Nem egész egy éve, azután, hogy hazajöttem az USA-ból, telepítettem a laptopomra egy Linuxot, mert azért mégiscsak az az igazi. Választásom az Ubuntu disztribúcióra esett, mert hogy Debian alapú, egyszóval megdobogtatja az igazi hardcore linuxos szívet, de azért mégis egy fokkal felhasználóbarátabb meg csili-vilibb, ami meg az ellustult, eye candy-re rámozdult felhasználói énemnek imponál. Akkor az 5.10-es, Breezy Badger kódnévre keresztelt változatnál jártak. Feltettem, és rövid időn belül kiderült, hogy jól választottam. Nagyon kellemes csalódás volt sok szempontból, hogy a Linux nagyon kikupálódott az elmúlt években (2003 és 2005 között nem használtam sehol), és most már valóban felhasználóbarát, laikusok számára is használható oprendszerré vált. Az Ubuntu meg tényleg jól van összerakva, és a dizájnja is szép, na.
Aztán eljött a június, és a 6.06-os, Dapper Drake verzió, és az upgrade, amitől, Debian alap ide, Debian alap oda, tartottam egy kicsit. De minden simán zajlott, pár óra várakozás és kb. egy óra kézi hangolás után teljesen működőképes rendszert kaptam, és a legjobb az volt, hogy több idegesítő bugot kijavítottak, bizonyos programokat jobbakra cseréltek, stb, egyszóval tényleg használhatóbb lett az egész.
Pár napja kijött a következő, 6.10-es, Edgy Eft változat. (Ez is tetszik, hogy hathavonta kijön a frissítés, igaz, a Dapper csúszott két hónapot, de most behozták a lemaradást.) A frissítés olyan könnyű volt, hogy szinte észre se vettem, csak kellett bő két óra, amíg letöltötte és felrakta az új csomagokat. Minimális interakció, semmi szívás, minden működik, és megint szebb és jobb lett, egy sor bugfix, áttekinthetőbb konfiguráció, sorolhatnám.
És benne van a Firefox 2.0 is, ahol eddig egy igazán figyelemre méltó változtatást láttam: sokkal de sokkal gyorsabban és simábban jeleníti meg a lapokat. De tényleg.
Megjegyzés küldése