Raclette és fondue

Tegnap este az unokahúgaim voltak vendégségben nálunk. A nagyobbiktól és a barátjától nászajántékba kaptunk egy csokifondükészletet, és abban maradtunk, hogy majd együtt próbáljuk ki valamelyik őszi napon, aztán ahogy szokott lenni, csak halogattuk, halogattuk. Most meg kapóra jött a kisebbik születésnapja, és végre sikerült mindenkinek megfelelő időpontot is találni. A fondü előtt a szintén nászajándékba kapott raclette-sütővel vacsoráztunk. Aki esetleg nem ismerné (én sem ismertem kb. egy évvel ezelőttig), a raclette egy zsíros, jól olvadó francia sajt, a raclette sütő meg egy olyan alkalmatosság, aminek a tetején egy teflonlapon húst, zöldséget, ilyesmiket lehet sütögetni, a lap alatt meg körben hat teflonkanál van, ezekbe ennek a bizonyos raclette-nek a szeleteit kell rakni, és amikor kellően megolvadtak, kiborítani a tányérba. Raclette sajt ugyan itthon is kapható, de csak a francia érdekeltségű áruházláncokban, meg talán a sajtüzletekben, de nyilván egyik helyen sem tartozik az olcsóbbak közé. Viszont remekül működik mindenféle zsírosabb, keményebb sajtfélével, így trappistával, goudával, ementálival, stb. A raclette-ben és a fondüben is az tetszik, hogy olyan szociális lesz tőle a vacsora, mert nem lehet csak lapátolni, van idő közben beszélgetni, borozgatni.