Tegnap furcsa dolog esett meg velem. Nemrég az új fürdőszobába beszereztünk egy ilyen csészére akasztható WC-illatosítót, ill. -tisztítót. Csakhogy az ülőke peremvastagsága a kerület legtöbb pontján vastagabb, mint amire a műanyagtartályocska tervezői gondoltak, így aztán nem teljesen jól ült azon a helyen, ahova tettük. Tegnap reggel, ahogy kell, álmosan kibotorkáltam, elintéztem, amit ilyenkor szokás, majd öblítettem. Eddig még semmi rendkívüli. Ezután azonban, ahogy odapislantottam, észrevettem, hogy az öblítőnek hűlt helye. Kérdeztem Gabit, levette-e, de miután a válasza negatív volt, kénytelen voltam bevallani, hogy akkor bizony leöblítettem. A levegőben maradt a kérdés, hogy nem akadt-e valahol el, ahol aztán később egy jó kis dugulást okozhat.
Anélkül, hogy a szaftosabb részletekbe belemennék, késő délutánra kiderült, hogy ez a helyzet. Úgyhogy nekiálltam leszerelni a WC-csészét, ami szerencsére csupán két csavar meglazításából állt, és az illesztésnél meg is találtuk a bűnöst. Szerencsére még azelőtt, hogy komolyabb problémánk adódott volna belőle, vagy hogy kellően gusztustalanná vált volna a művelet.
A tanulság? Tessék figyelni az öblítő elhelyezésére, mert kellő körültekintéssel kínos pillanatokat spórolhat meg magának az ember.
Megjegyzés küldése