42

Aki olvasott Douglas Adamset, annak nem újdonság, hogy a 42 a válasz az "élet, a világegyetem, meg minden" nagy kérdésére (aki viszont nem, annak érdekes lehet, hogy az igazi probléma az, hogy mi is pontosan a kérdés). Ennek fényében aligha meglepő, hogy a maratoni futók is pontosan 42 kilométert futnak, és az sem, hogyha valaki megkérdez mostanában, hogy mennyit túráztam a hétvégén, akkor a válasz ugyancsak 42 km.

Szombaton volt ugyanis a Téli Mátra teljesítménytúra, amelynek 42 km-es távján magam is indultam, ráadásul még célba is értem szintidőn belül, a rangos 431. helyet megszerezve. Aki még nem hallott a Téli Mátráról, annak érdemes lehet megtekinteni a belinkelt weboldalt. A dolog érdekessége, hogy a túrát a Hanák Kolos Turistaegyesület szervezi. Igen, ez nem elírás, bár legjobb tudomásom szerint csak névrokonságról van szó. Ezzel együtt nagy büszkeségem, hogy szerény személyem az egyetlen Hanák az adatbázisukban. Az már kicsit megalázóbb, hogy a legidősebb teljesítő a maga 75 évével (ez sem elírás!) csupán három perccel volt lassabb nálam. Le a kalappal Merza doktor előtt! És az se kutya, hogy a két győztes holtversenyben potom 3 óra 36 perc alatt gyűrte le a távot.

4-6-os az Alkotás utcában

Azt olvasom az inforádió portálján, hogy Pokorni és az egyik főpolgármester-helyettes tárgyalt két kötöttpályás vonalszakasz meghosszabbításáról. Az egyik a 4-6-os villamos, és a cél az, hogy teljesen körbeérjen, amiben van ráció, valószínűleg túl sok átalakítást nem kellene végezni, hiszen a Moszkva téren megvannak a sínek, szinte csak a bakokat kell levenni. (Más tészta persze a valódi kör kérdése, tehát hogy a Móriczon is össze akarják-e hozni a síneket, de akkor erre már gondolni kellett volna, amikor elkezdték feltúrni a teret a villamos-, majd meg a metrófelújítás miatt.) A másik viszont a Fogaskerekű, amit Pokorni szintén szeretne egészen a Moszkváig közlekedtetni, amihez viszont

jelentős műszaki átalakításra van szükség, a pálya korszerűsítése és bővítése becslések szerint 3,5-4 milliárd forintba kerül, az új szerelvények megvétele pedig 4-4,5 milliárd forint lenne

Namármost ez akkora összeg, hogy aligha hozná be a meghosszabbított vonal. A kérdés azért is érdekes, mert a VEKE mostanában azzal érvel a metróépítés leállítása és újratervezése mellett, hogy a legújabb számítások szerint a beruházás nem fog megtérülni. (Ez persze nehéz kérdés, nagyon függ attól, hogy pontosan hogyan számítják a megtérülést.)

Meló-dráma

Nem gyakran írok ide a munkámról vagy egyéb szakmai kérdésekről, most mégis ez fog következni. Az egyik hír, hogy minden valószínűség szerint február elsejétől az MTA SZTAKI teljesállású munkatársa leszek. Ez jó. A munkának viszont van kellemetlen része is, amikor az ember szív, mint a torkos borz, kollégáknak ezt aligha kell ecsetelnem. Azt egyik, ami különösen idegesít, az a Visual Studio 6.0 egy rendkívül bosszantó szokása, mégpedig az, hogy nyomkövetés közben időnként az egész oprendszer belassul, de annyira, hogy a taszkok közötti váltás is reménytelenné válik, ergo arra sincs sok esély, hogy az ember ki tudja lőni a nyomorult VS6-ot. Ilyenkor legtöbbször nincs más megoldás, mint a teljes rendszer újraindítása, amitől persze elszállnak a VS6 beállításai, és persze egy csomó időveszteség. Ebben nem is az a legbosszantóbb, hogy a VS6-ban maradt egy ilyen bug, mert persze, maradthatott, frissítés meg már régen nincs hozzá, tessék megvenni az újabbat, értem én. Hanem az, hogy hogy a szarba' lehet egy oprendszert (Windows XP, éljen soká) úgy megírni, hogy egyetlen program ennyire meg tudja fogni. Vagy ha már így írták meg, miért nem javítják ki egy frissítéssel.

