Nem írtam még az itteni munkámról - persze sokat nem is árulhatok el róla, de annyit azért talán igen, hogy egy jó része abból áll, hogy egy vadonatúj, hófehér Chrysler 300C-vel furikázunk fel-alá a városban, így aztán mindenféle izgalmas helyekre eljutok. Persze nem mindig van idő nézelődésre, de amikor mondjuk megállunk ebédelni, akkor azért csak körül tudok nézni. Tegnapelőtt például a
Tokyo Towernél ebédeltünk, ami tkp. egy kis piros Eiffel torony (lesz pár kép, ha megkapom Thomastól), tegnap meg a
Tokyo Bay Aqua Line nevű autópályán autóztunk. Ez egy hosszú, tengeröböl alatt-fölött átvezető szakasz, ami a Tokiói öböl északi partját köti össze a délivel. Kb. félúton van egy mesterséges sziget, ahol az északi partról érkező alagút a felszínre tör, és onnan dél felé hídban folytatódik. A szigeten parkolóház és pihenőhely van kialakítva, éttermekkel, boltokkal, és persze kilátóval, innen ugyanis remek kilátás nyílik a tengerre és Tokióra.
|
Útitársaim, Asami és Thomas |
|
Erre van az alagút, az a fura fehér kupola középtájt a "Széltorony", az alagút szellőztető "nyílása félúton (!) a part felé |
|
Ez pedig a híd oldala |
|
Végezetül az ebédem: udon tészta kagylóval és kagylós rizzsel - a lének fantasztikus aromája volt! |
Megjegyzés küldése