Most már aztán tényleg tele van a hócipőm ezzel az egész MSZP-s bagázzsal is. Nem titkolom, leginkább azért ellenszenves a Fidesz, és azért nem vagyok hajlandó rájuk szavazni, mert annak ellenére, hogy tiszta lappal indultak 90-ben, hihetetlen arroganciával és pofátlansággal kezdték el barátaiknak és üzletfeleiknek juttatni a legzsírosabb üzleteket, amint hatalomra kerültek (ld. bánya- és szőlőügyek, stb.). Ezt soha nem fogom tudni megbocsájtani nekik.
Persze mindig is tudtam, hogy az MSZP is megéri a pénzét, de a héten két olyan ügy is felszínre került, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik, hogy a MeH a vezetői számára tréninget szervez, mintegy 160 órában, óránként közel 50 000 Ft-ért. Mivel az összeg a közbeszerzési törvény által előírt határ alatt van, közvetlenül választották ki a céget, és mit tesz Isten, pont Batiz András cégére esett a választás. Ami akkor is elfogadhatatlan, ha ők a legjobbak a piacon, és az órabér sem irreálisan nagy összeg. Ha. Addig oké, hogy a közbeszerzés macerás, drága, és sokáig tart, és ha csak lehet, érdemes elkerülni. De akkor nem a volt kormányszóvivőnek kéne adni a feladatot, különben még az lehet a látszat, hogy a haveroknak juttatunk állami pénzeket.
A másik ügy, amit ma olvastam, Zuschlag János volt MSZP-s képviselő remek pályázati rendszere. Néhány fiktív alapítvány, fiktív pályázatok, a bírálóbizottságokban elhelyezett haverok, akik maguktól tudják, kinek kell ítélni a pályázatot, aztán néhány fiktív számla, elsumákolt elszámolás, és már kész is az olajozottan működő aranybánya, négy év alatt kb. 50 milla.
Csoda, ha az átlagembernek is kedve szottyan egy kis ügyeskedésre, adócsalásra, BKV-bliccelésre?
2007. június 28., csütörtök
2007. június 25., hétfő
Kívánságműsor
Előfordul időnként, hogy a kocsiban a Sláger rádiót hallgatom, kb. két-három szám erejéig, amikoris rájövök, hogy ezeket a számokat legutóbb tegnap hallottam (jó esetben, rosszabb esetben néhány órával korábban), és már a könyökömön jönnek ki. Ilyenkor általában keresgélek egy darabig az állomások között, aztán feladom és kikapcsolom az egészet.
Amiért most ezt szóba hozom, az az adó kívánságműsora. Nem ritka ugyanis az olyan betelefonáló, aki csak annyit mond: "Kovács Józsefné vagyok Mezőtúrról, és egy számot szeretnék kérni. Köszönöm!" Na ne mondja, kedves, egy számot? Hát, nem tudom, lássuk csak... igen, akad itt olyasmi. Könyörgöm, hogy lehet egy könnyűzenei kívánságműsortól ilyet kérni? És hogy lehet egy ilyen kérést bejátszani? Vicc az egész. Az i-re a pontot egy tegnapi telefon tette fel, hasonló stílusban: "szeretnék egy számot kérni a keresztlányomnak". Mire megszólal Joe Cocker érces hangján: "Baby take off your coat, real slow...". Bravó, ízléses választás, a keresztlányának.
Amiért most ezt szóba hozom, az az adó kívánságműsora. Nem ritka ugyanis az olyan betelefonáló, aki csak annyit mond: "Kovács Józsefné vagyok Mezőtúrról, és egy számot szeretnék kérni. Köszönöm!" Na ne mondja, kedves, egy számot? Hát, nem tudom, lássuk csak... igen, akad itt olyasmi. Könyörgöm, hogy lehet egy könnyűzenei kívánságműsortól ilyet kérni? És hogy lehet egy ilyen kérést bejátszani? Vicc az egész. Az i-re a pontot egy tegnapi telefon tette fel, hasonló stílusban: "szeretnék egy számot kérni a keresztlányomnak". Mire megszólal Joe Cocker érces hangján: "Baby take off your coat, real slow...". Bravó, ízléses választás, a keresztlányának.
