Karácsonyi vízitúra

Tegnap furcsa dolog esett meg velem. Nemrég az új fürdőszobába beszereztünk egy ilyen csészére akasztható WC-illatosítót, ill. -tisztítót. Csakhogy az ülőke peremvastagsága a kerület legtöbb pontján vastagabb, mint amire a műanyagtartályocska tervezői gondoltak, így aztán nem teljesen jól ült azon a helyen, ahova tettük. Tegnap reggel, ahogy kell, álmosan kibotorkáltam, elintéztem, amit ilyenkor szokás, majd öblítettem. Eddig még semmi rendkívüli. Ezután azonban, ahogy odapislantottam, észrevettem, hogy az öblítőnek hűlt helye. Kérdeztem Gabit, levette-e, de miután a válasza negatív volt, kénytelen voltam bevallani, hogy akkor bizony leöblítettem. A levegőben maradt a kérdés, hogy nem akadt-e valahol el, ahol aztán később egy jó kis dugulást okozhat.

Anélkül, hogy a szaftosabb részletekbe belemennék, késő délutánra kiderült, hogy ez a helyzet. Úgyhogy nekiálltam leszerelni a WC-csészét, ami szerencsére csupán két csavar meglazításából állt, és az illesztésnél meg is találtuk a bűnöst. Szerencsére még azelőtt, hogy komolyabb problémánk adódott volna belőle, vagy hogy kellően gusztustalanná vált volna a művelet.

A tanulság? Tessék figyelni az öblítő elhelyezésére, mert kellő körültekintéssel kínos pillanatokat spórolhat meg magának az ember.

Hídavatás

Ma tíz hónapja, hogy együtt vagyunk Gabival. Mivel mással lehetne ezt szebben ünnepelni, mint hogy kora reggel elmegyek Révkomáromba vizsgáztatni. A nap úgy kezdődött, hogy fél hétkor sikeresen levertem az ébresztőórát az ágylábról, mire nem csak az elem repült ki belőle, de a mutatói is lekókadtak, most szedhetem szét. Aztán irány a Keleti (ezúttal a személyimet sem hagytam otthon), ahol is kiderült, hogy tíz napja változott a menetrend, és törölték azt a 8-kor induló gyorsot, amivel menni szoktunk. Helyette csak 8:45-kor van. A kollégám, aki kocsival ment, persze nem veszi fel a mobilját, hiába szólnék neki hogy ne számítson rám a vizsga legelején.

A vonat ugyan pontosan indult, Kelenföldig nem is volt semmi gond, itt azonban nem akart az egyik ajtó sehogy sem becsukódni, úgyhogy fél órát álltunk, újabb csúszás. Legnagyobb meglepetésemre a kollégám mobilját a témavezetőm veszi fel, kiderül, hogy a telefont Georgy előző nap benn felejtette az egyetemen, amikor bement a vizsgasorokért. Komáromig már nincs újabb fennakadás, sietve indulok a híd felé, de nem sokkal a hídláb előtt megállít egy rendőr: ünnepélyes hídátadás van (a híd az elmúlt hónapokban felújításon esett át), nem lehet átmenni. Na, szép kis átadás az, amikor pont azok elől zárják le a hidat, akik használnák is. Köszönjük szépen, Kóka miniszter úr. Külön érdekes volt, hogy a szlovák oldalról folyamatosan engedték az embereket, csak valami miatt minket nem.

Így aztán bő másfél órás késéssel értem be az egyetemre. Georgy már ott volt szerencsére, ő még épp átcsúszott a hídzár előtt. Öröm az ürömben, hogy ebbe akkor is beleütköztem volna, ha a vonat egy percet sem késik, csak akkor egy bő órát fagyoskodhattam volna az utcán fél óra helyett.

A slusszpoén, hogy öt gyakIV-s volt, ebből kettő nem ment át, valamint két vizsgázó, ezek viszont rögtön a beugrón elvéreztek.

Tesztkérdés

Mai kvízkérdésünk gazdaságföldrajz témakörben: melyik az Egyesült Államok legnagyobb értékben előállított mezőgazdasági terménye? A lehetséges válaszok:

1. dohány
2. kukorica
3. gyapot
4. vadkender

Nos, ha lehet hinni az Independent értesüléseinek, akkor azok válaszoltak helyesen, akik a negyediket választották. Persze némileg nehezíti a pontos válaszadást, hogy a kender termesztése illegális.

Nagybácsi lettem!

Ma hajnalban megszületett Pávolics Máté, első és eddig egyetlen unokaöcsém! Namostan ez kicsit bonyolult, mert tulajdonképpen nem is az unokaöcsém, hanem az unokanővérem fia, de mivel neki (mármint az unokanővéremnek) sincs testvére, megállapodtunk, hogy tiszteletbeli nagybácsi leszek. Lehet, hogy már délután megyünk is meglátogatni.

Mozi - előzetes

Hetek óta nem voltunk Gabival moziban, egyszerűen nem jutunk el, ha egy-egy este 10 előtt végzünk a dolgokkal, akkor már jól állunk, éjfél előtt ritkán alszunk el. Ma este viszont mégiscsak bekövetkezik a csoda, ráadásul egy olyan filmet megyünk el megnézni, ami többszörösen érdekel, mindjárt megmagyarázom, miért.

Az USA-ban töltött két évem alatt a lakásom berendezése elég spártai volt (egyrészt nem akartam sok cuccot felhalmozni csak azért, hogy aztán megint eladhassam őket, másrészt nem is töltöttem sok időt otthon), többek között TV-m és TV-előfizetésem se volt, csak egy rádióm. Így aztán rendszeresen hallgattam a Nashville Public Radio-t, amelynek egyik adása a St. Paulban készülő, hetente egyszer sugárzott A Prairie Home Companion volt, ezt rendszeresen meghallgattam. A műsorban váltogatják egymást a zeneszámok meghívott vendégekkel, a mini rádiójátékok (ezek egyik jellegzetessége, hogy a hangeffekteket egy ember csinálja), vicces jelenetek, és a kihagyhatatlan álszponzorok álreklámjai. Később aztán azt is megtudtam, hogy a műsor gazdája, Garrison Keillor az évnek ugyanazon a napján született, mint én.

Ennek a műsornak az alapján Keillor írt egy filmforgatókönyvet, amiből aztán a nemrég elhunyt Robert Altman megcsinálta élete utolsó filmjét. Ebben Keillor mellett ráadásul olyan ismert sztárok szerepelnek, mint Meryl Streep (az egyik kedvencem) vagy Kevin Kline. Na ezt fogjuk mi ma este megnézni (trailer az Apple jóvoltából):



Őszintén remélem, hogy nem fogok csalódni.

Házibuli, rákenroll

Lakásavatót, tartunk, bezonyám. Ami különösen nagy teljesítmény azt tekintve, hogy csak hétfőn vágtam bele a csapba a mosogatót (azóta volt egy finom kis "csőrepedés" is, ti. nem húztam meg eléggé a csap vízbekötését, a szorítóbilincs egyszer csak elengedett, és vastag sugárban dőlni kezdett a víz; még jó, hogy otthon voltunk), és a három szobából csak egyben volt hozzávetőleges rend. De egy ilyen határidő, meg cirka harminc ember látogatásának réme fantasztikus, hogy össze tudja rántani az embert. Másfél nap alatt egészen kipofoztuk a lakást, csináltunk kaját, bevásároltunk piákat, és még aludtunk is vagy 7 órát az éjszaka.

