Még pár szó az éttermekről

Itt az a szokás, hogy étkezés előtt hoznak valamilyen kéztörlő kendőt. Az olcsóbb helyeken ez általában egy nejlontasakba csomagolt nedvesített törlőkendő, a jobb helyeken viszont forró frottír kéztörlő. De akármelyik változatot is alkalmazzák, mindenképpen nagyon kellemes dolog. Aztán az is szokatlan, hogy sok helyen a konyha és az éttermi rész egy légtérben van. Az ilyen helyeken a személyzet általában kórusban, hangosan üdvözli az új betérőt, és köszön el az épp távozó vendégtől. Érteni ugyan nem értem, amit mondanak, de nagyon hatásos tud lenni, amikor egy amúgy csöndes, hangulatos étteremben időnként felzeng az üdvözlőkórus. Több helyen is láttam már az asztalokra kirakott hívógombot, amivel a felszolgálónak lehet jelezni, ha valamit rendelni szeretnél - ez is praktikus, főleg az olyan helyeken, ahol a légtér különféle elválasztó falakkal fel van osztva kisebb zugokra. Tegnap pedig egy ramen-evő helyen voltunk (ez is egy tésztaféle, ami lében úszik, és sok zöldséggel tálalják), ahol az volt a fura, hogy nem volt pénztár, hanem a bejárat mellett volt egy jegykiadó automata. Itt előre ki kellett választani az ebédet, és megvenni az ahhoz tartozó jegyet, majd ezt kellett odaadni a felszolgálónak. Amúgy ez a ramen elég nehezen ehető, mert a legnagyobb elővigyázatosság mellett is össze-vissza fröcsköl, ezért lehetett is kérni eldobható előkét, amivel a ruházatot lehetett megvédeni.