2007. március 19., hétfő

Hétvége Tapolcán


A hosszú hétvége első két napját a családjainkkal töltöttük, aztán szombat reggel elmentünk egy kétnapos miskolctapolcai kiruccanásra. A szállásunk a Barlangfürdő közelében volt, ezért aztán megérkezés után, még ebéd előtt sétálgattunk egy kicsit a parkban. (A fenti kép ezalatt készült a tapolcai strandon.) Az otthonról hozott ebéd elfogyasztása után aztán átmentünk Lillafüredre, ahol egyre hidegebbre és szelesebbre fordult az idő, így aztán a sétánk a tóparton meg a vízesésnél az Anna-barlang előtt talán egy kicsit kurtábbra sikerült az ideálisnál. Hazafelé Diósgyőrön keresztül vezetett az út, ezért benéztünk a várhoz, de a zárásig már csak 20 perc volt, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy másnap visszajövünk. A szállásra visszatérve megvacsoráztunk, és némi tengődés után éktelenül nagyot aludtunk.

Másnap egy vasárnaphoz képest relatíve korán keltünk, és a Barlangfürdő felé vettük az irányt. Nyitásra érkeztünk, és ez jó döntésnek bizonyult, mert eleinte alig voltak emberek, csak később, 11 tájban kezdett kicsit zsúfolttá válni a strand. Az idővel is szerencsénk volt, az előrejelzéssel ellentétben, ami szórványos záporokat ígért, napos, langyos délelőtt kerekedett. A hosszúra nyúlt fürdőzés után elhoztuk a kocsit a szállásról, és újra Diósgyőrbe mentünk, ahol a vár megtekintése előtt megebédeltünk egy étteremben. Kicsit meglepett, hogy nem volt nemdohányzó rész, azt hittem, hogy ez 2001 óta kötelező minden ilyen helyen. A pincér ezzel együtt segítőkész volt, igyekezett a legkevésbé füstös sarkot kiválasztani. Ebéd után a várba mentünk, voltunk tárlatvezetésen is. Hazafelé jövet átautóztunk a hegyeken, és hátulról ereszkedtünk le Egerbe. Mint utólag kiderült, ezzel talán még időt is spóroltunk, ugyanis ezalatt Miskolcnál az autópálya mellett bózóttűzzel küzdöttek, és a füst miatt mindenkit letereltek a sztrádáról.

Hard-core rajongóknak webalbum itt.

2007. március 14., szerda

APEH + BSA

Nemrég tagja lettem az NJSZT-nek, ezért aztán elkezdtem kapni az IT-Business című lapot. Ebben ma reggel arról olvastam, hogy az APEH ellenőreit kiképezik arra, hogy ellenőrizni tudják a szoftverek eredetiségét is; az indoklás szerint csakis azért, mert az illegális másolatok adókiesést eredményeznek. A cikk azt is leírta, hogy mekkorára becsülik Magyarországon az ebből eredő károkat.

Na, az ilyen becslésektől mindig felforr az agyvizem. Az olyanoktól is, amikor a file-cserélőkön terjedő mozifilm-kópiákból eredő károkat becsülik. Azt ugyanis sosem veszik figyelembe, hogy nagyon sokan egyszerűen nem használnák a szoftvereket, ha nem tudnák ingyenesen "megszerezni", hanem inkább lemondanának róla. Az ilyen becsléseket meg kellene előzze egy olyan felmérés, hogy asszondja: "Ön megvásárolná-e a most illegálisan használt szoftvereit, ha semmilyen más módon nem tudna hozzájuk jutni?" A filmek esetében nagyon hasonló a helyzet, azzal a plusszal, hogy ha egy film, amit letöltve láttam, tetszett, jó esély van rá, hogy ugyanazon rendező következő filmjéért már fizetek a mozikban vagy megveszem DVD-n, ez tehát plusz bevételt generál, nem pedig kiesést. De valahogy ezekre a hatásokra még egyszer sem láttam alapos felmérést, pedig simán lehetne csinálni.

2007. március 13., kedd

Síelőkövetés

Még valamit a síelésről, csak kicsit messzebbről kezdeném. Amikor az USA-ban először rendeltem csomagot az Interneten, nagyon megtetszett a legtöbb kézbesítő szolgálatnál elérhető csomagkövető szolgáltatás, tehát hogy a csomag pontos számának ismeretében nyomon lehet követni, hogy hol jár éppen a csomag. Így tudtam például, hogy a laptopom Kínából Kazahsztánon keresztül jutott a kezembe. (A fejemben egy pillanatra bevillant egy kétlovas szekér, amit egy szőrös bundába és kucsmába öltözött ember - akinek a havi keresete töredéke a gép árának - vadul hajt keresztül a nagy kazah pusztákon, hogy a HP feliratú doboz minél hamarabb célba érjen. Ilyenek ezek a sztereotípiák.)