2007. június 24., vasárnap
Múzeumok éjszakája
Szombaton Múzeumok éjszakája volt, ennek alkalmából ismét megpróbáltunk eljutni Gabival a Szépművészeti Múzeum inka-kiállítására, amit már egyszer, a Múzeumok Majálisán megkíséreltünk. Akkor azért tettünk le róla, mert a pluszprogramok miatt, amit akkor rendeztek, a belépőjegy ára a többszöröse volt a normál árnak. Most úgy tűnt, hogy az egész megúszható azzal az 1200 Ft-os belépőjeggyel, ami ezen az éjszakán az összes programban résztvevő múzeumba jó; ami nem rossz ár, ahhoz képest, hogy a teljesárú belépőjegy egyébként 2400 Ft.
Persze ez másoknak is eszébe jutott, úgyhogy a múzeumnál hatalmas tömeg volt, a bejárat előtti rácsos kapu le volt zárva, előtte pedig hosszú sor kígyózott, még a múzeum oldalában, a Dózsa György úton is, és nem lehetett tudni, hogy mikor és hány embert eresztenek be legközelebb. Szemben, a Műcsarnokban is nagy sor állt, szóval végül feladtuk a várakozást. A történet plusz érdekessége, hogy a Felvonulási téri parkoló kb. fele teljesen üres volt, és ki voltak helyezve "parkolni tilos" táblák. Mint kiderült, azért, mert jövő szombaton (!) Kapcsolat-koncert lesz, de a héten már kezdik építeni a pódiumokat, és addig ki kell ürülnie a térnek. Ez rendben is volna, de hogy miért pont ezen az éjszakán kell elkezdeni a tér lezárását, az már jó kérdés...
A Hősök teréről a Páva utcai Holokauszt Múzeumba mentünk, onnan pedig a közeli Zwack Múzeumba (ilyen is van). Itt többek között megtudtuk, hogy a Jack Daniel's-hez hasonlóan, amit a mai napig csak és kizárólag Lynchburgben gyártanak, az évi hárommillió liter Unicumot is ott, a Soroksári úton állítják elő, 40 féle gyógynövény felhasználásával, és maguk a dolgozók sem tudják, hogy milyen gyógynövényeket használnak, mert a recept csak annyit mond, hogy "végy két marokkal a 2-es számú zacskóból".
Persze ez másoknak is eszébe jutott, úgyhogy a múzeumnál hatalmas tömeg volt, a bejárat előtti rácsos kapu le volt zárva, előtte pedig hosszú sor kígyózott, még a múzeum oldalában, a Dózsa György úton is, és nem lehetett tudni, hogy mikor és hány embert eresztenek be legközelebb. Szemben, a Műcsarnokban is nagy sor állt, szóval végül feladtuk a várakozást. A történet plusz érdekessége, hogy a Felvonulási téri parkoló kb. fele teljesen üres volt, és ki voltak helyezve "parkolni tilos" táblák. Mint kiderült, azért, mert jövő szombaton (!) Kapcsolat-koncert lesz, de a héten már kezdik építeni a pódiumokat, és addig ki kell ürülnie a térnek. Ez rendben is volna, de hogy miért pont ezen az éjszakán kell elkezdeni a tér lezárását, az már jó kérdés...
A Hősök teréről a Páva utcai Holokauszt Múzeumba mentünk, onnan pedig a közeli Zwack Múzeumba (ilyen is van). Itt többek között megtudtuk, hogy a Jack Daniel's-hez hasonlóan, amit a mai napig csak és kizárólag Lynchburgben gyártanak, az évi hárommillió liter Unicumot is ott, a Soroksári úton állítják elő, 40 féle gyógynövény felhasználásával, és maguk a dolgozók sem tudják, hogy milyen gyógynövényeket használnak, mert a recept csak annyit mond, hogy "végy két marokkal a 2-es számú zacskóból".
2007. június 20., szerda
A Magyar Rádió végnapjai
A Magyar Rádió már régóta vívja haláltusáját, anyámon keresztül viszonylag rendszeresen értesülök azokról a dilettáns, átgondolatlan intézkedésekről, amelyeket az aktuális vezetőség hoz, és amelyek a Rádió fokozatos leépüléséhez vezettek.
