Nemrég megvettem Stanislaw Lem utolsó könyvét, a DiLEMmákat. Ezek nem tudományos-fantasztikus írások, hanem közéletiek, a szerző halálát közvetlenül megelőző évekből. A fülszöveg szerintEz a köny az aktuális "korszellemet" szedi ízekre. Lem ezen esszéiben az itt és most eseményeinek keserű hangú kommentátora.Ami a kerserű hangot illeti, a kiadónak igaza van. De csalódtam, ugyanis nem éles és találó kritikát találtam, hanem egy öregember siránkozásait, a "semmi sincs már úgy, ahogy régen", "bezzeg az én koromban" fajtából. A modern zene, képzőművészet, irodalom egyaránt megkapja a magáét. A politikai témájú cikkei (pl. Amerika Irak-politikájáról) pedig vagy már nem aktuálisak, vagy legjobb szándékkal is középszerűek a maguk nemében.
Visszakanyarodva az irodalomhoz, valamiért Lem szemében különösen fájdalmas tüske a Harry Potter regények sikere, és szinte nincs olyan esszéje (az eddig olvasott mintegy tucatnyiból), amelyikben ne mondana oda egyet a "varázslóiskolákkal foglalkozó számos kötet"-nek, amelyek szerepe "egyúttal ügyes menekülés a nehezen megszokható újdonságoktól" (kiemelés tőlem). Nem hiszem, hogy HP vagy Rowling különösebben a védelmemre szorulna. De tény, hogy az összes eddig megjelent könyvet olvastam, és tetszettek, Rowling igazán élvezetes és színvonalas stílusban ír, műve távolról sem ponyvairodalom, mint azt Lem sugallja, ráadásul a regényeket szinte nem lehet letenni, pedig koránt sem vékonyak. Szerintem a nagymúltú angol ifjúsági irodalom méltó folytatásai. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekedett Lem mondjuk Lewis Caroll Alice csodaországban-járól, az mi, ha nem "menekülés a valóságtól"? Ettől vajon kevésbé értékes? Aligha. De eddig még lehetne ízlés kérdése is, ami elszomorított, az az, hogy Lem láthatóan úgy alkotott sommás véleményt, hogy a kritizált művet el sem olvasta, sőt, vélhetően nem is tájékozódott a tartalma felől, máskülönben nem írna olyanokat, hogy
éppen ezért uralkodik ma a világon akkora igény a varázslóiskolákra, amelyekben Harry Potter gyermeki könnyedséggel szerez diplomát természetfölötti hatalmakbólHa egy kicsit is ismerné a regényeket, tudná, hogy gyermeki könnyedség aztán igazán nem sok van bennük.
Én miért nem tudtam, hogy neked van blogod? :) Már veszlek is fel a Tudodára, meg a Scienceroll-ra is.
VálaszTörlésDe Lem-et szereted amúgy, ugye? Legalábbis gondolom azért vetted meg a Dilemmákat. Olvastad a Summa Technologicae-t? Mindabból, amit abban leírt, nem sok valósult meg, ezért valamennyire érthető a kiábrándultsága.
Lemet szeretem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon ismerem. A Kiberiádát legalább háromszor olvastam, az egyik kedvenc könyvem, a Solarist viszont csak filmen láttam, igaz, mindkét feldolgozásban.
VálaszTörlés