Orbán és az EU Parlament

Az Info Rádió szalagcíme:

Káoszt okozott Orban az Európai Parlamentben

A kérdés csak az, hogy miért maradt le az ékezet. A megoldásért klikk a linkre.

A SZTAKI-s csoport az Origón

Csak röviden: a SZTAKI-s csoportom érintőlegesen említve van az Origón megjelent cikkben: A virtuális valóság újfajta terápiás alkalmazásai.

Őrség

Szerda reggel ki kellett cserélnem két flexibilis csövet víz- ill. gázszereléshez, mert a hosszuk nem volt megfelelő. Szerencsére az üzlet a lakástól két saroknyira van, úton az egyetem felé beugrottam. Meglepő módon a bejárat előtt két cigarettázó náci tiszt állt "őrt". Csak az volt egy kicsit árulkodó, hogy az utcának azon a felén két lila IKARUSZ busz állt, az ajtajukon "smink" felirattal.

Pitch black

A Rochester Egyetemen előállítottak egy teljesen fekete fémet, amely valóban madjnem minden fényt elnyel. A cikk számos lehetséges alkalmazást említ, de sajnos kihagyja a valódi nagy lehetőséget: a Disaster Area zenekar teljesen fekete űrhajójának megépítését, ahol még a gombok és feliradok is feketék:

Zaphod's attention however was elsewhere. His attention was riveted on the ship standing next to Hotblack Desiato's limo. His mouths hung open.

``That,'' he said, ``that ... is really bad for the eyes ...''

Ford looked. He too stood astonished.

It was a ship of classic, simple design, like a flattened salmon, twenty yards long, very clean, very sleek. There was just one remarkable thing about it.

``It's so ... black!'' said Ford Prefect, ``you can hardly make out its shape ... light just seems to fall into it!''

Zaphod said nothing. He had simply fallen in love.

The blackness of it was so extreme that it was almost impossible to tell how close you were standing to it.

``Your eyes just slide off it ...'' said Ford in wonder. It was an emotional moment. He bit his lip.

Zaphod moved forward to it, slowly, like a man possessed --- or more accurately like a man who wanted to possess. His hand reached out to stroke it. His hand stopped. His hand reached out to stroke it again. His hand stopped again.

``Come and feel the surface,'' he said in a hushed voice.

Ford put his hand out to feel it. His hand stopped.

``You ... you can't ...'' he said.

``See?'' said Zaphod, ``it's just totally frictionless. This must be one mother of a mover ...''

He turned to look at Ford seriously. At least, one of his heads did --- the other stayed gazing in awe at the ship.

``What do you reckon, Ford?'' he said.

``You mean ... er ...'' Ford looked over his shoulder. ``You mean stroll off with it? You think we should?''

``No.''

``Nor do I.''

``But we're going to, aren't we?''

``How can we not?''

A többi már ismert.

Gépi ferdítés

Mellesleg épp a SZTAKI alagsorában ülök egy szimpóziumon, ahol épp a gépi fordításról van egy előadás. Hivatkozásként megadták a webforditas.hu, a Morphologic online szolgáltatásának címét. Nosza, próbáljuk ki: weboldalfordítás, BBC News. Nem rossz: Thousands gather in Lebanon for the funeral of murdered anti-Syrian politician Pierre Gemayel, ebből Több ezer összegyűlik Libanonban Pierre Gemayel meggyilkolt szíriai-ellenes politikus temetéséért, nem tökéletes, de érhető. Ez viszont már rosszabb: Dutch face tough coalition talks, ebből Holland arckemény fiú koalíciós beszélgetések, hmm.

Szavazgatunk, szavazgatunk

Nem sokkal rá, hogy Orbán október 23-án bejelentette a FIDESZ népszavazási kezdeményezéseit, mindenféle kérdés-ötletek kezdtek el keringeni, a Hócipőben pl. azt olvastam, hogy a népszavazáson azt kéne megkérdezni, hogy "Akarja-e Ön, hogy kolbászból legyen a kerítés?". Úgy tűnik, K. Károly az ötletnél egy kicsit tovább jutott, ugyanis benyújtott egy kezdeményezést az OVB-hez: legyen kötelező ingyen sört mérni! És ahogy az gyakran lenni szokott, az ember a cáfolatból értesül a hírről: OVB elutasította a kezdeményezést. Úgyhogy egyelőre nem lesz ingyen sör.

