High-tech vasárnap

Ma némi hezitálás után Ikebukuro városrész felé vettem az irányt, ahol többek között egy többelemetes Toyota autószalon várt, a prospektus szerint mintegy 70 kiállított modellel. És akkor még nem is tudtam, hogy mennyi minden más is lesz ott! Mivel a szalon csak 11-kor nyitott, én meg már fél 11 után ott voltam, előtte kicsit barangoltam a szomszédos, Sunshine Cityre keresztelt plázában. Itt kapott helyet egy tengeri élőlényeket bemutató akvárium és egy planetárium is. Utóbbinak ki is néztem egy délután kettőkor kezdődő előadását, bár kicsit elbizonytalanított, hogy a hirdetmény szerint csak japán nyelvű kommentár van. Az akváriumról, tekintettel a két héttel ezelőtti, állatkertben tett látogatásomra, most lemondtam. A plázában legnagyobb meglepetésemre egy születésnapi ünnepségbe futottam bele. Nem fogjátok kitalálni, ki lett 39 éves idén januárban. Hát nem más, mint Moncsicsi!

Az autószalonban persze legnagyobb hangsúlyt a hibrid hajtás bemutatása kapta. Az autók és az interaktív bemutatók mellett helyet kaptak ingyenesen kipróbálható szimulátorok is, ahol versenypályán, városi forgalomban és veszélyes helyzeteket szimuláló országúti helyszínen lehetett vezetni. És persze volt hagyományos kiállítótermi rész is, amiből kiderült számomra, hogy a Toyota legalább kétszer annyiféle modellt gyárt, mint amennyi ezekből Magyarországra eljut. A kétüléses kisautótól kezdve egészen a kisbuszig teljes a skála, a hat-hétüléses családi autókból pedig akkora a választék, hogy az csoda. Voltak persze csúcskategóriás modellek is, fullextrás kivitelben, a legdrágább azonban, potom 15 millió yenért, mégis egy olyan autómodell volt, ami szakasztott úgy nézett ki, mintha legalább húsz évvel ezelőtt gyártották volna.

A legújabb generációs Prius sportosított változata

A szalon alapos végigjárása után még mindig maradt majdnem egy órám a planetáriumi programig, így az Ancient Orient elnevezésű múzeum felé vettem az irányt, amely a pláza egyik épületének legfelső emeletén kapott helyet. A név és a helyszín alapján arra számítottam, hogy itt majd az ókori Kelet-Ázsia népeiről, kultúrájáról tudhatok meg többet, de némileg csalódtam, amikor kiderült, hogy a kiállítás fókusza Mezopotámia, Egyiptom, Görögország és Perzsia. Ettől persze még érdekes volt, és pont megfelelő méretű arra, hogy kettőig elüssem az időt. Akkor viszont kiderült, hogy arra az előadásra már elfogyott a jegy, még két órát meg nem akartam várni, úgyhogy inkább megebédeltem és délnek indultam, Odaibába. Itt ugyan egyszer, még az első itt töltött teljes napomon már jártam autóval, de akkor csak az egyik plázát láttam belülről, na és Gundamot, a robotot. Odaibába csak két átszállás árán jutottam el, és az elsőnél alig találtam meg a csatlakozó vonalat. Kétségtelen tény, hogy ez volt az első ilyen élményem három hét alatt. A harmadik szakaszon vezető nélküli, gumikerekeken guruló vonattal utaztam, emelt pályán, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Tokiói öbölre és az öbölben elterülő, szigeteken fekvő Odaibára.

Odaibában fel akartam volna ülni az óriáskerékre, ám sajnos odaérve kiderült, hogy január 15-én leállították karbantartás miatt, és csak márciusban fogják újraindítani, így kénytelen voltam beérni a fotózással. A kerék mellett, legnagyobb meglepetésemre, egy másik nagy kiterjedésű Toyota kiállítószalonra bukkantam, ugyanazokkal a szimulátorokkal egyetemben, mint Ikebukuróban. Itt csak átsuhantam, és a part felé siettem, hogy még elcsípjem a naplementét. A parton homokos strandszakasz fogadott, persze a téli hidegben senki nem strandolt, de így is meglepő volt a plázák közül a fövenyre lépni. A nap épp lebukni készült, az öböl és a város gyönyörű fényben úszott, gyorsan fotóztam is párat.

És máris jött az újabb meglepetés! A városnéző füzetem egy szóval sem említette, és mást sem hallottam róla beszélni, de ezek a lökött japánok felépítették a Szabadságszobor kicsinyített mását, és iderakták az öböl partjára, New York-i nagytestvérével ellentétben arccal befelé!

A szobor környékén elidőztem egy kicsit, megvártam, míg teljesen lemegy a nap, hogy készíthessek pár esti képet a hídról és a túlpartról, aztán hazaindultam. Elég későn, este hétre értem haza, így rendesen elfáradtam a nap végére. Még több fénykép a szokott helyen.