Egy másik, Microsofttól független szívás egy remek hardware-eszköz illesztésénél adódik. Adva van egy kb. $1000-os bioszenzor, azaz egy karra csatolható kütyü, ami rádión kommunikál egy USB-csatolós vevővel, küld neki mindenféle izgalmas fiziológiai adatokat, amit a számítógépen lehet gyűjteni meg feldolgozni. Igenám, de ennek az eszköznek nincsen semmiféle API-ja, de még a protokollja sincs specifikálva (pedig az USB-s csatoló egy sima COM-portot hoz létre, nem lenne tehát túl bonyolult házilag megírni egy kommunikáló programot). Az egyetlen, amit adtak hozzá, az egy parancssori program, ami a standard kimenetre nyomja ki az adatokat. Jó esetben, ha elindul, és nem lép ki egy hibakóddal. Amit viszont gyakran megtesz. Persze a hibakódhoz nincs szöveges magyarázat, sem leírás, amiben egy ilyen magyarázat megtalálható lenne. Úgyhogy a programunkból alprocesszként el kell indítani ezt a parancssori izét, figyelni a kimenetét, és reménykedni, hogy el is indul rendesen. Ezt nevezem dizájnnak.

Pál-völgyi séta

A hétvégén ünnepeltük Gabival a 11. együtt töltött hónapunkat. Eredetileg a libegővel akartunk menni egy kört, de mivel esőre állt az idő, inkább beltéri programra váltottunk, és felmentünk a Pál-völgyi-cseppkőbarlanghoz. Itt egy nagyon kedves, bár kissé raccsoló leányzó idegenvezetésével tettünk egy kb. egyórás túrát a barlangban, megtudtunk mindenféle érdekességet a barlang történetéről, felfedezéséről, láttuk a sokrpió, krokodil és elefánt alakú cseppköveket, Hófehérkét a hét törpével stb. A túra végeztével hazamentünk ebédelni, és míg az ebéd sült a sütőben (jó kis disznótoros), addig bekapcsoltuk a tévét.

Most jön a történet kísérteties része. Az M1-en ugyanis egy dokumentumfilm ment – mit tesz Isten – a Pál-völgyi-barlangról, egy geológus beszélt a történetéről, felfedezéséről, majd a forgatóstáb a barlangba is bemerészkedett egy bájos, de kissé raccsoló idegenvezető segítségével, ahol lefilmezték a skorpiót, a krokodilt, az elefántokat, no meg persze Hófehérkét a hét törpe kíséretében. (Nem vagyok ugyan rendszeres tévénéző, de évek óta nem láttam a barlangról dokumentumfilmet, tehát nem arról van szó, hogy ezt minden szombaton leadnák. Ráadásul mostanában készülhetett, mert a lány elég fiatal, nem dolgozhat túl régen a barlangnál.) Bevallom, megborzongtam.

Politika a'la Web 2.0

Úgy tűnik, a Web 2.0, amiről tavaly tavasszal (amíg részt nem vettem előadóként egy Web 2.0 szimpóziumon) még én sem tudtam, miben különbözik a sima Webtől, idén már Magyarországon is begyűrűzik a politikába. Legalábbis erre utal a hír, miszerint Fodor Gábor az iWiW üzenőfalán jelentette be döntését, hogy indul az SZDSZ elnöki posztjáért. Igaz, már tavaly is volt számos alkalommal előfordult, hogy a nagyobb hírcsatornák, televíziók Gyurcsány blogját jelölték meg elsődleges hírforrásnak. Érdekesen átszabhatja ez a politika arculatát. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljünk egy olyan szituációt, ahol a politikai ellenfelek nem különböző hírműsorokon keresztül üzennek egymásnak, több órás késleltetéssel, hanem egy internetes fórumon vagy valamelyikük blogján, személyes weboldalán. Ma még elég furcsának hatna egy ilyen párbeszéd, de nem hiszem, hogy sokat kell erre várnunk.

Valamelyest ide tartozik Jimbo Wales tavalyi kezdeményezése is, a Campaigns Wikia, amelynek célja, hogy a közreműködők átfogó aktuálpolitikai, -gazdasági stb. kérdésekben, főként olyanokban, amelyre a politika régóta nem képes elfogadható választ adni, megoldásokat keressenek és találjanak. A kezdeményezés egyelőre nem aratott túl nagy sikert, az oldal csekély aktivitást mutat, de lehet, hogy néhány éven belül feltámad hamvaiból, ki tudja.

Hiszem, ha látom

Ezt már megígérték párszor, hiszem, ha látom.

