Karácsonyi vízitúra

Tegnap furcsa dolog esett meg velem. Nemrég az új fürdőszobába beszereztünk egy ilyen csészére akasztható WC-illatosítót, ill. -tisztítót. Csakhogy az ülőke peremvastagsága a kerület legtöbb pontján vastagabb, mint amire a műanyagtartályocska tervezői gondoltak, így aztán nem teljesen jól ült azon a helyen, ahova tettük. Tegnap reggel, ahogy kell, álmosan kibotorkáltam, elintéztem, amit ilyenkor szokás, majd öblítettem. Eddig még semmi rendkívüli. Ezután azonban, ahogy odapislantottam, észrevettem, hogy az öblítőnek hűlt helye. Kérdeztem Gabit, levette-e, de miután a válasza negatív volt, kénytelen voltam bevallani, hogy akkor bizony leöblítettem. A levegőben maradt a kérdés, hogy nem akadt-e valahol el, ahol aztán később egy jó kis dugulást okozhat.

Anélkül, hogy a szaftosabb részletekbe belemennék, késő délutánra kiderült, hogy ez a helyzet. Úgyhogy nekiálltam leszerelni a WC-csészét, ami szerencsére csupán két csavar meglazításából állt, és az illesztésnél meg is találtuk a bűnöst. Szerencsére még azelőtt, hogy komolyabb problémánk adódott volna belőle, vagy hogy kellően gusztustalanná vált volna a művelet.

A tanulság? Tessék figyelni az öblítő elhelyezésére, mert kellő körültekintéssel kínos pillanatokat spórolhat meg magának az ember.

Hídavatás

Ma tíz hónapja, hogy együtt vagyunk Gabival. Mivel mással lehetne ezt szebben ünnepelni, mint hogy kora reggel elmegyek Révkomáromba vizsgáztatni. A nap úgy kezdődött, hogy fél hétkor sikeresen levertem az ébresztőórát az ágylábról, mire nem csak az elem repült ki belőle, de a mutatói is lekókadtak, most szedhetem szét. Aztán irány a Keleti (ezúttal a személyimet sem hagytam otthon), ahol is kiderült, hogy tíz napja változott a menetrend, és törölték azt a 8-kor induló gyorsot, amivel menni szoktunk. Helyette csak 8:45-kor van. A kollégám, aki kocsival ment, persze nem veszi fel a mobilját, hiába szólnék neki hogy ne számítson rám a vizsga legelején.

A vonat ugyan pontosan indult, Kelenföldig nem is volt semmi gond, itt azonban nem akart az egyik ajtó sehogy sem becsukódni, úgyhogy fél órát álltunk, újabb csúszás. Legnagyobb meglepetésemre a kollégám mobilját a témavezetőm veszi fel, kiderül, hogy a telefont Georgy előző nap benn felejtette az egyetemen, amikor bement a vizsgasorokért. Komáromig már nincs újabb fennakadás, sietve indulok a híd felé, de nem sokkal a hídláb előtt megállít egy rendőr: ünnepélyes hídátadás van (a híd az elmúlt hónapokban felújításon esett át), nem lehet átmenni. Na, szép kis átadás az, amikor pont azok elől zárják le a hidat, akik használnák is. Köszönjük szépen, Kóka miniszter úr. Külön érdekes volt, hogy a szlovák oldalról folyamatosan engedték az embereket, csak valami miatt minket nem.

Így aztán bő másfél órás késéssel értem be az egyetemre. Georgy már ott volt szerencsére, ő még épp átcsúszott a hídzár előtt. Öröm az ürömben, hogy ebbe akkor is beleütköztem volna, ha a vonat egy percet sem késik, csak akkor egy bő órát fagyoskodhattam volna az utcán fél óra helyett.

A slusszpoén, hogy öt gyakIV-s volt, ebből kettő nem ment át, valamint két vizsgázó, ezek viszont rögtön a beugrón elvéreztek.

Tesztkérdés

Mai kvízkérdésünk gazdaságföldrajz témakörben: melyik az Egyesült Államok legnagyobb értékben előállított mezőgazdasági terménye? A lehetséges válaszok:

1. dohány
2. kukorica
3. gyapot
4. vadkender

Nos, ha lehet hinni az Independent értesüléseinek, akkor azok válaszoltak helyesen, akik a negyediket választották. Persze némileg nehezíti a pontos válaszadást, hogy a kender termesztése illegális.

