Sáriévi

Alig nézünk TV-t, de tényleg. Két műsor van, amit viszont rendszeresen megnézünk. Az egyik a Dr. House, ami többnyire jó szokott lenni, de azért nem mindig, a másik pedig A társulat. Ami klasszisokkal jobb, mint a Megasztár meg a hasonló kereskedelmi műsorok, egyrészt mert itt az élő adásokba jutottak tényleg tudnak énekelni, másrészt mert szakmaibb a műsor. Persze itt is van azért telefonos szavazás, ami megnehezíti a zsűri munkáját, és szerintem a szereposztást is (merthogy ugye az lenne a cél, hogy egy működőképes szereposztás alakuljon ki a végére), de nyilván jelentős bevételt jelent a tévének, amiről nem hajlandók lemondani még a közszolgálatiság jegyében sem. Nincs is ezzel igazán gond, a szavazás eredményét épp csak annyira számítják be, hogy a szavazók ne gondolják teljesen értelmetlennek az emelt díjas SMS-eket, és a vége felé közeledve remélhetőleg még ezt is tovább fogják csökkenteni. Viszont van a műsornak egy borzasztóan kínos gyenge pontja, Sáriévi. Sáriévi az a szőkep*csa (tudom, hogy ez a szó idegen a blog eddigi hangvételétől, de más szóval tényleg nem tudom jellemezni), aki az öltözőben faggatja a versenyzőket. De még ez sem lenne gond, ha nem lenne teljesen alkalmatlan a feladatára. Ugyanis nem tud kérdezni. „Hát mindannyian nagyon izgultunk érted.” – mondja, és már dugja is a mikrofont a szereplő orra alá. Mit lehet erre válaszolni? Egyszerűen kínos.