Nem akarom és nem is tudnám felidézni az elmúlt 10 év minden ilyen változását, egy részük a sajtóban is napvilágot látott, mások csöndben elsikkadtak. Utóbbiból az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor bevezették az SAP rendszert és az ezzel összekötött elektronikus beléptetőkapukat (addig a portaszolgálat figyelt arra, hogy ki megy be), mintegy 300 millió forintért, miközben az SAP-t vállalatok, nem pedig közszolgálati médiumok irányítására találták ki. Ebben az időben a Rádió Művészeti Főszerkesztőségének éves műsorkészítési kerete (a belsős dolgozók bérét nem számítva) mintegy 20 millió forint volt, ezt azonban évről évre csökkentették, mondván, hogy nincs rá pénz. (A számok nem biztos, hogy pontosak, az arányok igen.) Az is meredek volt, mikor az Ericcsontól áthozott gazdasági igazgató megkérdezte, hogy a dramaturgok és rendezők ledolgozzák-e a napi 8 órájukat.
Mindezt csak azért mondom el, mert most megint új igazgatója van a Rádiónak, ismét új, világ- (de legalábbis Magyar Rádió-) megváltó tervekkel, Such György személyében. A probléma: évek óta csökken a hallgatottság. Megoldás: átláthatóbb műsorszerkezet. Ezt persze már sokan mondták. Most azonban például a Petőfi adóból egy csapással kereskedelmi mintára múködő, egy számítógépet és egy bemondót igénylő, 24 órás könnyűzenei rádiót csináltak. Namost ezzel a következő problémák vannak:
A probléma világos: a Magyar Rádió túl drága, a mindenkori kormányban (oldaltól függetlenül) nincs meg a hajlandóság, hogy a kultúrát a költségvetésből jelentősen, a költségeinek megfelelően támogassa, valamit tehát tenni kell. De nem hiszem, hogy a meglévő struktúra fokozatos kibelezése, ellehetetlenítése megoldást jelentene bármire. Csak azt érik el vele, hogy lassan nincs olyan jelenlegi vagy volt Rádiós dolgozó, aki ezért vagy azért ne haragudott volna meg végleg a Rádióra. Ennél akkor már sokkal jobb lenne, ha egy tollvonással az egészet, úgy ahogy van, felszámolnák, és teljesen új alapokról felépítenének egy új struktúrát, új helyszínen, válogatott új és régi emberekkel. Ez persze csak utópia.
Nem akarom és nem is tudnám felidézni az elmúlt 10 év minden ilyen változását, egy részük a sajtóban is napvilágot látott, mások csöndben elsikkadtak. Utóbbiból az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor bevezették az SAP rendszert és az ezzel összekötött elektronikus beléptetőkapukat (addig a portaszolgálat figyelt arra, hogy ki megy be), mintegy 300 millió forintért, miközben az SAP-t vállalatok, nem pedig közszolgálati médiumok irányítására találták ki. Ebben az időben a Rádió Művészeti Főszerkesztőségének éves műsorkészítési kerete (a belsős dolgozók bérét nem számítva) mintegy 20 millió forint volt, ezt azonban évről évre csökkentették, mondván, hogy nincs rá pénz. (A számok nem biztos, hogy pontosak, az arányok igen.) Az is meredek volt, mikor az Ericcsontól áthozott gazdasági igazgató megkérdezte, hogy a dramaturgok és rendezők ledolgozzák-e a napi 8 órájukat.
Mindezt csak azért mondom el, mert most megint új igazgatója van a Rádiónak, ismét új, világ- (de legalábbis Magyar Rádió-) megváltó tervekkel, Such György személyében. A probléma: évek óta csökken a hallgatottság. Megoldás: átláthatóbb műsorszerkezet. Ezt persze már sokan mondták. Most azonban például a Petőfi adóból egy csapással kereskedelmi mintára múködő, egy számítógépet és egy bemondót igénylő, 24 órás könnyűzenei rádiót csináltak. Namost ezzel a következő problémák vannak:
- Sok irodalmi, szórakoztató műsor ment a Petőfin, ami a Kossuth merev műsorszerkezetébe az óránkénti hírolvasás miatt nem fért bele. Ez most megszűnt, nem lesz pl. kabarécsütörtök.
