Séta az Ueno Parkban

Az első szabadnapom Tokióban az Ueno Parkban tett sétával telt. Kényelmesen keltem az első végigaludt éjszaka után, bőségesen reggeliztem, aztán eldöntöttem, hogy hova is menjek. Némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy zöldbe vágyom, ezért az Ueno Parkot választottam, ahol a közparkon belül több sintó szentély és az állatkert is található. Egyúttal kipróbáltam a metrózást is: kellemes meglepetés volt, hogy mindenütt van latin betűs felirat, sőt, a szerelvényeken minden alkalommal angolul is bemondják a következő megálló nevét. A metrón tűnt fel, hogy a japánok magassága sokkal kisebb szórást mutat, mint más népeké; az már kevésbé okozott meglepetést, hogy a legtöbbjük kb. a vállamig ért. Így aztán kényelmesen végigláttam a peronon és a szerelvényen, akkor is, ha tömeg volt.

A sétám során több szentélyt is érintettem. A szentélyek bejárata fölött a fentihez hasonló gong lóg, amit az előtte lógó kötelet meglóbálva lehet megszólaltatni. Ezt a szentélybe lépés előtt meg is teszik. Sok helyen láttam szertartásos kézmosó kádakat is, kis merőkanalakkal, amelyekkel a vizet a kezedre merheted. Szintén kötelező kellék a rácsos tetejű faláda (ebből láttam kisebb, cipősdoboz méretűt, és egészen nagy, több méter hosszú, méteres magasságú változatot is), amelybe pénzt dobnak az ima előtt. Érdekes volt látni, hogy előszeretettel raknak az oltárokra almát, gondolom ezt is áldozatként. A nap folyamán jártam olyan szentélynél is, ahol meglehetősen nagy volt a forgalom: itt volt a legnagyobb ilyen láda, ami előtt elég szép tömeg állt, az emberek egész messziről hajigálták a fémpénzeket a ládába.

A programot az állatkerttel zártam, és nem bántam meg, mert több olyan állatot is láttam közvetlen közelről, amihez eddig csak a TV-ben volt szerencsém: tapírt, sörényes hangyászt, japán darut, hatöves tatut. És bónuszként pandát, mindjárt kettőt is, amint bambuszt majszolnak. Pandát ugyan már láttam, San Diegóban, 2005 decemberében, de azért egy ilyen lehetőséget kár lenne elszalasztani. Elég nagy állatkert egyébként, egy lankás domboldalon fekszik, és nagyon gusztusosan van kialakítva, jó érzés volt sétálni benne. Ketreceknek nyoma sincs, a kifutók méretesek, elég hasonló a hangulata a pesti Állatkerthez - kivéve persze az állatokat.

Az egész napról fényképes élménybeszámoló a fenti képre klikkelve. Jó nézegetést!