot hozott. Azt viszont bőven, ugyanis két napon keresztül folyamatosan esett.

(Utólagos pontosítás: mint megtudtam, végül nem lett hurrikán belőle, megmaradt trópusi viharnak.)

Az eső ellenére szombaton délután öten felkerekedtünk, és elmentünk Lynchburgba (nem egész két órára Nashville-től), ahol a Jack Daniel's viszkit főzik, és részt vettünk egy ingyenes gyárlátogatáson. Az idegenvezető egy roppant kedélyes, hasas, szakállas ember volt, kb. úgy nézett ki, mint egy nagyranőtt kertitörpe, csak a piros sapka hiányzott. A sok viszkigőztől, amit az évek során a gyárban belélegzett, a folyamatos részegség állapotában lehetett, még ha nem is nyúlt pohárhoz az elmúlt pár napban. Kostoló nem volt, de szimatolni lehetett. A látogatás végén vettünk egy-egy spéci üveggel.

Mozi

Megint elment egy hét. Két hét múlva ilyenkor már otthon leszek!

Ma este az egyik kollégánál moziklubozunk. Lehet, hogy megnézzük a Dr. Strangelove-ot. Lehet, hogy mást.

Tech stuff: XP style

Egészen mostanáig az XP-m klasszikus kinézetre volt állítva, mert ez a kék-piros-zöld dizájn eleinte nagyon vad volt nekem. Viszont abban a stílusban valahogy kisebbek a betűk, vagy mi, mindenesetre 120dpi-s fontokra kellett váltanom. Ettől viszont egy csomó program kinézete kicsit összetört. Minden használható maradt, de sokminden gázosan nézett ki (nem fértek ki a címkék, fix méretű ablakokból kilógott a tartalom, stb.)

A notebookomon már nem állítottam át a kinézetet, és rájöttem, hogy az XP stílus nem is olyan szörnyű, és egész jól meg lehet szelidíteni. Ezért aztán az asztali gépemen is visszaállítottam, így visszatérhettem a 96dpi-s betűkre, és be kell vallanom, hogy a két váltás együtt sokkal kellemesebb felhasználói felületet eredményezett. Az összes gázos kinézetű program kisimult, szebb lett.

Megindultam a lejtőn.

Néhány floridai kép

Ahogy ígértem, íme néhány floridai kép. Ha sikerül behajtanom a többi fényképészen is a képeket, lesz több is.

Szőnyeg

Pénteken tényleg kitisztították a szőnyeget. Be is mentem az irodába megköszönni, hadd lássák, hogy békülékeny vagyok.

Elnökasszony

Látom, hogy folyik a köztársasági elnök választás. Arra vajon gondoltak a tisztelt hölgyek és urak a parlamentben, hogy milyen lesz, ha egy ilyen szimbolikus, külpolitikailag reprezentatív posztra olyan embert választanak meg, akit Szilinek hívnak?

Ladies and gentlemen, in the name of the UN General Assembly I'd like to welcome Ms. Silly.

Hát nem a legszerencsésebb. Tudom, hogy nem tehet róla, hogy így hívják, de akkor is...

Csoda történt!

Tegnap este hazafele menet felhívott a nő a ridgelake-i irodából, hogy akkor ma jönnének szőnyeget takarítani, megsürgeti a referral fee dolgát is, a szaunával meg az a helyzet, hogy még nem döntötték el, hogy mi legyen vele, jelenleg árajánlatokra várnak, és általában elnézést kér, hogy eddig nem foglalkoztak érdemben a kéréseimmel.

Remélem, most tényleg történik is valami.

Ridgelake

Ma reggel befizettem a következő havi lakbért, és egyúttal kivertem a balhét. Több okom is volt rá.

1. Amikor decemberben meghosszabbítottam a szerződést, benne volt, hogy három dolgot kérhetek egy listából (felújítás, csere, takarítás, stb.) Hát lista nem volt, viszont szőnyegtisztítást ajánlottak helyette. Na ezt azóta sem sikerült elvégezniük, pedig többször is kértem már.
2. Amikor beköltöztem 2003 novemberében, hivatkoztam az egyik már itt lakó magyarra, amiért is járna neki $400 referral fee. Ebből egy év után $100-at kifizettek, de a többivel még mindig lógnak, pedig ő is, én is rendszeresen szólunk miatta.
3. A szauna legalább egy éve rossz. Eleinte ki volt írva, hogy a javítása be van ütemezve, de most már ezzel sem bajlódnak.

Közöltem velük, hogy többet nem hosszabbítok. Azt persze nem kötöttem az orrukra, hogy elsősorban azért nem, mert elhagyom az országot.

Elment, megjött

Tegnap Gergely is hazament két hétre, én vittem ki a reptérre. Holnap még egy kolléga megy haza látogatóba, hétfőn pedig az egyik diák jóbarátunk megy haza a barátnőjével, ők végleg.

Viszont megjött a repülőjegyem postán! És látszólag nem rontottak el semmit. Úgyhogy most már semmi nem állíthat meg.