Agyő, diákstátusz

Jövő január az utolsó hónap, hogy hallgatói jogviszonyban leszek. Mostanáig élveztem a különböző kedvezményeket, többek között azt, hogy a MÁV járatain 67.5%-os kedvezménnyel utazhatok. Évekkel ezelőtt csak 50%-os kedvezmény járt (ún. diákjegy), kivéve a lakhely és az iskola között, ahol 67.5%-os (ún. tanulójegy). Ezt aztán egységesítették 67.5%-ra. Most viszont úgy tűnik, megszüntetik, és jövőre már csak a lakhely és az iskola között lesz igénybe vehető:

kilenc kedvezménykategória szűnik meg, köztük az esti és a levelező tagozatos hallgatók vasúti kedvezménye, a nappali tagozatos diákok pedig csak a lakóhelyük és az iskola között utazhatnak kedvezménnyel

A legjobbkor.

Boldog mikulást!

Már úgyis rég volt videó, hát tessék:

Egy határállomás halálára

Hegyeshalom. Hányszor mentünk arra át nyugat felé. Persze eleinte a háromévenként egyszer kiadott útlevéllel, fejenként 50 dollárral a zsebben, jobb- és balfelől a vasfüggöny szögesdrótjai között. Később már sűrűbben, de még mindig kettős határellenőrzéssel. Aztán jött a páneurópai piknik, a négy ellenőrzést lecsökkentették kettőre, konvertibilis lett a forint (addigra a limit már úgyis olyan magas volt, hogy az átlag turista nem használta ki). 2004 májusában a vám megszűntével a két ellenőrzés tovább csökkent egyre, útlevél helyett a személyi is elég lett. És most nagyon úgy tűnik, hogy ez az egy se húzza sokáig: jövő decemberben belépünk a schengeni övezetbe, és hamarosan úgy hajtunk át lassítás nélkül az egykor volt határon, hogy észre sem vesszük.

Nyelvromlás

A Wikipédián megint felmerült a nyelvromlás kérdése, amikor egy új szerkesztő (Márta) sajnálkozni kezdett a fájl szó használatán. Én ebben a kérdésben az elmúlt évek során fokozatosan Nádasdy-hívővé váltam. Ezt írtam válaszként:

Nyelvromlásról beszélni, csak azért, mert olyan szavak jelennek meg a magyar beszédben, ami valaki(k)nek nem tetszik, erős túlzás. Nekem nagyon nem tetszik az unszimpatikus (anti, könyörgöm!), meg a bepróbálkozom, de ettől még ezek aktívan használt magyar szavak. Ezernyi olyan szót lehetne mondani, amik lefogadom, hogy nem szúrják Márta szemét (pl. mit szólsz a vártához, a stanglihoz, a spicchez, a kurtához, a frisshez, és még sorolhatnám napestig), amik ezelőtt száz-kétszáz évvel semmivel sem voltak magyarabbak, mint a Landwirtschaftausstellung. A fájl valóban kilóg kissé a magyar kontextusból, de adjunk neki időt, és szépen integrálódni fog, kikopással vagy bővüléssel. Az akta, irat, stb. borzalmas, mert a file-ok (csak így, ángolosan) NEM iratok vagy akták (egy videófájl, egy fénykép pl. mennyiben irat?), az állomány nevű borzalom meg a file angol szó egy másik jelentésének (t.i. katonai alakulat) tükörfordítása, ezen az alapon reszelőnek vagy ráspolynak is nevezhetnénk. Bocsánat, hogy ezt mondom, de nyelvromlásról nagyon sokszor olyanok beszélnek, akik huzamosabb ideje külföldön élnek, és azt tapasztalják, hogy a mai magyar nyelv már nem egészen ugyanaz, mint amit ők 5-10-20 éve itt hagytak. De ez nem nyelvromlás, csak változás. Ami meg a WP-t illeti: nekünk nem az a feladatunk, hogy "védjük" a nyelvet, hanem hogy használjuk. Az más kérdés, hogy ha tehetjük ezt választékosan, akkor tegyük. De új szavakat kitalálni és bevezetni, az nem a mi feladatunk.

Eheti bulvár

Mel Gibsonról szól ez a hírecske, amit a következő bekezdése miatt idéznék (kiemelés tőlem):

A színészt arra is kötelezték, hogy részt vegyen egy három hónapos elvonókúrán, valamint arra, hogy négy és fél hónapon át hetente ötször, azt követően pedig hét és fél hónapon át hetente háromszor vegyen részt a névtelen alkoholisták összejövetelén.

Elképzelem az első alkalmat: Mel vagyok, a teljes nevemet nem árulom el, inkább névtelen maradnék, ha lehet.

Csap a lapba!

Az otthoni, gödi konyhánkban a csapot annak idején (bő 10 éve) a munkalapba (kalap, hehe) vágtuk bele apuval, mondván hogy a mosogatótálcán nincs lyuk, ergo biztosan a lapba kell. Ez eddig stimmel is, de akármilyen jól (rosszul?) is szigeteltük le a csap alját, az évek során a mosogatószeres víz csak beszivárgott, a farost munkalap szép lassan szétmállott alatta, aminek az lett az eredménye, hogy mostanra elég rendesen lötyög a csap. Lehet használni, de lötyög. Ráadásul lehetetlen a csap környékét igazán tisztán tartani, valami lemoshatatlan fekete szutyok mindig marad a perem környékén.

Mindezt csak azért írom le, mert most, hogy Gabival építjük a konyhát, mondtam neki, hogy mindenképpen a mosogatótálcába szereljük a csapot, az biztosan nem mállik el. Az IKEA-ban széles vigyorral mondtam is a fószernek, aki összeállította a megrendelőlapunkat, hogy lukas mosogatót kérünk. Naná, hogy nem volt, csak egyféle tálcát gyártanak, luk nélkül, aztán beszereléskor vágják bele, van is egy ilyen konzervnyitóra emlékeztető lemezkivágó, íme (megmutatta), de most épp nincs készleten, tessék érte visszajönni később. Azóta kb. ötször jártunk az IKEA-ban, persze lemezkivágó sosem volt, pedig még a budaörsi áruházban is jártunk, és ott sem tudtak adni. Sebaj, lehet ezt kapni barkácsáruházban is, irány a Praktiker. Valamikor volt, de most nem tartunk, lyukfűrész van, de az a fémet nem viszi. Szerencsére itt a szomszédban az OBI, ami jó hely, mint tudjuk. Láss csodát, csak fél órát kell várni, hogy a kedves narancssárga ruhás eladó szóba álljon velünk és van is ilyen eszköz, a 6-os sor legelején balra. Hát valóban van, kétféle méretben is (mekkora is a csap, Gabi? miért, több méret is van?), az egyik 7000 Ft, a másik 8000 Ft. Egy lukért ennyit csak nem adok. (Köszönöm, Freud!)

