A toronyból visszatérve a földre először a városháza mellett elterülő kis parkban tettem sétát, majd ebéd után néztem egy pláza alagsorában. Délután a negyed keleti oldala következett, ami egy nyüzsgő vásárló- és éttermi negyed, sok-sok emberrel és sok neonreklámmal. Tokió egyik érdekessége az olyan útkereszteződés, ahol a gyalogosok egyszerre kapnak zöldet minden irányba, sőt, a lehetőséget kihasználva az ilyen helyeken még átlósan is van zebra. Ebből már többet is láttam, itt viszont egy olyan kereszteződésre bukkantam, ami teljes egészében zebra volt.
A szokásos délutáni kávém elfogyasztása után úgy döntöttem, hogy Shinjuku ma már nem tud újat mutatni nekem, ezért metróra szálltam, és dél felé vettem az irányt. Elmentem a tokiói öböl partjára, ahonnan egyrészt pazar kilátás nyílik a modern szórakozónegyedre, Odaibára (itt készült ittlétem második napján az a bizonyos óriás robotos fotó). És ami még jobb, innen indul üvegtetős városnézőhajó föl a folyón. Szerencsém volt: bár a korábban előrelátó módon beszerzett hajómenetrendet a nap folyamán sikerült valahol elhagynom, a kikötőbe érkezésem után öt perccel már indult is az utolsó hajó északra, így nem kellett várnom, épp hogy csak annyi időm maradt, hogy ellőjek pár fotót.
Az időzítéssel is szerencsém volt, mert épp ment le a nap, a folyó két partja gyönyörű aranysárga színben ragyogott. A célállomásra, Asakusa negyedbe érkezve (itt jártam múlt vasárnap Asami társaságában) már majdnem teljesen sötét volt, fél hatra járt az idő, így aztán hazafelé vettem az irányt.
Az egész napról részletes fényképes beszámoló a szokott helyen, a Picasa albumomban. A képek egy részéhez szöveg is tartozik. Jó nézegetést!
Megjegyzés küldése