Azok kedvéért, akik nem síeltek még, azt is el kell mondanom, hogy a síbérlet a legutóbbi időkben egy vékony kartonlapocska, a benne megbúvó csippel (vagy RFID azonosítóval), amit csak zsebre kell vágni, és a liftek aljánál elhelyezett beléptetőkapuk könnyedén leolvassák, ahogy a síelő elhalad mellettük. Gyors, kényelmes, nincs lehetőség a tévedésre, a csalás majdnem teljesen kizárt (ugyanazt a bérletet nem engedi be kétszer rövid időn belül egy kapunál). Ráadásul a legtöbb helyen lehetőség van ún. régióbérlet vásárlására, ami a környék összes hegyére jó. No hát ilyen bérletünk volt nekünk is.

Az újdonság (legalábbis számomra), hogy ezúttal a központi rendszer által gyűjtött adatok (hol és mikor léptem be a kártyámmal) elérhetők az Interneten, és grafikon formában megtekinthető, hogy melyik nap hol és mennyit síeltem. A rendszer még arra is becslést ad, hogy kb. hány kilométernyit síeltem.


Ezen a képen pl. az látszik, hogy összesen mintegy 182 kilométert síeltem, a diagram pedig a harmadik, középső napot mutatja. Ez volt egyébként a legváltozatosabb, ekkor ugyanis Sellarondán síeltünk. Ez egy olyan hegy, amelynek a közepén egy nagy, széles fennsík található kb. 3000 méter magasan, egy óriási, darabokra szabdalt sziklatömb tetején, ez alatt pedig (kb. 2500 méter magasságig) körben sípályák vannak, és az egész hegy körbesíelhető, kb. 4 óra alatt.
Egyes pontjain oldalra leágazó pályarendszerek vannak, összesen mintegy 500 km hosszan.
Ennek persze csak a töredékét tudtuk bejárni.

A diagram alatt a weboldal napi bontásban részletezi, hogy mikor melyik felvonót használtad, hány méterről hány méterre utaztál vele, stb. Gabi fejlődését példáulnagyon szépen nyomon lehet követni, pontosan látszik, hogy hogyan nőtt napról napra a lesíelt pályák hossza, ill. az, hogy meddig síelt az alsó, könnyű pályán, és mikor ment fel a csúcson lévő, valamivel nehezebb pályára.

2007. március 12., hétfő

Sítúra

Múlt héten azért nem mutattam semmi aktivitást, mert síelni voltunk a Dolomitokban, Dél-Tirolban. Öt nap síelés, két nap utazás (egy oda, egy vissza). Az enyhe tél után nem vártam sokat a pályák állapotától, ehhez képest kellemesen csalódtam, ugyanis teljesen síelhető volt a hegy az első naptól kezdve, a negyedik napon pedig még nagy havazást is kaptunk, úgyhogy a hét végére még mélyhavas buckasízésre is nyílt lehetőség.

Gabinak ez volt az első síelése, eleinte tartott tőle, félt, hogy összetöri magát (vagy valaki más töri össze őt), de elég hamar belejött, végig szépen fejlődött, és nagyon élvezte. Nekem persze nagy kő esett le a szívemről, sajnáltam volna, ha a kedvenc sportomat és az ezirányú szenvedélyemet nem tudom megosztani a barátnőmmel. A cipőt az unokanővéremtől kapta kölcsön, botot otthonról hoztam neki, a lécet meg helyben béreltük.

A szállás félpanzió volt mindegy 1080 méter magasan. Esténként ötfogásos vacsorát kaptunk, amit ennek megfelelően kb. másfél órán keresztül fogyasztottunk. Kezdőtött egy salátás svédasztallal, aztán jött egy leves (egy alkalommal sajt paradicsommal), aztán egy előétel, többnyire tésztaféle, majd a főétel, rántott vagy sült hús krumplival, rizzsel, mikor hogy, majd a desszert, almás rétes vagy puding, esetleg fagylalt. Első nap alig tudtunk felállni a vacsora végeztével, aztán a hét végére rendesen belejöttünk a zabálásba.

2007. március 2., péntek

Hello, Lionville!

Tegnap úgy döntöttem, hogy beüzemelem a Google Analytics szolgáltatását a blogomban (meg akkor az egyetemi tárgyunk hallgatói információs rendszerében is), hadd lássam azokat a rekord látogatottsági adatokat. Így most már pontos információkkal rendelkezem az olvasottságomról (az RSS-olvasók persze ebbe nem számítanak bele), és szeretettel üdvözölhetem Lionville-i és debreceni olvasóimat! A nagyobb pötty a térképen Budapest, a maga rekord három látogatójával. Ha így megy tovább, a Google kénytelen lesz a blogger alatt szervert cserélni.