A megoldás? 4-es fémfúróval sok kicsi lukat fúrni körbe, aztán 5.5-essel kicsit nagyobbítani, aztán erős csípőfogóval átvágni a lukak közötti vékonyka lemezcsíkokat, aztán reszelni, reszelni, reszelni (Freud ismét biccent). Az eredmény: tökéletes, végre nem a fürdőszobából kell vizet vételezni.

Évforduló

Ma egy éve, hogy már nem dolgozom az ISIS-nek. Elég sokminden történt és változott azóta az itthoni életemben is, nem bántam meg, hogy hazajöttem, bár sokminden hiányzik a kinti életemből, kár, hogy nem lehet kombinálni a kettőt.

Új alkotmányt a népnek!

Tudom, már lerágott csont, de én még mindig röhögök, amikor tüntetők egy csoportja új alkotmányt követel:

- Új alkotmány kell! - véli az 53 éves borász, az öt hektár szőlőt művelő Halmosi József. - Ezt a mostani alkotmányt az oroszoktól kaptuk, toldozott-foldozott, elég volt belőle.

Vitázom vele arról, hogy azt a 49-es alkotmányt már modernizálták, s arra kérem, idézzen a mostani alaptörvényből egyetlen mondatot, ami korszerűtlen, és gátja a jogbiztonságnak vagy a fejlődésnek. A kadarkájára büszke borász elbizonytalanodik:

- Én ennyire nem ismerem az alkotmányt. De azt mondják a pesti tüntetők, hogy a régi alkotmányt kellene visszaállítani, a háború előttit meg a Szent Korona-tant.

- Mitől lenne a régi alkotmány jobb, mint a mai?

- Nem tudom. Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy az jelentené a folyamatosságot.

- Nem kell ez a mostani alkotmány! - érkezik Halmosi mellé erősítésnek Csúcs Endre nyugdíjas keramikus. - Ki kell dobni az egészet!

- Mi a rossz benne?

- Ne tőlem kérdezze, én csak egy 62 éves keramikus vagyok.

Látszik, hogy baromira tudják, mit akarnak és miért.

Japán látogatás

A gyárba jön egy japán csoport a RICOH-ból, körülnéznek a SZTAKI-ban, minden csoporthoz benéznek, és demót kell nekik tartani. A csoportvezetőnk viszont épp most utazott vissza az USA-ba kb. két hétre, a demót meg ránk bízta. Most várjuk a látogatókat.

Orbán és az EU Parlament

Az Info Rádió szalagcíme:

Káoszt okozott Orban az Európai Parlamentben

A kérdés csak az, hogy miért maradt le az ékezet. A megoldásért klikk a linkre.

A SZTAKI-s csoport az Origón

Csak röviden: a SZTAKI-s csoportom érintőlegesen említve van az Origón megjelent cikkben: A virtuális valóság újfajta terápiás alkalmazásai.

Őrség

Szerda reggel ki kellett cserélnem két flexibilis csövet víz- ill. gázszereléshez, mert a hosszuk nem volt megfelelő. Szerencsére az üzlet a lakástól két saroknyira van, úton az egyetem felé beugrottam. Meglepő módon a bejárat előtt két cigarettázó náci tiszt állt "őrt". Csak az volt egy kicsit árulkodó, hogy az utcának azon a felén két lila IKARUSZ busz állt, az ajtajukon "smink" felirattal.

Pitch black

A Rochester Egyetemen előállítottak egy teljesen fekete fémet, amely valóban madjnem minden fényt elnyel. A cikk számos lehetséges alkalmazást említ, de sajnos kihagyja a valódi nagy lehetőséget: a Disaster Area zenekar teljesen fekete űrhajójának megépítését, ahol még a gombok és feliradok is feketék:

Zaphod's attention however was elsewhere. His attention was riveted on the ship standing next to Hotblack Desiato's limo. His mouths hung open.

``That,'' he said, ``that ... is really bad for the eyes ...''

Ford looked. He too stood astonished.

It was a ship of classic, simple design, like a flattened salmon, twenty yards long, very clean, very sleek. There was just one remarkable thing about it.

``It's so ... black!'' said Ford Prefect, ``you can hardly make out its shape ... light just seems to fall into it!''

Zaphod said nothing. He had simply fallen in love.

The blackness of it was so extreme that it was almost impossible to tell how close you were standing to it.

``Your eyes just slide off it ...'' said Ford in wonder. It was an emotional moment. He bit his lip.

Zaphod moved forward to it, slowly, like a man possessed --- or more accurately like a man who wanted to possess. His hand reached out to stroke it. His hand stopped. His hand reached out to stroke it again. His hand stopped again.

``Come and feel the surface,'' he said in a hushed voice.

Ford put his hand out to feel it. His hand stopped.

``You ... you can't ...'' he said.

``See?'' said Zaphod, ``it's just totally frictionless. This must be one mother of a mover ...''

He turned to look at Ford seriously. At least, one of his heads did --- the other stayed gazing in awe at the ship.

``What do you reckon, Ford?'' he said.

``You mean ... er ...'' Ford looked over his shoulder. ``You mean stroll off with it? You think we should?''

``No.''

``Nor do I.''

``But we're going to, aren't we?''

``How can we not?''

A többi már ismert.

Gépi ferdítés

Mellesleg épp a SZTAKI alagsorában ülök egy szimpóziumon, ahol épp a gépi fordításról van egy előadás. Hivatkozásként megadták a webforditas.hu, a Morphologic online szolgáltatásának címét. Nosza, próbáljuk ki: weboldalfordítás, BBC News. Nem rossz: Thousands gather in Lebanon for the funeral of murdered anti-Syrian politician Pierre Gemayel, ebből Több ezer összegyűlik Libanonban Pierre Gemayel meggyilkolt szíriai-ellenes politikus temetéséért, nem tökéletes, de érhető. Ez viszont már rosszabb: Dutch face tough coalition talks, ebből Holland arckemény fiú koalíciós beszélgetések, hmm.

Szavazgatunk, szavazgatunk

Nem sokkal rá, hogy Orbán október 23-án bejelentette a FIDESZ népszavazási kezdeményezéseit, mindenféle kérdés-ötletek kezdtek el keringeni, a Hócipőben pl. azt olvastam, hogy a népszavazáson azt kéne megkérdezni, hogy "Akarja-e Ön, hogy kolbászból legyen a kerítés?". Úgy tűnik, K. Károly az ötletnél egy kicsit tovább jutott, ugyanis benyújtott egy kezdeményezést az OVB-hez: legyen kötelező ingyen sört mérni! És ahogy az gyakran lenni szokott, az ember a cáfolatból értesül a hírről: OVB elutasította a kezdeményezést. Úgyhogy egyelőre nem lesz ingyen sör.

Bulvár: az amerikai titkosszolgálat csődje

Az inforadio.hu közlése szerint (forrás BBC) kirabolták Bush elnök lányát egy argentin étteremben, az őt őrző titkosszolgálat orra előtt. Kínos gikszer. Barbara viszont legalább megtanulja, hogy vigyázzon az értékeire, és ne bízzon a papa embereiben.

