Ma a Tokió állomásra vonatoztam, onnan meg a császári palota felé vettem az irányt. Azt hittem, hogy magába a palotába, legalább egy részébe is be lehet menni, de némi jövés-menés után kiderült, hogy csak a parkja látogatható, viszont az legalább ingyenesen. Sebaj, az is nagyon szép volt, jó nagy sétát tettem benne és sok fényképet készítettem. Érdekes volt, hogy a bejáratnál a kezembe nyomtak egy műanyag bilétát, amit a kijáratnál aztán le kellett adni - hogy ennek mi volt az értelme, nem tudom, mert máshol úgysem tudtam volna bejutni, mint a jól ellenőrzött kapuk egyikénél, és amúgy sem kérte tőlem senki ellenőrzésre a bilétát.
 |
| Ez még a vasútállomás és környéke - a régi és az új |
A palotát körülölelő út le volt zárva, rajta mindkét irányba futók és biciklisták hada áramlott. A forgalmat a kereszteződésekben zöldkabátos emberek irányították, bár ez látszólag elég felesleges volt, mert volt hely bőven mindenkinek. A palotakertben tett séta után visszamentem az állomás környékére, ahol megebédeltem (itt készült az ominózus fotó a 26 óráig nyitva tartó éttermekről), majd átsétáltam a szomszédos Ginza városrészbe, ami Tokió legelitebb negyede. Félúton egy bolhapiacba botlottam, legalábbis eleinte azt hittem, míg ki nem derült, hogy inkább a régiségpiac lenne a helyes megnevezés, bolhapiacon ugyanis ritkán kapni 20 ezer forintos porcelán csészéket, 50 ezer forintos fametszeteket és 200 ezer forintos tálakat a párszáz forintos kacatok szomszédságában. Így is meglepő volt ilyen nagyértékű tárgyakat földre terített pokrócon meg széthajtható asztalkán látni.
Ginzában is sok utat, köztük egészen széleseket is lezártak az autóforgalom elől, a tömeg szabadon áramlott a csillogó üzletházak között. Sőt, az út közepére még padokat, székeket is kiraktak, hogy legyen hol megpihenni.
A napról készült összes kép (a tegnapiakkal együtt) a
második hétvége webalbumában található. Jó nézegetést!
Megjegyzés küldése