- A cél a hallgatottság növelése. Egyrészt nem hiszem, hogy ezen a téren hatásosan lehetne versenyezni a rengeteg, régóta üzemelő kereskedelmi adóval. De még ha sikerül is, mi a halgatottság növelésének célja? Kereskedelmi adók esetében természetesen a reklámbevételek növelése. A közszolgálati rádiónak azonban erre nem (vagy alig) van szüksége, mivel nem ebből él. A másik (nagyon nemes) cél az lehet, hogy ha az adó valamiféle értéket közvetít, akkor nagyobb hallgatottság mellett értelemszerűen több hallgatóhoz jut el az érték, akármi legyen is az. Na de ha csak könnyűzenét adnak, akkor mi ez az érték?
A probléma világos: a Magyar Rádió túl drága, a mindenkori kormányban (oldaltól függetlenül) nincs meg a hajlandóság, hogy a kultúrát a költségvetésből jelentősen, a költségeinek megfelelően támogassa, valamit tehát tenni kell. De nem hiszem, hogy a meglévő struktúra fokozatos kibelezése, ellehetetlenítése megoldást jelentene bármire. Csak azt érik el vele, hogy lassan nincs olyan jelenlegi vagy volt Rádiós dolgozó, aki ezért vagy azért ne haragudott volna meg végleg a Rádióra. Ennél akkor már sokkal jobb lenne, ha egy tollvonással az egészet, úgy ahogy van, felszámolnák, és teljesen új alapokról felépítenének egy új struktúrát, új helyszínen, válogatott új és régi emberekkel. Ez persze csak utópia.
Extra.hu
Pár napja Gabival kitaláltuk, hogy átmenetileg szükségünk lenne egy felső szintű domainre, minimális tárhellyel együtt. Sajnos az ilyen csomagok a legtöbb magyar szolgáltatónál 7-8000 Ft-ba kerülnek évente, ami egy poén kedéért (ugyanis valami ilyesmiről van szó) kicsit sok. Aztán felmerült az is, hogy tárhely nem kell, felrakom a tartalmat az egyetemi szerverre, csak domain redirekt kell. Igenám, de ebből is drága (7000 Ft + ÁFA két évre) az olyan, ami nem direktben átirányít, hanem proxiz, azaz megőrzi az URL-t a böngésző címsorában.
Aztán az is felmerült, hogy hagyjuk a domain regisztrációt, úgyis macerás, csak találjunk egy jó ingyenes tárhelyszolgáltatót, lehetőleg nem túl agresszív reklámcsíkkal, az se baj, ha a tárhely nevetségesen kicsi. Így bukkantunk az extra.hu-ra, ahol legnagyobb meglepetésemre nincsen semmi reklám, azonnali online regisztráció, 2GB tárhely (fizetős helyeken ez már elég komoly pénz), és még PHP meg MYSQL is van hozzá (bár erre nekünk most nincs szükségünk). És tényleg nincs reklám, egyedül egy nagyon kicsi, háromgombos, "toolbar" jelenik meg a jobb alsó sarokban, az egyik gombja a főoldalra visz, a másik valami chatszobába, a harmadik pedig elrejti a toolbart. És működik is, nem lassú, mint a csiga. Csak azt nem értem, hogy akkor miből élnek meg...
Aztán az is felmerült, hogy hagyjuk a domain regisztrációt, úgyis macerás, csak találjunk egy jó ingyenes tárhelyszolgáltatót, lehetőleg nem túl agresszív reklámcsíkkal, az se baj, ha a tárhely nevetségesen kicsi. Így bukkantunk az extra.hu-ra, ahol legnagyobb meglepetésemre nincsen semmi reklám, azonnali online regisztráció, 2GB tárhely (fizetős helyeken ez már elég komoly pénz), és még PHP meg MYSQL is van hozzá (bár erre nekünk most nincs szükségünk). És tényleg nincs reklám, egyedül egy nagyon kicsi, háromgombos, "toolbar" jelenik meg a jobb alsó sarokban, az egyik gombja a főoldalra visz, a másik valami chatszobába, a harmadik pedig elrejti a toolbart. És működik is, nem lassú, mint a csiga. Csak azt nem értem, hogy akkor miből élnek meg...
2007. június 12., kedd
Az iWiW és a reklám
Az iWiW-en ma ismerősnek jelölt A Stoppal utazól Sporolj" (sic! az idézőjel is), ezzel betelt a pohár, az alábbi levelet írtam az iWiW gárdájának.
Tisztelt iWiW!
