A hétvége mindkét napját konyhaszereléssel töltöttem. Arról persze a kalóriafelhasználási táblázatok semmit nem mondanak, hogy ez a fajta tevékenység mennyi energiát emészt fel, de mindkét nap elég kimerítő volt, és jó esetben most tartunk a felénél. Külön izgalmassá teszi a dolgot, hogy egy ilyen régi bérházban nincs két szomszédos fal, ami merőleges lenne, márpedig az elemes bútorokat többnyire nem 95 fokot bezáró falakhoz tervezik. Az IKEA viszont 30 ezer forintnál is többet kért volna a munkáért, és valószínűleg nem oldották volna meg a kényesebb problémákat, mint a gázcső bevágása a szekrénybe (ez jó kis feladat volt), vagy a pultvilágítás felszerelése, vagy ha mégis, felárat számoltak volna fel az ilyesmikért. Meg aztán izgatott is a feladat, na. Így viszont ugrott a hétvégi pihenés, úgyhogy most hétköznap próbálom behozni az alvásdeficitemet, meg regenerálni az összeszabdalt kezemet.
Sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy kellett volna a folyamatról az elejétől kezdve rendszeres pillanatfelvételeket készíteni, vicces videót lehetett volna belőle csinálni. Pedig még az eszközök is megvannak hozzá. Na mindegy, majd a következő konyhaösszerakásnál.
legyőzöd!
VálaszTörlés