In memoriam Robert Altman

Meghalt Robert Altman. Kedvenc filmjeim közé tartoznak a rendezései közül a Gosford Park, a Rövidre vágva és a M.A.S.H. Hiányozni fog.

Házhozszállítás

A hétvégén nagybevásárlást tartottunk, ugyanis megvettük a hűtőszekrényt, a mosogatógépet, a sütőt és a főzőlapot. Mindezt két üzletben, mindkét helyen házhozszállítással. Szerencsére sikerült a két szállítást ugyanarra a napra rendelni, de mivel az olcsóbb, 2500 Ft-os csomagot választottuk, nem mondták meg, hogy 9 és 7 között pontosan mikor hozzák. Ennek ellenére 12 és 1 között futott be mindkét szállítmány, szóval ma este már nem az ablakba kell rakni a vajat meg a szalámit. Külön móka lesz a mosogatógép bevarázslása a pult alá.

Online Magyarország-térképek

Régóta hiányolom, hogy a Google Maps-ben nem lehet magyarországi címeket keresni, annak ellenére, hogy nem csak az utcák nevét, de még azok egyirányúsítását is ismeri Budapesten. Szerencsére van más, hazai térképszolgáltató is, a T-Online már egy ideje üzemeltet ilyesmit, és a napokban indult a terkep24.hu szolgáltatása, ami eléggé hasonlít az előbbihez, de nagyobb a térképablak, és ismeri a parkolási övezeteket is. Sajnos mindkettőből hiányzik a permalink lekérdezésének lehetősége, de ez is megoldható egy magadnak küldött e-maillel.

Zéháztatás

Tegnap este doktoranduszi munkakörömből kifolyólag ismét volt szerencsém ZH-írást felügyelni. Különféle okok miatt úgy alakult, hogy este 7-től 9-ig volt a ZH, ami már eleve kedvét szegte sok próbálkozónak. Ráadásul a tárgy épp keresztfélévben van, tehát elvileg csupa olyan hallgatónk van, akik már legalább egyszer nekiveselkedtek korábban. Nem ragozom, hetvenen kezdték el írni a ZH-t abban a teremben, ahol én is voltam, a 90. perc végére összesen hatan maradtak, a többiek mind beadták menet közben. Attól tartok, nem azért, mert túl könnyű volt a feladatsor (ami egyébként történetesen igaz).

1 sarokszekrény összerakása = 200 kcal

A hétvége mindkét napját konyhaszereléssel töltöttem. Arról persze a kalóriafelhasználási táblázatok semmit nem mondanak, hogy ez a fajta tevékenység mennyi energiát emészt fel, de mindkét nap elég kimerítő volt, és jó esetben most tartunk a felénél. Külön izgalmassá teszi a dolgot, hogy egy ilyen régi bérházban nincs két szomszédos fal, ami merőleges lenne, márpedig az elemes bútorokat többnyire nem 95 fokot bezáró falakhoz tervezik. Az IKEA viszont 30 ezer forintnál is többet kért volna a munkáért, és valószínűleg nem oldották volna meg a kényesebb problémákat, mint a gázcső bevágása a szekrénybe (ez jó kis feladat volt), vagy a pultvilágítás felszerelése, vagy ha mégis, felárat számoltak volna fel az ilyesmikért. Meg aztán izgatott is a feladat, na. Így viszont ugrott a hétvégi pihenés, úgyhogy most hétköznap próbálom behozni az alvásdeficitemet, meg regenerálni az összeszabdalt kezemet.

Sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy kellett volna a folyamatról az elejétől kezdve rendszeres pillanatfelvételeket készíteni, vicces videót lehetett volna belőle csinálni. Pedig még az eszközök is megvannak hozzá. Na mindegy, majd a következő konyhaösszerakásnál.

Jött árvíz, tűzvész, dúlt gümőkór

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy állandóan riogatnak minket valamiféle világot bejáró, az emberiség kétharmadát elpusztító kórral, mint a SARS meg a H5N1. Az orvosok figyelmeztetése teljesen rendben van, aztán a média jól felfújja az egészet. Mindegy, nem erről akartam írni, hanem arról, hogy semmi szükség ezekre az importcikkekre, ugyanis itt nekünk a régi, jól bevált betegség, ami már bizonyított, és most, hála az antibiotikumok agyonhasználásának, új erővel támad. A TBC-re gondolok, természetesen.

Voltunk Gabival a váci múmiák kiállításán, ahol egy videó arról szólt, hogy ennek a leletnek a legnagyobb jelentősége a TBC-kutatásban van, mivel találtak olyan tetemeket, akik ugyan megfertőződtek TBC-vel, de nem haltak bele, valamilyen természetes rezisztenciának köszönhetően.

Kóka és a gyorsvasút

Kóka János még a parlamenti választások idején azt mondta, hogy már sokszor és sokat beszéltünk a Ferihegyi vasúti összeköttetés kiépítéséről, mindenféle ígéretek hangzottak el, és soha nem történt semmi, de ennek most vége, az asztalra csapunk, és szeptembertől már vonattal járhatunk a reptérre. Akármibe lefogadtam volna, hogy ebből semmi sem lesz, de legalább abban bíztam, hogy a tervezésben valamivel előrébb jutnak, ad abszurdum elkezdik az építkezést. Surprise, surprise, ez sem jött be, a projekt tapodtat sem mozdult tavasz óta. Most ki kéne keresni, hogy mikor hangzott el először konkrét ígéret ezzel kapcsolatban, de nem lennék meglepve, ha az ötlet kb. a négyes metróval egyidős lenne.

Update: Alighogy ezt leírtam, máris született újabb ígéret: tavasz. Lehet fogadásokat kötni.

Hogy hívnak, kisfiam?

Szokás "dicsérni" a szülőket, amikor az ember olyan neveket hall, hogy Gábor Gábor, meg Mezei Virág, meg Csecs Emőke, de azért van, ami még ezeken is túltesz. Guguli, drágám, vegyél sapkát, mert megfázol!

SMS-nyelvet a magyar iskolákba is!

Azt írja a zújság, hogy Új-Zélandon az oktatásügyi hatóság értelmében mostantól a diákok az SMS-ek erősen rövidített nyelvét is használhatják a dolgozataikban, feltéve, hogy pontosan érthető, mit akarnak mondani.

2b or nt 2b

Ezen az alapon persze az egész helyesírást eltörölhetnék, cakk-um-pakk, hiszen a megértéshez nincs köze, csak nehezíti szegény diákok helyzetét. Nyenyec pl. biztosan helyeselne, ha itthon eltörölnék a j és ly közötti különbséget. Mások meg, köztük valószínűleg én is, tiltakoznának.

Ahogy az unokahúgom fogalmazott a minap egy MSN-cset során: jó8!

Egerészés

Hétfőn reggel Egerbe utaztam egy multimédiáról, virtuális valóságról szóló közép-európai konferenciára, ez az oka a kétnapos kihagyásnak. A SZTAKI-s csoportommal mentem, a főnökömnek volt egy meghívott és egy beadott előadása, és az volt a terv, hogy egyfajta "csapatépítésre" használjuk fel az eseményt. Erre végül sajnos csak részben került sor, mert tegnap este már egyedül voltam a helyszínen, a többiek mind feljöttek délután. Viszont életemben először session chair voltam. Nem volt nagy ügy, de mégis, mostantól ezt is elmondhatom magamról.