Az utóbbi hónapokban sajnos nagy "divat" lett az iWiW reklámcélú felhasználása: sokan beregisztrálják vállalkozásukat, üzletüket, aztán boldog-boldogtalant bejelölnek ismerősnek. Csak az elmúlt egy hónapban a következő ilyen jelölésekről kaptam értesítést:
* Gyomaendrődi Apartmanház
* K2 Söröző
* *****Ötcsillagos Story a Sztármagazin
* A Stoppal utazól Sporolj"
Az már csak hab a tortán, hogy az iWiW egy régi-régi hiányossága miatt ezekből csak annyit látok, hogy "apartmanház ismerősnek jelölt", "sztármagazin ismerősnek jelölt", stb. A jelenség annál is idegesítőbb, hogy legalábbis az én esetemben a jelölések kb. ötven százalékát ilyenek teszik ki.
Meglátásom szerint ezek mind ütköznek az iWiW felhasználási szabályzatával, ugyanis a felhasználói név (idézek:) "burkolt vagy nyílt reklámhordozónak tekinthető". Ennek megfelelően mind a négy felhasználót (mint ahogy korábban másokat is) jelentettem. Sajnos azonban semmi nem történt: a felhasználók továbbra is ott vannak,gyűjtik az ismerősöket, és Önöktől sem kaptam indoklást arra nézve,
hogy miért nem törölték a regisztrációjukat. És ami még rosszabb: az, hogy ezeket a regisztrációkat nem törlik, olaj a tűzre, mások is vérszemet kapnak. Most már ott tartok, hogy a saját regisztrációm törlését fontolgatom.
Legyenek szívesek, vegyék komolyan saját szabályzatukat, és töröljék ezeket a felhasználókat mihamarább. Én az önök helyében azt is megfontolnám, hogy figyelmeztessem az ezeket meghívó felhasználókat a szabályzat pontjaira.
republikánus = kreacionista
Nyenyec többször írt a blogjában arról, hogy az amerikaiak milyen nagy hányada utasítja el a teremtéselméletet az evolúcióelméletet és hisz a kreacionizmusban. Most a magyar sajtóban is napvilágot látott egy a Gallup által végzett amerikai felmérés, roppant tanulságos számokkal.
Kiderül például, hogy az amerikaiak 43%-a szó szerint elhiszi a teremtéselméletet, tehát valóban hisz abban, hogy Isten ötezerhétszázvalahány éve (a cikk szerint tízezer, de ha jól tudom, ebben a kérdésben a zsidó időszámítás az autentikus forrás) abban a formájában teremtette meg a világot és benne az embert, ahogy az a Bibiliában le van írva. Az is elég meredek adat, hogy a republikánus párt három elnökjelöltje is elutasítja az evolúciót.
Hajrá, 21. század!
Kiderül például, hogy az amerikaiak 43%-a szó szerint elhiszi a teremtéselméletet, tehát valóban hisz abban, hogy Isten ötezerhétszázvalahány éve (a cikk szerint tízezer, de ha jól tudom, ebben a kérdésben a zsidó időszámítás az autentikus forrás) abban a formájában teremtette meg a világot és benne az embert, ahogy az a Bibiliában le van írva. Az is elég meredek adat, hogy a republikánus párt három elnökjelöltje is elutasítja az evolúciót.
Hajrá, 21. század!
2007. június 8., péntek
Vásároljon hitelből!
Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a személyi hiteleket hirdető TV-reklámok, hogy asszongya: "Vásárolgatni szeretne, de nincsen pénze? Hívja az X hitelintézetet gyorskölcsönért!", meg "A feleségem a tengerhez szeretne utazni, az anyósom a hegyekbe vágyik. Még nem tudom, hová utazunk, de azt már tudom, miből! Csak felhívom az Y bank gyorshitelvonalát, és máris a kezemben 300 000 Ft!"
Eléggé spórolós ember vagyok, csak azt veszem meg, amiről úgy hosszabb gondolkodási idő után is úgy gondolom, hogy valóban szükségem van rá. Soha a világon eszembe nem jutna hitelből venni olyasmit, ami nélkül meg lehet lenni, úgymint színes-TV, HiFi, bicikli a gyereknek, vagy éppen nyaralás. Ugyanakkor hírekből, cikkekből tudom, hogy Magyarországon egyre többen nyaralnak hitelből, mert állítólag "ciki", ha valaki szeptemberben nem tud egy tengerparti nyaralásról beszámolni. Akkor már inkább nyisson egy bankszámlát előző évben, és tegye félre havonta a törlesztőrészletnek megfelelő összeget... Persze azt is tudom, hogy nem tud mindenki bánni a pénzzel. Talán meg kéne nekik mondani, hogy az a sok TV-reklám is az általuk fizetett kamatból megy.
