A címben foglaltakkal szemben nem a szabályozásról, hanem annak hiányáról lesz szó.
Az úgy kezdődött, hogy júniusban bejött a nagy meleg, 30+ fokok, és a SZTAKI-ban központilag engedélyezték a légkondícionálók használatát. Namármost a mi irodánkban két ilyen hideg-meleg hőcserélő láda van (ún. fan-coil), aminek ekkor légtérhez elégnek kéne lennie. De a gyakorlat azt mutatta, hogy nem elég, mert lószart csinált, nem hideget. Ráadásul a legtöbbször délután 5-kor központilag lekapcsolták, viszont a szobának csak nyugati ablakai vannak, és ezekben az órákban tűzött be a legjobban a nap. Úgyhogy igyekeztem minél kevesebbet bent lenni, mert sokszor egyszerűen nem lehetett a hőségtől rendesen dolgozni. Mindegy, mondtam magamban, majd télen jó lesz.
Hát egy nagy büdös frászt jó. Az eszközök, most, hogy bejött a hideg, ugyanolyan hiányosan funkcionálnak, mint nyáron, csak most hideg helyett meleget nem csinálnak. A szép nagy nyugati ablakfelületek viszont remekül ellátják ördögi feladatukat, és teljes erőből sugározzák a hideget. Ráadásul ma 3:45-kor (!) állították le az egész kócerájt, most 3:55 van, de máris érezhetően hűvösebb van, mint pár perccel ezelőtt. Egy óra múlva olyan jégverem lesz itt, hogy feladom, és hazamegyek.
Megjegyzés küldése