Bulvár: az amerikai titkosszolgálat csődje

Az inforadio.hu közlése szerint (forrás BBC) kirabolták Bush elnök lányát egy argentin étteremben, az őt őrző titkosszolgálat orra előtt. Kínos gikszer. Barbara viszont legalább megtanulja, hogy vigyázzon az értékeire, és ne bízzon a papa embereiben.

In memoriam Robert Altman

Meghalt Robert Altman. Kedvenc filmjeim közé tartoznak a rendezései közül a Gosford Park, a Rövidre vágva és a M.A.S.H. Hiányozni fog.

Házhozszállítás

A hétvégén nagybevásárlást tartottunk, ugyanis megvettük a hűtőszekrényt, a mosogatógépet, a sütőt és a főzőlapot. Mindezt két üzletben, mindkét helyen házhozszállítással. Szerencsére sikerült a két szállítást ugyanarra a napra rendelni, de mivel az olcsóbb, 2500 Ft-os csomagot választottuk, nem mondták meg, hogy 9 és 7 között pontosan mikor hozzák. Ennek ellenére 12 és 1 között futott be mindkét szállítmány, szóval ma este már nem az ablakba kell rakni a vajat meg a szalámit. Külön móka lesz a mosogatógép bevarázslása a pult alá.

Online Magyarország-térképek

Régóta hiányolom, hogy a Google Maps-ben nem lehet magyarországi címeket keresni, annak ellenére, hogy nem csak az utcák nevét, de még azok egyirányúsítását is ismeri Budapesten. Szerencsére van más, hazai térképszolgáltató is, a T-Online már egy ideje üzemeltet ilyesmit, és a napokban indult a terkep24.hu szolgáltatása, ami eléggé hasonlít az előbbihez, de nagyobb a térképablak, és ismeri a parkolási övezeteket is. Sajnos mindkettőből hiányzik a permalink lekérdezésének lehetősége, de ez is megoldható egy magadnak küldött e-maillel.

Zéháztatás

Tegnap este doktoranduszi munkakörömből kifolyólag ismét volt szerencsém ZH-írást felügyelni. Különféle okok miatt úgy alakult, hogy este 7-től 9-ig volt a ZH, ami már eleve kedvét szegte sok próbálkozónak. Ráadásul a tárgy épp keresztfélévben van, tehát elvileg csupa olyan hallgatónk van, akik már legalább egyszer nekiveselkedtek korábban. Nem ragozom, hetvenen kezdték el írni a ZH-t abban a teremben, ahol én is voltam, a 90. perc végére összesen hatan maradtak, a többiek mind beadták menet közben. Attól tartok, nem azért, mert túl könnyű volt a feladatsor (ami egyébként történetesen igaz).

1 sarokszekrény összerakása = 200 kcal

A hétvége mindkét napját konyhaszereléssel töltöttem. Arról persze a kalóriafelhasználási táblázatok semmit nem mondanak, hogy ez a fajta tevékenység mennyi energiát emészt fel, de mindkét nap elég kimerítő volt, és jó esetben most tartunk a felénél. Külön izgalmassá teszi a dolgot, hogy egy ilyen régi bérházban nincs két szomszédos fal, ami merőleges lenne, márpedig az elemes bútorokat többnyire nem 95 fokot bezáró falakhoz tervezik. Az IKEA viszont 30 ezer forintnál is többet kért volna a munkáért, és valószínűleg nem oldották volna meg a kényesebb problémákat, mint a gázcső bevágása a szekrénybe (ez jó kis feladat volt), vagy a pultvilágítás felszerelése, vagy ha mégis, felárat számoltak volna fel az ilyesmikért. Meg aztán izgatott is a feladat, na. Így viszont ugrott a hétvégi pihenés, úgyhogy most hétköznap próbálom behozni az alvásdeficitemet, meg regenerálni az összeszabdalt kezemet.

Sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy kellett volna a folyamatról az elejétől kezdve rendszeres pillanatfelvételeket készíteni, vicces videót lehetett volna belőle csinálni. Pedig még az eszközök is megvannak hozzá. Na mindegy, majd a következő konyhaösszerakásnál.

Jött árvíz, tűzvész, dúlt gümőkór

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy állandóan riogatnak minket valamiféle világot bejáró, az emberiség kétharmadát elpusztító kórral, mint a SARS meg a H5N1. Az orvosok figyelmeztetése teljesen rendben van, aztán a média jól felfújja az egészet. Mindegy, nem erről akartam írni, hanem arról, hogy semmi szükség ezekre az importcikkekre, ugyanis itt nekünk a régi, jól bevált betegség, ami már bizonyított, és most, hála az antibiotikumok agyonhasználásának, új erővel támad. A TBC-re gondolok, természetesen.