I'm an Englishman in New York

Rocketball

Tegnap páran elmentünk egy közeli nemzeti parkba, és játszottunk egy meglehetősen intenzív játékot, amit rocketballnak kereszteltünk el. A játék alapötletét az ún. ultimate frisbee adta, ez utóbbi pedig az amerikai fociból nyert ihletést. Az ultimate frisbee-ben ugyanúgy kell pontokat szerezni, mint az amerikai fociban, tehát a frisbee-t az ellenfél gólvonala mögé kell juttatni. Ehhez a csapattagoknak passzolgatnia kell a frisbee-t, de akinél van, az nem mozoghat vele. Ha nem sikerül elkapni, megfordul a játék, és a másik csapat támad arról a helyről, ahol a korong földet ért. Mi ezt annyiban módosítottuk, hogy nem frisbee-t használtunk. Van itt ugyanis egy olyan játék (ld. ábra), ami ugyanúgy szivar alakú, mint az amerikai futballabda, csak kisebb, szivacsból van, és az egyik hegyes végéből kiáll egy műanyag „tollbokréta” (olyasmi, mint ami a darts nyilaknak is van), ami irányban tartja repülés közben. Na mi ezt dobáltuk egymásnak. Nagyon lendületes a játék, folyamatosan futni kell, hol előre, hol hátra, úgyhogy gyorsan ki lehet fáradni. Viszont mindenkinek tetszett, el is határoztuk, hogy megpróbáljuk rendszeresíteni.

Repülök

Lefoglaltam a repülőjegyet, kisebb rosszuléttel küszködve. Ugyanis iszonyat drága. Illeték, adó, közvetítői díj, postázási költség, papírjegydíj, stb., stb., a vége $1400. De megvan. Íme a részletek:

Érkezés:

júni 24, péntek, 17:35, British Airways 2874, Londonból

Indulás:

júli 4, hétfő, 10:25, Czech Airlines 787, Prágán át

Lehet programajánlatokat tenni.

Emlékezet

Ma reggel teljessé vált a notebookvásárlásom: beraktam a külön úton vett „emlékezetlapkát” a gépbe, és ezzel elértem a gép megrendelésekor tervbe vett kapacitást: 1 Gbyte-ot. A lehetőségek innentől határtalanok.

Hazalátogatás

Határozottan körvonalazódik a hazalátogatásom. A legvalószínűbb most az, hogy június 24-én, pénteken délután érkeznék, és július 4-én, hétfőn reggel indulnék vissza. A főnökeim kvázi rábólintottak erre a változatra, repülőjegyet is találtam már, most már csak az a kérdés, hogy az otthoniaknak is megfelel-e így. Ha valakinek nem jó, kéretik jelezni (akár itt, akár e-mailben), aztán meglátjuk. A héten mindenképpen le akarom foglalni a repülőjegyet, mielőtt még kifutok az időből.

Csillagok háborúja

Vasárnap este testületileg megnéztük a harmadik és egyben utolsó részt. Rég éreztem úgy, hogy a korábban olvasott kritikáknak ennyire igazuk lett volna. A rádióban pl. nagyon találóan azt mondták, hogy valóban jobban sikerült, mint az első két rész, de csak annyira, amennyire az ember a természetes halált preferálja a keresztrefeszítéssel szemben. A New York Times azt írja, hogy Mr. Lucas közömbössége a filmkészítés két lényeges eleme – a színjátszás és a szövegírás – iránt figyelemre méltó. Anakin Skywalker gonosszá válása Hayden Christensen alakításában csupán sértődékeny, rossz hangulatok sorozata. Ugyanez az Index megfogalmazásában így szól: ez a pálfordulás [ti. a jó Anakinből gonosz Darth Vader lesz] (azaz épp az ellenkezője) elég gyönge pszichológiai lábakon áll; ami Anakinnal történik, főleg ami nem történik, az legfeljebb egy erős szkepszishez vezethetne, nem a teljes begonoszodáshoz. Nézhető, még talán izgalmasnak is nevezhető, de nem jó, ez ma már kevés. Gergely úgy fogalmazta meg, hogy a Star Wars rajongók felnőttek, de George Lucas nem.

Apró örömök

A múlt havi hitelkártya-kimutatásomban találtam egy hibás tételt, $11.82 értékben. Az egyik ebédet egy étteremben kétszer húzták le, ráadásul nem is egészen azonos összeggel: a helyes tétel $11.32 volt. Csak azért vettem észre, mert folyamatos elszámolást vezetek a Palmomban, amit hó végén mindig tételesen összevetek a kimutatással. Nosza, reklamáljunk. Szerencsére online elintézhető az egész, nem kell telefonálni vagy levelet írni, különben hagytam volna a fenébe. De így pár perc alatt összeklikkeltem a problémám leírását, aztán hadd menjen. Mindez hó elején történt. Most látom az online rendszeren, hogy tegnapelőtt jóváírták. Remek!

Apám nevében

Tegnap este Papszinál megnéztünk az Apám nevében c. filmet. Nagyon érdekes volt, meglehetősen nyomasztó, és különösen aktuális. Röviden arról szól, hogy egy ír fiút, az apját, és az egész családját bebörtönzik, mert kapcsolatba hozzák őket az IRA egy londoni robbantásával. A nyomozás során a rendőrség a fiú ártatlanságát alátámasztó bizonyítékokat és vallomásokat titkol el, ugyanakkor a fiúból beismerő vallomást csikar ki egy frissen hozott, terrorizmus elleni védekezésről szóló törvény alkalmazásával, amelynek értelmében terrorizmussal vádolt személyeket hét napon keresztül tarthatnak fogva és hallgathatnak ki vádemelés és ügyvéd jelenléte nélkül.