Wahrheit macht frei

A Fidesz legújabb jelmondata, hogy "Az igazság szabaddá tesz". Ezen a címen Orbánnak jelent meg egy írása a Magyar Nemzetben október 14-én. Bennem a cím meglehetősen kellemetlen asszociációt keltett (németre fordítva egy fokkal egyértelműbb). Olyan ez, mint az "Ébresztő, magyarok!" jelmondat volt a kilencvenes években, az érzékenyebbeknek az is bántotta a fülét. (Megjegyzem, nekem a kitartástól is mindig összerándult a gyomrom, amit a Nashville-i magyarok egy része mondogatott időnként, noha teljesen egyértelmű volt, hogy mindenféle rossz szándék nélkül tették.)

Kicsit utánanéztem a neten, és érdekes dolgokat találtam. Az Új Ember katolikus hetilap egy tavaly áprilisban megjelent cikke szerint nagyon hasonlót mondott valamikor II. János Pál is, csak még egy "titeket"-et is odabiggyesztett a végére, ami talán kicsit lágyítja az asszociációt. De a német kifejezésre keresve is vannak találatok, pl. egy neonácikról szóló film szinopszisa, meg egy ökumenikus istentisztelet közvetítése a ZDF televízióban. Utóbbi alapján úgy tűnik, hogy az asszociáció még németül sem mindenki számára egyértelmű, vagy legalábbis nem elég kellemetlen.

Hőmérsékletszabályozás a gyárban

A címben foglaltakkal szemben nem a szabályozásról, hanem annak hiányáról lesz szó.

Az úgy kezdődött, hogy júniusban bejött a nagy meleg, 30+ fokok, és a SZTAKI-ban központilag engedélyezték a légkondícionálók használatát. Namármost a mi irodánkban két ilyen hideg-meleg hőcserélő láda van (ún. fan-coil), aminek ekkor légtérhez elégnek kéne lennie. De a gyakorlat azt mutatta, hogy nem elég, mert lószart csinált, nem hideget. Ráadásul a legtöbbször délután 5-kor központilag lekapcsolták, viszont a szobának csak nyugati ablakai vannak, és ezekben az órákban tűzött be a legjobban a nap. Úgyhogy igyekeztem minél kevesebbet bent lenni, mert sokszor egyszerűen nem lehetett a hőségtől rendesen dolgozni. Mindegy, mondtam magamban, majd télen jó lesz.

Hát egy nagy büdös frászt jó. Az eszközök, most, hogy bejött a hideg, ugyanolyan hiányosan funkcionálnak, mint nyáron, csak most hideg helyett meleget nem csinálnak. A szép nagy nyugati ablakfelületek viszont remekül ellátják ördögi feladatukat, és teljes erőből sugározzák a hideget. Ráadásul ma 3:45-kor (!) állították le az egész kócerájt, most 3:55 van, de máris érezhetően hűvösebb van, mint pár perccel ezelőtt. Egy óra múlva olyan jégverem lesz itt, hogy feladom, és hazamegyek.

Debreczeni írása a 168 órában

Részlet a cikkből:

A félreértések oszlatása, illetve a hazugságok cáfolata végett tisztázandó: a rendőri akció egy kétszeresen törvénytelen tömegdemonstráció ellen irányult. Amit nem jelentettek be, s ami a legkevésbé sem volt békés. A Parlament előtt rátámadtak a rendőrökre, majd harcoltak ellenük botokkal, kövekkel, benzinespalackokkal, sőt fél percig (amíg az üzemanyag tartott) még harckocsival is. A gyülekezési törvény, illetve az alkotmány kizárólag a három nappal korábban bejelentett békés gyülekezés jogát biztosítja. Amelyik nem ilyen, azt a rendőrségnek mérlegelés és habozás nélkül föl kell oszlatnia: ez törvény szabta kötelessége. Akik nem a törvényes akció során elkövetett rendőri túlkapásokról, hanem kizárólag a „békés megemlékezők és ünneplők elleni törvénytelen rendőri brutalitásról” s az „emberi jogok habozás nélküli letöréséről” beszélnek (mint Orbán Viktor), azok nyilvánvalóan hazudnak. Mint Orbán Viktor.

A rendőrség az akció során folyamatosan értesítette a fejleményekről az Astoriánál zajló rendezvény szervezőit.

Akik tehát a gyűlés végén a fölszólítás ellenére nem a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út vagy a Múzeum körút, hanem a Deák tér felé vették az irányt, azok a saját döntésük nyomán, szükségképpen keveredtek a törvénytelen randalírozók közé. S itt tisztáznunk kell valamit. Ha ilyen helyen ér rendőri atrocitás az erőszakos eseményekben tettleg részt nem vevő, magát „ártatlannak” tudó személyt, az nem az önkény, hanem a törvényesség és a szakszerűség következménye. Mert a tömegoszlatás alapszabálya, hogy a rendőrségnek „csapaterőben” kell föllépnie. A tömeg ellen bevetett osztag nem darabolódhat szét, mert az nemcsak a művelet sikerét, de a végrehajtóit is veszélyezteti. (Hogy mennyire, azt a tévé előtt a locsolóautóban rekedt rendőrök példája mutatja, akik csak valami csoda folytán úszták meg a lincselést.) A roham előtt ezért szólítanak föl a törvény nevében mindenkit (erőszakos randalírozót, békés járókelőt, munkáját végző fotóst, továbbá a magát Kapisztrán Jánosnak képzelő katolikus papot), hogy saját érdekében hagyja el a „műveleti területet”. Mert ha megindult az akció, akkor már nincs mód különbséget tenni, egyéni intézkedést foganatosítani, igazoltatni, vitatkozni. Akkor mindenkit „le kell söpörni” arról a területről, amelyet a törvény nevében ki kell üríteni.

A többit is érdemes elolvasni. Meglátásom szerint Debreczeni kb. azt a szerepet tölti be a jobboldalon, mint TGM a baloldalon.

Ubuntu Linux tapasztalatok

Nem egész egy éve, azután, hogy hazajöttem az USA-ból, telepítettem a laptopomra egy Linuxot, mert azért mégiscsak az az igazi. Választásom az Ubuntu disztribúcióra esett, mert hogy Debian alapú, egyszóval megdobogtatja az igazi hardcore linuxos szívet, de azért mégis egy fokkal felhasználóbarátabb meg csili-vilibb, ami meg az ellustult, eye candy-re rámozdult felhasználói énemnek imponál. Akkor az 5.10-es, Breezy Badger kódnévre keresztelt változatnál jártak. Feltettem, és rövid időn belül kiderült, hogy jól választottam. Nagyon kellemes csalódás volt sok szempontból, hogy a Linux nagyon kikupálódott az elmúlt években (2003 és 2005 között nem használtam sehol), és most már valóban felhasználóbarát, laikusok számára is használható oprendszerré vált. Az Ubuntu meg tényleg jól van összerakva, és a dizájnja is szép, na.