Voltunk Gabival a váci múmiák kiállításán, ahol egy videó arról szólt, hogy ennek a leletnek a legnagyobb jelentősége a TBC-kutatásban van, mivel találtak olyan tetemeket, akik ugyan megfertőződtek TBC-vel, de nem haltak bele, valamilyen természetes rezisztenciának köszönhetően.

Kóka és a gyorsvasút

Kóka János még a parlamenti választások idején azt mondta, hogy már sokszor és sokat beszéltünk a Ferihegyi vasúti összeköttetés kiépítéséről, mindenféle ígéretek hangzottak el, és soha nem történt semmi, de ennek most vége, az asztalra csapunk, és szeptembertől már vonattal járhatunk a reptérre. Akármibe lefogadtam volna, hogy ebből semmi sem lesz, de legalább abban bíztam, hogy a tervezésben valamivel előrébb jutnak, ad abszurdum elkezdik az építkezést. Surprise, surprise, ez sem jött be, a projekt tapodtat sem mozdult tavasz óta. Most ki kéne keresni, hogy mikor hangzott el először konkrét ígéret ezzel kapcsolatban, de nem lennék meglepve, ha az ötlet kb. a négyes metróval egyidős lenne.

Update: Alighogy ezt leírtam, máris született újabb ígéret: tavasz. Lehet fogadásokat kötni.

Hogy hívnak, kisfiam?

Szokás "dicsérni" a szülőket, amikor az ember olyan neveket hall, hogy Gábor Gábor, meg Mezei Virág, meg Csecs Emőke, de azért van, ami még ezeken is túltesz. Guguli, drágám, vegyél sapkát, mert megfázol!

SMS-nyelvet a magyar iskolákba is!

Azt írja a zújság, hogy Új-Zélandon az oktatásügyi hatóság értelmében mostantól a diákok az SMS-ek erősen rövidített nyelvét is használhatják a dolgozataikban, feltéve, hogy pontosan érthető, mit akarnak mondani.

2b or nt 2b

Ezen az alapon persze az egész helyesírást eltörölhetnék, cakk-um-pakk, hiszen a megértéshez nincs köze, csak nehezíti szegény diákok helyzetét. Nyenyec pl. biztosan helyeselne, ha itthon eltörölnék a j és ly közötti különbséget. Mások meg, köztük valószínűleg én is, tiltakoznának.

Ahogy az unokahúgom fogalmazott a minap egy MSN-cset során: jó8!

Egerészés

Hétfőn reggel Egerbe utaztam egy multimédiáról, virtuális valóságról szóló közép-európai konferenciára, ez az oka a kétnapos kihagyásnak. A SZTAKI-s csoportommal mentem, a főnökömnek volt egy meghívott és egy beadott előadása, és az volt a terv, hogy egyfajta "csapatépítésre" használjuk fel az eseményt. Erre végül sajnos csak részben került sor, mert tegnap este már egyedül voltam a helyszínen, a többiek mind feljöttek délután. Viszont életemben először session chair voltam. Nem volt nagy ügy, de mégis, mostantól ezt is elmondhatom magamról.

Wahrheit macht frei

A Fidesz legújabb jelmondata, hogy "Az igazság szabaddá tesz". Ezen a címen Orbánnak jelent meg egy írása a Magyar Nemzetben október 14-én. Bennem a cím meglehetősen kellemetlen asszociációt keltett (németre fordítva egy fokkal egyértelműbb). Olyan ez, mint az "Ébresztő, magyarok!" jelmondat volt a kilencvenes években, az érzékenyebbeknek az is bántotta a fülét. (Megjegyzem, nekem a kitartástól is mindig összerándult a gyomrom, amit a Nashville-i magyarok egy része mondogatott időnként, noha teljesen egyértelmű volt, hogy mindenféle rossz szándék nélkül tették.)

Kicsit utánanéztem a neten, és érdekes dolgokat találtam. Az Új Ember katolikus hetilap egy tavaly áprilisban megjelent cikke szerint nagyon hasonlót mondott valamikor II. János Pál is, csak még egy "titeket"-et is odabiggyesztett a végére, ami talán kicsit lágyítja az asszociációt. De a német kifejezésre keresve is vannak találatok, pl. egy neonácikról szóló film szinopszisa, meg egy ökumenikus istentisztelet közvetítése a ZDF televízióban. Utóbbi alapján úgy tűnik, hogy az asszociáció még németül sem mindenki számára egyértelmű, vagy legalábbis nem elég kellemetlen.