Marriner és a mezei Szent Márton

Tegnap este koncerten voltunk Gabival: az Academy of St. Martin in the Fields zenekar lépett fel a Művészetek Palotájában, Neville Marriner vezényletével. A jegyeket karácsonyra kaptuk ajándékba. Igazán kitűnő koncert volt, ezt a nálam sokkal szakavatottabb, klarinétos unokatestvérem és hegedűs felesége is megerősítheti, akik szintén ott voltak. Fantasztikus, hogy Sir Neville idén lesz 80 éves, és simán levezényelt (természetesen állva) egy kétórás koncertet, sőt, látszólag még csak nem is nagyon fáradt el tőle.

A koncert szólistája egy lett származású hegedűművész volt, fiatal leányzó, Baiba Skride, Dvořák a-moll hegedűversenyét játszotta, nem mellesleg egy Stradivarin, amely a maga 280 évével csupán bő tízszer annyi idős volt, mint maga a művész, de még a karmestert is jócskán lekörözte. A hölgy egyébként, amellett, hogy amennyire meg tudom ítélni, szépen játszott, egy kicsit teltkarcsú volt (tényleg csak kicsit), bár Gabi szerint csak a ruha állt rajta előnytelenül. Meglehet, de ebben a törtarany-színű, szűk szoknyarészes, vállatlan bársony ruhában, a derekán egy fekete kötővel pont úgy nézett ki, mint egy szaloncukor. Mondtam is Gabinak.

Aztán rájöttem, hogy nincs ebben semmi meglepő, hiszen ha a darab a-moll, az előadó meg lett, akkor nem csoda, hogy kissé molett. Khm, elnézést.

Új jobboldali párt alakul?

Érdekes hírt idéz a Magyar Nemzettől a FigyelőNet: új jobboldali párt alapítására készül Schmidt Mária, mivel elégedetlen Orbán Viktor tevékenységével. Ha ez nem csak kacsa, akkor érdekesen megkavarhatja az állóvizet a jobboldalon. Azt persze csak remélni lehet, hogy nem a populista hangok további erősödése várható egy ilyen fejleménytől.

Fejlemény: A hírt már másnap cáfolta Schmidt Mária, sőt, nyilvános vitára hívta ki a cikk szerzőjét. Mire kiderült, hogy a szerzőként megadott név álnév, merthogy állítólag a valódi szerző személyesen is érintett. Nem egészen világos, mit jelent az érintettség. Ő is részt vett a szervezkedésben, tehát a hír mégis igaz? Vagy valami másról van szó? Kíváncsian várom a további fejleményeket. Persze az is lehet, hogy az egésznek csak az volt a célja, hogy a figyelmet ismét Schmidtre irányítsa, aki már egy ideje nem szerepelt a hírekben.

Matrica a 2/A-n?

Azt írja a Népszabadság, hogy az első negyedév végétől matricásíthatják a magyarországi gyorsforgalmi autóutakat is, így a Budapest-Vác 2/A elkerülő utat is. Az intézkedés célja az lenne, hogy az autósok, de főként a teherautók és kamionok ne kerüljék ki a fizetős autópályákat a párhuzamos utak segítségével. Csakhogy Vác felé nincs autópálya, csak a régi 2-es út, ami azt jelenti, hogy a 2/A helyett mindenki, beleértve a kamionokat és teherautókat is, a régi, Gödön és Dunakeszin keresztülmenő 2-est fogja megint használni. Igazán pompás.

Szűzijáték

Tegnap este Gabival megnéztük a Szűzijáték c. filmet, ugyanis a készítéséhez felhasználták az öccse egyik zenekarának az egyik számát. Kis költségvetésű, alternatív filmről van szó, ennek megfelelően, és a kevés előzetes információ alapján nem vártam túl sokat tőle. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor szép fokozatosan kiderült, hogy egy nem csak "ahhoz képest", de abszolút mértékben is kifejezetten élvezhető és szórakoztató alkotásról van szó, sőt, megkozkáztatom, az utóbbi hónapok egyik legemlékzetesebb filmélménye volt. Csavaros történet lendületesen előadva, humorral jócskán megspékelve, és a színészi játék is teljesen élvezhető és hiteles (ha nem több). Bátran tudom ajánlani mindenkinek!

Harry Potter és a DiLEMmák könyve

Nemrég megvettem Stanislaw Lem utolsó könyvét, a DiLEMmákat. Ezek nem tudományos-fantasztikus írások, hanem közéletiek, a szerző halálát közvetlenül megelőző évekből. A fülszöveg szerint

Ez a köny az aktuális "korszellemet" szedi ízekre. Lem ezen esszéiben az itt és most eseményeinek keserű hangú kommentátora.

