Rájauszony

Tegnap Asami segített mosodát találni, miután kiderült, hogy az a hely, amit Anett, az elődöm mutatott térképen, bezárt, megszűnt, felszívódott. Asami is meg volt lepve, hogy hogyan tud egy ilyen hely ennyire nyomtalanul eltűnni, még abban sem volt biztos, hogy melyik redőny vagy ajtó mögött lehetett korábban. Szerencsére nem kellett messzire menni, hogy találjunk egy másik helyet, bár időközben egy harmadikról is kiderült, hogy megszűnt. Ezután, ha már úgyis együtt voltunk, elmentünk vacsorázni egy kis étterembe az egyik környékbeli kis utcácskában. Egy ilyen helyre nélküle biztosan nem mentem volna be, mert nemcsak a feliratok voltak kizárólag japánul, hanem az árak is japán számjegyekkel voltak kiírva, ráadásul az se segített volna igazán, ha lefordítja valaki az ételek nevét, mert magyarázat nélkül nem sokat tudtam volna velük kezdeni.

Az ilyen kis éttermek, ún. izakayák úgy működnek, hogy kis tálkákban vagy tányérokon pár falatkát hoznak ki abból, amit rendelsz: sült halacskákat, tintahalfalatokat, pár falatka rántott tonhalat, zöldségeket - és mindenki az asztalnál csipeget belőlük. Menet közben persze lehet újabb tányérkákat is rendelni, és a ráérős falatozás közben jót lehet beszélgetni. Így került a mi tányérunkra többek között rántott fehérrépa (nem egészen olyan, mint a miénk, de hasonló), pirított ginkgo-mag, apró szardíniaszerű halacskák kisütve; és aztán az egzotikusabbak: tintahalcsíkok fűszeres pácban és szárított rájauszonycsíkok (ei hire) majonézzel. Ez utóbbi nagyon izgalmas volt: először kemény, aztán ahogy rágni kezded, lassan szétmállik, és izgalmas textúrájú, édeskés massza lesz belőle. Csak azért nem ettem többet belőle, mert elfogyott.

Szárított rájauszony - ez ugyan nem a miénk, de az is nagyon hasonló volt

Ezt a lakomát szakéval kísértük. Ennek kapcsán megtudtam, hogy nem úgy van ám, hogy rizspálinka, és kész. Hanem a rizsnek is sokféle fajtája létezik, mint a szőlőnek: attól függően, hogy hol termesztik, mennyi csapadékot, mennyi napot kap, milyen magasan fekszik a termőterület, stb, egészen más lesz a rizsszemek tartalma. És az se mindegy, hogy mennyit és hogyan hagyod erjedni a rizst. Emiatt aztán nagyon sokféle szaké létezik, vannak édesebbek, aromásabbak, szárazabbak. Akkora különbséget nem tapasztaltam közöttük, mint amekkora bor és bor között van, de ez talán a megszokáson is múlik. Korábban úgy tudtam, hogy a szakét melegen szokás inni, de kiderült, hogy ez csak az olcsóbbakra igaz, mert a jobb fajtákat inkább szobahőmérsékleten isszák, elkerülve, hogy a melegítéstől elpárologjon az alkoholtartalma és elillanjon az aromája.