Utóbbi az, ami miatt szerintem roppant aktuális, ugyanis pontosan ugyanezt csinálják az amcsik Guantanamóban, csak az ő esetükben még hét napos határidő sincs, teljesen korlátlan a szabadságuk.

Adirolf

Vasárnap este rendben visszaértünk Floridából, valamivel éjfél után. A nyaralás igazán remekül sikerült, szombaton és vasárnap is fürödtünk a tengerben. Szépen le is sültem, az 50-es faktorú naptej (alias folyékony tükör) ellenére. Mindkét nap kiadósan ettünk is egy-egy étteremben, és szombat este még grilleztünk is egy kicsit a medence mellett. A ház, amiben laktunk, eléggé új lehetett, mert mellette még javában építettek egy pontosan ugyanolyat. Összesen 12-en voltunk, és kényelmesen elfértünk, sőt, még két embernek lett volna hely, ebből mindenki képet alkothat a ház méreteiről. Fényképek hamarosan lesznek, amint megkapom őket a készítőiktől.

Florida

Délután indulunk a hétvégi floridai nyaralásra. Négyen már ott vannak (tegnap délután indultak), ketten már úton vannak (ma hajnalban indultak), és hamarosan még négyen csatlakozunk hozzájuk. Jó lesz.

Tegnap elhoztam a notebook-omat a FedEx-től. Nagyon tetszik! Az már kiderült, hogy a videókártyája 3D-s játékokhoz nem elég gyors. Annyi baj legyen, úgysem játszani vettem. A széles képernyőjű monitora viszont nagyon szép, az aksi is elég sokat bírja egy feltöltéssel. És nagyon jó minőségű a beépített hangszóró.

Hipp, hopp, notebook

Nahát, ki hitte volna. Tegnap Kazahsztán, ma Nashville, ezt nevezem gyorsfutárnak. Már meg is próbálták kivinni, persze nem voltam otthon. Nem baj, este felveszem személyesen. Hű, de izgi!

A notebook útjai kifürkészhetetlenek

Azt hittem, hogy Sanghajból a rövidebb (és olcsóbbnak vélt) úton jön a gépem: hajón a Csendes-óceánon keresztül, keletnek tartva. De nem, ehelyett nyugatnak indult meg, és már el is hagyta Kínát, a legfrissebb információk szerint Kazahsztánban jár, majdnem pontosan az északi félteke másik oldalán. És mindezt free shipping-el!

A sanghaji nénikém

Értesítést kaptam, hogy postára adták a notebook-omat, és természetesen online lehet követni a csomagot. Ez tkp. pozitív fejlemény, lévén hogy eredetileg május 20-ára vállalták az összeállítását. Az utóbbin egyébként nem voltam meglepve, viccelődve mondtam is a többieknek, hogy valóban beletelhet három hétbe, mire beszerzik Taiwanról a merevlemezt, Japánból a memóriát, Malajziából a videókártyát, Kínából a házat meg a kijelzőt, Koreából az akkumulátort, aztán az egészet átküldik Indiába, ahol végül összeállítják és postázzák. Hát nem lett egészen igazam, ugyanis nem Bangalore-ból, hanem Sanghajból küldik.

Bourbon Street

Tegnap este rendhagyó módon bementünk a Downtownba páran, és beültünk egy kicsit a Bourbon Street Blues & Boogie Barba egy kis bluest hallgatni. Nagyon jó kis zene volt, igazi memphisi, déli blues. A hely elképesztően üres volt, a végén ötünkön kívül nem is volt más közönség. Ami azért is meglepő, mert hétvégén általában csurrig van a hely emberekkel, sokszor leülni sem lehet. Rumot ittam, gyógyszer gyanánt.

Come on babe, why don't we paint the town

Tegnap este Chicago-n voltunk, amint azt kb. egy hónapja beharangoztam, amikor megvettem a jegyeket. És nagyon-nagyon jó volt, sokkal jobb, mint a filmváltozat, pedig az is nagyon profin meg volt csinálva. Fantasztikus, hogy egyeseknek milyen hangjuk van, és hogy tudnak bánni vele! A "Mama" Mortont játszó nő hangja valami egészen káprázatos volt, de a Billy Flynnt alakító színész is egy klasszissal jobb volt, mint a fakó hangú Gere a filmben. A Roxie-t játszó lány meg egyenesen zseniális volt, nem csak énektudását, hanem a színészí játékát tekintve is. Ja, és természetesen élő zene volt, és az első sorban ültünk! Szóval olyan jó volt, hogy azt már-már csak nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tudnám hűen leírni. A többiek is egészen odavoltak.

Adáscsend

Kedden napközben lebetegedtem. Délben még nem volt semmi különös, egy kis torokkaparás, de aztán estére már eléggé szarul éreztem magam, és erősen gyanús volt, hogy lázam is van. Reméltem, hogy korán haza tudunk menni, de végül 1/2 7-ig megbeszélésünk volt, először telefonon, aztán csoporton belül. Mikor hazaértem, begyógyszereztem magam, és bedőltem az ágyba. Másnap már jobb volt, tegnap pedig jobbára láztalan voltam, gyógyszerek nélkül. Így aztán ma ismét bejöttem, hogy levelet olvassak, felzárkózzak, de csak fél napot akarok bent tölteni.