Hőmérsékletszabályozás a gyárban

A címben foglaltakkal szemben nem a szabályozásról, hanem annak hiányáról lesz szó.

Az úgy kezdődött, hogy júniusban bejött a nagy meleg, 30+ fokok, és a SZTAKI-ban központilag engedélyezték a légkondícionálók használatát. Namármost a mi irodánkban két ilyen hideg-meleg hőcserélő láda van (ún. fan-coil), aminek ekkor légtérhez elégnek kéne lennie. De a gyakorlat azt mutatta, hogy nem elég, mert lószart csinált, nem hideget. Ráadásul a legtöbbször délután 5-kor központilag lekapcsolták, viszont a szobának csak nyugati ablakai vannak, és ezekben az órákban tűzött be a legjobban a nap. Úgyhogy igyekeztem minél kevesebbet bent lenni, mert sokszor egyszerűen nem lehetett a hőségtől rendesen dolgozni. Mindegy, mondtam magamban, majd télen jó lesz.

Hát egy nagy büdös frászt jó. Az eszközök, most, hogy bejött a hideg, ugyanolyan hiányosan funkcionálnak, mint nyáron, csak most hideg helyett meleget nem csinálnak. A szép nagy nyugati ablakfelületek viszont remekül ellátják ördögi feladatukat, és teljes erőből sugározzák a hideget. Ráadásul ma 3:45-kor (!) állították le az egész kócerájt, most 3:55 van, de máris érezhetően hűvösebb van, mint pár perccel ezelőtt. Egy óra múlva olyan jégverem lesz itt, hogy feladom, és hazamegyek.

Debreczeni írása a 168 órában

Részlet a cikkből:

A félreértések oszlatása, illetve a hazugságok cáfolata végett tisztázandó: a rendőri akció egy kétszeresen törvénytelen tömegdemonstráció ellen irányult. Amit nem jelentettek be, s ami a legkevésbé sem volt békés. A Parlament előtt rátámadtak a rendőrökre, majd harcoltak ellenük botokkal, kövekkel, benzinespalackokkal, sőt fél percig (amíg az üzemanyag tartott) még harckocsival is. A gyülekezési törvény, illetve az alkotmány kizárólag a három nappal korábban bejelentett békés gyülekezés jogát biztosítja. Amelyik nem ilyen, azt a rendőrségnek mérlegelés és habozás nélkül föl kell oszlatnia: ez törvény szabta kötelessége. Akik nem a törvényes akció során elkövetett rendőri túlkapásokról, hanem kizárólag a „békés megemlékezők és ünneplők elleni törvénytelen rendőri brutalitásról” s az „emberi jogok habozás nélküli letöréséről” beszélnek (mint Orbán Viktor), azok nyilvánvalóan hazudnak. Mint Orbán Viktor.

A rendőrség az akció során folyamatosan értesítette a fejleményekről az Astoriánál zajló rendezvény szervezőit.

Akik tehát a gyűlés végén a fölszólítás ellenére nem a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út vagy a Múzeum körút, hanem a Deák tér felé vették az irányt, azok a saját döntésük nyomán, szükségképpen keveredtek a törvénytelen randalírozók közé. S itt tisztáznunk kell valamit. Ha ilyen helyen ér rendőri atrocitás az erőszakos eseményekben tettleg részt nem vevő, magát „ártatlannak” tudó személyt, az nem az önkény, hanem a törvényesség és a szakszerűség következménye. Mert a tömegoszlatás alapszabálya, hogy a rendőrségnek „csapaterőben” kell föllépnie. A tömeg ellen bevetett osztag nem darabolódhat szét, mert az nemcsak a művelet sikerét, de a végrehajtóit is veszélyezteti. (Hogy mennyire, azt a tévé előtt a locsolóautóban rekedt rendőrök példája mutatja, akik csak valami csoda folytán úszták meg a lincselést.) A roham előtt ezért szólítanak föl a törvény nevében mindenkit (erőszakos randalírozót, békés járókelőt, munkáját végző fotóst, továbbá a magát Kapisztrán Jánosnak képzelő katolikus papot), hogy saját érdekében hagyja el a „műveleti területet”. Mert ha megindult az akció, akkor már nincs mód különbséget tenni, egyéni intézkedést foganatosítani, igazoltatni, vitatkozni. Akkor mindenkit „le kell söpörni” arról a területről, amelyet a törvény nevében ki kell üríteni.