Ami a kerserű hangot illeti, a kiadónak igaza van. De csalódtam, ugyanis nem éles és találó kritikát találtam, hanem egy öregember siránkozásait, a "semmi sincs már úgy, ahogy régen", "bezzeg az én koromban" fajtából. A modern zene, képzőművészet, irodalom egyaránt megkapja a magáét. A politikai témájú cikkei (pl. Amerika Irak-politikájáról) pedig vagy már nem aktuálisak, vagy legjobb szándékkal is középszerűek a maguk nemében.

Visszakanyarodva az irodalomhoz, valamiért Lem szemében különösen fájdalmas tüske a Harry Potter regények sikere, és szinte nincs olyan esszéje (az eddig olvasott mintegy tucatnyiból), amelyikben ne mondana oda egyet a "varázslóiskolákkal foglalkozó számos kötet"-nek, amelyek szerepe "egyúttal ügyes menekülés a nehezen megszokható újdonságoktól" (kiemelés tőlem). Nem hiszem, hogy HP vagy Rowling különösebben a védelmemre szorulna. De tény, hogy az összes eddig megjelent könyvet olvastam, és tetszettek, Rowling igazán élvezetes és színvonalas stílusban ír, műve távolról sem ponyvairodalom, mint azt Lem sugallja, ráadásul a regényeket szinte nem lehet letenni, pedig koránt sem vékonyak. Szerintem a nagymúltú angol ifjúsági irodalom méltó folytatásai. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekedett Lem mondjuk Lewis Caroll Alice csodaországban-járól, az mi, ha nem "menekülés a valóságtól"? Ettől vajon kevésbé értékes? Aligha. De eddig még lehetne ízlés kérdése is, ami elszomorított, az az, hogy Lem láthatóan úgy alkotott sommás véleményt, hogy a kritizált művet el sem olvasta, sőt, vélhetően nem is tájékozódott a tartalma felől, máskülönben nem írna olyanokat, hogy

éppen ezért uralkodik ma a világon akkora igény a varázslóiskolákra, amelyekben Harry Potter gyermeki könnyedséggel szerez diplomát természetfölötti hatalmakból

Ha egy kicsit is ismerné a regényeket, tudná, hogy gyermeki könnyedség aztán igazán nem sok van bennük.

Kalózvideók

Olvasom a hírekben, hogy kivégezték Huszeint, persze sokan tiltakoznak az eljárás ellen, meg általában a halálbüntetés ellen, ez aligha meglepő. Nem is erről akarok most írni. A legfrissebb, amit ebben a témában olvastam, a következő:

Közben az iraki hatóságok vizsgálatot rendeltek el annak kiderítésére, hogy ki készítette a kalózfelvételt, és ki a felelős azért, hogy az felkerülhetett az internetre.

Érdekes, hogy elmosódik a határ az Oscar-díjas filmek elővetítései és az iraki diktátor kivégzése között: mindkét esetben azt keresik, hogy már megint ki szivárogtatta ki az anyagot az internetre. Már csak annyi kellett volna, hogy Szaddám az utolsó perceiben megköszönje szüleinek és barátainak, amért mindvégig mellette álltak.

Szilveszter a Váci utcában

Gabival úgy döntöttünk, hogy nem megyünk semmilyen házibuliba idén, hanem otthon, kettesben töltjük a szilvesztert. Fél tíz körül elmentünk sétálni egy nagyot a belvárosba, kezdve a Blahán, tovább az Astoriára, majd a Ferenciek tere, Váci utca éritésével a Vörösmarty térre, onnan ki a Deákra, Andrássy út, Liszt Ferenc tér, Király utca, majd a körúton végig haza.

A Vörösmarty tér környékén óriási tömeg volt, talán még a könyvhét vagy Karácsony alkalmával sincsenek ennyien, persze valamilyen duda vagy trombita állandóan szólt valahonnan, folyamatos petárdázás, tűzijátékozás. A tér egy nagy része pl. (a József nádor tér felőli vége) gyakorlatilag le volt zárva, mert pár kínai állandó tűz alatt tartotta, izgalmas volt.

A másik érdekes tapasztalat az volt, hogy a Blahát elhagyva a Rákóczi tér felé egyszerre kiürült a körút, mintha egy másik városba vagy másik időzónába értünk volna. Félelmetes volt a különbség, pedig fél tizenkettő körül járt az idő.

BÚÉK!

Boldog új évet minden kedves (és kedvetlen) olvasómnak!

Az új évet rögtön egy kellemes megfázással kezdem, az első munkanapot pedig betegszabadsággal. Még mindig jobb így, mintha a Karácsonyt kellett volna ágyban töltenem.