Barkácsolás

Amikor Gabival másfél éve megvettük a konyhabútort az IKEA-ban, vettünk hozzá ún. takarólapokat is. Ez az ajtólapokkal azonos színű fa furnér lap, amely arra szolgál, hogy a szekrényekből oldalt kilátszó fehér bútorlapokra lehessen szerelni, javítva az összhatást. Igenám, csakhogy ezek a takarólapok kevesebb méretben jönnek, mint a korpuszok, és hát persze hogy nem volt pont akkora szekrényre, mint amekkora nekünk van. Nagyobb persze volt, de így meg vágni kell belőle. Én meg a magam maximalista módján azt mondtam, hogy csak nem fogok nekiállni házilag, kör- vagy dekopírfűrésszel levágni, egyrészt nem lesz egyenes a vágás, másrészt a furnér borítás kiszakad, és a vágás széle töredezett lesz. Azt már nem, ehhez bizony elővágólapos körfűrész kell, olyan, amivel a lapszabászok is dolgoznak.

Mi sem könnyebb, gondoltam, elég megkérni egy, a környékünkön dolgozó lapszabászt, és fél óra alatt kész is. Ahogy azt Móricka elképzeli. A következő válaszokat kaptam:

• Háááát, hozott anyagból nem szívesen, csak ha valaki rendel is nálunk, és amellett hoz egy-két lapot, akkor talán igen...
• Óóóó, hát én nem tudnék annyit kérni érte, hogy az nekem megérje. (Szerk. megj.: meg sem próbálta.)
• Hozott anyagot?! De hisz akkor mindenki ide hozná!! (Szerk.megj.: hogy ez miért is volna rossz neki, azt nem részletezte. Ez a Praktikerben volt; gondolom, akkor dolgoznia kéne.)

Ezután kezdtem feladni a reményt, hogy hivatalos úton elintézhető a dolog. Aztán megkérdeztem még egy helyen, amit apósom ajánlott, és legnagyobb meglepetésemre azonnal igent mondtak, még csak nem is nagyon húzódoztak a dologtól. Múlt pénteken elvittük a lapokat, nem egész negyed óra alatt leszabták, és már vittük is haza.

A hétvégén nekiálltam felszerelni, ez már a könnyebbik része volt a dolognak, haladok is szépen, most csak ott akadtam el, hogy hosszabb bútorlapösszehúzó csavarra van szükségem, mint ami otthon van, de ha az is meglesz, akkor be tudom fejezni végre a konyhát. Az elmúlt két hétköznap estét meg azzal töltöttem, hogy a bejárat melletti „mérőórasort” fedtem el egy szekrénnyel, szintén IKEA-ssal, aminek a mélységéből kellett levenni a lapszabásznál, otthon már „csak” annyi volt a feladat, hogy a gázcsöveknek lyukakat vágjak, meg hogy pótoljam a furatokat és fészkeket, amik a hátul levágott részre estek. Még ez sincs teljesen kész, jó lenne bele egy polc, a hátlap egy részét is rá akarom erősíteni, és a falhoz is oda kellene fogatni; a fejemben már összeállt az egész, csak még nem volt időm megvalósítani. Talán most, a hosszú hétvégén.

Hanák Kolos

Szombaton teljesítménytúrán voltam, immár ötödször. Ez volt a második alkalom, hogy a névrokon Hanák Kolosról elnevezett túrán indultam, legutóbb két éve jártam végig a Mátra főbb csúcsain átvezető 36 km-es távot, a tavalyi év sajnos kimaradt valami más elfoglaltságom miatt. Két éve leginkább a meleggel kellett küzdenünk, most viszont a BKV-sztrájknak köszönhető háromnapos hétvégéből a szombat volt az egyetlen esős, borús nap, ami a hőmérsékletnek kedvezett, viszont az erdei utakat merő sárrá változtatta; dagasztottuk a sarat rendesen hegyre föl és hegyről le. A túrabakancsom, ami már jópár túrára elkísért, de komolyabb külső hatásnak még nem volt kitéve, most bokáig merülhetett a dagonyába, szegény. De el kell ismernem, hogy kitűnően vizsgázott, egy csepp vizet sem engedett be, végig remekül tartotta a bokámat és annak hőmérsékletét is, ráadásul többször megmentette az életemet egy-egy csúszás megfogásával, hála erősen barázdált talpának.

A túráról még annyit, hogy nekem 8 óra 38 perc alatt sikerült teljesítenem a távot, ezen, ha nagyon kiteszek magamért, még talán 15-20 percet tudtam volna hozni, sokkal többet biztosan nem. Ehhez képest a leggyorsabb teljesítő 3 óra 30 perc alatt futotta végig a távot, igaz, szemtelenül fiatal, csupán 22 éves. A legidősebb viszont már 81 (!), és csak 12 perccel volt lassabb, mint én. Egyszóval van perspektíva...

Nargila

Gabinak régóta mondogatom, hogy szeretnék venni egy olcsóbb vízipipát, mert tetszik a stílusa, és havonta egyszer szívesen kiülnék vele az erkélyre. Ennek meg is lett a hatása, mert karácsonyra kaptam tőle egyet. Aztán néhány nappal később kiderült, hogy várandós, és így semmiképpen sem akartam a lakásban kipróbálni, az erkélyen viszont érthető okokból túl hideg volt, kb. egészen mostanáig. Most vasárnap viszont minden ideálisnak tűnt a szerkezet beüzemeléséhez: szép, napos idő, egészséges nyálkahártya, szabad óra; így aztán eredeti terveimnek megfelelően kiültem a pipával meg a könyvemmel az erkényre, és füstöltem egy órácskát. Kellemes meglepetés volt, hogy milyen könnyen sikerült meggyújtanom és elindítanom az egész folyamatot, tény, hogy ez az öngyulladó szén sokat segített a dolgon. Meglepett viszont, hogy a végére milyen kevés dohány égett el, talán túlságosan sokat tömtem a csészébe, legközelebb megpróbálom kevesebbel.

Broken window effect

Tanult kollégám, barátom egyik kedvenc példameséje a „Pragmatikus programozó” c. könyvből az ún. „betört ablak hatás”. A graffitikre szinte szó szerint lehet átültetni az eredeti megfigyelést. Anyám mindig arra tanított, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben a másik munkájának tiszteletben tartása, ezért különösen utálok minden olyasmit, ami ennek a szöges ellentéte: rongálást, vandalizmust, graffitizést, de akár csak a figyelmetlenségből másnak kellemetlenséget vagy kárt okozást is. Kimondhatatlanul örülnék egy olyan kezdeményezésnek, amely sikeresen csökkentené az országot elborító falfirkák számát.

Hír

A friss, és az archív:

And I'm so worried about the
baggage retrieval
system they've got at Heathrow.