Mindegy, legalább otthon voltam, mikor a FedEx-es fickó meghozta az egeremet.

Szexi egér

Ma megrendeltem a leendő notebookomhoz egy nagyon szexi egeret is. Előbb fog ideérni, mint a gép, de nem baj, majd addig használom az asztali géphez. Még életemben nem fizettem $40-t egy egérért, de ha papucsot lehet ennyiért venni, akkor egeret miért is ne? (Egyébként is, a gyártótól közvetlenül $70, szóval még jól is jártam – remélem.)

Sörpapucs

Papucs sörnyitóval. Kolosszális. Kár, hogy elég borsos ára van ($40).

Időutazók nagygyűlése

Egy MIT-s hallgató naggyűlést szervez időutazóknak. Az az elmélete, hogy ezt a történelem során csak egyetlen egyszer kell megszervezni, feltéve, hogy kellő mértékben híre megy, és még ezer év múlva is emlékezni fognak rá az emberek. Ehhez segítséget kér, hogy minél nagyobb publicitást kapjon az ötlete. Ennek kapcsán felmerült a Slashdot fórumon, hogy vajon John Titor eljön-e. Róla azt lehet megtudni a linket követve, hogy egy állítólagos időutazó 2036-ból, aki 2000/2001 folyamán számos fórumon osztotta meg információit a jövőről...

A notebook és én

Rászántam magam, és megrendeltem a HP-tól álmaim notebookját. Kicsi, könnyű, szép, „szélesvásznú” képernyője van, DVD író, beépített memóriakártya olvasó, WIFI, miegymás. Minden szép és jó... lenne. De. Az oka, hogy viszonylag hirtelen elhatároztam magam, az volt, hogy találtam a neten egy kuponkódot, ami $100-t elenged az árból, de szombaton lejárt, ezért még pénteken lépnem kellett. A HP honlapján ki is töltöttem a formot, megadtam a hitelkártyaadataimat, kuponkódot, és ki is dobta, hogy ennyi és ennyi a végösszeg, csak ezt a gombot kell még megnyomnom, hogy véglegesítsem a rendelést. Megnyomtam. Egy darabig rágódott rajta, majd kiírta, hogy köszöni a rendelést, a nyugtaszám ez és ez, reméli, hogy a jövőben is bonyolítunk üzletet. Igen ám, de az itt feltüntetett végösszeg $110-ral több volt, és a kuponnak nyoma sem volt. Pénteken már nem volt vele időm foglalkozni, de ma reggel felhívtam őket, hogy mi az ábra. A fickó, akivel beszéltem, kb. 20 percen keresztül ugyanazokat az érveket hajtogatta, viszont amit én mondtam, láthatóan nem értette meg. A végére sikerült kellő erőszakoskodás után kiderítenem, hogy erre az összeállításra a kupon nem érvényes. Szóval tkp. átvertek, mert csak a rendelés véglegesítése után derült ki, hogy „ja, mégsem annyiba kerül”. Még meg sem kaptam, és máris rossz szájízt hagy maga után. Ja, és három hét, mire kipostázzák.

Kódolás

Úgy tűnik, a projekt résztvevői elunták a két hónapja tartó dokumentációírást és -újraírást (nem is beszélve az olvasásról), mert elkezdtünk programkódot gyártani, és senki nem tiltakozott, hogy ezt vagy azt még nem dokumentáltuk rendesen. Persze még csak kóstolgatjuk a feladatot, API-kal kísérletezünk, prototípusokat tervezgetünk, keretrendszert írogatunk, de végtére ez is valami. Ráadásul így az elején még nagyon sokmindennel lehet foglalkozni, így aztán mindenki ízlése szerint válogathat a feladatok között. A legjobbkor jött a váltás, pont amikor már kezdtem megint elcsüggedni.

Vigyázni kell az ígéretekkel...

Az Opera browsert fejlesztő cég vezérigazgatója tett egy utólag kissé felelőtlennek bizonyult kijelentést, miszerint ha a böngészőjük új, 8.0-ás változatát a publikálás utáni első négy napban legalább egymillióan letöltik, átússza az Atlanti-óceánt Norvégiától az USÁ-ig. Peche lett, letöltötték.
Most úszik.

H2G4

Nem is kell ennél jobb hír mára: Hitchhiker's Guide Quandary Phase Starts May 3rd.

Tikkasztó értekezlet

Az alábbiakban a munkáról fogok egy kicsit panaszkodni.

Volt ma egy telefonértekezlet (ami minden csütörtökön van), ami teljesen kiakasztott. Két hónapja fut a projektünk, és még mindig az architektúra-dokumentációt gyúrjuk. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, mert kedden, a legutóbbi megbeszélésen megállapodtunk, hogy ma lezárjuk ezt a munkafázist, még egy utolsó lehetőség van a kérdéses pontok tisztázására, aztán továbblépünk, és talán-talán elkezdünk programozni. Sajnos van még a dokumentációnak egy pár lényeges hiányossága, amit jó lett volna megvitatni. Ehelyett megint eltérült a beszélgetés valami teljesen lényegtelen irányba, a kaliforniai partnereink hosszan vitatkoztak arról, hogy hogyan nevezzünk bizonyos fogalmakat, amelyeket már legalább kétszer pontosan definiáltunk majd újradefiniáltunk korábbi megbeszéléseken. Most ismét eltöltöttek ezzel vagy 20 percet, miközben mi, Vanderbiltesek csak hallgattunk és a fejünket fogtuk. Egészen elcsüggesztett, tényleg nem tudtam, hogy hogyan lehetne valamit előre jutni. Aztán szerencsére a délután folyamán sikerült kitalálnunk, hogy hogyan tudunk saját erőből elkezdeni valamiféle fejlesztést, anélkül, hogy rá lennénk utalva a többiekre. Most megint optimista vagyok.