Aztán eljött a június, és a 6.06-os, Dapper Drake verzió, és az upgrade, amitől, Debian alap ide, Debian alap oda, tartottam egy kicsit. De minden simán zajlott, pár óra várakozás és kb. egy óra kézi hangolás után teljesen működőképes rendszert kaptam, és a legjobb az volt, hogy több idegesítő bugot kijavítottak, bizonyos programokat jobbakra cseréltek, stb, egyszóval tényleg használhatóbb lett az egész.

Pár napja kijött a következő, 6.10-es, Edgy Eft változat. (Ez is tetszik, hogy hathavonta kijön a frissítés, igaz, a Dapper csúszott két hónapot, de most behozták a lemaradást.) A frissítés olyan könnyű volt, hogy szinte észre se vettem, csak kellett bő két óra, amíg letöltötte és felrakta az új csomagokat. Minimális interakció, semmi szívás, minden működik, és megint szebb és jobb lett, egy sor bugfix, áttekinthetőbb konfiguráció, sorolhatnám.

És benne van a Firefox 2.0 is, ahol eddig egy igazán figyelemre méltó változtatást láttam: sokkal de sokkal gyorsabban és simábban jeleníti meg a lapokat. De tényleg.

Szombati megmozdulások

Moccanni nem fogunk tudni a hétvégén, mivel eddig 40 területfoglalási kérelmet adtak be a rendőrséghez szombatra. Remek lesz, már előre élvezem.

Szabadság, szerelem

Tegnap a barátnőmmel és a húgával megnéztük a fenti filmet. Tetszett, jól össze volt illesztve a magánéleti szál meg a forradalom fontosabb eseményei, nem volt se túl csöpögős, se túl közhelyes, és alapvetően jól volt eljátszva. Furcsa volt viszont, hogy a forradalom eseményei nem teljesen a történelemnek megfelelő sorrendben zajlottak, pl. a film alapján a Kossuth téri sortűz és a Köztársaság téri székházostrom egy napra esett, noha a valóságban 5 nap telt el a kettő között.

Most jön a személyes érintettség. Van a filmben egy egyetemista lány, aki aktívan részt vesz az események szervezésében, ért a fegyverekhez, stb., a film közepén kiderül, hogy terhes, és persze nem sokkal a vége előtt meghal. Viszont a film közepén valahol bemutatkozik valakinek (addig a pontig csak a keresztnevét lehetett hallani), és legnagyobb meglepetésemre azt mondja: Hanák Eszter. Gabival persze rögtön összenéztünk, "te is azt hallottad, amit én" jelleggel. Nem voltunk egészen biztosak benne, lehetett volna éppen Halák vagy Vanák is. De nem az volt, ez kiderült a végén, a stáblistánál. Aztán az is kiderült, hogy ezt a szerepet Szávai Viktória játszotta, akiről itthon megtudtam, hogy az unokanagybátyám feleségének egy korábbi házasságából származó fiának a felesége, ami ugyan nem kimondottan rokon, de azért nem is egészen idegen.

Látványszökőkút - kólából

Ha már a videóknál tartunk, itt van még egy vicces videó a Google jóvoltából. Hogyan csináljunk látványszökőkutat kóla és cukorka segítségével.

A vasút szerelmeseinek

Figyelemre méltó kidolgozottságú játék van készülődőben, szűkre szabott célközönség számára. Azért a többieknek is érdemes lehet megnézni a 18. másodperc környékén a falevelek részletgazdagságát, meg az állomást az utasokkal a videó vége felé.

Dilbert és a Godwin törvény

Lásd [[Godwin-törvény]]. Köszönet Nyenyecnek, amiért annak idején felhívta a figyelmemet a törvényre.

Kerékcsere

A hétvégén ismét Gabi lakásában tettünk-vettünk, a lányok takarítottak, én villanyt szereltem, meg a mosógép kerekeit cseréltem. A mosógép a klasszikus Hajdú Energomat, kb. 20 éves, de tökéletesen működik, csak épp a kerekei mállottak apró darabokra, aminek következtében egy rögbicsapat teljes hátvédsora kellett a megmozdításához. Minden alkalommal. Az új lábak darabonként egy ezresbe kerülnek, a szerelő további 3000 Ft-ért cserélte volna ki őket. Mondanom sem kell, darabonként. Hát erre az ember mégse szán 16000 Ft-ot, ha nem muszáj, ugye. Úgyhogy nekiálltam magam kicserélni őket. De ez a gép is a szocialista ipar remeke, biztosra mentek, nehogy valamelyik láb véletlenül kiforduljon egy centrifuga-program közben, hát rendesen oda van csavarozva. Ami még hagyján, mert hogy négy csavart lell lábanként kiszedni, vagy nyolcat, az már majdnem mindegy, de némelyik teljesen, vagy csaknem teljesen hozzáférhetetlen helyen van. Szóval visszafogott természetem ellenére elfojtott káromkodásokkal kísértem a munkát, és csak azt sajnáltam, hogy az ujjaim hegye nem csavarhúzó alakú, mert akkor egy fokkal könnyebben boldogultam volna. De minden nehézség ellenére a mosógép a harcban eleve vesztésre volt ítélve, ő ugyanis csak passzív ellenállást tudott kifejteni, én viszont menet közben tudtam adaptálni a stratégiámat az újabb és újabb akadályokhoz, amit az egykor volt tervezőmérnökök álmodtak bele a szerkezetbe. Az új kerekeken a gép úgy gurul, akár egy Forma-1-es versenyautó, öröm tologatni. A tetején viszont megjelent egy ismeretlen eredetű sárga elszíneződés, mondhatnám folt. Semmi sem tökéletes.

"Rendes tank, az eszdéeszeséktől loptuk"

Simon István (jegyezzük meg jól a nevet!) nyilatkozik a TV-nek, némileg összefüggéstelenül, arról, hogy ők (illetve ő mégsem, de ő benne ült, csak kiszaladt) hogyan kötötték el a T-34-est a Deák téren. Tanulságos, szállóige-gyanús nyilatkozat.



Köszönet Nandnak a videóért.

Csillagászok: irány a Zselic!

Sötét égbolt rezervátumot létesítettek a Zselicben! Minthogy az agglomerációban élek, pontosan tudom, mekkora Budapest fényszennyezése. Noha a házunk kb. 10 km-re van Budapest határától, dél felé nézve az égbolton jókora fénygömb rajzolódik ki esténként, és a csillagos égbolt tetemes részét elfedi. Pedig 10km kb. a horizont távolsága, tehát ilyen messziről magát a várost nem lehetne látni még sík vidéken sem.

Politikai vandálok a Wikipédián

A magyar wikipédia új korszakba lépett. A hétfői tüntetések után megjelent egy vagy több politikai vandál, akik kitartóan újra és újra felülírják számos lap tartalmát a budapesti rendőrfőkapitányt becsmérlő, ill. a rendőri akciót elítélő rövid bejegyzésekkel. (Lásd itt és itt, valamint egy nyílt levél Gyurcsány Ferencnek.) A lapokat elég gyorsan helyreállítjuk, a vandált pedig blokkoljuk, de kisvártatva újra megjelenik egy másik címről, és kezdi előről. Aki nem figyeli a friss változtatásokat, nem is vesz észre semmit az egészből, de azért résen kell lenni, rövid idő alatt elég sok lapot felül tudnak írni íly módon. Őszintén szólva nem emlékszem rá, hogy a múltban lett volna olyan politikai, közéleti esemény, amely ilyen mértékű hatást gyakorolt volna a WP-re.