Eléggé spórolós ember vagyok, csak azt veszem meg, amiről úgy hosszabb gondolkodási idő után is úgy gondolom, hogy valóban szükségem van rá. Soha a világon eszembe nem jutna hitelből venni olyasmit, ami nélkül meg lehet lenni, úgymint színes-TV, HiFi, bicikli a gyereknek, vagy éppen nyaralás. Ugyanakkor hírekből, cikkekből tudom, hogy Magyarországon egyre többen nyaralnak hitelből, mert állítólag "ciki", ha valaki szeptemberben nem tud egy tengerparti nyaralásról beszámolni. Akkor már inkább nyisson egy bankszámlát előző évben, és tegye félre havonta a törlesztőrészletnek megfelelő összeget... Persze azt is tudom, hogy nem tud mindenki bánni a pénzzel. Talán meg kéne nekik mondani, hogy az a sok TV-reklám is az általuk fizetett kamatból megy.
2007. június 7., csütörtök
(P)hD
A menyasszonyom tegnap sikeresen megvédte a doktori disszertációját, így hamarosan (a doktori bizottság jóváhagyása után) újabb doktorral bővül a magyar tudományos élet. Az apjától természetesen sztetoszkópot kapott ajándékba (régen be volt ígérve, Gabi mégis elfeledkezett róla), a húgától egy orvosi pecsétet, az öccsétől pedig "élete első vizitdíját", többek között.
Nekem még egy kicsit odébb van a vége, azt szoktam mondani "viccesen", hogy már hat éve küzdök azért, hogy a monogramom elé még egy P betűt is odailleszthessek. Hja, ennél olcsóbban megúsznám egy névváltoztatással.
Nekem még egy kicsit odébb van a vége, azt szoktam mondani "viccesen", hogy már hat éve küzdök azért, hogy a monogramom elé még egy P betűt is odailleszthessek. Hja, ennél olcsóbban megúsznám egy névváltoztatással.
2007. június 4., hétfő
Hobbiprojekt
Minden valamirevaló informatikus tudja, hogy időnként szükség van egy kis hobbiprogramozásra, amikor a saját kedvünkre, a kihívás, az érdekes feladat kedvéért, vagy épp egy új programozási nyelv, eszköz vagy könyvtár megismeréséért állunk neki programozni. A legutóbbi ilyen "pet project"-em tavaly nyáron a Set! nevű kártyajáték számítógépes változatának elkészítése volt, akkor a másodlagos cél a python nyelv alaposabb megismerése volt. (Először pythonban a wikipédiához készítendő botok kapcsán programoztam.)
Az idei projektnél ismét a pythonra esett a választás, ezúttal azonban nem az alapnyelv kedvéért, hanem a pythonban megvalósított TurboGears webes alkalmazásfejlesztő környezet kipróbálása miatt. A feladatot pedig az élet diktálta: Gabival rendszeresen könyveljük a költségeinket, kiadásainkat, hogy áttekintést kapjunk arról, mire mennyit költöttünk. Eddig az OpenOffice táblázatkezelőjét használtuk erre, de igegesített, hogy nem lehet különböző szempontok szerint szűrni, keresni. Megnéztem néhány ingyenes könyvelőprogramot is, de ezek meg túl bonyolultnak bizonyultak a mi céljainkhoz, mindegyik pontos kettős könyvelést vezet, és elsősorban bankszámlák és hitelkártyák nyilvántartására szolgál. Ha az ember a kézpénzes kiadásokat is követni akarja, akkor vagy nagyon pontosan kell minden kiadást és bevételt könyvelni, vagy a valós és a könyvelés alapján rendelkezésre álló összeg között hamar eltérés adódik.