Vízesés-patak vízesései

Mint már írtam, vasárnap kirándulni voltunk a címben jelölt, meglehetősen idétlen nevet viselő nemzeti parkban. Az eseményről fényképek is készültek, megtekinthetők a fenti képre klikkelve.

Ismét van pápa!

A világnak ismét van pápája XVI. Benedek néven. Ez gyorsan ment.

Grill grill hátán

A hétvége a grillezés jegyében telt. Először szombaton délután grilleztünk a projektben résztvevő kollégákkal és partnereikkel, így jelen volt Chris és Tina, Will (az amerikai diák) és barátnője, Himanshu (az indiai kollega), Soumita (az indiai diáklány), és még a projekthez a szakértelme miatt nemrég csatlakozott professzor is. Grilleztünk és iszogattunk, ugyanis Gergely nemsokára utazik haza, és fel akarta számolni az otthonról hozott pálinkakészletét. Volt barack, szilva és körte (ez utóbbit még én hoztam Karácsonykor). Himanshu, Soumita és Doug hazamentek korán, de a társaság kemény magja hajnali fél kettőig mulatozott, igazán remek hangulatban.

Így aztán másnap nem volt könnyű felkelnem hajnali 6-kor, de muszáj volt, mert 7:15-kor találkoztunk páran, hogy kirándulni menjünk. Az idő káprázatos volt, a kirándulás ugyan nem volt nagyon megerőltető, de ez nem is volt baj. Valami vízeséses helyre mentünk Nashville-től délkeletre, kb. 2.5 órányi autóútra egy nemzeti parkba. És délután, még ott, a parkban ismét grilleztünk, bár én az előző napi lakoma után csak módjával fogyasztottam. Evés után frizbiztünk egy adagot, aztán irány haza.

Ismét moziklub

Ma megint lesz moziklub! Ezúttal én szolgáltatom a filmet: A bukás címűt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz...

Cikkgenerátor

Hát ez hullajó! Három PhD hallgató az MIT-n készített
egy informatikai témájú konferenciacikk-generátort. A generált cikkek formailag egész pofásak, van rendes absztrakt, bevezetés, kifejtés ábrákkal, diagrammokkal, összefoglalás és irodalomjegyzék is, két hasábon, ahogy kell. A vicc az, hogy az egyik „cikküket” elfogadták! Úgyhogy nekiálltak pénzt gyűjteni, hogy elmehessenek a konferenciára, és megtarthassák a teljesen automatikusan generált előadásukat.

Ugyanerre a „színvonalas konferenciára” másvalaki egy hasonlóan hajmeresztő cikket adott be, azt már nem tudom, hogy ezt is elfogadták-e. Durva.

És a slusszpoén: Chris számos meghívót kapott az elmúlt hetekben egy hasonló noname konferenciára. Mikor említettem neki a fenti programot, először arra gondolt, hogy beküld egy generált cikket, de aztán hamar kiderült, hogy ugyanarról a konferenciáról van szó...

Elcserélt jegyek

Semmi sem tökéletes. A május 8-a, vasárnapra megrendelt nyolc jegy helyett május 4-e, szerdára kaptam nyolcat. Mivel gyárilag nem csereszabatosak (értsd: ha egyszer megvettem, nem cserélhetem be más alkalomra), kicsit aggódni kezdtem, hogy esetleg rosszul adtam le a rendelést. Szerencsére, amint az egy telefonbeszélgetés során kiderült, nem én, hanem ők kavarták el. Most küldhetem vissza a jegyeket, hogy aztán újakat állítsanak ki helyettük. Csak azt nem értem, hogyha a jegyeket vonalkóddal érvénytelenítik belépéskor, akkor miért nem tudták most simán érvényteleníteni őket, és kiállítani nyolc másikat, miért kell visszaküldenem a papírt. Na mindegy. Megyek mítingre.

Marhapörkölt nokedlivel

A hétvégén gyönyörű időnk volt, ezért szombaton napközben a parkban heverésztem meg sétálgattam, miközben a rádiót hallgattam. Este vacsorára voltam hivatalos az egyik kollégához és kedves nejéhez, többedmagammal: kijevi csirke volt krumplipürével meg görögsalátával, utána meg moziztunk (a Mandzsúriai jelöltet néztük meg). Másnap aztán folytatódtak a kulináris élmények, ugyanis nálam jött össze egy társaság késői ebédre, amikor is a címben jelzett étkeket fogyasztottuk el, tejfölös uborkasaláta kíséretében, gyümölccsel, tiramisuval megkoronázva. A pörköltért én voltam felelős, a többit a vendégeim szolgáltatták. Az ebédet ismét mozizás követte, mégpedig a Belleville-i randevú c. francia animációs film, nagyon szórakoztató volt.