Honnan idéztünk?

A tavasszal megválasztott balközép kormány katasztrofálisnak mondott gazdaságpolitikája miatt, s azért, mivel X hazudott, s ígérete ellenére adót emel, továbbá azért is, mivel X "csalt a választásokon", Y utcára szólítja híveit.

A fenti idézet egy újságcikkből való, apró módosításokkal. A kérdés, hogy milyen név áll X és Y helyén? A helyes válaszhoz és a cikkre mutató linkhez tessék megtekinteni a posthoz fűzött első megjegyzést.

Az államadósság eltüntetése

Ha így megy tovább, a "békés" demonstrálók eltüntetik nemcsak egy kisebb város éves költségvetését, hanem a teljes államadósságot. Akkor aztán megoldódik minden problémánk!

A rendőrség brutalitásáról

Most épp ez az aktuális téma, boldog-boldogtalan nyilatkozik, hogy túl agresszív vagy épp megfelelő volt-e a rendőrség fellépése hétfőn, hát én is megosztanám egy-két gondolatomat a nagyvilággal. Láttam például egy jezsuita papot a Hír TV-ben nyilatkozni, elmondta, hogy a Fidesz-naggyűlésről tartott hazafelé, és a Károly-körútra lépett ki egy mellékutcából, mikor meglátta, hogy ott milyen felfordulás van. De alig volt ideje felocsúdni, amikor elszaladt mellette pár rendőr, és mindegyik ráhúzott egyet a gumibotjával. Ezután a tüntetőkhöz csatlakozott, akik számára mind békés, rendes, civilizált tüntetőknek tűntek, onnan pedig átment a rendőrök sorfalához, békítő céllal. Itt kapott egy újabb verést, némi káromkodással, szidalmazással egybekötve, majd ismét visszament a tüntetőkhöz, és ott próbált békíteni. Nem feltételezem, hogy nem mondott igazat, vagy, hogy nem voltak békések a szándékai, és sajnálom, hogy ilyesmi megtörténhetett. Viszont most jön a "de":

1. Nagyon nagy verést nem kaphatott, mert a nyilatkozat másnap volt, és nem látszottak rajta nyomok. Persze normális körülmények között egy ütés is pontosan eggyel több a kelleténél.
2. Mi a csudának kellett odamennie, miután rájött, hogy mi folyik a téren, miért nem fordult meg és ment haza az ellenkező irányba?
3. És miért nem tájékoztatták a naggyűlés szervezői a résztvevőket, hogy semmiképpen se a Deák tér irányába távozzanak?

Pokorni Zoltán is nyilatkozott, hogy nem érti, miért kellett az ott álldogáló nyugdíjasokra és családosokra könnygázt lőni, és hogy ő bizony megfordult és eljött onnan. Én meg azt nem értem, hogy mit keresnek ott békés nyugdíjasok és családosok, amikor tömegoszlatás folyt? Vagy ha csak odatévedtek, miért nem fordulnak meg azonnal, és jönnek el, mint tette azt Pokorni is? Azt is mondta, hogy felháborítónak tartja, hogy a rendőrök a sebesülteket ellátó mentősöket is végiggumibotozták ("saját szememmel láttam"). Ezt viszont ma az Országos Mentőszolgálat cáfolta. Ezek után őszintén szólva azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az emberek, akiket szintén a saját szemével látott, mégsem a békés kisnyugdíjasok és családanyák csoportjába tartoztak.

Update: Az inforádió teljesen korrekt módon elemzi a rendőrségi törvényt és hogy ennek miben mondtak ellent a hétfői intézkedések. Jó lenne, ha a két szélsőség helyett (a rendőrség maximálisan korrekten járt el, ill. a rendőrség példa nélküli brutalitással teljesen ártatlan nézelődőkre támadt) ilyen vizsgálódásból lenne több.

Goj motorosok

A goj motorosok természetesen nem antiszemiták, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy

a hétfői 97 motorosból 13 zsidó volt

A nyilatkozat a régi viccre emlékeztet, amikor a leningrádi filharmonikusok látogatást tesznek az Egyesült Államokban, és az orosz vezető így szól amerikai kollégájához: "Errefelé azt beszélik, hogy nálunk antiszemitizmus van. Ez egyszerűen nem igaz. Mi sem bizonyítja az ellenkezőjét jobban, mint hogy a zenekarunkban is 14 zsidó zenész van! Maguknál hány van?" Mire az amerikai: "Fogalmam sincs."

Update: Gy.k.: a post első mondatába maró gúnyt igyekeztem csempészni, kéretik ebben a szellemben olvasni.

T-34

Az MTI jelentése szerint roppant felkészültek voltak a T-34-es elkötői:

Holló József megemlítette, hogy a harckocsi tankjába csak egészen minimális mennyiségű üzemanyagot töltöttek, amire azért volt szükség, hogy a tank önerőből fel tudjon gördülni arra a szállítójárműre, ami a Városháza parkhoz szállította. Ennek alátámasztásaként az altábornagy emlékeztetett arra, hogy a tüntetők által beindított harcjármű üzemanyaghiány miatt állt meg úgy 100 méter megtétele után. A főigazgató a T-34-es harckocsi védelmét szolgáló óvintézkedések sorában említette azt a tényt is, hogy a kiállítást megelőzően még a tank elektromos zsinórzatát is eltávolították.

A járművet azért lehetett elindítani és az utcára kormányozni, mert valakik teljesen új akkumulátorokat hoztak magukkal a Városháza elé, és azt szakszerűen be is szerelték a tankba. A szerelés szakszerűségére jellemző, hogy az elkövetők az eltávolított zsinórzatot is pótolták, valamint a helyszínre magukkal hozott két, személyautóknál használatos akkumulátort is sorba kötöttek, hogy a megfelelő teljesítmény leadását el tudják érni. Holló József az esetről szólva mindvégig köztörvényes bűncselekményről, egészen pontosan műtárgylopásról beszélt. Ennek indoklásául azt is elmondta, hogy a tank többszörösen le volt zárva: egyrészt az úgynevezett toronykulccsal, másrészt lakattal is. Az elkövetők a lakatot szétfűrészelték, hogy behatolhassanak a járműbe - tette hozzá.

Holló József arról is beszámolt, hogy szemtanúk állítása szerint a T-34-es tankot egy idős ember vezette, aki koránál fogva korábban talán maga is vezethetett ilyen típusú harcjárművet. Erre azért lehetett módja, mert a Magyar Néphadseregben egészen a 70-es évekig rendszeresítve volt ez a típus - emlékeztetett.

Hát igen, a magyar lelemény csodákra képes! Viszont öröm az ürömben, hogy az MTI hír a Wikipédiára hivatkozik forrásként a T-34-es rövid ismertetésekor.

