Sushi vachi (寿司ワチ)

Sushit ettem vacsorára. Azért ezt választottam, mert kívülről úgy néztem, hogy futószalagos a hely, és így nem kell a rendeléssel bajlódnom. Hát valóban futószalagos volt, de a futószalagon per pillanat csak az árak mentek körbe-körbe, amúgy rendelni kellett, kis tányéronként, falatkánként. Végül is nem volt gond, mert volt angol-japán étlap is, azon kinéztem, hogy mit szeretnék, aztán már csak be kellett mondanom a japán nevét. Aztán félidőben leült tőlem jobbra egy idősebb japán úr, majd hamarosan hozzám fordult, és megszólított. Mondtam ugyan neki, hogy nem értem, amit mond (vakarimaszen), de ettől nem ment el a kedve. Szerencséjére a balomon egy öltönyös férfi ült, aki, mint kiderült, elég jól beszélt angolul. Egyébként már előtte is néztem, hogy a legdrágább tányérokból tornyosult előtte egy jókora kupac, kb 5000 yennyi halat elfogyasztott már. Ő tolmácsolta a szokásos kérdéseket: hová való vagyok, mióta vagyok itt, meddig maradok, stb. Aztán az öreg, egyszer csak felajánlott egy falatot a saját rendeléséből, méghozzá egy 470 yenes tálka tartalmának felét. És persze továbbra is mondott mindenfélét.