Csikágó

Vettem színházjegyeket május 8-ára a Chicago c. mjúzikelre. Ismét többedmagammal megyek, akárcsak legutóbb, a Riverdance esetében. Jó lesz.

Exumas

Na még egyszer a Bahamákról. A Google a már emlegetett térkép-szolgáltatását kiegészítette műholdképekkel, így a fenti képre klikkelve megtekinthetők azok a szigetek, amelyeken jártunk előző hónapban. Tessék nyugodtan cibálni az egérrel föl-le, jobbra-balra! Jól látszik, hogy mennyi apró sziget van egy csomóban, ill. hogy a délnyugati oldal mennyire sekély.

The Hitchhiker's Guide to the Galaxy -- Trailer

Hát ezen betegre röhögtem magam. Tartok tőle, hogy a film csalódás lesz, de azért még reménykedem...

Ütőlabda

A napokban rájöttem, hogy a Racquetball ütőm nem elég jó, ami nem csoda persze, tekintve hogy összesen $10-t fizettem érte a Walmartban, és azóta elég rendesen „koptattam”. Szóval rendeltem egyet az Amazontól, szuper leértékelésben. Mivel 98-as modell, $140-ról volt leárazva $55-re. Na, tegnap megjött, és rögtön ki is próbáltam, a legnagyobb megelégedésemre. Remek fogása van, a legkevésbé sem rezeg (a régi minden ütésnél berezgett), sokkal erősebbet tudok vele ütni, és általában stabilabb, jobb irányítást biztosít. Rendeltem hozzá egy kecskebőr kesztyűt is, hogy „még jobb fogást találjak rajta”. Meg is lett az eredménye, rögtön megvertem Gergelyt, kétszer egymás után. Hihihi. És még szép is, és (mint az ábra is mutatja) tokot is kaptam hozzá. Szóval nagyon elégedett vagyok.

Április 4-ről szóljon az ének...

Hát nem hétfő van már megint?! Ráadásul időátállítás után (ami itt az USÁ-ban egy héttel később van, mint otthon). Szombaton végre levágattam a hajam, már nagyon esedékes volt. Vasárnap meg találkoztam egy magyar vizslával az erdőben. Persze nem egyedül volt, úgyhogy az inkognitóját megőrizendő, nem szólalt meg magyarul.

Szegény pápa. Egyike volt azoknak a közszereplőknek, akik egész eddigi életemben mindig ott voltak. Mint az angol királynő, meg Arafat a fejkendőjével (egészen tavaly őszig, ugye). Furcsa lesz más pápát látni mostantól.

Tímbilding

Este megyünk csapatot építeni, ha már a múlt héten annyira bejött. Ezúttal csatlakozik hozzánk az új projektünk két új tagja is: egy professzor (aki az elméleti hátteret szolgáltatja a munkához) és az egyik diákja, aki félállásban nekünk dolgozik. Addig viszont még át kell esni egy távértekezleten, meg át kell rágnom magam egypár ímélen és egyéb dokumentumon.

Grillezés

Nem is mondtam még, hogy a szombati grillparty remekül sikerült, és még az időjárással is szerencsénk volt. Mindenki hozta a maga sütnivalóját, meg italokat, az infrastruktúrát pedig mi, háziak szolgáltattuk, úgymint: szenet, hűtőládát jéggel, tányérokat, poharakat. Én baconba csavart virslit sütöttem, meg csöves kukoricát alufóliában, de volt mustárban pácolt csirkemell is, meg mindenféle kolbászok, sőt, még szték is.

Gulag

Ezt olvasom mostanában. Elég nyomasztó tud lenni. Eddig a táborokról még nem is esett szó, csak a letartóztatásokról, kihallgatásokról, perekről. A legérthetetlenebb számomra az, hogy annyi törvénytelenség és kegyetlenkedés, és az alapvető emberi jogok semmibe vétele mellett miért érezték szükségét mégis, hogy a deportálásoknak valamiféle jogi hátteret adjanak. Nyilván voltak kirakatperek belső és külső propagandacélokra, de én itt most azokra a milliókra gondolok, akiket csöndben tartóztattak le és ítéltek el, úgy, hogy nem is voltak jelen a „tárgyalásukon”. Akkor mi szükség volt az egész színjátékra?

Húsvét

Az ünnep nevét szó szerint véve húst vettem ebédre a japán étteremben. Tonkacunak hívják, de gyakorlatilag bécsiszelet, csak épp vékony csíkokra van szelve, hogy pálcikával is meg lehessen enni, és adnak hozzá valami sűrű szószt.
Mostanra vége a munkanapnak, elég sok meló volt ma is, úgyhogy most már lassan jön a hétvégi kikapcsolódás. Holnap például grillparty lesz a magyarokkal, ha el nem mossa az eső.

Mi casa, tu casa – Picasa

A Google által felkarolt képrendező, -néző, -manipuláló program: Picasa 2. Pár napja letöltöttem, kicsit játszottam vele. Nagyon tuti: igényes, könnyen átlátható felület, minden simán, gördülékenyen megy, nagyon kényelmes alapfunkciók, egyszóval az egész remek. Kár, hogy csak Windowsra van, de még így is melegen tudom ajánlani mindenkinek. Ja, és ingyenes.