Update: Közben kiderült, hogy mégsem kellettek ilyen alapos előkészületek a beindításhoz, egy veterán harckocsizó bőven elég. A tankot ugyanis teljesen lemerült akkumulátorral, vagy akár akkumulátor nélkül is be lehet indítani egy sűrített levegős tartálynak köszönhetően, a kiáramló levegővel ugyanis megforgatható az indítómotor. A járó motor aztán újratölti mind az akkumulátort, mind a tartályt. Ez a verzió megmagyarázza, hogyha olyan felkészültek voltak, hogy vittek akkumulátort meg drótokat, akkor miért nem vittek gázolajat is. T.i. nem felkészültek, hanem szerencsések voltak (elég különös értelemben).

Kulturális program a Blahán

Úgy volt, hogy ma este a Blahára, egészen pontosan az Alcatraz nevű szórakozóhelyre megyünk, Gabi öccse ugyanis játszott volna a zenekarával. A fél hatos vonattal jöttem be, közben hallgattam a híreket (milyen jó, hogy a telefonomban nem MP3 lejátszó, hanem FM rádió van), és már akkor gyanús volt, hogy ebből nem lesz semmi. Valóban, nem sokkal azután, hogy beértem Pestre, Gabi telefonált, hogy a csehó lemondta a fellépést. Ahogy a híreket nézem, az emberek inkább a szabadtéri bulit választották, a fűtést meg egy kuka felgyújtásával oldották meg. (Legalábbis egyelőre még más nem lángol.) Ez aztán a méltó ünneplés!

Fegyverletétel

Na, mégiscsak feloszlatták a tüntetést:

a főkapitány elmondása szerint késeket, nagyobb köveket, zokniba csomagolt faszenet, glicerint, benzint, vasgolyókat találtak a rendőrök a téren

Ezek nyilván csak az ártatlan, békés véleménynyilvánítás szokásos eszközei.

Jubileumi takarítás

Gabi (gy.k. a barátnőm) lakása szeptember eleje óta felújításon esik át, ez most már erősen a végéhez közeledik, a tervek szerint tegnapelőttre, azaz péntekre kellett volna befejezniük. Persze ahogy lenni szokott, kicsit csúsztak, a festők meg a villanyszerelők még dolgoznának egy-két napot, de ígéreteik ellenére ez nem a mostani hétvége lett. Mindenesetre azért a szobák már szinte teljesen készen vannak, úgyhogy elkezdtük a takarítást, vakartuk a padlóról a lecsöpögött festéket meg vakolatot, ami a kirakott hullámpapír ellenére azért csak eljutott a parkettáig, felmostunk, meg megint felmostunk, így ünnepeltük a küszöbön álló 50. évfordulót.

Kocsival mentem be, hogy ne legyek vonathoz kötve (okos döntés volt, elég későn értem haza, vonatozni már nem lett volna sok kedvem), délelőtt, befelé menet láttam, hogy a városban nyüzsögnek a rendőrök. A kiskörúton szó szerint minden sarkon legalább féltucat rendőr állt, több helyen a közlekedési lámpáknak némileg ellentmondva irányították a forgalmat, és a Baross utcába nem is engedtek befordulni a Kálvin tér felől. Rosszabb volt, mint Bush májusi látogatásakor, pedig az se volt kutya. A Nap utcában pedig, ahol a lakás van, a Corvin mozi mögött, egy üteg állt keresztbe az úton, részeként annak a kiállításnak, amelynek keretében a Corvin-közben tankokat és egyéb 56-os relikviákat vonultatnak fel.

DIV + CSS újra

Megpróbáltam rendberakni a már hivatkozott Wikipédia kezdőlaptervet, tisztán DIV-ek és stílusparaméterek használatával, Firefox-szal megy is szépen, de a nyavalyás, szabványokra magasról tojó Explorert sehogy sem tudom rávenni, hogy azt csinálja, amit szeretnék, és persze nem igazán hajlandó elárulni, hogy mi a franc baja van. Segítség!!!

Kossuth-tér

Nevetséges, hogy kb. 200 ember sakkban tudja tartani a fővárost, és az összes külföldi vendégnek a szar- és pisaszagot kell szívnia. Vagyunk párszázezren, akik azt szeretnék, hogy tűnjenek a fenébe a térről, legalább az ünnepségek idejére, de ez persze vajmi keveset számít. Ami meg külön nevetséges, az az, hogy amnesztiát követelnek a politikai foglyok számára. A köztársasági elnökünk meg, ahelyett, hogy elküldené őket a kérelmükkel a búsba, formai okokra hivatkozva utasítja el, mondván, hogy ő csak egyéni kegyelmi kérelmeket bírálhat el, az amnesztia az Országgyűlésre tartozik. (Becsületére legyen mondva, szeptemberben sietett leszögezni, hogy a randalírozás a TV-székházban köztörvényes bűncselekmény volt.)

Technikai nehézségek

Ez szinte törvényszerű volt, be kellett következnie. Hosszas hezitálás utan elhatározom, hogy megint bloggolni fogok, megírom az első bejegyzésemet a HTML-lapok világában tett kiruccanásomól, megnyomom a gombot, erre nem történik semmi, ill. csak annyi, hogy a blogger timeout-ol. És ez megy még egy órán keresztül, aztán meg indulnom kell. Végül csak ma reggel sikerült elküldenem.

Update: Most meg az UTF-8-as betűket szúrta el a lapsablonban. Javíthattam át az egészet. Nesze neked béta verzió.

DIV + CSS, ez se tud ám mindent

Na akkor kezdjünk egy kis szakmaival. Mostanában azzal szórakozom, hogy a különféle weblapjaimat átirogatom, hogy TABLE tag-ek helyett DIV-eket használjanak a szövegblokkok szervezéséhez, és CSS-ből oldják meg azok elrendezését, ahogy azt a W3C nekünk földi halandóknak előírja. Ebben a szellemben szerkesztettem újra a honlapomat, terveztem egy új kezdőlapot a Wikipédiának, és kontárkodtam bele a blogger.com-on válaszott sablonba is, hogy azt a nagyon informatív alcímet odalebegtessem a Napló szó alá.

Igenám, de ez távolról sem olyan egyszerű móka, mint azt elsőre gondolná az ember (értsd: én). Addig még OK, amíg csak az egyik DIV-et a másik mellé lebegtetem. De amikor már háttérszínt akarok, meg keretet, ott kezdődnek a szívások. Egyátalán nem triviális például táblázatok használata nélkül két azonos hosszúságú oszlopot egymás mellé applikálni. Több módszert is találtam a weben, de egyik sem igazán kényelmes és univerzális, az adott dizájnnal működnek, de a változatást rosszul viselik. És akkor persze ott van az Inernet Explorer CSS-t totálisan félreértelmező magatartása, amit sajnos ezen "termék" piaci elterjedsége miatt nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni. A végeredmény az, hogy még a legegyszerűbb dizájn is csak hosszas szenvedés után valósítható meg, hacsak az ember nem ezt csinálja évek óta.

Újrakezdés

Mostanában megint erős késztetést érzek arra, hogy megosszam a világgal a gondolataim egy részét, ezért úgy döntöttem, hogy újra megnyitom a blogomat. A forma új, tartalom a régi. Meglátjuk...