A világ legnagyobb halpiaca

Ma nagyon izgalmas helyeken jártunk. Délelőtt tízkor találkoztam Asamival, és egy a héten szintén Tokióban tartózkodó kollégával a Tsukiji halpiac szélén lévő metrómegállóban. Kicsit elszámoltam magam, így mire odaértem, már mindketten ott voltak. Már az állomáson megcsapott az enyhe halszag, kicsit félni is kezdtem, hogy mi lesz itt, ha bekerülünk a sűrűjébe. Elsőként a piac feldolgozó része felé vettük az irányt, ahol turistával nem is találkoztunk, rajtunk kívül láthatóan mindenki pontosan tudta, mi keresnivalója van arrafelé.

Itt olyan mennyiségű hal és egyéb tengeri herkentyű volt, hogy azt elképzelni nem lehet, ennek ellenére a halszag egyátalán nem volt erős, inkább csak kellemes, hangulatteremtő, és a legkevésbé sem volt kellemetlen. Láttunk hatalmas tonhaldarabokat, polipokat, kagylókat, tintahalakat és még ki tudja, mennyi mindent. Fantasztikus látvány volt, ahogy hatalmas, méteres hosszúságú éles késekkel (inkább kardokkal) darabolták a 10-20-30 kilós tonhalszeleteket.

Rajtunk kívül egyébként mindenki gumicsizmában volt, amit elég hamar meg is értettem, amikor egy hatalmas dézsa vizet borítottak ki előttünk a kövezetre. A nagybani részről átszivárogtunk a piac sokkal frekventáltabb felére, ahol a halárusok mellett zöldségesek, húsosok és egyéb, nem kizárólag élelmiszerrel foglalkozó üzletek is szép számmal voltak, nem is beszélve a sok kis étteremről, étkezdéről, ahol frissen fogott halból készült sushit és egyéb halételeket árultak. A piacon nyüzsögtek az emberek, némelyik étterem előtt is jókora sor állt már fél 11 körül is.

Nyers wasabi

Tengeri hínár

Hal- ikra- és tintahalárus

Mindenféle bab töménytelen mennyiségben

Rákok is voltak

12 után valamivel aztán beültünk mi is egy étterembe, ahol egy hatalmas tál halszeletet rendeltünk rizzsel. Fantasztikusan puha és zamatos volt! Ahhoz képest egyébként, hogy főzni nem kellett rajta semmit, elég sokat kellett rá várnunk, nyilván a nagy forgalom miatt. Ebéd után visszamentünk a metróhoz, és Harajuku felé vettük az irányt. Harajuku a fiatal tokióiak által kedvelt, felkapott városrész, előtte azonban útba ejtettük a Meiji szentélyt, ami Asami elmondása szerint Tokió legforgalmasabb szentélye. Itt szemtanúi voltunk egy két hagyományos japán esküvőnek is, amit igyekeztem fényképen és videón is megörökíteni.

A szentélyt körülvevő parkerdőben tett séta után átsétáltunk Harajukuba, ahol többek között extravagánsan öltözött lányokat lehet látni, ők az ún. Harajuku-lányok. Közülük igyekeztem párat lefotózni, de ez nem is volt olyan könnyű feladat, mert egyszer csak felbukkantak a tömegben, aztán már el is tűntek, mire előkaptam a fényképezőgépet. A divatáru üzletek előtt rikkancsok kínálták a termékeket, hirdették az akciókat.

Harajukuból Omotesando elegánsabb és nyugodtabb bevásárlóutcáján keresztül végül Shibuyába jutottunk, ahol többek között a világ állítólag legforgalmasabb kereszteződése található. A lámpák itt is egyszerre váltanak minden irányban zöldre, mire a kereszteztődést elárasztja az emberek tömege. Miután felküzdöttem magam két betonoszlopra, terpeszállásban, készítettem egy videót is az áradatról.

Innen aztán már hazafelé indultam, de csak miután lefotózkodtam Hachikóval, a híres kutyával, aki a Shibuya vasútállomás előtt kilenc éven keresztül minden nap várta gazdáját annak halála után. A kutya annyira híres lett, hogy még életében, 1934-ben szobrot mintáztak róla, amit aztán a háborús időkben beolvasztottak. 1948-ban aztán újabb szobrot állítottak a korábbi helyén, és ez azóta is ott áll, népszerű találkahelyként.

A napról készült fényképek és videók a szokott helyen, a picasa webalbumban találhatók.