Geburtstag

Tegnap volt Gergely (alias Nyenyec) születésnapja, úgyhogy munka után meghívtam egy kis baráti sörözésre. Némi hezitálás után a főnököm és az (egyébként antialkoholista, vegetáriánus) indiai kolléga is csatlakozott hozzánk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk (szakmai dolgokról is), meglátásom szerint az egész este igazán remekül sikerült, amit az is jelez, hogy éjfélig maradtunk.

- It was a remarkably splendid night, mate.
- Jolly good, my dear fellow!

Chris rendszeresen ugrat az akcentusommal és a szóhasználatommal (stand in queue), amelyen az elmúlt másfél év ellenére időnként még mindig érezhető a brit hatás. Szóval:

- It was awesome, man.
- Like, real cool, dude!

Vissza a wikipédiába

Hosszú, több, mint két hetes kihagyás után ma ismét szerkesztgettem egy kicsit a kis magyar wikipédiánkban. Csak egy-két megjegyzés, semmi komoly, de jól esett. Igyekszem az ottani életbe is visszakapcsolódni, úgy, hogy közben ne vonjon el (túl sok) időt a munkától.

Sok a munka...

ezért is fogyatkoztak meg a bejegyzések. De azért megvagyok, élek és virulok. A hétvégén volt társasjátékozás, szülinap ünneplése (Janáé, az egyik bahamai résztvevőé), és bulizás is szombat este, hármasban.

Képek 3.

Na még egypár kép (135 db). Több nincs.

Képek 2.

További képek a manatikról (109 db) és a kajakozásról (128 db). A beszámoló levelet is megírtam tegnap este, de otthon felejtettem a laptopomat, szóval várni kell holnapig.

Képek 1.

Az első képsorozat (359 kép), fotográfusok: Dóra Ildikó és Sebestyén. Nézegethetők kis képekből álló albumként és egyesével is, sőt, kellő érdeklődés esetén egészen ki is lehet nagyítani (ehhez az egyes képnézetben a képre kell klikkelni). Pl. meg lehet tekinteni engem, amint megpróbálok leverni egy kókuszt egy pálmáról. További képek várhatók.

Kámahab

Hát hazaértünk. Az út fantasztikus volt, még csak hasonlóban sem volt részem korábban. Ígérem, jön a részletes beszámoló (valószínűleg levélben), és képek is lesznek, amint a készítőik megosztják őket. Előzetes: delfin, teknős, kókusz, korallzátony, hullámverés, kék, kék, kék...

Kosár

Megvolt a kosárlabdameccs is (további képek), noha 8 perccel a vége előtt még 7 ponttal vezetett a Dél-Karolinai Egyetem csapata (48-55), sikerült fordítani, és beállítani a 75-65-ös végeredményt. Egész jó meccs volt, persze elég sokat dobtak mellé, de talán egyetemi bajnokságban ez megszokottabb, mint a profiknál.

Érdekesség: mint megtudtam, a teljes amerikai felsőoktatás harmadik legjobban kereső embere a Vanderbiltes kosárlabdaedző! Ezzel az egyetem kancellárját (itt így hívják a dékánt) is megelőzi, aki egyébként szintén benne van az első tízben, azt hiszem. Na ennyire azért nem voltak jók a fiúk...

A meccs után még egy utolsó bevásárlókörútra mentünk Karesszal a WalMartba (ami folyamatosan nyitva van), 11 és hajnali fél 1 között ketten együtt elvertünk még 150 dollárt. Most már csak az a kérdés, hogy belefér-e minden a harminc kilóba, merthogy a kis repülőn, amivel Fort Lauderdale-ből átrepülünk, ennyi a súlyhatár személyenként.

Bevallom

Mármint az adót. Április közepe a határidő, de mindenki azt mondja, hogy érdemes mihamarább elintézni, egyrészt, hogy túllegyek rajta, másrészt mert ilyenkor még kisebb a sor a postán, harmadrészt mert akkor előbb kapom vissza a pénzem. Merthogy visszajár, méghozzá nem is kevés: van egy fennálló, homályos nemzetközi szerződés Magyarország és az USA között, amelynek értelmében mondható, hogy az oktatásban dolgozók két évig adómentességben részesülnek. Azért homályos, mert nem tiszta, hogy ki számít oktatásban dolgozónak, de az sem világos, hogy a két év hogyan számít. A kollégák közül már elég sokan megjátszották ezt a lehetőséget, és visszakapták az adójukat, szóval gondoltam, miért ne tegyek én is egy próbát. Az űrlapok kitöltve, most már csak postára kell adni, és várni...

Levél, vásárlás

Tegnap nem írtam, pedig levelet is ígértem. De egész nap állt a levelezőszerver. Este megyünk Karesszal bevásárolni a bahamai útra: „süncipőt”, víztaszító trikót, nap ellen kalapot, naptejet, szúnyogriasztó sprét, kaját, vizet, zseblámpát, ilyesmiket.

Holnap meg kosárlabdameccsre megyünk a taiföldi diák kollégánkkal és Gergellyel, hogy ilyet is lássunk. Épp vasárnap került szóba, hogy el kellene menni egy ilyenre, erre tessék, ma kapok Karlkimtől egy levelet, hogy van-e kedvem menni. Hát persze, hogy van.

