Come on babe, why don't we paint the town

Tegnap este Chicago-n voltunk, amint azt kb. egy hónapja beharangoztam, amikor megvettem a jegyeket. És nagyon-nagyon jó volt, sokkal jobb, mint a filmváltozat, pedig az is nagyon profin meg volt csinálva. Fantasztikus, hogy egyeseknek milyen hangjuk van, és hogy tudnak bánni vele! A "Mama" Mortont játszó nő hangja valami egészen káprázatos volt, de a Billy Flynnt alakító színész is egy klasszissal jobb volt, mint a fakó hangú Gere a filmben. A Roxie-t játszó lány meg egyenesen zseniális volt, nem csak énektudását, hanem a színészí játékát tekintve is. Ja, és természetesen élő zene volt, és az első sorban ültünk! Szóval olyan jó volt, hogy azt már-már csak nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tudnám hűen leírni. A többiek is egészen odavoltak.