Nagybácsi lettem!

Ma hajnalban megszületett Pávolics Máté, első és eddig egyetlen unokaöcsém! Namostan ez kicsit bonyolult, mert tulajdonképpen nem is az unokaöcsém, hanem az unokanővérem fia, de mivel neki (mármint az unokanővéremnek) sincs testvére, megállapodtunk, hogy tiszteletbeli nagybácsi leszek. Lehet, hogy már délután megyünk is meglátogatni.

Mozi - előzetes

Hetek óta nem voltunk Gabival moziban, egyszerűen nem jutunk el, ha egy-egy este 10 előtt végzünk a dolgokkal, akkor már jól állunk, éjfél előtt ritkán alszunk el. Ma este viszont mégiscsak bekövetkezik a csoda, ráadásul egy olyan filmet megyünk el megnézni, ami többszörösen érdekel, mindjárt megmagyarázom, miért.

Az USA-ban töltött két évem alatt a lakásom berendezése elég spártai volt (egyrészt nem akartam sok cuccot felhalmozni csak azért, hogy aztán megint eladhassam őket, másrészt nem is töltöttem sok időt otthon), többek között TV-m és TV-előfizetésem se volt, csak egy rádióm. Így aztán rendszeresen hallgattam a Nashville Public Radio-t, amelynek egyik adása a St. Paulban készülő, hetente egyszer sugárzott A Prairie Home Companion volt, ezt rendszeresen meghallgattam. A műsorban váltogatják egymást a zeneszámok meghívott vendégekkel, a mini rádiójátékok (ezek egyik jellegzetessége, hogy a hangeffekteket egy ember csinálja), vicces jelenetek, és a kihagyhatatlan álszponzorok álreklámjai. Később aztán azt is megtudtam, hogy a műsor gazdája, Garrison Keillor az évnek ugyanazon a napján született, mint én.

Ennek a műsornak az alapján Keillor írt egy filmforgatókönyvet, amiből aztán a nemrég elhunyt Robert Altman megcsinálta élete utolsó filmjét. Ebben Keillor mellett ráadásul olyan ismert sztárok szerepelnek, mint Meryl Streep (az egyik kedvencem) vagy Kevin Kline. Na ezt fogjuk mi ma este megnézni (trailer az Apple jóvoltából):



Őszintén remélem, hogy nem fogok csalódni.

Házibuli, rákenroll

Lakásavatót, tartunk, bezonyám. Ami különösen nagy teljesítmény azt tekintve, hogy csak hétfőn vágtam bele a csapba a mosogatót (azóta volt egy finom kis "csőrepedés" is, ti. nem húztam meg eléggé a csap vízbekötését, a szorítóbilincs egyszer csak elengedett, és vastag sugárban dőlni kezdett a víz; még jó, hogy otthon voltunk), és a három szobából csak egyben volt hozzávetőleges rend. De egy ilyen határidő, meg cirka harminc ember látogatásának réme fantasztikus, hogy össze tudja rántani az embert. Másfél nap alatt egészen kipofoztuk a lakást, csináltunk kaját, bevásároltunk piákat, és még aludtunk is vagy 7 órát az éjszaka.

Agyő, diákstátusz

Jövő január az utolsó hónap, hogy hallgatói jogviszonyban leszek. Mostanáig élveztem a különböző kedvezményeket, többek között azt, hogy a MÁV járatain 67.5%-os kedvezménnyel utazhatok. Évekkel ezelőtt csak 50%-os kedvezmény járt (ún. diákjegy), kivéve a lakhely és az iskola között, ahol 67.5%-os (ún. tanulójegy). Ezt aztán egységesítették 67.5%-ra. Most viszont úgy tűnik, megszüntetik, és jövőre már csak a lakhely és az iskola között lesz igénybe vehető:

kilenc kedvezménykategória szűnik meg, köztük az esti és a levelező tagozatos hallgatók vasúti kedvezménye, a nappali tagozatos diákok pedig csak a lakóhelyük és az iskola között utazhatnak kedvezménnyel

A legjobbkor.