Röplabda

Idén először végre megyek röplabdaedzésre. Sajnos csak egyórás alkalom lesz, valami miatt nem szabad a pálya 6-tól, ahogy szokott lenni, csak 7-től, 8-tól viszont már más foglalta le. Mindegy, a lényeg, hogy játszunk. Utána talán vacsora, esetleg valami péntek esti kikapcsolódás, majd meglátjuk, azon múlik, hogy a társaságnak mihez lesz kedve.

Az Angyalok

Kiderült, hogy mégsem utazunk, csak telefonos kapcsolatban leszünk az ISI-osokkal. Valószínűleg túl sokba került volna így az utolsó pillanatban hat embert odareptetni. Ezt megúsztam. Most már csak az a kérdés, hogy dobbanthatok-e pénteken kora délután, vagy mindenképpen végig kell ülnöm a megbeszélést...

Gyilkos vacsora

Igazán szórakoztató filmet sikerült tegnap megnéznünk. A sztárlistáról tegnap lemaradt Maggie Smith, Alec Guinness és Truman Capote neve, valamint az az információ, hogy a forgatókönyvet Neil Simon írta. Íme egy kínai „bölcsesség”:

Conversation like television set on honeymoon – unnecessary.

Inspector Sydney Wang

És egy zavaros párpeszéd:

Mrs. Charleston: What is your name?
Butler: Benson, m'm.
Mrs. Charleston: Very well, Benson.
Butler: No, no, no, my name is Bensonm'm, ma'am.
Mr. Charleston: Bensonmum?
Butler: Yes, sah. Jamesah Bensonm'm.
Mr. Charleston: Jamesir?
Butler: Yes, sah, Jamesah.
Mr. Charleston: How odd...
Butler: That was my father, sah.
Mr. Charleston: Who was?
Butler: Howard Bensonm'm.

További idézetek

Moziklub

Ma este a Murder by death (Meghívás egy gyilkos vacsorára, 1976) című filmet fogjuk megnézni, amit én javasoltam, bizony! Már régóta vadászom erre a filmre, egyszer elpasszoltam otthon az M1-en, és azóta sem ismételték. Majd most...

Five famous literary detective characters and their sidekicks are invited to a bizarre mansion to solve an even stranger mystery.

Peter Sellers, Peter Falk, David Niven, szóval sztárparádé.

Újabb út L.A.-be?

Most tudtam meg, hogy a jövő héten lehet, hogy Los Angelesbe utazunk testületileg, megbeszélésre az ottani partnerekkel. Ez csak azért probléma, mert csütörtök-péntekre van betervezve a program, de a Bahamás társasággal már pénteken délután kocsival indulnánk Floridába (u.i. a vasárnap kezdődő kajakozás elé be van tervezve még egy egynapos program), viszont hivatalosan még nem vagyok szabadságon, szóval ha rámparancsolnak, akkor bizony agyő, tengeri tehenek, üdv, Los Angeles. No most mi lesz... Az lesz, hogy elmegyek ebédelni.

Google Movies

Na még egy guglijóság: Google Movies. Mozifilmkereső, kritikákkal, átlagolt pontszámmal, mindennel, ami kell. Sajnos az első eszembe jutó teszten elbukott: Ivan Chonkint nem ismeri. Viszont az Amelie-t még leírás alapján is megtalálja: french girl help neighbors. Azért ez nem rossz.

Cin, cin

A főnökeim elutaztak egy kétnapos értekezletre Washingtonba, a most induló munka kapcsán. Búúúlíííí!

Google Maps

Nyenyec blogja alapján épp most bukkantam rá a Google legújabb szolgáltatására. Egyszerűen fantasztikus, hogy mit meg nem tudnak csinálni dinamikus HTML programozással! Látványos, kényelmes, intuitív, mi kell még?

Macs

Mi az ördög?

A múlt héten kaptam egy új hitelkártyát az autóklubtól. Minden tankolásnál kapok 5% kedvezményt, hurrá, hurrá. Eddig azt hittem az amerikaiakról, hogy babonásak (pl. kihagyják az épületek 13. szintjét), de most rájöttem, hogy nem feltétlenül, a kártyaszámom utolsó három számjegye ugyanis 666. Ez vajon azt jelenti, hogy végtelen hitelem van a lelkemért cserébe?

What's all that racquet?

Amikor raketballozunk, másnap reggel mindig elalszom magam. Most is ez történt, fél 10 után ébredtem, ahogy az már lenni szokott, azzal a gondolattal, hogy „te jó ég, elaludtam!”. Sőt, mintha hallottam volna a telefonomat csengeni, ami lehetetlen, ugyanis ki volt kapcsolva, bár magam sem tudom, miért és mióta.

Wiki, raketball

Tkp. azért hoztam létre ezt a blogot, mert úgyis írom a rendszeres beszámolókat, és esetleg a hosszú leveleket kiválthatom ilyen rövidebb, napi bejegyzésekkel. Azonkívül lehalt a Wikipédia, ezért most nincs mivel elszórakoznom pár percet, ha beleunok egy kicsit a munkába. Így hát létrehoztam ezt itt.

Este megyünk raketballozni Nyenyeccel, és talán Csaba is csatlakozik. Egyre jobban megy, mostanában kifejezetten élvezetesek a játékaink.

Első bejegyzés

Ez az első postom. Még nem tudom, hogy tényleg fogom-e ezt a lapot használni, de hátha. Ha nem, nem.