Egyszóval hamar kiderült, hogy egy saját fejlesztésű alkalmazás lenne a legmegfelelőbb. A TurboGears-szel már egy keveset ismerkedtem korábban, így nem kellett abszolút nulláról kezdeni, de így is elég kellemes élmény, hogy egy szűk hét alatt sikerült a teljes tervezett funkiconalitást megvalósítanom, az egyes tételekhez rendelhető különféle címkékkel (a'la Gmail) sokféle szűrési lehetőséggel, jó kis ajaxos kényelmi funkciókkal, ahogy kell.
Az idei projektnél ismét a pythonra esett a választás, ezúttal azonban nem az alapnyelv kedvéért, hanem a pythonban megvalósított TurboGears webes alkalmazásfejlesztő környezet kipróbálása miatt. A feladatot pedig az élet diktálta: Gabival rendszeresen könyveljük a költségeinket, kiadásainkat, hogy áttekintést kapjunk arról, mire mennyit költöttünk. Eddig az OpenOffice táblázatkezelőjét használtuk erre, de igegesített, hogy nem lehet különböző szempontok szerint szűrni, keresni. Megnéztem néhány ingyenes könyvelőprogramot is, de ezek meg túl bonyolultnak bizonyultak a mi céljainkhoz, mindegyik pontos kettős könyvelést vezet, és elsősorban bankszámlák és hitelkártyák nyilvántartására szolgál. Ha az ember a kézpénzes kiadásokat is követni akarja, akkor vagy nagyon pontosan kell minden kiadást és bevételt könyvelni, vagy a valós és a könyvelés alapján rendelkezésre álló összeg között hamar eltérés adódik.
Egyszóval hamar kiderült, hogy egy saját fejlesztésű alkalmazás lenne a legmegfelelőbb. A TurboGears-szel már egy keveset ismerkedtem korábban, így nem kellett abszolút nulláról kezdeni, de így is elég kellemes élmény, hogy egy szűk hét alatt sikerült a teljes tervezett funkiconalitást megvalósítanom, az egyes tételekhez rendelhető különféle címkékkel (a'la Gmail) sokféle szűrési lehetőséggel, jó kis ajaxos kényelmi funkciókkal, ahogy kell.
Darvas
Elment hát Darvas Iván is. Színpadon legutóbb 2001-ben láttam, a Peter Shaffer rendezte Amadeusban, Salieriként, Alföldi Róbert oldalán. Az előadás annyira tetszett, hogy azóta is emlegetem, pedig a film-eredetije annyira kitűnő, hogy amellett nehéz emlékezeteset alkotni. Nekik sikerült.
Amikor egy-egy ilyen, Darvashoz hasonló kaliberű színészóriás meghal, valamiért mindig az jut eszembe, hogy a gyerekeimnek már nem fog sokat mondani a nevük, mint ahogy nekünk sem mond sokat sok olyan színész neve, akik szüleink fiatalkorában voltak meghatározók. Persze nyilván hallottunk ezt-azt, láttuk egyiket-másikat régi filmeken, de azért ez mégsem ugyanaz.
Amikor egy-egy ilyen, Darvashoz hasonló kaliberű színészóriás meghal, valamiért mindig az jut eszembe, hogy a gyerekeimnek már nem fog sokat mondani a nevük, mint ahogy nekünk sem mond sokat sok olyan színész neve, akik szüleink fiatalkorában voltak meghatározók. Persze nyilván hallottunk ezt-azt, láttuk egyiket-másikat régi filmeken, de azért ez mégsem ugyanaz.
2007. június 1., péntek
Utcanézet a térképen
A Google Maps legújabb alkotása az ún. "Street View", amivel a legnagyobb amerikai városok térképén az utcákra klikkelve panorámafényképeken tekinthetjük meg a város tetszőleges pontját. Egyszerűen zseniális! Most már nem lehet kifogás az sem, hogy "soha nem jártam ott, hogy fogom akkor felismerni?", hiszen előre meg lehet nézni... Fantasztikus, micsoda meló lehetett ezt rögzíteni.
Erről jut eszembe: a SZTAKI-s kutatócsoportunknak is van egy panorámakamerája, azt az autó tetejére szerelve, egy GPS-sel kiegészítve mi is tudnánk hasonló adatbázist készíteni. Aztán persze kellene egy ügyes szoftver, ami a panorámafilmből kinyeri az állóképeket az egyes pontokhoz, meg valami, ami ráhúzza mindezt a térképre. Hmm. Nem is tűnik olyan nehéznek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)