Boldog mikulást!

Már úgyis rég volt videó, hát tessék:

Egy határállomás halálára

Hegyeshalom. Hányszor mentünk arra át nyugat felé. Persze eleinte a háromévenként egyszer kiadott útlevéllel, fejenként 50 dollárral a zsebben, jobb- és balfelől a vasfüggöny szögesdrótjai között. Később már sűrűbben, de még mindig kettős határellenőrzéssel. Aztán jött a páneurópai piknik, a négy ellenőrzést lecsökkentették kettőre, konvertibilis lett a forint (addigra a limit már úgyis olyan magas volt, hogy az átlag turista nem használta ki). 2004 májusában a vám megszűntével a két ellenőrzés tovább csökkent egyre, útlevél helyett a személyi is elég lett. És most nagyon úgy tűnik, hogy ez az egy se húzza sokáig: jövő decemberben belépünk a schengeni övezetbe, és hamarosan úgy hajtunk át lassítás nélkül az egykor volt határon, hogy észre sem vesszük.

Nyelvromlás

A Wikipédián megint felmerült a nyelvromlás kérdése, amikor egy új szerkesztő (Márta) sajnálkozni kezdett a fájl szó használatán. Én ebben a kérdésben az elmúlt évek során fokozatosan Nádasdy-hívővé váltam. Ezt írtam válaszként:

Nyelvromlásról beszélni, csak azért, mert olyan szavak jelennek meg a magyar beszédben, ami valaki(k)nek nem tetszik, erős túlzás. Nekem nagyon nem tetszik az unszimpatikus (anti, könyörgöm!), meg a bepróbálkozom, de ettől még ezek aktívan használt magyar szavak. Ezernyi olyan szót lehetne mondani, amik lefogadom, hogy nem szúrják Márta szemét (pl. mit szólsz a vártához, a stanglihoz, a spicchez, a kurtához, a frisshez, és még sorolhatnám napestig), amik ezelőtt száz-kétszáz évvel semmivel sem voltak magyarabbak, mint a Landwirtschaftausstellung. A fájl valóban kilóg kissé a magyar kontextusból, de adjunk neki időt, és szépen integrálódni fog, kikopással vagy bővüléssel. Az akta, irat, stb. borzalmas, mert a file-ok (csak így, ángolosan) NEM iratok vagy akták (egy videófájl, egy fénykép pl. mennyiben irat?), az állomány nevű borzalom meg a file angol szó egy másik jelentésének (t.i. katonai alakulat) tükörfordítása, ezen az alapon reszelőnek vagy ráspolynak is nevezhetnénk. Bocsánat, hogy ezt mondom, de nyelvromlásról nagyon sokszor olyanok beszélnek, akik huzamosabb ideje külföldön élnek, és azt tapasztalják, hogy a mai magyar nyelv már nem egészen ugyanaz, mint amit ők 5-10-20 éve itt hagytak. De ez nem nyelvromlás, csak változás. Ami meg a WP-t illeti: nekünk nem az a feladatunk, hogy "védjük" a nyelvet, hanem hogy használjuk. Az más kérdés, hogy ha tehetjük ezt választékosan, akkor tegyük. De új szavakat kitalálni és bevezetni, az nem a mi feladatunk.

Eheti bulvár

Mel Gibsonról szól ez a hírecske, amit a következő bekezdése miatt idéznék (kiemelés tőlem):

A színészt arra is kötelezték, hogy részt vegyen egy három hónapos elvonókúrán, valamint arra, hogy négy és fél hónapon át hetente ötször, azt követően pedig hét és fél hónapon át hetente háromszor vegyen részt a névtelen alkoholisták összejövetelén.

Elképzelem az első alkalmat: Mel vagyok, a teljes nevemet nem árulom el, inkább névtelen maradnék, ha lehet.

Csap a lapba!

Az otthoni, gödi konyhánkban a csapot annak idején (bő 10 éve) a munkalapba (kalap, hehe) vágtuk bele apuval, mondván hogy a mosogatótálcán nincs lyuk, ergo biztosan a lapba kell. Ez eddig stimmel is, de akármilyen jól (rosszul?) is szigeteltük le a csap alját, az évek során a mosogatószeres víz csak beszivárgott, a farost munkalap szép lassan szétmállott alatta, aminek az lett az eredménye, hogy mostanra elég rendesen lötyög a csap. Lehet használni, de lötyög. Ráadásul lehetetlen a csap környékét igazán tisztán tartani, valami lemoshatatlan fekete szutyok mindig marad a perem környékén.

