A hétvége nagyrészt a zene jegyében telt. Szombaton este az Abigél c. musical bemutatójára mentünk (ld. korábbi poszt) a Thália színházba. Jól sikerült, lendületes előadás, bár épp a lendületessége miatt a vártnál kevésbé adta vissza azt az alaphangulatot, hogy az internátusban milyen lassú egyhangúságban telnek a napok. Viszont sikerült tulajdonképpen a teljes cselekményt belesűríteniük az előadásba, alig maradt ki jelenet, lényeges cselekményszál pedig egyátalán nem.
Tegnap, azaz vasárnap délután pedig hangversenyre mentünk, a Don Giovanni „ifjúsági”, két órára rövidített előadására. Ez is nagyon kellemes volt, a zenekar és az énekesek is felülmúlták az előzetes elvárásaimat, tehát az a tény, hogy egy zeneiskolában tartott ifjúsági előadás volt, nem jelentett egyúttal minőségi engedményt is. (Lehet, hogy vájtfülű operarajongók nem értenének velem egyet.)
Este aztán sikerült a szakállnyíróval 1 mm-esre vágnom a szakállamat, annyira elmerültem ugyanis a gondolataimban, hogy vágás előtt elfelejtettem beállítani a gépet a szokásos 5 mm-es távolságra. Menet közben persze feltűnt, hogy valami nem stimmel, de akkor már késő volt. Blama. Kb. 14 éve borotválkozom, és öt éve van szakállam is, de ilyen még nem történt velem.
Megjegyzés küldése