A notebook és én

Rászántam magam, és megrendeltem a HP-tól álmaim notebookját. Kicsi, könnyű, szép, „szélesvásznú” képernyője van, DVD író, beépített memóriakártya olvasó, WIFI, miegymás. Minden szép és jó... lenne. De. Az oka, hogy viszonylag hirtelen elhatároztam magam, az volt, hogy találtam a neten egy kuponkódot, ami $100-t elenged az árból, de szombaton lejárt, ezért még pénteken lépnem kellett. A HP honlapján ki is töltöttem a formot, megadtam a hitelkártyaadataimat, kuponkódot, és ki is dobta, hogy ennyi és ennyi a végösszeg, csak ezt a gombot kell még megnyomnom, hogy véglegesítsem a rendelést. Megnyomtam. Egy darabig rágódott rajta, majd kiírta, hogy köszöni a rendelést, a nyugtaszám ez és ez, reméli, hogy a jövőben is bonyolítunk üzletet. Igen ám, de az itt feltüntetett végösszeg $110-ral több volt, és a kuponnak nyoma sem volt. Pénteken már nem volt vele időm foglalkozni, de ma reggel felhívtam őket, hogy mi az ábra. A fickó, akivel beszéltem, kb. 20 percen keresztül ugyanazokat az érveket hajtogatta, viszont amit én mondtam, láthatóan nem értette meg. A végére sikerült kellő erőszakoskodás után kiderítenem, hogy erre az összeállításra a kupon nem érvényes. Szóval tkp. átvertek, mert csak a rendelés véglegesítése után derült ki, hogy „ja, mégsem annyiba kerül”. Még meg sem kaptam, és máris rossz szájízt hagy maga után. Ja, és három hét, mire kipostázzák.