Mindezt csak azért írom le, mert most, hogy Gabival építjük a konyhát, mondtam neki, hogy mindenképpen a mosogatótálcába szereljük a csapot, az biztosan nem mállik el. Az IKEA-ban széles vigyorral mondtam is a fószernek, aki összeállította a megrendelőlapunkat, hogy lukas mosogatót kérünk. Naná, hogy nem volt, csak egyféle tálcát gyártanak, luk nélkül, aztán beszereléskor vágják bele, van is egy ilyen konzervnyitóra emlékeztető lemezkivágó, íme (megmutatta), de most épp nincs készleten, tessék érte visszajönni később. Azóta kb. ötször jártunk az IKEA-ban, persze lemezkivágó sosem volt, pedig még a budaörsi áruházban is jártunk, és ott sem tudtak adni. Sebaj, lehet ezt kapni barkácsáruházban is, irány a Praktiker. Valamikor volt, de most nem tartunk, lyukfűrész van, de az a fémet nem viszi. Szerencsére itt a szomszédban az OBI, ami jó hely, mint tudjuk. Láss csodát, csak fél órát kell várni, hogy a kedves narancssárga ruhás eladó szóba álljon velünk és van is ilyen eszköz, a 6-os sor legelején balra. Hát valóban van, kétféle méretben is (mekkora is a csap, Gabi? miért, több méret is van?), az egyik 7000 Ft, a másik 8000 Ft. Egy lukért ennyit csak nem adok. (Köszönöm, Freud!)

A megoldás? 4-es fémfúróval sok kicsi lukat fúrni körbe, aztán 5.5-essel kicsit nagyobbítani, aztán erős csípőfogóval átvágni a lukak közötti vékonyka lemezcsíkokat, aztán reszelni, reszelni, reszelni (Freud ismét biccent). Az eredmény: tökéletes, végre nem a fürdőszobából kell vizet vételezni.

Évforduló

Ma egy éve, hogy már nem dolgozom az ISIS-nek. Elég sokminden történt és változott azóta az itthoni életemben is, nem bántam meg, hogy hazajöttem, bár sokminden hiányzik a kinti életemből, kár, hogy nem lehet kombinálni a kettőt.

Új alkotmányt a népnek!

Tudom, már lerágott csont, de én még mindig röhögök, amikor tüntetők egy csoportja új alkotmányt követel:

- Új alkotmány kell! - véli az 53 éves borász, az öt hektár szőlőt művelő Halmosi József. - Ezt a mostani alkotmányt az oroszoktól kaptuk, toldozott-foldozott, elég volt belőle.

Vitázom vele arról, hogy azt a 49-es alkotmányt már modernizálták, s arra kérem, idézzen a mostani alaptörvényből egyetlen mondatot, ami korszerűtlen, és gátja a jogbiztonságnak vagy a fejlődésnek. A kadarkájára büszke borász elbizonytalanodik:

- Én ennyire nem ismerem az alkotmányt. De azt mondják a pesti tüntetők, hogy a régi alkotmányt kellene visszaállítani, a háború előttit meg a Szent Korona-tant.

- Mitől lenne a régi alkotmány jobb, mint a mai?

- Nem tudom. Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy az jelentené a folyamatosságot.

- Nem kell ez a mostani alkotmány! - érkezik Halmosi mellé erősítésnek Csúcs Endre nyugdíjas keramikus. - Ki kell dobni az egészet!

- Mi a rossz benne?

- Ne tőlem kérdezze, én csak egy 62 éves keramikus vagyok.

Látszik, hogy baromira tudják, mit akarnak és miért.

Japán látogatás

A gyárba jön egy japán csoport a RICOH-ból, körülnéznek a SZTAKI-ban, minden csoporthoz benéznek, és demót kell nekik tartani. A csoportvezetőnk viszont épp most utazott vissza az USA-ba kb. két hétre, a demót meg ránk bízta. Most várjuk a látogatókat.