Kerékcsere

A hétvégén ismét Gabi lakásában tettünk-vettünk, a lányok takarítottak, én villanyt szereltem, meg a mosógép kerekeit cseréltem. A mosógép a klasszikus Hajdú Energomat, kb. 20 éves, de tökéletesen működik, csak épp a kerekei mállottak apró darabokra, aminek következtében egy rögbicsapat teljes hátvédsora kellett a megmozdításához. Minden alkalommal. Az új lábak darabonként egy ezresbe kerülnek, a szerelő további 3000 Ft-ért cserélte volna ki őket. Mondanom sem kell, darabonként. Hát erre az ember mégse szán 16000 Ft-ot, ha nem muszáj, ugye. Úgyhogy nekiálltam magam kicserélni őket. De ez a gép is a szocialista ipar remeke, biztosra mentek, nehogy valamelyik láb véletlenül kiforduljon egy centrifuga-program közben, hát rendesen oda van csavarozva. Ami még hagyján, mert hogy négy csavart lell lábanként kiszedni, vagy nyolcat, az már majdnem mindegy, de némelyik teljesen, vagy csaknem teljesen hozzáférhetetlen helyen van. Szóval visszafogott természetem ellenére elfojtott káromkodásokkal kísértem a munkát, és csak azt sajnáltam, hogy az ujjaim hegye nem csavarhúzó alakú, mert akkor egy fokkal könnyebben boldogultam volna. De minden nehézség ellenére a mosógép a harcban eleve vesztésre volt ítélve, ő ugyanis csak passzív ellenállást tudott kifejteni, én viszont menet közben tudtam adaptálni a stratégiámat az újabb és újabb akadályokhoz, amit az egykor volt tervezőmérnökök álmodtak bele a szerkezetbe. Az új kerekeken a gép úgy gurul, akár egy Forma-1-es versenyautó, öröm tologatni. A tetején viszont megjelent egy ismeretlen eredetű sárga elszíneződés, mondhatnám folt. Semmi sem tökéletes.