A többit is érdemes elolvasni. Meglátásom szerint Debreczeni kb. azt a szerepet tölti be a jobboldalon, mint TGM a baloldalon.

Ubuntu Linux tapasztalatok

Nem egész egy éve, azután, hogy hazajöttem az USA-ból, telepítettem a laptopomra egy Linuxot, mert azért mégiscsak az az igazi. Választásom az Ubuntu disztribúcióra esett, mert hogy Debian alapú, egyszóval megdobogtatja az igazi hardcore linuxos szívet, de azért mégis egy fokkal felhasználóbarátabb meg csili-vilibb, ami meg az ellustult, eye candy-re rámozdult felhasználói énemnek imponál. Akkor az 5.10-es, Breezy Badger kódnévre keresztelt változatnál jártak. Feltettem, és rövid időn belül kiderült, hogy jól választottam. Nagyon kellemes csalódás volt sok szempontból, hogy a Linux nagyon kikupálódott az elmúlt években (2003 és 2005 között nem használtam sehol), és most már valóban felhasználóbarát, laikusok számára is használható oprendszerré vált. Az Ubuntu meg tényleg jól van összerakva, és a dizájnja is szép, na.

Aztán eljött a június, és a 6.06-os, Dapper Drake verzió, és az upgrade, amitől, Debian alap ide, Debian alap oda, tartottam egy kicsit. De minden simán zajlott, pár óra várakozás és kb. egy óra kézi hangolás után teljesen működőképes rendszert kaptam, és a legjobb az volt, hogy több idegesítő bugot kijavítottak, bizonyos programokat jobbakra cseréltek, stb, egyszóval tényleg használhatóbb lett az egész.

Pár napja kijött a következő, 6.10-es, Edgy Eft változat. (Ez is tetszik, hogy hathavonta kijön a frissítés, igaz, a Dapper csúszott két hónapot, de most behozták a lemaradást.) A frissítés olyan könnyű volt, hogy szinte észre se vettem, csak kellett bő két óra, amíg letöltötte és felrakta az új csomagokat. Minimális interakció, semmi szívás, minden működik, és megint szebb és jobb lett, egy sor bugfix, áttekinthetőbb konfiguráció, sorolhatnám.

És benne van a Firefox 2.0 is, ahol eddig egy igazán figyelemre méltó változtatást láttam: sokkal de sokkal gyorsabban és simábban jeleníti meg a lapokat. De tényleg.

Szombati megmozdulások

Moccanni nem fogunk tudni a hétvégén, mivel eddig 40 területfoglalási kérelmet adtak be a rendőrséghez szombatra. Remek lesz, már előre élvezem.

Szabadság, szerelem

Tegnap a barátnőmmel és a húgával megnéztük a fenti filmet. Tetszett, jól össze volt illesztve a magánéleti szál meg a forradalom fontosabb eseményei, nem volt se túl csöpögős, se túl közhelyes, és alapvetően jól volt eljátszva. Furcsa volt viszont, hogy a forradalom eseményei nem teljesen a történelemnek megfelelő sorrendben zajlottak, pl. a film alapján a Kossuth téri sortűz és a Köztársaság téri székházostrom egy napra esett, noha a valóságban 5 nap telt el a kettő között.

Most jön a személyes érintettség. Van a filmben egy egyetemista lány, aki aktívan részt vesz az események szervezésében, ért a fegyverekhez, stb., a film közepén kiderül, hogy terhes, és persze nem sokkal a vége előtt meghal. Viszont a film közepén valahol bemutatkozik valakinek (addig a pontig csak a keresztnevét lehetett hallani), és legnagyobb meglepetésemre azt mondja: Hanák Eszter. Gabival persze rögtön összenéztünk, "te is azt hallottad, amit én" jelleggel. Nem voltunk egészen biztosak benne, lehetett volna éppen Halák vagy Vanák is. De nem az volt, ez kiderült a végén, a stáblistánál. Aztán az is kiderült, hogy ezt a szerepet Szávai Viktória játszotta, akiről itthon megtudtam, hogy az unokanagybátyám feleségének egy korábbi házasságából származó fiának a felesége, ami ugyan nem kimondottan rokon, de azért nem is egészen idegen.